Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

'988. január 14., csütörtök Somogyi Néplap 3 JELZÉS ÉRTÉKŰ EREDMÉNYEK IFJÚSÁGPOLITIKAI AKTÍVA Hámori Csaba előadása az oktatási igazgatóságon Tegnap délután javarészt fiatalok: KISZ-esek, párt-, ifjúsági és tömegszervezeti vezetők, ifjúmunkások és ideológusok részvé­telével ifjúságpolitikai aktívát tartottak az MSZMP Somogy Me­gyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának székházában. Kleno- vics Imre, a megyei pártbizottság első titkára üdvözölte a meg­jelenteket, és Hámori Csabát, a Politikai Bizottság tagját, a KISZ Központi Bizottságának első titkárát, aki általános és ifjúságpoli­tikai kérdésekről tartott 'nagy érdeklődéssel kísért előadást. Ro­konszenves közvetlenséggel igy kezdte mondanivalóját: SZOCIÁLPOLITIKA ÉS NYERESÉG Többért eszünk Kedvezmény a sokgyerekeseknek A január elsejei árváltozások egyike volt az élelmi­szerárak emelkedése. Ez az intézkedés ,maga után vonta a menza, a közétkeztetés, az éttermi árak emelését. An­nak néztünk utána, hogy a közétkeztetéssel foglalkozó vállalatok miként, milyen módon oldották meg ezt a feladatot. Pusztán a dolgozóra, az étkezőre hárították-e a terheket, vagy valamilyen módon maguk is részt vál­laltak ebből? — Köszönöm, hogy eljöt­tek. Köszönöm a megye ve­zetőinek, hogy jól megszer­vezték programomat. És kö­szönöm az FMV 3. számú gyára vezetőinek, hogy ma délelőtt jó házigazdák vol­tak. Azt gondolom — folytatta az előadó —, ha az ifjúság­ról, az ifjúságpolitikáról szó­lunk, akkor kell valamit mondanom a jövőképről is. Arról szeretném meggyőzni önöket, hogy a világ előbb­re halad, tehát itthon sem állhatunk meg. Tudomásul kell venni, hogy a szocializ­mus vonzereje nem olyan magától értetődő, mint ti­zenöt éve volt. A fejlődés folyamatát kell áttekinte­nünk, s csak a múlt évben számos biztató esemény, vál­tozás tanúi lehettünk. Sze­rintem ezek között első he­lyen áll, hogy a szocialista országokban megindult és máris mérhető a megújulási folyamat. Sok gondunk és bajunk mellett úgy látom: a magyarországi szocializ­mus, a reformpolitika ked­vező nemzetközi hátszéllel folytatható. A másik: az ok­tóberi forradalom 70. évfor­dulóján megkezdődött tör­ténelmünk újraértékelése. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy tavaly a kom­munista. és munkáspártok, a haladó erők — hosszú idő után — a legfontosabb kér­désekben közös nevezőre ju­tottak. Ezeket követően tar­tom rendkívül fontosnak a két nagyhatalom első számú vezetőjének csúcstalálkozó­ját, kölcsönös kompromisz- szumok árán létrejött meg­állapodását. Bízunk és bíz­hatunk a további lépések­ben ... Az előadó ezután Európa jelenlegi helyzetére utalva megemlítette, hogy mindkét fél részéről a hierarchikus viszonyok oldódása érződik. Az integráció javítására tö­rekszenek, bár a KGST-n belül csak akkor számítha­tunk lényegi változásra, ha majd a Szovjetunióban zajló belső gazdasági folyamat is ebbe az irányba hat. Hámori Csaba szólt a szovjetunióbeli változások­ról, s megállapította: az át­alakítás kulcskérdése a tár­sadalmi élet demokratizálá­sa és a radikális gazdasági reform. Beszélt a kétfrontos harc jelentőségéről, a nyil­vánosság fejlesztéséről, s megállapította: — Az SZKP kész az önkritikára, az ön­kontrollra, s ez utóbbit bi­zonyítja: máris félretette a „gyorsítás” jelszavát... Ezután tért át az előadó belpolitikai helyzetünk elemzésére, és megállapítot­ta: — Magyarország politikai rendszere szilárd; a lakos­ság hangulata aggódó, pesz- szimista és meglehetősen hullámzó. Nőttek az ellent­mondások társadalmunk­ban, s a kérdés az volt: mi­lyen legyen a kivezető út iránya? Nem a kiegyenlítő­dés, hanem a teljesítmény elvének kell uralkodnia. Ez a meghatározó. És eközben a lakosság differenciálódni fog ... Kétségtelen — mond­ta —, szocializmus-képünk tele van kommunisztikus el­képzelésekkel, amelyeket nem tudunk rövid idő alatt megvalósítani. Haladásunkat gyorsabbnak véltük. S most az ország meghatározó töme­gei féltik azt, ami van, amit elértünk. Csakhogy szokása­inkon is változtatni kell. Ál­dozatokat kell hoznunk a nagyobb bajok elkerüléséért, a hosszabb távú fejlesztés megalapozásáért. A fel- vagy lefelé, netán az oldalra mu­togatás nem fogadható el, mert bénító hatása van ... Elmondta ezután Hámori Csaba, hogy bár még nem véglegesek az adatok, de múlt évi eredményeink fe­lülmúlják a várakozást. Ja­vult a vállalatok helyzete; nem 200, hanem kb. 50 lesz a veszteséges vállalatok szá­ma, s bruttó nyereségük 15 százalékkal nő. Jelzés értékű eredmények ezek — mond­ta; azt jelezték, hogy a ma­gyar társadalom igenis át­hangolható a szocializmus építésének új követelményei­hez. Mi más ez, mint bizta­tó jelzés... És ezután tért át az elő­adó az ifjúságpolitikai kér­désekre. Mint mondta: az ifjúság a társadalom része, de politikai csoportként el­térő vonásokat is hordoz. Ezek egyike, hogy érdekér­vényesítő képessége korláto­zott; a másik, hogy legfogé­konyabb a változásokra. S itt említette meg: „Nem a változatlanság, hanem a fo­lyamatos önmegújítás bizto­sítja egy társadalom stabili­tását”. A harmadik momen­tum: nincs még anyagi fél- tenivalója, hiszen koránál fogva nem teremthette meg. Ezzel együtt — mondta Há­mori Csaba — az ifjúságpo­litika nem jobb és nem rosszabb Magyarországon az általános politikánál... A KISZ KB első titkára ezután emlékeztetett arra, hogy a KISZ 1957 után tö­megszervezetté vált, közéleti keretet adott az ifjúság szá­mára, de hatása nem volt elegendő. 1970-ben impozáns változások valósultak meg a munkamegosztást illetően, de a kialakult intézmény- rendszer hatása a 80-as években megszűnt. A fiata­lok esélyegyenlősége csök­kent, az ifjúságpolitika gyámkodóvá vált. S itt a korhatárra hívta föl a fi­gyelmet az előadó. Mint mondta: a dinamikusabban fejlődő társadalmakban 21 éves korig tartják fiatalnak az ifjút, mi 30—35 éves ko­rig. Azzal, hogy „gyermek- korúsítunk” felnőtteket, je­lentős hajtóerőtől fosztjuk meg a társadalmat! A ráol­vasás jellegű határozatok nem ösztönöztek eléggé a változásokra... Ezután fölidézte az előadó a KISZ XI. kongresszusá­nak határozatait, a döntések hatását, majd az ifjúság mai helyzetéről beszélt. Meg­állapította, hogy a fiatalok részaránya jobban csökkent társadalmunkban, mint a la­kosságé; s a népesedéspoliti­ka tudati feladataira hívta föl a figyelmet. A tanulás értékének, társadalmi meg­becsülésének leéntékelődé- séről, a foglalkoztatás és bérezés nehézségeiről, el­lentmondásairól beszélt, s ez utóbbival összefüggésben hangsúlyozta: nem a munká­ban eltöltött időt, az élet­kort, hanem a teljesítményt, a mérhető munkát kell elis­merni. A társadalomnak ugyanis az az érdeke, hogy a fiatalok minél gyorsabban felnőjenek a teljes értékű alkotók színvonalára. Hámori Csaba beszélt a családalapítás, a lakáshoz jutás nehézségeiről, s így összegezte mondanivalóját: — A fő ellentmondás nem a generációkban keresendő, hanem a teljesítményelvet halogató vagy azt alkalmazó csoportok között. Az előadó ezután kitért arra, hogy miben sikerült s miben nem előrejutni a KISZ-kongresszus . határo­zatai nyomán. Ennek kap­csán szót ejtett a környezeti viszonyok megváltoztatásá­nak igényéről, a rétegpoliti­kai elképzelésekről, a de­mokratizálásról, s a fiatalí­tásról, amit legkevésbé si­került megoldani. Hozzátet­te: — Az a feladatunk, hogy vállaljuk és folytassuk a stabilizáció, a kibontakozás programjának támogatását, föllépjünk a „visszarendező­dés” próbálkozásai ellen. A tömegmunka áll tevékeny­ségünk középpontjában. Vi­taisorozatot indítunk arról, hogy „Milyen szocializmust építsünk?”; meg akarjuk ál­lítani azt a folyamatot, mely szerint a vezető testületek­ben a korábbihoz képest fe­lére csökkent a választott fiatalok száma. És minden szinten képviselni akarjuk azt a magyarországi tör­vényszerűséget, hogy a tár­sadalmi és mindenoldalú re­form a párt nélkül, a párt ellenére nem képzelhető el! A TANÁCSOK 1988. ÉVI TFRVEIBÖI ___________________________ M érsékelt álmokat szőnek Taken Tab Városi Jogú Nagy­község Tanácsához nem ke­vesebb, mint 11 társközség tartozik. A körzetben élő mintegy 11 ezer lakos igé­nyeit rendkívül nehéz egyez­tetni, hiszen mindenki mást tart fontosmak, elsőrendű­nek. Farkas István tanácselnök elmondta: — Továbbra sem engedhetünk a középfokú oktatási intézmények fej­lesztéséből, a társközségek ivóvízellátásának megol­dásából, valamint azokból a célkitűzéseinkből, amelyekre az egyes lakóhelyeken a la­kosság a településfejlesztési hozzájárulást megszavazta. Befejeződött az építkezés a négytantermes elektromű­szerész szakközépiskolánál, ahol egy 36 férőhelyes tan­műhelyt is kialakítottak. Eze­ket be kellett rendezni s meg kell teremtenünk a mű­ködéséhez, az oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Mindenképpen szorgalmazzuk a mezőgazda- sági gépszerelő technikus­képzés beindítását, amely­nek szintén meg kell te­remtenünk a feltételéit. Ok­tatási programunkhoz tarto­zik, hogy Bábonymegyeren szükség van az általános is­kola bővítésére, ahol két tanterem létrehozását ter­vezzük az elkövetkező idő­szakban. Az egészséges ivó- vízellátás érdekében Lullán és Somogymeggyesen meg­alakítjuk a vízműtársulást, Zalán, Kányán és Bedegké- ren közkifolyós rendszerben biztosítjuk az egészséges ivó­vizet. A településfejlesztési hozzájárulásokból Tengő­dön, Torvajon és Sornogy- egresen út épül, Kapolyon járda, Bábonymegyeren pe­dig az iskolabővítés mellett orvosi rendelő kialakítását is tervezzük. A korábban tervezett álla­mi bérlakások építése várha­tóan elmarad. Kevesebb a pénz az előközművesítésre, ez az OTP-lakások építésé­nek sem kedvez. Várhatóan lelassul majd a nyolctan­termes általános iskola épí­tési üteme. Szintén csökken­teni kell a beruházásokat a tervezett tanácsház átalakí­tásánál és bővítésénél, vala- miimit a többi, nem alapel­látást szolgáló létesítmé­nyeknél, mint például a könyvtár, utak, parkosítás, igazgatási létesítmények. A Somogy Megyei Ven­déglátó Vállalatnál Derzsi György áruforgalmi osztály- vezető a tényeket sorolja: — Január elsejétől meg­szűnt számunkra az állami dotáció, amely 20 százalékot is jelentett a közétkeztetés árkialakításában. Mi napon­ta 5—6000 adag ebédet szol­gálunk föl. Ebből egyötödét tanulóknak, a többit mun­kásoknak, dolgozóknak. — Mi a különbség a kettő között? Melyik éri meg ma­guknak? — Mi biztosítjuk az ételt Kaposváron a Vörös Hadse­reg úti általános iskola, a Rákóczi iskola, az építőipari szakközépiskola és a keres­kedelmi szakközépiskola ré­szére. Az erre vonatkozó árakat, kalkulációkat a pénzügyminiszteri rendele­tek értelmében alakítottuk ki. Most azzal, hogy a do­táció megszűnt, a fogyasztói ár jobban emelkedett, mint a nyersanyagárak. Egy isko­lás adagjának nyersanyagára két forinttal, de a fogyasz­tói ára csaknem tízzel emel­kedett. Az óvodai adagoknál nyolc forint az emelkedés. Természetesen a mostani 36,51 forintos iskolai fo­gyasztói árnál, ami hozzánk az iskolától érkezik be a ta­nuló kevesebbet fizet, hiszen az már az iskola illetve a fenntartó dölga, hogy meny­nyivel kevesebbről van szó. — ötezer adag ételt ad­nak el munkáskonyihákon. Ezzel mi a helyzet? — Négyféle menüvel szol­gálunk itt, a saját épületünk ebédlőjében. Előírás, hogy legyen olcsó menü ez 28,50-be kerül. Ezenkívül van két menünk a nehezebb és könnyebb fizikai munkát végző számára és egy a di­étásoknak. Ezeknek az árait a nyersanyagfelhasználás függvényében alakítottuk ki, mert a haszonkulcsunk azo­nos minden menü esetében. — Uzlet-e manapság a közétkeztetés ? — Ha legalább kétszer ek­kora mennyiségről -lenne szó, alkkor a mai tisztább árki­alakítások értelmében az le­hetne. Természetesen így is megvan a hasznunk rajta, különben nem csinálnánk. Azt azonban nem mondha­tom, hogy a mi vállalatunk a közétkeztetést szimpla üz­leti okok miatt végzi: szem előtt tartjuk a szociálpoliti­kai követelményeket is, azt, hogy hatezer ember minden­napi meleg ebédjéről van szó. A vállalatok közül a Ka- posgép Vállalatnál a szak- szervezeti bizottság titkárát, Kiss Józsefet kérdeztük meg, hogyan fogadták az emberek az üzemi étkezés árának emelkedését: — A kollektív szerződés alapján állapítottuk meg az üzemi étkeztetés árát. Mi­előtt a végleges árat ki­mondtuk volna, a főbizalmi és a bizalmi testület véle­ményét szintén kikértük. Az emberek elfogadták a há­romforintos áremelést, hi­szen belátták, ha az élelmi­szerárak emelkedtek, akkor ennek törvényszerűen je­lentkeznie kell az üzemi ebéd áraiban is. A hatszázada-gos konyhán háromszáz ebéd készül na­ponta, s azt tartják elvként, hogy a dolgozó legalább a nyersanyag árát fizesse meg. Ez jelenleg 21,50 a Kaposgépnél, s egy jegy ma húsz forintba kerül. Ked­vezményt kapnak a több- gyerekes és a gyermeküket egyedül nevelő szülők. B. J. Épül a tehergépkocsi-parkoló Több megértésre van szükség Az áruszállításra vállal­kozó magánfuvarozók soka­sodásával egyre sürgetőbbé vált Kaposváron annak megoldása, hogy a nehéz te­hergépkocsik ne a város közterületein pax-koljanak. Ennek érdekében született is egy terv, amely egyszer és mindenkorra megoldotta (volna) a problémát. Szépséghibája csupán annyi, hogy a kivitelezés tízmillió forintba kerülne. Erre a célra a Kaposvári Városi Tanácsnak nincs eny- nyi pénze. Kiderült, hogy viszonylag kevés az olyan tehergépjármű-tulajdonos a városban, aki közterületen tudja megoldani a parkolást. A magánfuvarozók többsége saját házának udvarára is be tud állni, parkolási gon­dokkal főleg a lakótelepeken küszködnek. A vállalatok többségének pedig van olyan telephelye, ahová a nehéz- gépjárművek éjszakára be­állhatnak. — Tavaly ősszel megkez­dődött a tehergépkocsi-par­koló első ütemének építése — mondta László Tamás, a városi tanács műszaki osztá­lyának közlekedési főelőadó­ja. — A kivitelező város­gazdálkodási vállalat a múlt év végéig háromszázezer fo­rint értékű földmunkát vég­zett el. A zárt parkolót a Kinizsi-lakótelep bejáróút- jával szemben, a garázsvá­ros mellett alakítjuk ki. Az első ütem végéig, azaz ápri­lisig húsz-harminc teher­gépkocsi-, illetve erőgép-te­lephelyről gondoskodunk. A VGV — térítési díj ellené­ben — a járművek őrzésére, gondozására is vállalkozik, ezt azonban a parkolót igénybevevőknek kell fizetni­ük. A bővítésre is gondol­tunk: a terv szerint ezen a területen 100 tehergépkocsi parkolására nyílik majd mód. Ez elegendő is lenne. Kértük azokat a vállalato­kat, amelyeknek telephelyük van, hogy a parkoló elké­szültéig tegyék kötelezővé járműveik telephelyi beál­lását. A Sefag és a Zselici Erdészet figyelembe vette kérésünket, ám a fuvarozó vállalatok tehergépkocsijai továbbra is a közterületen várakoznak éjszakánként. Áprilisban várhatóan ta­nácsrendelet születik a te­hergépkocsik és erőgépek ki­tiltásáról, utána már bünte­tés szabható ki rájuk. Fog­lalkozunk azzal a gondolat­tal is, hogy a Berzsenyi ut­cai szanálás során ott is ki­alakítunk olyan parkolót, ahol várakozni tudnak a gépjárművek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom