Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. január 30., szombat Somogyi Néplap 7 g&gggggggg I , gf&x » jgs m y. ap»Kj ®s , , , < , s SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A/ ARABOK IÖRIÍNI.II körülbelül 1030-tól 930-ig. Dávid és Sala­mon királysága alatt. Judea és Izrael ak­kor jött létre, amikor az egységes zsidó állam szétbomlott. A mai palesztinok — akik a filiszteusok leszármazottainak vall­ják magukat — évszázadokig ugyanitt éltek. (Plesztina egyébként a filisztea szó­ból származik.) Ebből a tényből adódott a következtetés: a zsidó nacionalizmussal nem lehet anélkül foglalkozni, hogy az arabot ne ismernénk. A kutatást a Palesztinára vonatkozó irányzatok megismerésére kellett szűkíteni. Ennek a kutatómunkának az írásos össze­foglalója először a Valóságban, majd a Propagandistában jelent meg, végül 1980- ban a Tankönyvkiadó adta ki a Cionizmus és a pánarabizmus című egyetemi jegyze­temet, az első ilyen jellegű magyar nyelvű munkát ebben a témakörben. Ettől kezdve csak az arab (palesztin) nacionalizmussal foglalkoztam. Több tanulmányomat is kö­zölte ebben a témakörben a Párttörténeti Szemle és több más lap. Ezután tárgyalt velem a Kossuth' Könyvkiadó és megbí­zást adott az arabok történetének megírá­sára. A könyv fehér foltot szüntet meg a ma­gyar nyelvű történeti irodalomban. Ezt megelőzően csak egy tudományos igényű feldolgozás született az arabok történeté­ről. Goldziher Ignác írta meg az Omajád kalifátus kilencvenéves történetét. Béniké József munkája 3000 év arab történéseit foglalja össze, értékeli. A vállalkozás nagy­ságát sok mindennel szemléltetni tehet. — Történelem- és francia nyelvszakon végeztem. Az angolt nem volt nehéz meg­tanulni, legalábbis fordítási szinten. Az oroszt pedig már a középiskolában .is ta­nították. Jóval több forrásanyagom gyűli össze, mint amennyi egy könyvbe belefér. Mindez több mint húsz év gyűjtőmunká­jának az eredménye. A megbízást öt éve kaptam a könyv megírására: az 1100 gé­pelt oldal háttere, megállapításának alapja az a 60 ezer fénymásolt oldal, amely a forrásanyagot tartalmazza. Ez a „levéltár” még az autót is (kiszorította a garázsomból. A témacsokrokat is jelentő 110 iratrendező forrásgazdagságát ma csak becsülni lehet. Egy arab diák például nem egészen egy hél alatt szedte össze belőle kandidátusi disz- szertációjának anyagát. Benke József szorgalmának hordaléka ez is. Életformáját, gyűjtőszenvedélyét elis­merni lehet, de utánozni aligha, öt évig mindennap fél három és fél négy között kelt, és a napi egyetemi elfoglaltság mel­lett vasszorgalommal rótta az oldalakat. Közben a nagy történelmi elemzés „odal- hajtásaként” megszületett — és 1987 őszén megjelent, majd napok alatt elfogyott — az ígéretek földje című könyve a véráz­tatta Libanonról. Nyomdában van a Gyor­suló idő köteteként a Nemzetközi terroriz­musról szóló munkája is, bizonyítva benne, hogy bár világjelenségről, de nem Világ­méretűről van szó. A fiam 1980-ban született, akkor hatá­roztam el, hogy mindennap írok egy „meg­jelenő” oldalt. A vállalást, ha jól számo­lom, több mint tíz évre előre teljesítettem. A rendszerességet diákként tanultam meg az egyetemen. Akkor, amikor Szilágyi Ló­•tölleMweí szocialista története Dr. Benke József csomagol: célszerűen akarja összerendezni útiholmiját, hogy el is férjen, hely is maradjon a piros Lada- kombiban. Nem kevesebb, mint negyed­évről és tizenötezer kilométerről van szó. Számít arra, hogy az autó nem egyszer szolgál majd szállodaként is. „Azért vet­tem kombit, hogy