Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
1988. január 12., kedd Somogyi Néplap 5 Gondolatok _ az ideológiáról A minap világnézeti tárgyat oktató kollégák társaságában ismételten arra fordult a szó, milyen nóhéz- ségek, buktatók, korlátok keserítik a munkánkat nap nap után. A marxizmus— leninizmus ideológiájának hivatásszerű közvetítése az utóbbi időben egyre gyakrabban fennakad a társadalmi reálfolyamatok goromba, tüskés bogain, s egyre többször kérdezik meg a hallgatók, hogy vajon mi az oka a „jólfésü'lt” elmélet, és a nem csupán „fésületlen” hanem időnként már szinte bárdolatlan valóság eltéréseinek. Igaz, hogy az eszmék teljes mértékben igen ritkán esnek egybe tárgyukkal, a valóságos életfolyamatokkal. Miként érvényesülhet tehát az ideológia alapfunkciója, miszerint a maga sajátos eszközeivel járuljon hozzá a társadalmi gyakorlat jó hatásfokú, eredményes és egyre tudatosabb befolyásolásához? A Központi Bizottság a közelmúltban az ideológiai munka tapasztalatairól tárgyalva félreérthetetlenül állást foglalt a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazása mellett. Vajon milyen akadályozó tényezők fejtették ki ellenhatásukat az elmúlt évek, évtizedek során, mi korlátozta ennek az alkotószerepnek minél teljesebb érvényesülését? A gyakorlat és az ideológia kölcsönhatásának disszonanciái mindenekelőtt ennek az „alkotó alkalmazásnak” a fogyatékosságaiból eredeztethetek. A Központi Bizottságnak e jelzett igénye egyidejűleg két mozzanatot is magába foglal. Hiszen csak akkor lehetséges a marxizmus—leninizmus termékeny felhasználása, ha egyrészt a társadalmi gyakorlat, ezen belül pedig kitüntetetten a politika rendelkezik megfelelő fogadóképességgel, másrészt pedig az ideológia dly mértékben tudományosan megalapozott, olyan színvonalon művelt, hogy ez lehetővé teszi felhasználó .adaptálását. Kényelmes és mi tagadás, jóleső érzés lenne könnyű szívvel azt mondani, hogy e két összefüggő feltételrendszer lényegében megvan, történjen meg tehát az alkotó alkalmazás. Ez azonban, sajnos, korántsem ilyen könnyen megvalósítható. A társadalmi gyakolrat és a marxista—leninista ideológia között kialakult ellentmondások egyik történelmi • forrása magának a politikának gyakorta önellentmondó viszonyulása hegemón ideológiánkhoz. A politika az elmúlt évtizedek során nemegyszer tekintette és kezelte egyszerű „szolgaként" az ideológiát. Ez a néha korlátozó, az ideológiára nem mint szakadatlanul fejlesztésre, modernizálásra szoruló fegyver- rendszerre számító politikai gyakorlat érzékeny veszteséget okozott az idelógia fejlődési folyamatában. Oktalanság lenne azonban sommásan a politikára hárítani a marxista—leninista ideológia hazai „fejlődési rendellenességeinek” mozgató rugóit. Annál inkább, mert ma az ideológia művelői, hivatásos követítői számára is teljes bizonyossággal! érzékelhető, hogy szellemi életünk e területének fejlődése saját lehetőségeit sem tudta igazán kihasználni. Nehezen vetjük le a „sztálini öltözet" egyik-másik „ruhadarabját", s ráadásul a szociális konszenzus elmúlt évtizedekben stabilitása, az életszínvonal kedvező aláku- lása tagadhatatlan kényelmességet is okozott az ideológia korszerűsítési folyamatában. A Központi Bizottság ideológiai elemző munkájában félreérthetetlenül leszögezte: „nélkülözhetetlen a valóságismeret”. A megállapítás folytatásaként indokolt keménységgél kell megfogalmaznunk azokat az alapkövetelményéket, amelyek a társadalmi gyakorlat, a politika, valamint az ideológia viszonyában elengedhetetlenül szükségszerűek. A szociális folyamatok a gazdaság, a politika szférájában minden korábbinál koncentráltabb és fokozottabb tudatosságot követéinek. Ilyen szintű tudatosság azonban ideológiai tisztánlátás, tudományos megalapozottságú ideológia művelése és hatékony közvetítése nélkül elérhetetlen. A gazdasági problémák feltornyosulása • magában rejti annak a veszélyét, hogy az ideológia szerepe, fejlesztésének időszerűsége háttérbe szorul. Nagy hibát követnek azonban el, ha nem lenne világos számunkra, hogy korszerű