Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 24. szám
4 Somogyi Néplap 1988. január 29., péntek Blelkli-iUnet Dohogás tanulságokkal JOGI TANÁCSOK À nyugellátások alapja Többször is átolvastam a határozatot. Száraz, hivatali nyelven fogalmazták meg, mégis lebilincselő olvasmány, bár leginkább elszomorító. Egy fiatalkorú, hat gyermek korú és egy felnőtt gyanúsított szerepel benne, valamint huszonnyolc feljelentő. Ez utóbbi minőségemben kaptam meg magam is az iratot, amelyben a hatóság határoz a nyomozás megszüntetéséről. Viszont a legkevésbé feljelentőként vagyok szomorú, ahányszor kézbe veszem a sűrűn gépelt nyolc oldalt. A gyerek bringájára majd csak kerül kormány, bár hiánycikk. De voltak, akik rosszabbul jártak: nemhogy kerekük, ülésük és kormányuk nincsen, hanem az egész kerékpár eltűnt. Most már — hogy megküldték a határozatot — azt is tudjuk, hogy ki lopott meg bennünket, azt is, hogy ki volt az orgazda. És tudjuk azt is. hogy a gyerekek nem büntethetők és az egyetlen felnőttet sem lehetett fülön- csípni. Néhányon túl vagyunk a helyszíni szemlén, ahol szemtől szembe állhattunk az alkatrészekre szedett biciklihegy „tulajdonosával". Bóklászhattunk a sufnijaiban, elképedhettünk, mert ha nem kétszáz bringa darabjait láttuk ott. akkor egyét sem. Azután hazamehettünk és átgondolhattuk, hogy milyen tehetetlenek vagyunk. Mivel gyerekbanda lopott el számos biciklit Kaposváron. s mivel a felnőtt is csak a gyanúsitottságig vitte az ügyben — azaz: a jog szerint ártatlan —. neveket, lakcímeket nem citálhatok. De nem is hiszem, hogy fontosak lennének. Ami történt, az jelenségértékű akkor is, ha névtelen marad. A legidősebb bandatag tizenöt éves. a legifjabb tíz. Alapos fölkészültséggel, kifinomult módszerekkel fosztogattak. A biciklik azután a szakértő nyugdíjas műhelyében átalakulták vagy — korábbi javító-szívességek fejében — fizetségképpen ott maradtak Esetleg jó áron el is keltek. Minden feltételezhető, de nem bizonyítható. „Az istennek sem tudjuk megfogni" — így mérgelődött az egyik nyomozó a helyszíni szemlén. S amikor a gyerekekről kérdeztem, azt mondta: — Őket megfogtuk, a lopásokat be is ismerték, de a koruk miatt nem büntethetők. Most az marad meg bennük, hogy simán megúszták a balhét. S lesz közülük visszaeső, aki ha túllépi a megfelelő kort, nem érti majd, hogy amiért korábban nem kapott büntetést, azért később miért kap. Annyira képzett a fiúcska, hogy az orgazdát el nem árulja. A bácsi nem tudta, a bácsi nem kért érte semmit, a bácsi szívességből javította. A bácsi aranyember. — Hej, az úristenit, ha én lennék a tolvaj apja, szíjat hasítanék a hátából ! — mondja egy hozzám hasonló korú károsult. — S azzal használna? — kérdezek rá, mire csöndben legyint: — Egy fenét. Hiszen .. . Hiszen az „utókezelés” már nem segítene. Előfordul, hogy a talpig becsületes apa éppen géemkázik, a feddhetetlen anya a második műszakban dolgozik, és akiért mindent megtesznek, az az ártatlan, drága kölyök kulcscsal a nyakában rossz társaságba keveredik a lakótelepen. Mert unja, hogy otthon csak egy cédulát talál a vacsora megmelegítésének módszeréről, de a lakás amúgy rideg és üres. Odalent viszont akadnak haverok ... Tudjuk, hogy nem minden apa és nem • minden anya talpig becsületes; tanulhat is tőlük a gyerek mindenfélét. Ám a verés ez esetben sem célravezető. — Voltam már olyan családnál gyerek bűnöző miatt, ahol a szülő majdnem kiröhögött — mondja a rendőr, s rögtön elévág a kérdésemnek: — Ne higgye, hogy valamiféle sötét, lumpen elem volt az a bizonyos szülő! Csak afféle ügyes ember, akinek az esze úgy jár: lopni. csalni szabad, csak senki se tudja meg. Ha azután véletlenül valaki őt lopja meg, akkor van csak igazán fölháborodva. Jelenségekről, tényekről és egyebekről hangzott el okos szó és közhely jó néhány azon a bizonyos szemlén. Kidohogtuk magunkat. Végül kaptunk egy határozatot. Huszonnyolcán. Magánemberek, és még egy iskola is, mivel a gyerekek oda is betörtek az ajtókifeszítés módszerével — így írja a határozat. Olvasom a határozatot, és azon töröm a fejem, hogy használható tanulságot vonjak le az egészből. Egyre jobban elkeserít, hogy ilyenre képtelen leszek. Viszont azóta is rohangálok biciklikormány után. Az viszont hiánycikk. Tartósan. Próbaképpen megkértem valakit: menjen már el a büntethetetlen biciklitemetőtulajdonoshoz megtudakolni, van-e eladó kormánya. Lett volna. Az újnál is drágábban. Mégis kísért a kisördög: venni kéne tőle egyet. De ha kormányt vennék tőle, magam is cinkossá válnék. Kicsi bűn lenne, de bűn. „Apró ügyek ezrével nem bírunk..." Ezt mondta a helyszíni szemle végén búcsúzóul a rokonszenves fiatal rendőr. Luthár Péter A nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb három évben elért keresetek átlaga alapján állapítják meg. Keresetként eddig — a 310 forint általános bérpótlék kivételével — minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatást figyelembe kellett venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Az 1988-ban és az ezt követően megállapítandó nyugdíjaknál az -átlagszámítási időszak egy részében viszont már bruttósított keresetek állnak rendelkezésre. A nyugdíj adómentes, ezért az 1988-tól bruttósított kereseteket csökkenteni kell az adóval a nyugdíjalap meghatározásakor. A csökkentést nem lehet a ténylegesen fizetett adóval automatikusan végrehajtani, mert a nyugdijjárulék-köte- les keresetek köre és az adó meghatározásakor irányadó juttatások köre nem azonos. Ezért a nyugdíj megállapításakor a bruttósított keresetet csak a nyugdíjjárulékköteles keresetekre eső, képzett adóval kell csökkenteni. A nyugdíjjárulék-köteles keTavaszias a forgalom a kaposvári áfész Ady Endre utcai vctömagboltjában. Egész nap hosszú sor áll a pultok előtt. Általában megvan minden olyan vetőmag, amit most keresnek; hiányzik azonban a hagyma-, a karfiol- és a fűmag Sirály pihen az aknán Magukkal vitték asszonyaikat. gyerekeiket is; talán hogy legyeji, aki elsi- rassa őket. Mert valameny- nyien tudták: aknaszedéskor csak egyszer lehet tévedni. Egy napig tartott, amíg a kelenföldi pályaudvarra eljutottak, majd Székesfehérváron egy kisiklott mozdonyt segítettek eltávolítani az útból, illetve a helyére tenni. Olyan gyorsan, és szakszerűen dolgoztak, hogy az állomásparancsnok a legszívesebben ott tartotta volna őket — hogy tegyék rendbe a szétbombázott vasútállomást. Az alakulat egykori írnoka. Rigó Sándor így írt a megérkezés perceiről és a még vészterhes, hallgatag tóról: „Aligánál megpillantottuk a tavat. .Már sötétedett, amikor begördültünk a köröshegyi állomásra. Parancsnokommal — háromnégy ember társaságában — lesétáltunk a tóhoz. Igen óvatosan lépkedtünk, mert az állomásfőnöktől kapott tájékoztatás szerint itt minden el van a’cnásitva. Csendes és kihalt volt minden, az itt lefolyt ádáz harcok minden emlékével. A komp beton őrbódéján orosz felirat, magyar befejezéssel: Szeretlek.” A harcok valóban „ádázak” voltak. Mint ismeretes, a Balatonnál hónapokig állt a front. A tavat a német hadvezetés a szovjet előretörést lefékező természeti akadálynak tekintette: telerakta aknával, hogy a hajózást és a part menti mozgást megnehezítse, illetve lehetetlenné tegye. Csak Ti- hanynál mintegy 400 érintőaknát telepítettek, a partok mentén pedig sok ezer taposó- és ugróaknát. Több tucat érintőakna leszakadt horgonyáról, és a víz mesz- sze elsodorta a telepítés helyétől. „Az aknamezők közül a déli, amely a Bozsai-öböl- ben volt, teljes egészében felúszott — írja Csonkaréti Károly —, és az aknák sorban kiálltak a vizből, ezeken sirályok pihentek.” Miután az aknaszedő alosztály a déli partra érkezett, Petneházy terepszemlére indult. Motorcsónakkal átment Tihanyba, ott jelentkezett a szovjet parancsnokságon. A tihanyi Sportszállót jelölték ki számukra körletnek, majd másnap átkelt a csapat a Balatonon, hogy birtokba vegye szálláshelyét. A „körletre” természetesen ráfért a renoválás, a takarítás: az osztag egyik része nyomban hozzá is látott a munkához. A többiek tájékozódó útra indultak a parti községekbe. Megismerkedtek a környék lakóival, információkat gyűjtöttek az aknák és az elsülyesztett hajók helyével kapcsolatban. A Balatonfüreden állomásozó szovjet parancsnokság készséggel adott tájékoztatást és segítséget Petnehá- zyéknak. Miután a felderítéssel végeztek, az alosztályt három csapatra osztották. Az első a Balatonon szedte össze az érintőaknákat, a második a parton végzett „nagytakarítást”, a harmadik pedig a tavon szerteszét úszkáló aknákat kereste meg. A csapat fölszerelése rendkívül szegényes volt, de a hiányzó technikát pótolta a lelkesedés, a fegyelmezettség, és a szakértelem. Hídvégi János alezredes — akkor még főtörzsőrmester — a következőképpen idézte föl a tárgyalt időszakot: „Egyszerű, kezdetleges eszközökkel kezdtük el a munkát. Felszerelésünk, amelyet magunk gyűjtöttünk össze, néhány utászladikból, keresőkötélből, csörlőből állt. Reggeltől estig dolgoztunk. Mivel nem volt kezünkben az aknák telepítésének terve, nekünk kellett az aknákat Jelderíteni. Délelőttönként nemegyszer ötven kilométert iis eveztünk. Naponta általában S-IO aknát szedtünk föl." Az aknászok csakhamar megállapították, hogy a magyar folyamőrség lerakta ugyan az aknákat, de szabotálta is a parancsot. Ügy helyezték el a robbanószer- kezeteket, hogy azokat köny- nyen ártalmatlanná lehetett tenni, s az általuk" elsüllyesztett . hajók kiemelése, megjavítása sem került sok fáradságba.. (A folyamzár- zászlóalj parancsnoka, llley Tamás ezredes nem volt hajlandó fölesküdni Szálasira, s a katonáit sem eskette föl. Kovács Imre őrnagy, aki szintén parancsnoki beosztásban működött az aknatelepítés idején, ugyancsak megtagadta az esküt.) Annál alaposabb munkát végeztek a német flotillások, élükön egy Hiemstädt nevű honno- veri patikussal. A Csobánc és a Szigliget nevű hajót is ők robbantották, gyújtották föl a többi között, s patiku- si precizitással rakták aknáikat a tó jegére, de még a parti házak kályháiba, szekrényeibe (!) is. A szerteszét heverő, kibiztosított kézigránátok ugyancsak tehetetlen bosszúvágyról tanúskodtak. Akna volt a tihanyi apátsági templom orgonájában is. Itt személyesen Petneháresetekre eső adó összegének kiszámítása viszonylag egyszerű olyan esetben, ha a biztosítottnak a naptári évben nem volt táppénzes ideje vagy fizetés nélküli szabadsága, tehát megszakítás nélkül dolgozott. Ebben az esetben a naptári évben elért nyugdíjjárulék-köteles és egyben adóalapot is képző kereseteket összeadják, majd az eredményként kapott végösszegből levonják a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló rendelkezésekben meghatározott adóösszeget. Például: ha 1988. I. 1- jétől XII. 31-ig megszakítás nélküli munkavégzés esetén minden napra van kereset, tegyük fel, 88 000 forint ösz- szegben. A dolgozó két alkalommal jutalmat kap, összesen 6000 forintot. Egy alkalommal pedig állami kitüntetéssel 5000 forint jutalmat. Ebben az esetben az adó képzésénél a 86 000 forint keresetet és a 6000 forint jutalmat kell figyelembe venni. (Az állami kitüntetéssel járó pénzjutalmat, amely mentes az adó alól, nem számítjuk.) A kereset és a jutalom együttes összege 92 000 forint, s ezt 12 000 forinttal csökkenteni kell. A maradék 80 000 forintra eső adó 6900 forint. Ezt az ösz- szeget adó címén a 92 000 forintból kell levonni. A maradék 85 100 forinthoz viszont az állami kitüntetéssel járó jutalom összegét, 5000 forintot hozzá kell adni. Az 1988. évi képzett adóval csökkentett kereset tehát 90 100 forint. Ezt az összeget kell 1988-ra keresetként a nyugdíjalap meghatározásakor számításba venni. Legtöbbször olyan esetekkel találkozunk, amikor vannak kiesések, illetve a nyugdíjazás év közben történik. Ezekben az esetekben a következőkre figyelve számítják ki a nyugdíjjárulék- köteles keresetekre eső adóösszeget: — a naptári év egy részében elért kereset alapján meghatározzák, hogy a dolgozó milyen összegű keresetet ért volna el, ha egész évben dolgozott volna, és ehhez az összeghez hozzáadják a naptári évben kapott, adóalapot képező jutalmat, — a kiszámított keresetet csökkentik 12 000 forinttal, és a maradékra meghatározzák az adó összegét. — az így képzett évi adóból, illetőleg ebből számított egy napra eső adóból kell a biztosításban töltött napokra eső adót meghatározni és ezzel az összeggel kell a naptári évben elért bruttósított keresetet csökkenteni. Az átlagszámítási időszakban járó baleseti járadék továbbra is nyugdíjalapot képez. Az 1988. január 1-je előtti baleseti járadékot csökkentés nélkül, míg ezt követően megállapított járadékot adóval csökkentetten veszik figyelembe. Sárdi Gyula HÉTVÉGI Orvosi rendelők Kaposvár, Ezreucv u. w. Tel.: 11-194. Kaposvár, So- mogyaszaló, Zimánv és társközségeik gyermekorvosi és fogorvosi ügyelete is. Mernye (rendelő). Tel.: 1. Nagybajom (eü. központ). Tel.: 35. Kadarkút, Fő u. 5 a, tel.: 19. Mosdós (kórház). Tel.: 12- 457 (Nagyberki, Baté). Kaposvár, 48-as ifjúság útja 72. Tel.: 14-024 (a többi településnek). Siófok (rendelőintézet), Semmelweis u. 1. Tel.: 10- 150. Fogorvos: 7—13-ig. zv bújt a gyönyörűen szóló sípok közé. Rigó őrmester, az írnok krónikás erről így emlékezett meg: „Nekitámasztottuk a )létrát a csodálatosan szép barokk orgonának. Ketten fogtuk az alját, ő pedig ■— Petneházy, a kálomista magyar — felmászott rajta. Egyenként kiszedte a sípokat, hogy beleférjen a •szekrénybe. Amikor már elegendő volt a hely, bebújt, két kézzel felemelte az aknát, abban a helyzetben, ahogy bevágódott, megfordult, s ahogyan be, úgy visszamászott. Kezében az aknával lement a lépcsőn, ki a ligetbe, ott letette a földre. Aztán az öreg páter eljátszotta a Szózatot, az első melódiát a megmentett orgonán.” Az örvényesi templom leégett a harcok folyamán, s az egyházközség újjá akarta építeni. Ám itt meg az egyik boltívben akadt meg a fel nem robbant lövedék. Az egyik aknász fölment a toronyba, onnét kimászott a padlásra, majd a falkoronán át megközelítette és vállára emelte a robbanótestet. Óvatosan lépkedett lefelé a rozoga toronylépcsőn, egyszer csak az elkorhadt deszka nagy reccsenéssel leszakadt. A katona elejtette a lövedéket, együtt gurultak lefelé. A vér meghűlt az erekben, de a detonáció szerencsére elmaradt. Később a szakszerűen elkészített homokágyon robbant föl. (Folytatjuk.) Szapudi András ÜGYELET Balatonföldvár (rendelő). Tel.: 40-113. Balatónszarszó (rendelő). Tel.: 40-276. Boglárlelle (rendelő), Vi- kár Béla u. 4. Tel.: 51-419. Fogorvosi ügyelet: ugyanott. Fonyód (rendelő). Tel.: 60- 050. Marcali, Széchenyi u. 17. Tel.: 54. Fogászat a kórházban: 8—12-ig. Lengyeltóti (kórház). Tel.: 44. Nagyatád (körzeti rendelő), Koch u. 3. Tel.: 11-854. Csurgó (rendelő), Baksay u. 7. Tel.: 135. Barcs (rendelő), Bajcsy- Zsilinszky u. 72. Tel.: 178. Fogászat: 8—12-ig. Tab (egészségház). Kossuth u. 60. Tel.: 20-620. Andocs (rendelő), Adv u. 50. Tel.: 7. Igái (rendelő). Tel.: 54. Gyógyszertárak Kaposvár, Kossuth tér 4. Tel.: 11-402, nyitva 8-tól 20- ig, szombat-vasárnap 8—14 óráig. Kaposvár, szolgáltató- ház, tel.: 13-440, nyitva: 8— 20-ig, szombaton 8—14 óráig. Boglárlelle, Dózsa Gy u. 2. Tel.: 50-640, nyitva 8—19- ig, szombaton 8—13 óráig. Balatonföldvár, Petőfi u. 2. Tel.: 40-091, nyitva 8—20-ig, szombaton 8—14-ig. Barcs Lenin u. 21—23. Tel.: 56, nyitva 8—20-ig, szombaton 8—14 óráig. Csurgó, Csokonai u. 4. Tel.: 17, nyitva 7.30— 19.30 óráig, szombaton 7.30— 13.30-ig. Fonyód, Szent István u. 24. Tel.: 61-322, nyitva 8—20-ig, szombaton 8—14 óráig. Marcali, Rákóczi u. 12. Tel.: 45, nyitva 7.30— 19.30 óráig, szombaton és vasárnap 7.30—13.30-ig. Nagyatád, Korányi u. 4. Tel.: 14, nyitva 8—20 óráig, szombaton és vasárnap 8— 14-ig. Siófok, Fő u. 202. Tel.: 10-041, nyivta 8—20 óráig, szombaton és vasárnap 8—14 óráig. Tab, Kossuth u. 65. Tel.: 20-042, nyitva 8—20 óráig, szombaton 8—14 óráig. A városi és nagyközségi gyógyszertárak a nyitva tartási időn túl ügyeleti szolgálatot is ellátnak, kivéve a kaposvári 67-es (szolgáltatóház) gyógyszertárat.