lehessen benne aludni.” Az út a moszlim világba vezet: Andalú­zián át Marokkóba, Algériába, Tunéziába, hogy azután Szicílián keresztül ismét ha­zajusson. Talán Germanus Gyula készült így — címekkel, könyvekkel, sok tárgyi is­merettel fölszerelkezve — arab útjaira, zarándoklataira, hogy teveháton és gyalog ne csak a tájat, hanem az arab emberek lelkét, gondolkodásmódját, érzelemvilágát is megismerje. A tevét Benke József ese­tében az autó helyettesíti. Lehet, hogy nem bírja úgy a sivatagot, de mindenképpen kényelmesebb. Mire jó ez a jórészt saját költségen vál­lalt út? Kalandot keres csak, aki erre vál­lalkozik vagy más népek életformájára, kultúrájára kíváncsi? A kérdésekre a pécsi kertváros egyik háromszobás, lákótelepi lakásában várom a választ. — Az arabok története a függetlenné válásig tart. Ennek a könyvnek az utolsó mondata az: hogy a független arab álla­mok történetének megírása még hátralevő féladat. Az arabok története majd az arab országok történtével folytatódik. Ez az út a gyűjtőmunkát szolgálja. Benke József 29 országot járt végig. És soha nemcsak a tájakért, hanem leggyak­rabban a maga szabta feladat megoldá­sáért, a csak ott, helyben beszerezhető is­meretekért. Meg kell hagyni, költséges hobbi. Életformának is az. Programját megismerve egyik kollégája azt mondta neki: „Tegyen le róla, törődjön inkább magával, és vegyen egy rendes kabátot.” Leltárt sokféléképpen lehet készíteni. Kérdezem Benke Józsefet, miként tenné meg saját munkájáról. így felel: — A megjelent írásaim terjedelme 400 nyomdái ív, ebből 250 ív könyvalákban hagyta el a nyomdát. Az arabok története 55,1 ívet tesz ki. Ekkora feladatra magányos kutató in­kább a bukás, mint a siker reményében vállalkozhat. Benke József a megszállottak szorgalmával látott munkához, s amíg a karácsonyi könyvvásár egyik szenzációjá­nak számító könyv — Az arabok története — készült, minden e téma körül forgott. — Honnán származik az ötlet a vállal­kozásra ? — Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de igaz : az antiszemitizmus gyermekkarom óta foglalkoztat, pedig még nem is tudtam akkor, hogy mi az. Üjvárfalván volt két pajtásom. 1944-ben hétévesen elvitték őket Auschwitzba. Tragikus sorsuk annyira megrázott, hogy felnőtt fejjel is mindent gyűjtöttem, ami az antiszemitizmussal kap­csolatos. Éppencsak kinevezett tanársegéd­ként az egyetemen előadást is tartottam erről, öreg professzorok is gratuláltak ak­kor, és az előadás hírét egészen a minisz­tériumig vitték. A marxizmus—leninizmus főosztályt akkor Meruk Vilmos vezette. Azt javasolta nekem, hogy mivel sokan foglalkoznak az antiszemitizmussal, én in­kább a cionizmust válasszam kutatási te­rületemnek. Megfogadtam a tanácsát. Ami­kor ösztöndíjasként egy évet Franciaor­szágban töltöttem, rájöttem arra is, hogy a cionizmussal mint a zsidó nacionalizmus­sal nem lehet foglalkozni úgy, hogy az ember ne ismerje az urubát, az arab na­cionalizmust. Hazatérve forrásmunkákat kerestem, és akkor derült ki: itthon sem a cionizmussal, sem az arab nacionaliz­mussal nem foglalkozott senki tudományos igényességgel. Ebből az is következik, hogy csak idegen nyelvű forrás állt rendelkezé­semre. Ezeket tanulmányozva jutottam arra a következtetésre, hogy a cionizmus és az arabizmus tágabb, mint a Paleszti­nára orientált irányazatik. A cionizmusnak is célja a Kánaán (Palesztina), amelyet isten Mózesnek ígért, hiszen zsidó állami­ság csak itt létezett, időszámításunk előtt Arabok között Pécsen ránt professzor vezetésével fordítottam — önszorgalomból — középkori latin nyelvű magyar okleveleket. Benke József útja Üjvárfalváról a ka­posvári Táncsics gimnáziumon keresztül vitt a bölcsészkarra, s ott a latin nyelvű középkori oklevelekhez. Tanársegédként 'a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kapott munkát: a Marxizmus—Leninizmus Inté­zetben tudományos szocializmust tanított. Itt lett 36 évesen egyetemi docens. — Amikor idejöttem az egyetemre, nem voltam tagja sem a KISZ-nek, sem a párt­nak. A kívánság az volt: aki nem párttag, annak oktatómunkája mellett gyakorlati pártmunkát kell végeznie. Tanszékvezetőm, Kiss István is somogyi — vízvári — volt, és engem Barcsra küldött a Vörös Csillag Tsz-foe. Amikor megtudta ezt Losonczi Pál, azt javasolta tsz-elnök öccsénék: „ne küldjétek ki sorra az alapszervezetekhez, inkább írassátok meg vele a tsz történe­tét.” A tsz alapításának 20. évfordulójára meg is jelent a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában a helytörténeti monográfia: A barcsi Vörös Csillag Tsz húsz éve címmel. Somoggyal, Barccsal azóta is állandó kap- • csolata van, s ennek eredménye egy újabb könyv: Egy magyar szocialista mezőgazda­sági nagyüzem története. A csaknem 500 oldalas könyvet a Mezőgazdasági Kiadó gondozta, és nemcsak Barcsról, hanem a hozzá csatolt nyolc község múltjáról is szól, oklevelék, levéltári anyagok és* a tsz archívumában tárolt dokumentumok alap­ján. A barcsi tsz-szel való kapcsolatom volt a kiindulópontja az 1973-ban megvédett Demokratikus és szocialista agrárátalakulás című kandidátusi értekezésemnek is. Benke József most egyetemi docensként a Pécsi Orvostudományi Egyetemen a le­endő orvosokat tanítja Magyarország tör­ténetére. A hat évből másfél évig hallgat­ják előadásait. Azt mondják, szigorú ta­nár, jó előadó. Itt, a kertvárosi lakásban nekem az arab földrajzi nevekből ad lec­két. Irak azt jelenti, alföld; Andalúzia pe­dig azt, hogy az óceán vége. Bahrein jelen­tése kisház. Algériáé pedig sziget. Fölka­pom a fejem, hogyan lehet az sziget? — Nézz a térképre — feleli Benke József. — Egyik dldalon a Szahara, másik oldalon a Földközi-tenger: sorsokat meghatározó szo­rítás. Ismeretségünk diákköri. Azóta felnőtt két lánya és megszületett a fia. Régóta nem találkozturtk már, de mindig tudtunk a másik sorsáról. — Elégedett ember vagy? — Sok mindent elértem abból, amit sze­rettem volna. — Mi az, amit még szeretnél? — Az arabdk történetéhez hasonló ala­possággal megírni az arab országok törté­netét. Ebbe 22 ország múltja és a palesztin probléma tartozik. — Ilyen feladatra magányosan vállal­kozni ...? — Egy felelős kormánytisztviselő a kö­zelmúltban azt mondta: először egy intéze­tet, azután egy szerzőpárost kértek meg az arab szocializmus történetének megírására. Pénzt is adtak a munkához, a tanulmány azonban nem készült el. Pénzt most nem tudnak adni — mondta —, de ha gondom lesz, akkor jelentkezzek és segítenek. Tör­tem a fejemet a javaslaton, és rájöttem: az arab szocializmus története nem érthető meg az arab államdk történetének ismerete nélkül. Először tehát ezt kell megírni. A mű jelentős része már itt van a ga­rázsban, csak össze kell gyűjteni, lefordí­tani és megírni. Líbia történetének doku­mentumai a gyarmatosítás előtti korszaktól egészen napjainkig éppúgy megtalálhatók, mint Kadhafi Zöld könyve. Asszad elnök törzsének története ugyanúgy, mint a szif- fini szakításé. És Beríke József megint hajnalban kel. Azt hallottam róla: „mint eddig, most is bajlódik az arabjaival”. Dr. Kercza Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom