Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
1988. január 30., szombat Somogyi Néplap . s msmmm • ■ BHHBB gææggl WMÊfl&MÊÊê IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Kende Sándor Az isten érti, micsoda emberek vannak!... Ide ülnek mellém, pedig van üres asztal bőven. Cseppet sem ittak még, most indulnak neki a szombat estének. Bemutatkoznak. Az idősebb kétszer is megszorítja a kezem, aztán átint a társának: — Szólj már, fiam, a pincérnek ! Pincér, hm, tizenhét éves, ha van. A füle mögé szúrt ceruza hosszabb tán, mint az egész gyerek. Odaáll az öreg elé, s tisztelettudóan a térítőt szemléli. — Jani, rendelj valamit! — sürgeti ő a fiatalabbat, s a pincérfiú illedelmesen azonnal a másik vendég elé áll. — Fél litert, Józsi bátyám, jó? Sopronit. — Várj! — húzza vissza Jani a pincérkabátot. —Kocsonya van? Józsi bácsi int a barátjának; — Tudod, hogyan szeretem! Ügy kérd. A pincérfiú füle rándul egyet, s megbillen a ceruza. Mert mit izenget ez? Nem tud egyenesen hozzá beszélni?! — Ne zsírosat! — parancsolja a vendég, a fiatalabbik. — Figyelsz? Jól szórd be paprikával. Na, eredj már! A pincér lecsapkodja a térítőt, elsiet a tálcával, egy perc, s máris hozza a bort szódával. — Jön a kocsonya is, azonnal! Már odébb is állna, de a vendég utánaszól: — Te! Ahogyan mondtam! — Éppen paprikázzák! Jani most már kényelmesebben helyezkedik el. — Erős lesz, Józsi bátyám, megmondtam neki. Rendben van? Az öreg a zsebében turkál. Észreveszi a másik, mert a szeme mindig rajta: — Elég az, maradjon csak békén — nyugtatja. — Rendes asszony — magyarázza Józsi bácsi nekem. — Adott egy százast. Amint mondtuk, mindjárt adta, hogy szórakozzunk érte. — Kifutja. — Tölts már. — Először tisztán! Mindig együtt járnak, munkába, meccsre, sörözőbe. Húsz év a különbség köztük legalább. Jani is megvan harminc, de a pénzt BARATSAG mind odaadja egy marékban a Józsi bácsi feleségének, ahogy az öreg. Aztán együtt kapnak cigarettára és borra is. Jani rendel, azt ő érti jobban. Pedig Józsi bácsinak a, zsebében a pénz. Hát így barátok ők. Mért? — a pincér nem tudja. * * * ... ötvenháromban kezdődött ez vagy már ötvenkettőben? — A kocsma a főúton, ahol találkoztak, megszűnt azóta. Egymás képe fölött kiabáltak az emberek a féldeciért, annyian szorultak a pult elé. Ez a jabranc akkora szájjal lármázott, hogy megsokkalta egy öregebb, szólt is valamit, olyant, hogy hirtelen piros lett ennek a homloka, s fölkapta a kezét. — Azt próbáld! — hallotta, s úgy oldalba nyomták menten, hogy a karja mozdulatlanul a magasban maradt. Itt is, amott is felböffent rá a nevetés. Erre aztán mégiscsak mutatni kellett valamit, s jobbra-balra rán- dulva kifordult a körből, a viharkabát szinte harsogott; — Azt vágom, ki... — Nagy a pofád, haver! — Fél litert! — erőskö- dött. — Az elsőt, aki belép — ugratták. — Áll a fél liter?! Hosszú, .gyanútlan alak nyitott be, sapkát se hordott. Akkora pofont kapott, hogy a szemüveg szára a füléhez ragadt. Becsukták az ajtót, a hosszú ember kint maradt. Az öreg meg a fiatalabb megitták a bent megnyert fél litert... Ez akkor volt. A kocsma sincs már meg, mondtam is. Utána mindennap együtt ittak. Fizetéskor nagy szájjal, erős mellel, utána néhány napig így vagy úgy, aztán meg kért pénzen a hónap végéig. Honnan jött ez a legény? — ki tudja! Itt nem szokták kérdezni. Reggel, különösen nyáron, a fene se kíván inni. Jani rosszkor hajolt le, majdnem nagyobb baj lett belőle: — ha nem ugrik valaki két lábbal neki a csillének, hogy kisiklassa, összeszorította voln'a a fú fejét. így se ment el a maga lábán, s feltörte hátát a kórházi ágy, mire újra levegőre engedték. S akkor eltűnt a kocsmából. A városból is .. * * * .. . Amikor a Jani visszajött Komlóra, nem kellett itt már akárki. Csak az öreg Kerék Imre VAN GOGH: ÖNARCKÉP PIPÁVAL Fülsebe lüktetőén sajog a gyolcskötés alatt még. Szemében halálos keserűség. Vérvörösen ragyog a háttér (illőn a tragédiához). Sápadtan derengő pergamenarca akárha lakatlan holdbéli táj, ráncaiban a megváltás kudarca. Nem az éles penge: ez, ami fáj, a magány, a végső számkivetettség. — S mégis: konok, teremtő akarat szervezi itt áttetsző-tiszta renddé a téboly-gyűrte, dúlt vonásokat, már-már emberentúli fegyelem, s 'szikányi hit, hogy nem reménytelen. Lakatos István Az éjszaka válaszai — A Könyvet kulcsra zárni, éneket nem énekelni, verset láncra fűzni. . . — Hiába, vér a kötésen, betűi könyvfödélen is átsötétlenek. — Feledni szót, szétzúzni vágyakat, gondolatokat Ítélni némaságra ... — Kiülnek a'néma szembe, hiába, onnét kiáltanak. — Lehűteni szívet-kínt, elfagyott szenvedélyekre hengergetni sziklát.. . — Harmadnapon meghasadnaiç a kripták: fölöttük élő test ragyog. szavára vették föl. Ennyit ért az, hogy csapatvezető lett azóta, a kilencesben, de még a bérszámfejtésben is így hívták szívesebben: a Józsi bácsiék. Hol a ménkűbe-bújkált ennyi évig a gyerek? — erről másutt kellett számot adnia, Józsi bácsi egyszer sem kérdezte. Ott lakik azóta náluk. Így az asszony is jobban örül, ha otthon isszák meg a bort, a fél litert. Egyszer egy héten azért menjenek el valahová: „Na, itt egy százas, vigyázzatok a szemetek- rek!”. — Cigarettája van, Józsi bátyám? — akar Jani is csinálni valamit, amíg forgatja az öreg a szájában a kocsonyacsontot. Vájkál a zsebében szorgalmasan; a kocsonya nem hűl ki. — Hagyja hát! — csillapítja Jani. — Veszünk a pincértől. — Itt van, nnna, a fene belé — rámol az asztalra három bontatlan Szimfóniát, s a negyedikből is előrecsúszik néhány szál. — Tegye vissza, nem kell ennyi, rakja csak el. A nagy rendezkedésben le- koppan a kocsonyás kanál a földre. Kő a padló, nem árt neki. Ketten nyúlkálnak az asztal alatt, de a pincérgyerek ügyesebb. Épp ilyen fürge a végén, a második liter után. Jani diktálja a bort, a szódát, s a kocsonyát öt kenyérrel. — öt? — Annyi volt a tányéron! — s nézi, hogy jól írja-e a cédulára a koma. — Futja, Janikám? —aggályoskodik az öreg. — Nyugi, Józsi bátyám. — Itt van, fizesd ki — nyújt még egy százast. — A többiért vegyél cigarettát, hadd legyen otthon. Fölállnak. Nehezen egyenesedik a derekuk. — Jól szórakoztak? — ud- variaskodik a fehér kabátos fiú, és mosolyog szelíden. Nem válaszolnak. Egyáltalában semmit. Lépkednek az ajtó felé, hiszen a zene is abbahagyta. A pincér hullámos lendülettel csapkodja a kendőjét az asztalterítőn: hátha elszállnak, szétröpködnek a morzsák! — Isten érti, micsoda emberek vannak! — rándít egyet a vállán. Húsz perc múlva záróra. | 1. 1. K S TO RTF. NET EK. A M AlÜ Af. i '.Ti R-SZíSM ALí ALM ÍÁ'fSÍ T UtiGONH'S ANDRÁS Kazinczy és kora Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumbdri Nagyszabású vállalkozásának második fordulópontjához érkezett a Petőfi irodalmi Múzeum. Annak idején lapunkban is beszámolKazinczy Ferenc dolgozó- szobája Régi könyvek a vitrinből Mária Terézia (1117—1780). Ismeretlen festő műve Szépen magyarul — szépen emberül A nálnélezés " ti Nyelvművelésünk legalább egy évszázada harcol a né- metes kifejezések, a germa- nizmusok ellen. Az anyanyelvűket használók többsége ma már nem is tudja, nem is érzi, mikor használ ilyen szerkezetet. A „nálnélezés”, vagyis a -nál, -nél rag fölösleges, gyakori, magyartalan használata talán a leggyakoribb ilyen hiba. Tanácsi lakást kínálnak jó közlekedésnél (azaz: jó közlekedési lehetőséggel) ; a lépesméznél emelkedtek az átvételi árak (vagyis: emelkedett a lépesméz átuételv ára); nagyon oda kell figyelni az áru utánpótlásánál (= utánpótlására, utánpótlásakor). A magyarban ennek a ragnak viszonylag szűk a jelentésköre, és csak az alábbi esetekben használhatjuk: konkrét hely viszony jelölésére (A boltnál álltam, amikor jöttél), képes helyhatározó kifejezésére (Rosszul lát a lámpafénynél), hasonlító szerkezetben (Pisti magasabb Vilinél). Az indokolatlanul használt -nál, -nél tehát rontja és szegényíti anyanyelvűnket. Nézzünk néhány példát a szaknyelvi zsargonból, ahol ez a forma a legjobban tartja magát: „Rugalmas, a vásárlói kereslethez jobban igazodó rendelések leadását várjuk boltvezetőinktől hentesáruknál, kenyérnél és sütőipari termékeknél.” Ez a mondat azt jelenti, hogy a rendeléseket a kenyérnek, hentesáruknak és a sütőipari termékeknek kell leadni, holott egészen másról van szó: „Azt várjuk, hogy boltvezetőink rugalmasabb, a vásárlói kereslethez jobban igazodó rendeléseket adjanak le hentesárukból, kenyérből és sütőipari termékekből.”. „Alapszervezetünknél a szociális, kulturális és művelődési területen számottevő eredményeket értünk el” (jobb lett volna: alapszervezetünkben). — „Bizalmijaink kezdeményeznek szociá-. lis juttatásoknál, de . még nem mondhatják el ezt a termelési feladatokra való mozgósításnál” (vagyis: a szociális juttatások elbírálásakor; mozgósítás esetén). — „Célunk az volt, hogy időben hívjuk fel a figyelmet a többnapos ünnepre történő felkészülésnél a kereskedelmi munka színvonalasabb végzésére” (inkább: felkészülés során). — „Az udvariasság olyan tulajdonság, aminél ( = amikor) az emberek iránti tisztelet, az előzékeny viselekdés mindennapos szokássá, normává válik”. — „Főzésnél (inkább: főzésre) gazdaságosan használhatja fel fajtiszta burgonyánkat”. — „Végezetül hangsúlyozni kívánom, hogy a pernyebetonnak az útépítésnél való felhasználása egyike a legolcsóbb technológiáknak” (jobb: útépítésre való felhasználása). Jelenlegi gazdasági helyzetünkben arra törekszünk, hogy minél többet exportáljunk és lehetőleg saját forrásainkból merítsünk. Amint láttuk, a -nál, -nél használata gyakran lehet idegenszerű, értelemzavaró. Éppen ezért azt javaslom, hogy szükség esetén helyette anyanyelvűnk bőségszarujából válasszuk ki a megfelelő ragot vagy szót! Dr. Saiga Attila Berzsenyi Dániel. (Barabás Miklós festménye) tunk arról, hogy a múzeum Bevezető a magyar irodalom világába címmel sorozatot indított, amelyben a kezdetektől — látványos formában, dokumentumokkal szemléltetve — mutatja be a magyar irodalom emlékeit. A múlt év tavaszán az első kiállítás irodalmunk kezdetétől az 1750-es évekig szólóan részletezte a reneszánsz és a barokk kor magyar irodalmi életét. A sorozat második, Kazinczy és kotr a című kállítása időrendben 1750-től 1820-ig dolgozza föl az irodalomszervezésnek, a kulturális élet átszerveződé- sének évtizedeit. Elsősorban Kazinczyt és körét, illetőleg a Kazinczy ellen csoportosuló mozgalmakat mutatja be. Ez a kor az irodalmi csoportok kialakulásának a szellemi élénkülésnek nagy korszaka: folyóiratok indulnak, színtársulatok szerveződnek. Fontossá válik az országgyűlésekhez kapcsolódó politikai és irodalmi élet; teret kap a szabadkőművesség. Szóhoz jutnak a diákönképzőkörök, az. olvasókabinetek és az irodalmi szalonok. Művelődéstörténeti megközelítéssel az irodalom kö zéppontba helyezésével öt tárgykört ölel föl a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása: bemutatja Ráday Gedeon, Csokonai, Kazinczy, a dunántúli írók — Berzsenyi, Kiss János, Kisfaludy Sándor, Pálóczi Horváth, Dukai Takách Judit — és a pesti írók (Vitkovics, Szemere, Kölcsey, Virág Benedek, Kultsár István) irodalmi publicisztikai működését és emberi jellemzőit. Kéziratok, könyvek, első kiadások, korabeli folyóiratok lapjai, írók és költők levelei, naplói és följegyzései, személyes tárgyai és öltözékei töltik meg a vitrineket. Számos rajz és metszet bizonyítja, hogy e kor irodalmárai a szépművészetekkel is magas színvonalon foglalkoztak. S ott vannak a teremben a korszak neves képzőművészeinek — Donát János, Ferenczy István — alkotásai is. A Petőfi Irodalmi Múzeum gazdag tárlatát számos országos múzeum, könyvtár, levéltár és egyházi gyűjtemény anyaga egészíti ki. K. M.