Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
1988. január 12., keddSomogyi Néplap 3 A b+szélgttéfken javasolták Jobb szervezést! A korszerűség mércéje a nyereség Iparcikkmatuzsálemek „A termékszerkezet-váltás hatása a versenyképességre”. Ezzel a címmel készítettek fölmérést pár évvel ezelőtt az egyik megyében. Már a cím is feltűnt: azt sugallta, hogy a termékszerkezet-váltás fontosabb, mint a versenyképesség. A tanulmányt olvasva be is bizonyosodott. valóban ez a szemlélet uralkodott akkoriban. Vállalaton kívüli — fölötti — szférákban egy ideig az volt a megítélés mércéje: változik-e a termék- szerkezet, vagy azonos marad. Az, hogy az új termék nyereséges-e, vagy éppen csak kevésbé veszteséges, mint a régi, amit kiszorított, harmadlagos szempont volt. Nem lehetetlen, hogy egyes testületekben nagyobb ro- konszenvet élvezett az a vállalat, amelyik új termékeivel veszteséges volt, mint amelyik régi termékeivel nyereséget hozott az országnak. Átlagéletkor: 16 év Szerencsére azóta megváltozott a látásmód. Egyrészt azért, mert a vállalatok — ha nem is elegendőt, de — nagyobb önállóságot élveznek; nincsenek annyira ráutalva egy-egy testület íróasztal mögött kialakított véleményére. Másrészt — és ez összefügg az előzővel — a piac értékítéletének rangja nőtt: ma a felsőbb szervek szemében is az a kedves vállalat, amelyik adót — méghozzá jókorát — fizet be a költségvetésbe, és nem pénzt szivattyúz el onnan, hogy fedezze ráfizetéseit. örvendetes ez a változás, még akkor is, ha súlyos'gazdasági helyzet kényszerítette ki. A valóság szorított rá bennünket, hogy divatos fogalmak helyett egy régi, bevált eszközt: a pénzt, illetve az ezt kitermelő, a piacnak ténylegesen kellő teljesítményt tegyük a megítélés alapjává, legalábbis ha gazdálkodókról — magánüzemekről, szövetkezetekről, vállalatokról — van szó. A változások jelekéfit megfogalmazódott egy bölcsesség is, miszerint a korszerűség mércéje a nyereség! Azaz minél több pénzt hoz a konyhára egy termék, annál maibbnak kell azt tekintenünk. Kissé eltúlozva: mindegy, hogy lópatkóval vagy éppen nyomtatott áramköri lapokkal keressük meg a profitot, lényeg, hogy a bevételeink jócskán haladják meg a ráfordításainkat. Több jel is arra mutat, hogy ez az utóbbi szemlélet — bár nem igen hangoztattuk, s ma sem büszkélkednek vele sehol a világon — a gyakorlatban jócskán érvényesül. Mit mondanak erről a hazai adatok? Többek közt azt, hogy 2,6 százalék, és 16 év. Vagyis: 1986-ban 2,6 százalék volt a teljesen új iparú termékből elért vállalati bevételek aránya. (Egy százalékkal több, mint az előző évben.) Valamint: ipari termékeink átlagélet- kora nem kevesebb, mint 16 esztendő. Hogy ezek a tények elfogadhatók-e vagy sem, azt nehéz megítélni. Hiszen az ipari termékek közé tartoznak azok a szabványosított csavarok is, amelyek évtizedek óta, s valószínűleg még évtizedek múlva is változatlan formában szükségesek. És azok a berendezésorientált áramkörök — boák — is, amelyek egy-két év alatt elavulnak. Nyugaton nem mérik Sokatmondóbb a kép, ha figyelünk a részletekre. A gépiparban az ipari átlagnál jóval magasabb: 4,5 százalék volt tavaly a vadonatúj gyártmányokért befolyt pénz hányada, ugyanitt a termékek életkora az átlagnál lényegesen kisebb: 11 év körül mozog. A kohászatban viszont mindössze 0,3 százalék a részarány, s 26-27 év a gyártmányok átlagos életkora. E szembeállítás is jól mutatja az egyébként nyilvánvaló körülményt: a váltás nem csupán szándék, vállalkozókedv kérdése. Határt szab a változtatásnak a termékek jellege, valamint a módosításhoz kellő beruházások nagysága is. Emellett