Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 5. szám

Somogyi Néplap 1988. január 7., csütörtök A szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat néhány évvel ezelőtt bővítette tevékenységi körét: konzervüzemet hozott létre, s egyre nagyobb sikereket ér el komzervipari termékeivel Í3. Az üzem egyik legkeresettebb terméke a marhahúsból ké­szült rolád — ebből az idén is nagy mennyiséget szállí­tanak az NSZK-ba. (MTI-fotó — Stekovics János felv.) Költözik az Interpol Az Interpol, a nemzeti rendőrségek 146 taigú nem­zetközi bűnüldöző szervezete az idén Párizsból Lyonba te­szi át székhelyét — új, szá­mítógépekkel fölszerelt fő­hadiszállásra. Adatbankját komputerek elektronikus tá­rolóiba helyezik, korszerűsí­tik az adatközlési és adatle- hívási rendszert. A tagorszá­gok rendőrségein elég lesz majd egy gombnyomás, hogy megjelenjék képernyőiken a körözöttek valamennyi, az Interpol birtokában levő ada­ta — fényképek, tanúvallo­mások, ujjlenyomatok. Az adatkeresés és tájékoztatás másodpercek kérdése lesz. Az egyre szervezettebb nemzetközi alvilág „fejlődé­sét” a rendőrségnek nyomon kell követnie, a jelenlegi In- terpol-központ terjeszkedé­sére azonban a párizsi Saint Cloud kerület elöljárósága nem adott engedélyt. Azóta, hogy 1986 májusában terro­risták támadták meg az In­terpol párizsi székházát, megszigorították a biztonsá­gi előírásokat, s ez zavarja a kerület lakosait. Elegük lett az Interpol veszélyes szom­szédságából. Lyon városa vi­szont egy nemzetközi rendőr­iskola építését is engedélyez­te, és segíti az Interpol mun­katársait abban, hogy lakás­hoz jussanak. A szervezet 1923-ban Bécs- ben alakult meg, hét ország Távmásolás, teletex, konferenciabeszélgetés KORSZERŰSÍT A POSTA Első hallásra meghökken­tő a bejelentés: új, a távbe­szélő-hálózatra épülő szol­gáltatásokat vezetett be a posta. 1987. december 1-jétől már külföldre induló távmá­solást is kérhetnek a magya­rok. Európában tizennyolca­dikként hazánkban vezették be a teletexet, az új távköz­lési szolgáltatást. Január el-' sejétől bármelyik magyar au­tomata telefonközponttal rendelkező településről kon­ferenciabeszélgetés kezde­ményezhető. Azt jelenti ez, hogy összesen 'tíz személy lé­tesíthet ^egyazon időben te­lefonkapcsolatot. Dr. Valter Ferenc elnök- helyettes szerint az új táv­közlési szolgáltatások gyor­sabb átvitelt, egyszerűbb kommunikációt tesznek lehe­tővé, következésképpen gyor­sabbá válik az információ- csere. Voltaképpen javul a telefonhelyzet; ugyanakkor korszerűbb kapcsolattartás­ra nyílik mód, s ez egyúttal csökkenti más államokkal szemben a lemaradást. A távmásoláshoz szükséges berendezés a már meglevő távbeszélővonalra telepíthe­tő úgy, hogy a telefonkészü­lék a beszélgetésen kívül er­re is használható. Csaknem kétmillió távmásoló működik a világon; hazánkban mind­össze százötven van, nagy­részt külkereskedelmi válla­latoknál. A távmásoló egy A 4-es oldal szövegét hozzá­vetőlegesen egy perc alatt tojváhbítja. A másolót az előfizetőnek kell megvásárolnia, az üzem­be helyezést a posta enge­délyezi. A posta két buda­pesti és öt vidéki nagyváros egy-egy postahivatalában üzemeltetett nyilvános táv­másolót. Eddig tíz európai ország jelezte: „frogadják”a távmásolón tőlünk induló küldeményeket. December elsejétől Buda­pesten tizenhétre nőtt a táv­másolatot felvevő és kézbe­sítő hivatalok száma. Az év első negyedétől valamennyi megyeszékhelyen működik majd nyilvános távmásoló. A teletex talán még a táv­másolónál is többet tud: egy gépelt oldalt tíz másodperc alatt továbbít és szövegszer­kesztője van. Az érkező hí­vás információját is képes tárolni. Magyarországon négy teletex üzemel: három állo­mást most kapcsolnak be a rendszerbe, A közeljövőben a magyar adathálózatot ösz- szekötik a nyugatnémet Da- tex—L hálózattal, így a ha­zai előfizetők bármikor kap­csolatot teremthetnek a több mint 20 ezer NSZK-beli állo­mással. A posta a kapcsola­tok kiépítésére törekszik Ausztriával, Svédországgal, Franc iaors zágga 1. A hazai teletex berendezés kifejlesztésére kiírt pályáza­tot a Telefongyár—SZTAKI páros nyerte meg, a munká­latokat előreláthatólag 1990 végéig befejezik, s a követ­kező évben megindulhat a sorozatgyártás. Folytatódik a telefonfej­lesztés. Mégis mind többen vélekednek úgy, hogy szá­mottevő előrelépésre csak a VIII. ötéves tervben számít­hatunk. Előzetes hírek sze­rint a fejlett technológiájú berendezések, készülékek eladását tiltó lista, a COCOM 1988 szeptemberében teríték­re kerül : felülvizsgálják, hogy mi exportálható szocia­lista államba. Sokan remé­lik, hogy a hazai telefonfei- lesztéshez szükséges eszkö­zök lekerülnek a tilalmi lis­táról. rendőrségének részvételé­vel. Párizsba a második vi­lágháború után költözött, miután újjászervezték. Az Interpol titkárságában ma a viliág sok országának vezető rendőrségi tisztségviselői fog­lalnak helyet. A szervezetnek négy munkanyelve van: a francia, az angol, a spanyol és az arab. Ami az Interpol tevékeny­ségét illeti, a bűnügyi nyo­mozóosztály munkája a leg­ismertebb világszerte. Ez az osztály őrzi a tagországokban körözött sok ezer bűnöző ada­tait, amelyeket az egyes or­szágok rendőrsége szolgáltat. Ez az osztály adja ki a nem­zetközi körözéseket vagy az elveszett gyerekek keresésé­re, ismeretlen holttestek azo­nosítására, ellopott műkin­csek felkutatására vonatkozó felkéréseket, ha feltételezhe­tő, hogy az ügy átnyúlik az országhatárokon. A tagországok rendőrsé­geinek kokainzsákmánya 1970-ben mindössze 1,1 kilo­gramm volt, 1987-ben azon­ban már 1,4 tonnányit fog­laltak le. Paul Higdon, a központ kábítószer-alosztá­lyának vezetője szerint a tagországok rendőrségei ma már egyedül képtelenek vol­nának szembeszállni e rákfe­nével. „Az egyes országokban legföljebb egy piszkos köröm látszik, pedig a kábítószer- kereskedelem olyan hatalmas elefánt — mondja —, amely mindegyik lábával más és más kontinensen áll.” Az al­osztály 25 munkatársa össze­sem 22 nyelven beszél és ku­tatási eredményeiket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is felhasználja. Miire jó, hogy a szálak az Interpolhoz futnak össze? Nemrég a számítógépes összehasonlításból kiderült : egy Lisszabonban letartózta­tott kábítószerügynök és Frankfurtban lebukott társa noteszében ugyanaz a bolí­viai telefonszám volt följe­gyezve. A nyomon elindulva nemcsak Bolíviában, hanem Belgiumban is fontos ügynö­köket sikerült fülön esípni. Á vásárló írja Hová tűnt a Betyár? Avagy a látszat csal? Idestova száz esztendeje, hogy Samogyból kivesztek a betyárok, akikről sok le­gendás történet maradt fenn. Lehet, hogy az ő népszerűségüket, emléküket akarta feltámasztani a hús­kombinát, amikor egyik sza­lámi—szalonna kombinációs készítményét „Betyár” már­kanévvel hozta forgalomba. Rövidesen igen népszerű hentesárúvá vált a vásárlók körében. Ezt a közkedvelt­séget finom íze mellett el­sősorban szerényebb árá­val érte el. (70 frorint kg.) Igaz, azóta „előzetes értesí­tés nélkül” 90 forint lett ki­lója-. Egy idő után azonban el­tűnt a „Betyár” az áruk sűrűjében, helyesebben gép­sonkának kezdték nevezni. Először azt hittem, csak én dőltem be, amikor szék­helyünk Ady Endre utcai boltjában egy kedves, piros arcú eladótól „Betyár”-nak titulálva kértem a készít­ményt. — Ez nem Betyár, ez gép­sonka! — igazított helyre a hölgy. — Bocsánat! Korábban ezt nem Betyárnak hívták? — kérdeztem bátortalanul. — Nem, nem — zárta le a vita lehetőségét elnéző mosollyal, s már fordult is egy másik vevőhöz. Otthon elmondtam felesé­gemnek a balfogásomat. El­mosolyodott, majd benyúlt a hűtőszekrénybe, s elém tett 20 dkg • csodálatosan szép Betyárt. Talán még szebb volt, mint amit a boltban gépsonkának nevez­tek. — Hogy történt? — cso­dálkoztam. — A Béke utcai ABC- ben jártam. Tanácstalanul álldogáltam a hentespult előtt, arra gondolva, hogyan tudnám olcsón beszerezni a vacsorának valót. Az üveg­búra alatt láttam ugyan a Betyárt, de okulva korábbi tapasztalatomon, eszembe sem jutott kél'ni belőle, mert még gépsonkának blokkolták volna. (Azaz 18 forint helyett 40 forintért.) — Parancsoljon — reb- bentett fel tűnődésemből egy ismerős eladónő. — Hát nem is tudom — bizonytalankodtam. — Talán- ebből a Betyár­ból parancsoljon. Friss, most érkezett — ajánlotta. — Ez nem gépsonka? — álmélkodtam. — Nem, kérem. Ez Be­tyár! — Itt csák valamiféle ha­gyományőrzésről lehet szó — elmélkedtem. Meg kelle­ne tudni, milyen különös ismertetőjele van a mai Betyárnak, mert alakra, színre, ízre, tartalomra tel­jesen megegyezik a gépson­kával. Csak az árban nem. Néhány nap múlva felesé­gem betyár szerencséjén fel­buzdulva ismét elindult. Ez- úttail a füredi lakótelep ABC-jében kísértette meg a szerencsét. — Legyen kedves adni 20 dekát ebből a Betyárból! — szólította meg az eladót. — Ez gépsonka, aranyos­kám — oktatta kis a közép­korú .eladónő, kissé kaján mosollyal az arcán. — Elnézést, de olyan meg­tévesztő a hasonlatosság ... — Nem történt semmi! Mi mással szolgálhatok? — udvariaiskodott a hölgy. Itt abba- lehetne hagyni a történetet. Mindenesetre jó volna-, ha kiírnák a boltok­ban: „Kedves vásárló! Ne higgyen a szemének! A lát- .-szat csal. Itt gépsonkát áru­sítunk, csak Betyárnak ál­cázzuk. Hagyományőrzés­ből ...” Addig is lenne egy javas­latom. Vonják ki a forga­lomból! Nem a Betyárt, ha­nem a betyárkodást! Simon Miklós Kaposvár, Füredi u. 69. Ügyeltek a látszatra Jogerős ítélet a kányái tsz volt vezetőinek bűnügyében Lezárult egy hosszadalmas ügy. 1985-ben elindult a vizsgálat, 1986-ban pedig bí­rósági tárgyalások sorozata volt a kányái Március 15. Termelőszövetkezet volt ve­zetőinek üzelmeivel kapcso­latosan. Lapunk olvasóinak 1986 Kis oroszlánok a családi házban Ravaszul meglapul Muki a terasz mellett, majd az ide­gen felé iramodik... Az ember önkéntelenül is ösz­szerezzen. — Nem keli félni az oroszlánoktól — mondja Ta­kács István, a gazda. — Nyolchetes korukban kerül­tek hozzám, s most öthóna­posak; nem fejlődött ki még bennük a vadászösztön. Cu­misüvegből etettük őket. Két-hároméves ’korukban előfordulhat náluk élettani változás, de addig csak köly- kek. Az oroszlánok fogócskáz- nak, fára másznak, hempe­regnek, birkóznak, bevonva a játékba Sátánt és Dzsinit is, a fekete és a fehér sző­rű kutyákat. Majd Takács István az udvar hátsó felé­ben kinyitja a ketrec ajta­ját, s előcsalogatja Sitát, az egyik öthónapos leopárdot. Társa, Dzsudi mogorva-; visz- szahúzódva a sötétségben la­pul. Sitának azonban némi kérlelés után feloldódnak a gátlásai, és hamarosan tár­sa lesz a játékban a többi­eknek. Mindez 1987 decemberében történt Siófokon, a Bajcsy- Zsilinszky utca egyik házá­nak udvarán. Két