ideológia művelése és közvetítése nélkül lehetetlen társadalmi méretű feladatok elvégzésére mozgósítani. A Központi Bizottság konstrúktív szándékai tűnnek ki abban a megfogalmazásban, amely arról szól, hogy a „szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konkrét lépések szükségességéről, azok következményeinek a megítéléséről nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták körében is egymástól eltérő elképzelések alakulhatnak ki. Az elméleti, politikaiideológiai véleménykülönbségéket alkotó szellemű vitákban és a gyakorlati tapasztalatok alapján kell tisztázni”. E szándékok valóra váltása azonban komoly eltökéltséget diktál a politika és az ideológia munkásai számára' egyaránt, mert csak ilyen elhatározáson alapuló alkotó tevékenység emelheti minőségileg magasabb szintre a társadalmi gyakorlat és az ideológia összetett köl- csönviszonyát. Valcsicsák Imre Egy gyűjtő vallomása Helytörténeti kiállítás Siófokon Helytörténeti kiállítást rendeztek a Dél-balatoni Kulturális Központban Kenedy Ferenc gyűjteményéből. A tárlatot — amely 380 fotót és számos régi, valamint a közeli múltban megjelent helytörténeti kiadványt tartalmaz .— sokan megnézték, különösen nagy sikere volt az ifjúság körében. Kenedy Ferenc matematika—fizika szakos tanár, jelenleg a Beszédes múzeum vezetője miután 1977-ben nyugdíjba vonult, elhatározta, hogy tüzetesen megismeri pedagóguspályája színhelyének, az egykori halászfaluból várossá nőtt településnek a történetét. Mindenekelőtt fényképeket kezdett gyűjteni. Már ‘jókora halom fotója volt, amikor rájött, hogy ezt „így nem érdemes csinálni”, a képeket azono- síatnia kell. — A keszthelyi múzeumban kezdtem a keresgélést, majd folytattam más múzeumokban, levéltárakban — mondja. — Megállapítottam például, hogy 1945-ig huszonnyolc alkalommal adtak ki képes levelezőlapot Siófokról. Az anyag egyre nőtt. Akkor már témák szerint csoportosítottam a képeket, a legszükségesebb információkat is följegyeztem a felvételekkel kapcsolatban. Például itt van a Sió-zsilip; egy téma a sok közül. Az első építményt 293-ban létesítették, a másodikat 1863- ban( erről már van képem), a harmadikat pedig 1891- ben. Az utóbbiról 29 fotó van a birtokomban. Természetesen elolvastam, kijegyzeteltem a föllelhető forrásmunkákat is. A negyedik zsilip 1941 és 1947 között épült; erről 34 képet, köztük roppant érdekeseket tudok mutatni. A másik kedvelt témánk a siófoki fürdőtelep története: 210 kép illusztrálja. Csak a Glatz Henrik-féle telepet bemutató tabló 26 századvégi fotót tartalmaz. (Glatz Henrik fia volt Glatz Oszkár, . a neves festőművész.) A balatoni hajózás történetét megírtam, a városi tanács adta ki a Siófoki füzetek sorozatban. Ehhez a témához 210 képet gyűjtöttem. A település történetével kapcsolatban 220 felvételt őrzök, ezek között van egy 1790-ben épült nádfede- les ház képe is. Véleményem szerint az utolsó házé azok közül, amelyek az egykori halászfalura jellemzőek voltak. A törökök kiűzése után jelentette be igényét Fok falura a veszprémi káptalan. A Siófok nevet 1790 óta ismerjük. összesen 1400 képet őriz. A gyűjtemény egyéb siófoki vonatkozású dokumentumokkal is gazdagodott az utóbbi évékben. — Érdekes térképeim is vannak — mondja. — A siófoki szőlőhegy például a 19. században. Mint ismeretes: a község 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott, de a szőlőhegy mindig somogyi volt. Itt olvasható a 145 tulajdonos neve. Az egykori foki lóváltó állomás 40 hold föld hasznából tartotta az állatokat egy másik térképem szerint. Ez a váltóállomás (posta) a mostani Borharapó — egykor Beszálló vendéglő — mellett volt... Nagyon megszerettem ezt a munkát, s igyekszem jól csinálni. Persze nem vagyok történész, csak a helytörténet néhány kevésbé ismert vagy feledésbe merült mozzanatára szeretném felhívni a mai siófokiak, főként a fiatalok figyelmét. Kutatás csakis szakszerűen végezhető. Ebben készségesen segítettek nekem a veszprémi egyházi levéltár szakemberei és mások is. Szeretném, ha gyűjteményem a jövő kutatói számára is hasznosnak bizonyulnának. Nemrég a siófoki tűzoltóság történetéből készített monográfiát. — Magam is völtarn tűzoltó — mondja. — Első állomáshelyemen, Fűzfőn parancsnok, Siófokon parancs- noklhelyettes. Itt 212 helyi és 366 vidéki tűzhöz vonultam ki társaimmal. Egyébként a Tűzrendészeti Érdemérem arany fokozatának a tulajdonosa. Sz. A. TANÁR ÚR KÉREM! Sass tanár úr köpcös alakja még ma is elevenen él emlékeimben. Az általános iskola harmadik osztályában volt osztályfőnököm. Rá gondolva most is felvillan bennem : az iskola folyosóján meglátva őt visszafogtuk vad rohanásainkat. Szigorú, és rendet követelő ember volt Sass tanár úr, nagyon szerettük őt. " Mindez eszembe jutott, amikor a kaposvári Kinizsi iskolában láttam, ahogyan szilaj lendületüket lefékezve, illedelmes járással haladtak el a gyerekek Varga János mellett. A fiatal .testnevelés- földrajz szakos tanár nem Olyan régen tanít az alsó tagozatban. A kamaszkorú diákok között nem is érezte annyira, hogy a gyerekek között másféle viselkedést, másféle közeledést vált ki az a tény, hogy tanítóbácsival állnak szemben. — Egyre világosabbá válik, hogy az alsó tagozatos gyerekeknek nagy szükségük van a „férfi modell”-re — mondta Varga János. — A bölcsődében, az óvodákban „nénik” veszik körül őket, s bár nem kétséges, hogy a nők Is tudnak fegyelmet tartani, módszereik mások, mint a miénk. Számomra ez a felismerés nagy lendületet adott a munkához. Ügy veszem észre, hogy a gyerekek más intenzitással dolgoznak, amikor férfiak tanítják őket, fe- gyelmezetebbek, jobban figyelnek. Bogiári Tamás matematikát és környezetismeretet tanít, osztályfőnök is. — Heten vagyunk férfiad a tantestületben — mondja —, s ez nem a legmegfelelőbb arány. Több tanító bácsira lenne szükségük a gyerekeknek. Mint az iskola gyermekvédelmi felelőse, szinte a bőrömön érzem, mennyire megnövekedett az utóbbi években a veszélyeztetett gyerekek száma. Sok a csonka család, csak az én osztályomban hét gyereknek élnek különválván a szülei, másutt akad ennél rosszabb arány ds. Szívet melengető, mégis szomorú érzés, amikor egy gyerek odaszalad hozzám a folyosón, s megsimogat: úgy szeretném, ha te lennél az apukám! De nemcsak a csonka családokban hiányzik a férfi modell. A családfők egyre kevesebb időt tudnak a gyerekekre szánni, s hiányzik a kicsik elől a célratörő, férfias példamutatás. Ezáltal kialakul bennük egy lágyabb, s szétszóntabb viselkedést is eltűrő kép az életről, ami meghamisíthatja va- 1 óságtudatukat. A csurgói 1. Sz. Általános Iskola az egyik legszebb, s legkorszerűbb oktatási intézmény a megyében. Horváth Lajos testnevelési főiskolát végzett, ötödik éve tanít Csurgón. — Nagyon fontos, hogy az iskolában a férfi tanárok aránya megfelelő legyen — kezdte boncolgatni véleményét. Mi nyolcam vagyunk a tantestületben, s ebből három testnevelő. Nos, ez nem a legjobb arány. Tapasztalatom, hogy a serdülő fiúk szé- gyemlősebbekké válnak, s gondjaikat szívesebben mondják el egy férfinak, minit a nőknek. A kiegyensúlyozott nevelési módszerek biztonságot adnak a gyerekeknek. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy kolTV-NÉZÖ A magyar borjú Hol vannak már azok az idők, amikor a televízió híradója ki sem mozdult a fővárosból! Ma már tudják a műsor készítői, hogy Budapesten érdekes dolgok nem igen esnek meg, igazi szenzációért egy kicsit utazniuk kell. Szerencséjük' is van, hiszen kis ország lévén elég helikopterbe szállniuk, s néhány perc múlva már az esemény színhelyén lehetnek. így történt ez a múlt héten több ízben. A Híradó munkatársai nem voltak restek, s így a hét legjobb információit szolgáltatták. Vegyük elsőnek mindjárt azt a Tolna megyei esetet, amelynek során megtudtuk: él egy leselejtezett autóbuszban egy házaspár, (a négy gyerek intézetben van), s dolgoznak látástól vakulá- sig, ám egy fillér nem sok, annyi keresetet nem láttak még. Magyarországon ilyen nem fordulhat elő — mondanánk első hallásra, ám mégis megtörtént. Bizonyos Kanalas nevű vállalkozó emberei voltak a riport ala--_ nyai, s bizony Kanalas úr rabszolgamód bánik embereivel. Étlen-szomjan várják az adományokat így a munkások, nappal csakdolgoznak - dolgoznak, éjjel pedig a~~hi- deg buszban rongyokba takarózva álmokat szövögetnek : talán egyszer sikerül kikeveredniük ebből az egész megalázó helyzetből. A Híradó nem sajnált nyolc percet érné a furcsa ügyre áldozni. S hogy nem is eredménytelenül, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a helyi tanács elnöke ígéretet tett, hogy annyi pénzt ad útiköltségre a két embernek, amennyi elég ahhoz, hogy hazautazzanak eredeti lakhelyükre, Szabolcsba. Reméljük, hogy sorsuk megoldódik. Aggódhatunk viszont nagyon a tótvázsonyi kétfejű borjúért. Itt is megszimatolta a Híradó a szenzációt, s azonnal a helyszínre sietett. Ezért igazi csoda tanúi lehettünk. A magyar borjú híre bizonnyal bejárja — ha már be nem járta — a világot. A magyar borjúnak ugyanis nemcsak két feje van — ami a szakemberek szerint nem is párját ritkító kuriózum —, hanem két akarata is. Érdekes és tanulságos eset kerekedett így a borjú lépéseit szemlélők számára. A két akarat ugyanis homlok- egyenest ellentmond egymásnak. Nem tudja tehát a jobb borjúláb, hogy mit csinál a bal borjúláb. A következmény is meghökkentő: a csudaborjú ugyanis lehetőleg csak nagyon keveset mozog, többnyire fekszik, és nem ért az egészből semmit. Ez a borjú — így két akarattal — bátran kimondhatjuk: nem életképes. A szakembereknek azonban természetesen szívügyük a tudomány, így mindent elkövetnek azért, hogy minél tovább életben tartsák a szerencsétlen állatot. Lám, a kétféle akarat életveszélyes. A néző elgondolkodhat egy olyan furcsa dolgon, amely eddig bizonyára föl sem tűnt neki. Látszólag azt hihetnénk ugyanis, hogy a két különböző akarat egyenesen istenáldása, ritka szerencse. Aztán most kiderül, hogy még lépni sem lehet vele, csak egy helyben rostokolni. Reméljük, hogy nagyon sok hasznos tanulságot vonnak majd le a szakembereink a magyar borjú esetéből, éserédményeiket a jövőben másutt is fölhasználhatják. Ehhez pedig az kell, hogy minél tovább életben tartsák szegény párát. Jó lenne az is, ha nem kéne egy helyben maradnia, hanem lépni tudna. Az istállón túli világ megannyi érdekességet rejt, még egy kétfejű, kétakaratú borjú számára is. Például egy új kaput, amire bámulni lehet. Varga István léganőink alapvetően más elképzelések szerint dolgoznak, sőt! Van olyan pedagógusnő, aki kifejezetten „férfias” módon nevel. A tanároknak, a tanító bácsiknak a hangneme más, a követelmények megfogalmazása, és számonkérése. Az utóbbi években megváltozott a gyermek társadalom : rányomja viselkedésükre a bélyeget az időhiány. A családokban nincs idő a’ számonkérésre, az összetartozás biztonságát erősítő közös programokra. A gyerekek érdeklődését leköti a tv, a diszkó, a cél nélküli kószálás. Túlhajszoltak vagyunk mi is pedagógusként az iskolákban, s szülőkként otjthon. Elfáradnak a nők, mert két fronton is helyt kell állniuk, s elfáradnak a férfiak is, mert egyre kevesebb az idő. Ördögi kör ez, amiből valahogy ki kell törni, mert a következmények felmérhe- tetlenek. — Kezdetben, friss diplomával a zsebünkben mindannyian — nők és férfiak — sokkal több időt töltöttünk az iskolában — folytatja Pálfi Dániel; aki technikát tanít a diákoknak. — Aztán, ahogy családot alapítottunk, előbb egy, majd két, sőt ennél több gyerek szüleivé váltunk, egyre kevesebb lett az idő, többet követel a család. A férfiaknak nemcsak mint tanító bácsi kell modellként szerepelniük, hanem apaként is. családfenntartóként is. A pedagógus számára nincs annál élkeserítőbb, mint- amikor a tanítvány viselkedéséből leszűrheti : mást mutat a környezet, mint amire a tanár tanítja őt. Szinte megdermed az intő szó, amikor az alig tizenkét éves gyereket dohányzáson kapva, azt a választ hallom: ugyan már, anyuék megengedik, otthon is cigizem! A diákok fegyelmezetlenebb magatartása általános jelenség. Ügy hiszem, nemcsak az általános iskolai férfi tanárok példamutatása hiányzik a gyerekeknek, hanem a régi családmodell is, az illem, a tisztelet. Klic Ágnes