a számok önmagukban nem mindig adnak könnyen értékelhető információt. Hiszen a vadonatúj termékek aránya nem mindig használható adat. Kiderülhet, hogy az új gyártmány nem válik be,. s hamar el is tűnik a színről. Ezért a statisztikusok a 3 év körüli termékéletkort kezelik fontos adatként: a gépiparban ezek hányada megközelíti az egynegyedet! És mit mondanak a külföldi felmérések? Egyetlen szóval lehet felelni, ám ez igen tanulságos: semmit. A KSH iparstatisztikai osztálya megpróbált összehasonlításokat készíteni, csakhogy kiderült: a fejlett gazdaságú országokban nem végeznek hasonló méréseket. Egyfelől talán azért, mert érvényesül a „korszerűség mércéje a nyereség” elve. Másfelől, mert ennek az elvnek a hosszú távú érvényesülése szavatolja, hogy a termékek döntő része korszerű — azaz a mai igényekhez igazodó, olcsó és jó minőségű —■ legyen. Régi áru — kicsiny hasion Ám nálunk a helyzet egyelőre más. Gyakran tapasztaljuk, hogy valós piaci érdek egy-egy korszerűtlen termék további gyártása. Igaz, ma még úgy-ahogy nyereségesen, de előre látható, hogy az alacsony színvonal konzerválása előbb- utóbb a piacon is megbosz- szulja magát. Ezért hát szorgalmaznunk érdemes a termékszerkezet korszerűsítését — de nem a korábbi adminisztratív, testületi módszerekkel ! Hanem érdekeltséggel, fejlesztési forrásoknak — köztük külföldi működőtökének — vállalatokhoz való juttatásával, a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe való mind szorosabb beépüléssel. Hozzá kell-e tenni ezekhez: a termékszerkezet-váltás fel- gyorsulása is — mint sok más fontos dolog — attól függ, mekkora lépésekkel halad előre a magyar reform. Molnár Pál Szabadi-környéki változások FALUFEJLESZTÉS „EMBERNEMESÍTÉSSEL” — Ha leépül a falu, leépül a gazdaság, a szövetkezet, tehát leépülünk mi is — mondja Boda János, a siófoki November 7. tsz elnöke. — Ebből a felismerésből kerekedett ki egy átfogó falufejlesztési elképzelés a körzetünkbe tartozó településekre. A tsz központja Siófokon van, de igazi mozgásterünk inkább a falu : Ádánd, Siójut, Sióma- rcs, Balatonszabadi. Úgy gondoltuk, hogy ha a gazdaságban beszélhetünk növény- és állatnemesítésről, akkor talán elhiszik: nevezhetjük „embernemesítésnek" is azt a programot, amit évek óta igyekszünk megvalósítani. A siómarosi művelődési egyesület után Balatonszabadi- fcatrn, Siójuton. és Adándon is összefogtak az értelmes, kultúrára és önképzésre fogékony emberek. — Fejlődési elképzeléseink közül az egyik kudarcba fulladt. Az Országos Pedagógiai Intézetnél elértük, hogy a ba- latcnszabadi általános iskolát kísérleti tanintézetnek, minősítsék. A szövetkezet „gyakorlóterepének” is elképzeltük, de nem sikerült. A tantestületben nem találtunk igazán kitartó, mellettünk álló pedagógusokra, vagy túl mélyein élnek a berögzött hagyományok. Amivel viszont több szerencsénk volt, az a szabadi Dózsa-lakótelep. Sikerült megnyernünk Mo- kovecz Imre építészt, aki munkacsoportjával egy egész lakótelepet tervezett meg. A tsz és a tanács közösen adta a területet. Azt akartuk, hogy a helybeliek és a tsz- tagok kulturált, szép környezetben élhessenek. A lakótelepen kész és félkész, vagy alig elkezdett házak között botorkálunk. A látvány így is szép. Emberekre szabott falurész ez. Minden házat egyedileg, az építtetők elképzelései alapján terveztek meg, az összkép mégis harmonikus. Kiss János még vakolatlan házának ajtaja nyitva. — Siófokon, a Kálmán-cukrász- dában dolgozom. Tolna megyéből származom, de itt szeretnék letelepedni. Egyelőre albérletben lakunk, hamarosan szeretnénk beköltözni. A házunk 99 négyzetméter alapterületű, a garázs érintkezik a szomszéd házzal, így amolyan sorház jellegű ez a rész. Ügy tudom, a tervezők székely kapukkal szerették volna összekötni a házakat. Vannak azonban, akik nem akarják. A lakásban nagy előszoba, balra a konyha egy kis étkezővel. Ez az a tér, ahol — Makovecz elképzelései szerint — a családi élet zajlik. Itt találkoznak, élnek egymással a szülők, gyerekek, esetleg nagyszülők. Az egymással érintkező, egymással harmóniában levő házak a szomszédok, az utca közösségét lennének hivatottak erősíteni ... Makovecz Imrétől egy siófoki előadásán valaki azt kérdezte : mennyiben váltotta be elképzeléseit a balatonszabadi lakótelep? Makovecz elkomorult: — Nem szívesen beszélek erről. Munkatársaimmal együtt úgy képzeltük, hogy itt sikerül létrehoznunk valami nagyszerű dolgot. Sajnos. az elképzeléseink elferdültek. Elsősorban szabadi embereknek, s a iszalagoknak akartunk tervezni, építeni. Legjobb tudomásom szerint alig van néhány ember ezek közül. A balatoni építési tilalom miatt viszont más tájakról, s főként Siófokról áramlott ki Szabadiba hatalmas tőke. Ráadásul nemcsak az elvünk szenvedett csorbát ; elképzeléseinkre fittyet hányva néhányan módosították a tervet, nem faanyagot, hanem betont, vagy vasat használtak, megbánva ezzel az egységet. Az egyik ház előtt vadonatúj vaskapu, hátrább, a tornác fölött őrködő sárga, műanyag hullámlemez .. . Vincze Ervinek egy éve már új otthonukban laknak kisgyermekükkel és a nagymamával. A 92 négyzetméteren bőven elférnek. Mosolyogva emlékeznek arra az időszakra, amikor a kétszintes ház építésénél a segédmunkát kellett végezniük. A ház így is belekerült vagy kétmillió forintba. — öt évig Siófokon éltünk albérletben — mondja a nagymama. — Mindhárman a Pannónia vállalatnál dolgozunk. Korábban volt egv házunk, annak az árából sikerült felépítenünk ezt a mostanit, amellyel nagyon elégedettek vagyunk. Elképzeléseink szerint tervezték, kisebb módosításokat utólag is lehet benne végrehajtani. Ha mellettünk felépül a szomszéd ház, szeretnénk kialakítani a két épület között a székelykaput. Sajnos, néhányan egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mi Illik, mi nem illik a környezethez, az utcához. (Folytatjuk.) Gyarmati László A tagkönyvcserét előkészítő egyéni beszélgetéseknek fontos része, hogy a kommunisták az országos politikáról alkotott véleményükön kívül azt is elmondják, mit tartanak a legfontosabb helyi feladatnak. Makkó lstvánnéval, a kisipari szövetkezetek kaposvári pártbizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy menn.vrie segítenek e vélemények a gazdasági-társadalmi kibontakozási program sikeres helyi megvalósításában. — A szövetkezetek kommunistái elismeréssel szólnak azokról a jó gazdasági törekvésekről, amelyeknek révén - nagyobb nyereséget ér el közösségük, jobban megállja helyét a piacon. Ezt elmondhatom az Univerzál kisszövetkezetről, a Deltáról és másokról is. Az Építőipari Szövetkezet kommunistái például nagyon jónak tartják a demokratikus módszereket a vezetésben. Ez egyébként az eredményeken is lemérhető. Több helyen — így a Szolgáltatóipari Szövetkezetben, az Univerzál kisszövetkezetben — megértéssel vették tudomásul a műszaki fejlesztés érdekében tett intézkedéseket. — Milyen javaslatok hangzottak el annak érdekében, hogy tovább javuljon a fegyelem, az együttműködés? — Szó esett a külső gondokról, elsősorban az anyagok késői beérkezéséről. Ez sok nehézséget okozott az Univerzál, a Lakberendező Kisszövetkezetben, a Delta Ipari Szövetkezetben és a Lady Ruházati Szövetkezetben. Az utóbbi helyen emiatt még egy exportszerződés is meghiúsult. Ügy hidalták át, ihogy a csurgói Napsugár szövetkezetnek végeznek bérmunkát. Ez azonban nem hoz annyit, mint az export. Szó esett a belső gondokról is. Szükség van az üzemrészek munkájának jobb ösz- szehangolására, a jobb szervezésre, a következetesebb számonkérésre. Ezt többek között a Delta és a Fazekasipari Szövetkezet kommunistái szorgalmazták. Ennek kapcsán beszéltek a szükséges létszám-átcsoportosításokról is. Az emberek nem mindig értik meg ennek a szükségességét, pedig néha elkerülhetetlen, a feladatokat pedig elsősorban a belső emberekkel lehet megoldani. A kommunistáknak jobban ki kell állniuk ilyen esetekben, meg kell magyarázniuk az intézkedés hasznát. Jó érv, hogy a dolgozót nem éri anyagi veszteség, a gyakorlat hiánya miatti esetleges veszteséget pótolják. — Beszéltek a párttagok arról, amit nem látnak tisztán, bizonytalannak éreznek a gazdálkodásban? — Ez is témája volt az egyéni beszélgetéseknek. Nem valami bizakodó a hangulat a Szolglátatóipari Szövetkezetben, ugyanis az általános forgalmi adó, a szolgáltatás 25—30 százalékos árindexe, valamint a tőkés fodrászati anyagok, kozmetikumok áremelkedése miatt nehezen lehet kiszámítani a lakosság várható magatartását. Ugyanez elmondható a cipőjavításról is. A beszélgetéseken is elmondták: a forgalom visz- szaesésére számítanak. Ebben a szövetkezetben ugyanis az emberek csaknem nyolcvan százaléka személyi és fogyasztási szolgáltatással foglalkozik. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy a kulturált kiszolgálás, az udvariasság révén mindent meg kell tenni a kialakult vendégkör megtartásáért. Említhetem a Hűtő- és Villamosgépjavító Kisszövetkezetet is, amely tavaly túlteljesítette eredménytervét, jövőre azonban a vállalkozói adó miatt mintegy két és fél millió forinttal csökken a nyereség. Ez természetesen foglalkoztatja a párttagokat. Éppen ezért itt és máshol is támogatja a párttagság azokat a terveket, amelyek az eredményesség növelését szolgálják — mondta Makkó Istvánné. L.G. NYÁRI ÉPÍTŐTÁBOROK A tavalyinál változatosabb munkaformákat, több táborhelyet kínál a KISZ Központi Bizottságának Építőtábori Bizottsága csaknem negyvenezer fiatalnak, mindazoknak, akik 1988 nyarán építőtáborban kívánnak dolgozni és iszórakozni. Nemcsak a hagyományos mezőgazdasági munkákra van lehetőség: a kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatás is jól hasznosíthatja az ifjú munkaerőt. A Kaposker például 570 építőtáborozónak ad munkát is, helyet is a szezonban. A Balaton környéki vállalati és Afész-boltokban, cseme- gés, húsos, zöldséges üzletekben 2240 jelentkező áll a pult mögé üzemi gyakorlatot is teljesíteni. Negyvenhárom környezet- védelmi tábor is működik majd a nyáron. Kaposváron például por- és zajszűrő er- dősávokat tisztítanak meg, hogy a fák, cserjék dúsab- ban, egészségesebben nőhessenek. Fonyódon a Balatonpart tisztítására szerveztek a KISZ-esek építőtábort. Hangstúdiók exportra A külföldi hangstúdiók igényeihez is igazodva, mintegy száz professzionális zenei keverőasztalt készítenek az idén a Budapesti Elektroakusztikai Gyárban, A megnövekedett — nemzetközi mércével mérve is — magas műszaki követelményeket is kielégítő speciális keve- rők többsége exportra kerül. Képeink a 36 csatornás berendezések szerelését mutatják be. Fordszerelvények A Villanyszerelő-ipari Vállalat bicskei gyárában már három éve készítenek elektromos huzalozást NSZK-beli megrendelésre. Ebben az évben több mint félmillió márka értékben végeztek ilyen munkát, jövőre pedig ötvenezer Ford Sierra gépkocsihoz kaptak megrendelést úgynevezett komplett villamos előszerelésre.