oroszlán, két pöttyös leopárd, két kutya ... Két család az ikerházban, két gyermek az ifjabb Taká- cséknál. Mintha minden pá­rosban volna. — Naponta egyszer ete­tem az állatokat, s hetente egy nap pihenőt tartunk. A hoztam a két oroszlánt és a jászberényi vadasparkból hoztam a két oroszlánt és a két leopárdot, amelyek csak húst esznek. Csirkét vagy marhahúst. Gondoltam rá, hogy ha megvalósulna a ka­posvári állatkert, felajánla­nám kedvenceimet. Persze cserébe újra kérnék kicsi­ket. „Csini” volt Takács István első vadállata. A barna pu­ma 1986 őszén, 9 hónapos korában, megriasztotta Dél- Dunántúl lakosságát. Egy ki­állításra kérték kölcsön, de elszökött, s néhány napig rettegésben tartotta Bara­nyában az embereket. — Ártalmatlan jószág volt, nagyon sajnáltam. Tamási környékén az erdőben dup­la adag altató lövedéket lőt­tek bele, s nem bírta ki szegény... Vegyes érzelmekkel távo­zom. Gyönyörű és félelmetes ez. Vadállatok a városban, egy családi ház udvarán? A biztonságra feltétlenül ügyel­ni ikell! Gyarmati László decemberében részletesen beszámoltunk az esetről. Most csak a leglényegesebb mozzanatokat elevenítjük föl. A szövetkezet a hetvenes évek végén rossz körülmé­nyek között és rossz ered­ménnyel gazdálkodott. Akkor került oda, 1979-ben Borbély István elnöknek. Hamar föl­mérte a helyzetet, és látta, hogy súlyosak az anyagi gondok. Elmaradt és félbe­hagyott beruházásokat kész­ként számoltak el, a termesz­tési és tenyésztési eredmé­nyek gyengék voltak. A gon­dokat szakemberjiiány és alacsony bérszínvonal is sú­lyosbította. A szövetkezet újjászerve­ződött vezetősége nagy len­dülettel látott munkához. Az első két évben sikerült is némi eredményt felmutatni. Az elnök azonban nagyobb léptékkel szeretett volna ha­ladni, s nem látta be, hogy ehhez egyelőre nincsenek meg az anyagi, technikai föltéte­lek. A gyorsabb fejlődést tartva szem előtt, nagy fába vágta fejszéjét. Szolgálati la­kásokat építtetett azért, hogy szakembereken vonzzon oda. Bekapcsolódott a szövetkezet a húsmarha-programba, no­ha ennek sem voltak meg a föltételei. A „tornyot” igyekeztek építeni, szépíteni, miközben az alapok hiányoztak. Mivel elsősorban a látszatra ügyel­tek, egyre több olyan üzel- mük, megoldásuk volt, amely pillanatnyi „eredményt” ho­zott, azonban sem a jelenle­gi, sem a távlati helyzetüket nem rendezte. Hamis leltárak a húsmarha-létszámról, álla­mi dotáció jogtalan fölvétele, melléküzemággal kapcsolatos pénzügyi manőverek, mér­legeredmény-hamisítások jel­zik, hogy milyen úton keres­ték a talpraállás lehetőségét. Az alacsony béreket úgy „rendezték”, hogy különféle munkahelyekre névlegesen fölvettek dolgozókat; közü­lük sokan egy napot sem dolgoztak, viszont a szövet­kezeti bérszínvonal így az előírt szinten maradt, s nem kellett adót fizetni a túllé­pésért. Első fokon dr. lfkovics Ist­ván megyei bíró tanácsa tár­gyalta az ügyet. Az elítéltek közül akkor öten föllebbez- tek, nyolcán tudomásul vet­ték büntetésük mértékét. Má­sodfokon a Legfelsőbb Bíró­ság hozott döntést. Borbély Istvánt és társait többek kö­zött jelentős vagyoni hát­rányt okozó hűtlen kezelés bűntettében és népgazdasági szerv megtévesztésének vét­ségében marasztalta el. A volt elnök 1 év és 6 hónap letöltendő szabadságvesztést kapott; egyik társa, Udvaros Károly pedig, aki főállatte­nyésztőként dolgozott, egy évig nem lesz szabadlábon. A többieket hosszabb-rövi- debb ideig felfüggesztett szabadságvesztéssel, vala­mint pénzbüntetéssel sújtot­ták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom