Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988 januar 16., szombat Somogyi Néplap 3 Kezdemény zésok Csokonyavisentán A földtörvény lehetőséget ad „Biztosítani kell a termőföld racionális haszná­latát.” (A megyei pártbizottság szeptember 2-i ha­tározatából.) A csokony avisent ai Rá­kóczi szövetkezetben az idő­sebb korosztály pontosan tudja hol van, és jól emlék­szik az elnevezésre is; hit- ványosi tábla, feleslegi dű­lő". A határnak ez a része nem véletlenül kapta ezt a ragadvány-nevet, hiszen fe­lesleges volt elvetni, anyagi­akat, munkát fektetni abba a földbe, mivel hitvány volt a termés, ritka kivétellel még a befektetést sem ad­ta vissza. Részben a termő­föld különösen gyenge mi­nősége miatt, részben a már abban az időben is mutat­kozó vadkárok miatt. — Szántóterületeink átla­gos minőségét jól jelzi, hogy alig több. mint tizen­három aranykoronás földe­ken termelünk — mondja az elnök, Nagy István. — A kedvezőtlen adottságot teté­zi, hogy vadgazdasági szem­pontból a szövetkezet teljes területe rezervátum. Rend­kívül nagy és növekvő mé­retű nálunk a vadkár. Az elnök példákat sorol. A vadak által kevésbé ve­szélyeztetett részeken, itt a homokon is tudnak termel­ni hat tonna kukoricát, míg az erdők szabdalta táblá­kon alig terem egy tonna. A legszükségesebb tíz—tizen­kétezer forintnyi ráfordítás­sal nem jön vissza három­ezer forint. A legkülönbö­zőbb intézkedések, a hat mezőőr sem képesek megvé­deni a termést. — A növénytermelési ága­zat egy-két évi veszteségei­ben a jég-, és aszálykáro­kon kívül közrejátszott a szinte kivédhetetlen vadkár. — Ilyen körülmények kö­zött mit tud tenni a szövet­kezet? — Mintegy hat—hétszáz hektárra tehető a súlyos vadkáros terület. Az új föld­törvény lehetőséget teremt az ugaroltatásra, s a vesz­teségek elkerülése érdeké­ben úgy döntöttünk, élni fo­gunk ezzel a lehetőséggel. — így azonban csökken az értéket termő szántóterü­let. — Kétségtelenül. Éppen ezért érdekünk és feladatunk, hogy másutt, a kevésbé vad­káros területeken, olyan színvonalon és olyan növé­nyeket termeljünk, amely ellensúlyozza a kényszerű veszteséget. Magas árbevé­telt adó, értékes növényi kultúrára lenne szükség. Ez ügyben volt már több pró­bálkozásunk is, eddig kevés sikerrel. Idén ismét kísérle­tezünk: száz hektáron fű­magot kívánunk termelni A szerkezetváltás, az új növényi kultúra megjelené­se a termőföld racionális hasznosításának a sok közül csak az egyik módja. A má­sik a termőképesség szünte­len javítása. — A termőföldek mesze- zésére évek óta nagy figyel­met fordítunk — mondja Nagy István. — A vezető­ség és a szakirányítók arra az elhatározásra jutottak, hogy az ugaroltatás, a fű­magtermelés mellett a szö­vetkezet többi területén az eddiginél is intenzívebb ta- lajerőgázdálkodást kell foly­tatni. Ennek érdekében az. el­múlt év második felétől ■megkezdték a szövetkezet­ben a bio-humusz gyártá­sát. Ügy tervezik, hogy a szarvasmarhatelepen kelet­kező szervestrágyából bio- humuszt készítenek, min­denekelőtt a saját területeik termőképességének fokozá­sára is. De a nagy értékű humusz értékesítésének gon­dolatával is foglalkoznak. V. M. Á párttitkár magányossága Múltkoriban az egyik párt­titkár ismerősöm hangosan méltatlankodott; mindent neki kell csinálni, a vezető­ségi tagok pedig csak asz- szisztálnak. S ami megra­gadta a figyelmemet: azt is megemlítette: gyakran ma­gányosnak érzi magát, bár rengeteg a tennivalója, és sok emberrel tart intenzív munkakapcsolatot. Beszél­getésünk során arra is fény derült, valójában nem is szí­vesen adná ki kezéből a munkát, szereti, ha lehetőleg saját elgondolása szerint történnek a' dolgok. Mindeb­ből arra tudtam következtet­ni, hogy elmagányosodásának tényleges okát nem a veze­tőségi tagok passzivitásában, hanem inkább a vezető kol­lektíva tagjaival szembeni bizalmatlanságában érde­mes keresni. Az említett probléma nem elszigetelt jelenség, hiszen sokunk ismerőse a lótó-futó párttitkár, aki szinte élvezi a nagy leterheltséget, imád szerepelni, de közben állan­dóan panaszkodik a körül­ményekre, a munka alól ma­gukat kivonó társaira. E közvetlen élmények ar­ra késztettek, hogy tovább gondoljam az ilyen jellegű magárahagvatottság más válfajait is, melyek talán nem ennyire egyértelműek, mint az előbb jelzett eset. Sajátos magányosság akkor is létrejön, ha a párttitkár tájékozódásban és feldolgo­zásban nem tart lépést a politikai folyamatokkal, vo­natkozzon ez akár központi, akár helybeli kérdésekre. Ebben talán az az érdekes, hogy a lemaradás időbeni- ségét itt nem években, ha­nem sokszor csak hónapok­ban, nemegyszer hetekben! lehet mérni. A lépéstartás hiányának következménye a tömegkapcsolatok látha­tatlan szálainak lazulása, nemegyszer foszlása, hiszen a valóság ismeretének elté­rése miatt az emberek mást és más sorrendben tartanak fontosnak, igaznak, mint a helyi párttitkár. Ám a tapasztalatok sze­rint az sem jó, ha a titkár a törekvésekben és célok­ban tartósan a kollektíva elé szalad, s közben a mef nem értett világmegváltó szere­pét vállalja magára. Ez még akkor sem vezet célhoz, amikor az előrefutás a leg­pozitívabb tartalmi, helyesel­hető célokat tartalmaz. Ilyenkor érdemes az elutasí­tás okainak mélyére ásni, ahol rendszerint megtalálha­tók a végrehajtás feltételei­nek hézagai, nemegyszer az érdektelenség jegyei. Apropó! Érdek. Ez is gyak­ran lehet az elárvulás kór­okozója. Például, ha helyi­leg két fő érdekáram van, de a párttitkár egy kreált harmadikat próbál érvénye­síteni. Igv persze mindkét érdeket képviselő csoport el­lene fordul, konszenzus ab­ban lesz, hogy milyen elve­télt javaslat a titkáré. Ám az sem szerencsés, ha vala­ki afféle bölcs bíróként be­áll a két érdek közé. Ennek olyan következményei le­hetnek, mint amilyeneket az utóbbi időben jól lehetett érzékelni a labdarúgó-mér­kőzéseken. A magányosságnak van egy felemás formája is, ne­vezetesen, mikor a titkár a párttagok között megbecsü­lésnek örvend, viszont pár- tonkívüli dolgozók körében már kevésbé. E helyzetnek rendszerint az a legfőbb oka, hogy a pártszervezet mun­kája rejtve marad a kollek­tíva előtt. Az elfedés oka rendszerint nem a titkoló­dzás, hanem az, hogy a párt- szervezetnek a helyileg lé­nyeges kérdésekben nincs önálló mondanivalója, kez­deményezése. Bár a szerve­zeti élet rendszeres, a tag­gyűlések látszólag aktívak, a tagság zöme dolgozik, ám ezek többnyire önmozgások­nak. pótcselekvéseknek bi­zonyulnak. Ennek tipikus hatása az, hogy a környezet a párttitkárt rendes ember­nek tartja, ugyanakkor problémáikkal másokhoz fordulnak. Sajátos eset a párttitkár kritikátlan lehorgonyzása a munkahelyi vezető mellett, teljes azonosulása annak szándékaival, gyakorlati lé­péseivel. Itt jobbára nem arról van szó, hogy ne le­gyen tó együttműködés a párttitkár és a gazdasági ve­zető között, hanem arról, hogy mindkét fél saját fel­adatának megfelelően nyil­vánuljon meg és képviselje a pártszervezet álláspontját. Ha a titkár csak a vezető visszhangja, ha képtelen szuverén módon vitatkozni, netán a dogozók igazságér­zete mellé állni, akkor ezzel' elsáncolhatja magát a kö­zösségtől, benne a pártta­goktól is. A politikai arcu­lat ilyenfajta elvesztése az­zal is jár, hogy hosszabb tá­von a gazdasági vezető sem tekinti segítségnek a gépies helyeslést, a kritikátlansá­got. így bekövetkezhet a tel­jes elmagányosodás állapota, s a titkár valóban támasz nélkül marad. Mit lehet tenni az ilyen jellegű elszigetelődés ellen? A legfontosabb szabálynak a formalitások nélküli kol­lektivitást kell tekinteni. Mondhatnánk: az okosság egyéni, a bölcsesség kollek­tív kategória. Az a kettő kö­zötti különbség, hogy a böl­csességben benne van a rea­litásérzék, a megvalósítható­ság, az okosságban nem fel­tétlenül. Ezért fontos, hogy kollektivitás ne csak a tes­tületi üléseken érvényesül­jön, hanem a mindennapok­ban is. A folyamatos kollek­tivitás előnyei összehason­líthatatlanul nagyobbak, mint esetleges hátrányai. A közös gondolkodás eredmé­nyekén! a pártszervezet azokkal a kérdésekkel fog­lalkozik, amelyekkel a köz­vetlen környezet. így a párt- szervezet és a párttitkár sem lesz magányos. Erősödik a nyíltság, a kritikus közszel­lem, a párttagok is szíveseb­ben részt vállalnak a meg­oldásokat kereső gondolko­dásból és a közös cselekvés- ■ bői is. Ennek eredményeként kevesebb lehet a magányos titkár, és egyre erősödhetnek a közösséghez tartozás látha­tatlan, ám mindenki szá­mára jó érzést jelentő szá­lai. Botos Péter A nehéz körülmények között indult 198*-es év végül is jól zárult a Habselyem Kötöttárugyárban. Terveik 2(1 százalékos túlteljesítése mellett — ami több mint 5 millió dollár bevé­telt jelenteti — a belföldi piac igényeit is kielégítették. A KGST-országokba irányuló exportkötelezettség teljesítésében viszont 10 százalékos volt a lemaradás, amelyet 19X8 első negyedévében pótolnak Zavartalan évkezdet a vasútnál Lendületesen kezdődött az idei áruszállítás a vasútnál ; január első két hetében 020 ezer tonnával több árut ad­tak fel vasúti fuvarozásra, mint egy évvel korábban. Ezen belül 200 ezer tonnával volt több a belföldi szállítás, s növekedett az export-, im­port- és tranzitszállítások mennyisége is. A MÁV minden különö­sebb erőfeszítés nélkül képes kielégíteni az igényeket, pon­tosan és megtelek) számban küld kocsit a fuvaroztatók­nak. Az elmúlt évektől elté­rően az idén nem hirdette meg a vasút a kedvezményes előszállítási akciót. A vasút.- igazgatóságök most saját ha­táskörükben dönthetnek ar­ról, hogy egy-egy fuvarozta­tó partnerüknek mekkora és milyen jellegű kedvezményt nyújtanak. Ez lehet akár a rakodási idő meghosszabbí­tása. akár a tarifa csökken­tése. Az újfajta módszert azért vezették be. mert a korábbi években nem hozta meg a kívánt hatást az elő­szállítási akció. Az érintett áruféleségekből még az év utolsó hónapjaiban ~is szál­líttattak a vállalatok, növel­ve ezzel az amúgy is nagy forgalmat. Új szolgáltatást vezet be a MÁV a belföldi szállítások ütemesebbé, egyenletesebbé tételére: a megrendelő igé­nyére — kártérítési kötele­zettség mellett — meghatá­rozott napra vállalja a szük­séges mennyiségű kocsi ki­állítását. Természetesen az igénylőnek is kártalanítania kell a vasutat, ha lemondja a megrendelt vagont. A TANÁCSOK 1988. ÉVI TERVEIBŐL Változatlan elképzelések A megváltozott körülmé­nyek között sem adták föl eredeti elképzeléseiket a nagyatádiak. Ha a tervezett­nél lassabban is, de szeret­nék minden elgondolásukat megvalósítani. Ennek szelle­mében terjesztettek á- leg­utóbbi tanácsülésen a testü­let tagjai elé a tervidőszak­ból hátralevő hàçom évre vonatkozó tervmódosítás i javaslataikat. — Az idén az intézmé­nyek működtetésére három­száz ki lene-millió, fejlesztésé­re pedig negyvenmillió fo­rintunk van — hallottuk Hamvas Janos tanácselnök­től. Az idén befejeződik a Jó- kai-lakótelep építése újabb negyvennyolc lakással, s el­készül a régen várt út má- sodik^íele is. Megkezdődött, -S az idén befejeződik a Kossuth utcában az új építé- si terület előkészítése, köz­művesítése. Itt várhatóan százhatvan lakás épül majd A tanács megállapodott a millió forintot az új gáz- és va&talanító megépítésére. szülnie. A peremterületek, a kivadaríak kérése is telje­sül : tervezik a vízhálózatu­kat, s rövidesen megkezdőd­hetnek a munkák. Az új strand részben a település- fejlesztési hozzájárulásból épül meg. Készülnek a ter­vei, folyamatban van a te- rületkisajátítás. Változik a Széchenyi tér arculata. Jó ütemben balad az ÉSZKV a Napsugár üdü­lőszálló építésével, gyorsan készül a könyvtárral szem­ben az OTP új irodaháza, melynek felső szintjein ti­zenhét lakás is lesz. Elköl­tözik viszont a térről a Hun­gária Biztosító fiókja, mi­helyt új helyük lesz a Kos­suth utcában. . Szomszédsá­gukba települ majd a Tsz- ker-böl kivált kisszövetke­zet. az Agrovtll. amely szol­gáltatásokra vállalkozik. Sokáig kérdéses voit a be-_ vásárlóközpont építésének megkezdése. Annyi már bi­zonyos. hogy a Tszker és á helyi áfész a idén mezőgaz­dasági boltot nyit. A Somogy - ker azonban csak jövőre fog hozzá az. iparcikk-áruház ala­Értékükön a szavakat Tá pial koza s kultü ra n ko n sok a javítanivaló. Aki meg­szívlelte az ezzel kapcsola­tos orvosi tárnicsokat, mar egész sor kaloriaszegény. vagy az emésztést segítő terríiékujdonsag között vá­logathat. Dicsérhető az a kezdeményezés. melynek eredményeként Kaposváron is megnyílt az első ilyen élelmiszereket árusító szak- üzlet. Meglehet, sok ember figyelmét elkerülte, mert a cégtáblán csupán ennyi áll: „Reform". Kikerült ez a tabla annak ellenére, hogy a reklámfel­iratokat elbíráló városi közterületi zsűri nem java­solta. A reform szó ma sok­kal szélesebb tartalmú vál­tozásokra utal. mint amit e kis szerződéses bolt zászló­jára tűzött. A ..Korszerű táplálkozás szaküzlet", vagy. ha kevésbé hivatalosat aka­runk. az „Új izek" felirat még azt a vásárlót is job­ban útbaigazítaná, aki mar hallott a nyugati országok­ban divatossá lett reform- konyháról. A szó hitelét ron­taná. ha ezután így nevez­nénk életünk megannyi ap­ró változását. Ha mondjuk a menzai térítési díj fizeté­sének reformjáról, vagy fri­zurareformról beszélnek. Olykor a legnemesebb tar­talmú szavaink is megkop­nak. leértékelődnek, önzet­len. odaadó helytállásról be­szélünk a nyugdíjast búcsúz­tatva akkor is. ha volta­képpen nem tett mast; mint — j ól-rosszul — ledolgozta a korhatár eléréséhez szük­séges éveket. Nem múlik el termelési tanácskozás anélkül, hogy szót ne emelnének a mun­kaidő kihasználása érdeké­ben. A legtöbb helyen mar pontos a munkahelyre a beérkezés. A munkakezdés'! A szükséges anyagok és cél­szerszámok vételezése leg- ~ alább egy órát vesz igény­be, s a dolgozo közben azon füstölög, hogy a munkaidő- kihasználás jobb. a boríték­ja pedig vastagabb ■volna, ha bizonylatolás" helyett esz­tergálhatna. j A jelzők gyakran inkább ; a célokat és vagyakat, mint -I a valóságot tükrözik: önzet- let, becsületes, elkötelezett, közösségért élő ... Használ­juk a szavakat, azután baj­ban vagyunk, mikor ralóban kiemelkedő teljesítménnyel, vagy kivételes emberseggel találkozunk, s nincs hatá­sos. értékálló jelzőnk ezek méltó méltatására. Messzire jutottunk a nagy- zoló nevű kis üzlettől. A reform szó fontos vál­tozásokat jelent. Ennek ré­szeként nemcsak a terméke­ket, a szavakat is értékü­kön kell adni. Bíró Ferenc poi :ásáhóz. Bizonytalan még, hog, v a bevásárlóközpont má­sik nagy üzlete, az ABC mi­kor épülhet meg. Jó hír a bodVi. faiaknak, hogy. új bol­tot kíipnak, és ismét lesz cukrási-üzem Nagyatádon, a kenyérg várban. A Sütev má­sik terve, hogy átalakított kenyérbe 'ltjában falatozót nyit a következő éhetekben. A ngpokb an várható a csur­gói Faktor nagyatádi szociá­lis foglall Jozlatójának át­adása. Á csurgóiak üzletet iS nyitnak a vá rosban, ahol sa­ját termékeiket kínálják majd. A kórház gép-, es műszer­igényének alig felét tudjak kielégíteni. Ismét szóba ke­rült, hogy a mukódteté--e nem lehet egyedül a varos feladata, hiszen a kórház nemcsak Nagyatád lakóit, hanem a térség betegeit is szolgálja. Az 'új középiskola megépítéséről továbbra sem mondanak le. a döntést azonban későbbre halasztot­ták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom