Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

1988. január 5., kedd • Somogyi Néplap 3 OLCSÓBB ALLAM A polgármester, aki a vo­lán mögött ülve saját autó­ján szállítja be vendégeit a repülőtérről, a minisztérium, amely szerény, egyemeletes villában működik — sztereo­típiák a kisebb tőkésorszá­gok „takarékos államháztar­tásáról". Sztereotípiák, mert önmagukban ezek az inkább stílust jelző példák sokat nem árulnak el az állam ál­tal fölemésztett költségekről, amelyek között óriási tételek lehetnek a tőkéseknek nyúj­tott preferenciák, a hadi ki­adások, az elnyomó szerve­zetek költségei. Inkább asze­rint kell vizsgálni, hogy mi­be kerül az irányítás, az igazgatás, az állami funkciók betöltése: a felhasznált esz1 közökhöz mérten mit ered­ményez az állam működése. Vajon a ráfordítások, a tár­sadalom anyagi áldozatai megtérülnek-e? Nálunk is azért van napi­renden az állam adminiszt­ratív kiadásainak csökkenté­se, mert azok a forintok, bi­zony, kevéssé kamatoznak az életben, sokszor soványak az eredmények. Kitetszik, hogy a túlméretezett, költséges megoldások, a nagy appará­tusok leginkább a bonyolul­tabb, bürokratikusabb ügy­menetet szülik, működésük­kel olyan sok belső problé­mát vetnek föl, hogy ener­giájuk tekintélyes részét mű­ködési zavaraik leküzdésére kell fordítaniuk. Ráadásul nincs olyan területe a gaz­daságnak, az életnek, ahol ne okozna károkat a bürok­ráciából származó késedel­messég. Gyakran azután más is a gond: a sok hivatal kö­zött ólomlábakon jár az in­formáció, elgyengülnek és el­térülnek a tapasztalatok, s könnyen hibás döntés szület­het. Lám, már ezek az igazga­tási, szakmai problémák ar­ra ösztönözhetnek: keressük állhatatosáéban az egyszerű­sítés, a korszerűsítés módját. Idehaza azonban ennél több, mondhatni minőségibb okokból, nevezetesen a de­mokratizmus elterjesztésének vágyától vezettetve akarjuk a ídsebb, olcsóbb, hatéko­nyabb állami irányítást. Meggyőződésünk ugyanis, hogy állami ráolvasás, körle­velezés nélkül is sok mindent elrendezhetnek az állampol­gárok. Közösségi életük szer­vezését, a helyi fejlesztése­ket rájuk bizhatják, ha ér­dekeltségük felszínre tör és ha az önállóság jogával fel­ruházzák őket. Elég, ha a társadalmi szervezetek fi­gyelme kiterjed a politikai célok összhangjára: a falvak és a kerületek, a városok népessége bölcsebben eldönti a merre, a mit kérdéseit, a feladatokkal ezután jobban is azonosul. Nem kell mélyebben ku­tatni az emlékezetben, hogy példát adjunk erre a racio­nalizálásra. A járási hatás­körök leadásával fölöslegessé tudtuk tenni azt a nagy lét­számú hatalmi formációt, amely több száz évig érin­tetlenül és megföllebbezhe- tetlenül ágaskodott a falvak, a városok és a megye között. Mondjuk el viszont, hogy ehhez nem volt elégséges az akarat, ehhez bizony jól meg kellett erősíteni a helyi nép- képviseleti szerveket tudás­sal, felelősségérzettel. E tör­ténelmi lépésben már tá­maszkodni lehetett'az állam­polgárok nagyobb demokra­tikus iskolázottságára, fe­gyelmezettségére, törvény­tiszteletére is. Vagy vegyük a miniszté­riumok összevonását. Nem éppen a vállalatoknak adott önállóság, a gazdasági szabá­lyozók alkalmazása tette le­hetővé a minisztériumi irá­nyítás egyszerűsítését, azt, hogy tisztük a bele-beleszó- llástól a távlati tervezésig, a gazdasági folyamatok irányí­tásáig, az erőforrások céltu­datos kiaknázásáig emelked­jék? S itt a legfrissebb pél­da. Mint tudjuk, a lakossági jövedelemadóból befolyt ösz- szegeket az állam a tanácsok kezére bízta. Félreértés ne essék: ez az összeg nem biz­tos, hogy több lesz annál, amivel a költségvetés a ta­nácsokat támogatta. Mégis előnyösebb így, mert ezáltal az adót az állampolgárok (adófizetők) elképzelései sze­rint lehet felhasználni. Ez a közös érdekeltsége a tanács­nak és az adófizetőknek tö­kéletesen beszabályozza majd a helyi fejlesztéseket, a for­rásokat, mintha bármilyen szuperhivatal és apparátus központból próbálná megol­dani a feladatot. Nemrégiben sok szó esett egyensúlyt vesztett gazdasá­gunk stabilizálásáról. A par­lament őszi ülésszakán elfo­gadott kormányprogram a költségvetési hiány alapos le­faragását is célozza. Köztu­dott, hogy ebben jelentős sze­repe van a fölösleges állami kiadások megszüntetésének — azoknak a megoldásoknak, amelyek kevesebb létszá­mot, működési költséget fel­tételezve nagyban javíthat­ják az irányítás minőségét. Nem szabad azonban elfelej­teni, hogy ma nem elégséges az, amit az állam önmagán megspórol. Ennél többre van szükség! Az állami szervek­nek oda kell hatniuk, hogy a gazdaságban, a társada­lomban végre bekövetkezzék a fordulat a nagyobb haté­konyság, a racionálisabb megoldások, az értelmes cse­lekvés irányában. Márpedig ez minden pénzt megérne ... Komornik Ferenc SZÁMÍTÁSTECHNIKA A ZSEBBEN Áz életmentő kártya a pénzt is helyettesíti Eddig eszembe sem jutott, hogy életemet esetleg egy kártya menti meg. Arra sem. hogy boltjainkban egyszer a kiválasztott áruért nem kell majd pénzzel fizetni. Egy csurgói kísérlet bizonyítja : rövidesen valóra válhatnak az álmok. Gál Endre, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke egy kártyát tesz elém. Az egész nem nagyobb egy név­jegynél. Ez a mágneses kár­tya kísérleti példány: szá­mos információ tárolására alkalmas. Rögzítették rajta a tulajdonos arcképét, kódját és aláírását. Egy leolvasóba táplálva — számítógép se­gítségével — képernyőre le­het vetíteni azt, hogy a tu­lajdonos melyik vércsoport­ba tartozik, milyen műtéte­ken esett át, mely gyógysze­rekre érzékeny. A tanácselnök a rendelőin­tézet felújításakor gondolt arra, hogy az épületben be­vezethetnék ezt a rendszert. Levélben kereste meg a Bu­dapesti Számítástechnikai Fejlesztő Leányvállalatot, s dr. Rudas János igazgató al­kalmasnak találta az elekt­ronikus társadalmi-gazdasági ■információs struktúra kísér­leti bevezetésére Csurgót. A világ több pontján megva­lósultak már és a napi hasz­nálat során jól vizsgáztak az ilyen rendszerek, főleg az egészségügyi ellátásban és a pénzforgalomban. Magyar- országon így még nem al­kalmazták. A vállalat szakemberei egy hétig tanulmányozták Csurgó társadalmi és gazdasági hely­zetét, s megállapították, hogy e rendszer megvalósítása az államigazgatási ügyek lebo­nyolításának korszerűsítését, az állampolgári jogok gya­korlásának megkönnyítését, az egészségügyi ellátás gyor­sabbá tételét, a készpénzfor­galom egyszerűsítését és az oktatás minőségének emelé­sét eredményezné. A mágneskártyás beteg­azonosításra épülő nyilván­tartási rendszer az egész­ségügyben dolgozók admi­nisztratív teendőinek csök­kenését hozza magával, és az ellátás gyorsabbá, szín­vonalasabbá tételét. Az or­vos közvetlenül a számító­gépre adja a diagnózist és a terápiát. Ezzel a nyilvántar­tással dolgozna a szakren­delés és a laboratórium is, ezért nem kellene a beteg­nek a vizsgálati eredménye­ket papíron magával vinni egyik rendelőből a másikba. Egy számítógép tárolná memóriájában a könyvtár készletét és az olvasók ada­tait. Kölcsönzéskor mágnes- kártya ^lapján azonosítaná az olvasót, és visszavenné tőle, illetve kiadná számára a kért könyvet. Emellett a számítógép folyamatosan, napra készen kezelhetné a készletet, figyelhetné a határ­időket, elkészíthetné a köte­lező statisztikai kimutatáso­kat, a leltárt. A gyógyszer- tárban az orvosságokat is a mágneskártya segítségével adnák ki. Így nyomon kö­vethető lenne a lakosság gyógyszerfelhasználása. Ez az információ beépülne a rendelőintézet betegnyilván­tartási adatbankjába, s az orvos pontosan ellenőrizhet­né a páciensek gyógyszere- zését, de még öngyógyszere- zését is. A számítógépes rendszert alkalmazni lehetne még a helyi ipari üzemekben, az áfészben és a gimnáziumban, illetve szakközépiskolában. Amikor sor kerülne a külön­böző helyeken levő rendsze­rek közös irányítására, ak­kor a helyi OTP-fiók átve- hetné a vállalati és lakos­sági pénzügyek kezelését, így a településen belüli kész­pénzforgalom majdnem tel­jesen megszüntethető lenne. A minap a Számítástechni­kai Fejlesztő Leányvállalat bemutatta Csurgón az infor­mációs rendszer modelljét. Meghívták ide a nagyközség valamennyi gazdasági és tár­sadalmi vezetőjét. A belépő természetesen mágneskártya volt, amit a bejáratnál egy leolvasó azonosított. A szak­emberek véleménye szerint a kísérlet bevezetéséhez a Csurgón található számítógé­pek elegendőek és alkalma­sak. Csak leolvasók nincse­nek még a nagyközségben, erről azonban a vállalat gon­doskodik. A kísérlet elindításának egyedüli akadálya, hogy va­lamennyi csurgói lakost mágneskártyával kellene el­látni. Ennek a költsége 1,7 millió forint. A kísérlethez most szponzort keresnek. Az elektronikus társadal­mi-gazdasági információs rendszerből hosszabb távon a csurgói gazdasági egysé­geknek is hasznuk volna. E kísérlet igazi haszna azon­ban akkor mutatkozna meg, amikor az egész országra ki­terjesztenék. Balázs Andor Átadták Pécs első közúti alagútját, amely azért épült, hogy tehermentesítse hazánk leg­nagyobb területű történelmi belvárosát az áthaladó jármüvek okozta zsúfoltságtól. A kö­zépkori városfallal övezett területet északról elkerülő úgynevezett érintő út részét képező alagút hetvenkét millió forintba került. Építését a Bányászati Aknamélyitő Vállalat kezd­te, befejezéséhez a hídépítő és közútépítő vállalatok szakemberei is hozzájárultak Bodrog jó viiot kap Bővítik a somogyjádí iskolát A kevesebb pénz felhasz­nálása mindig több tanács­kozást, véleménycserét igé­nyel, mint amikor nem volt ilyen nagy szükség az ész­szerű takarékosságra és be­osztásra. Ezt az elvet vall­ják a somogyjádi tanács ve­zetői is. Csak így lehet el­érni, hogy megvalósuljanak az eltervezett fejlesztések, ne legyen gond az oktatási, közművelődési és egészség- ügyi intézmények fenntartá­sa. — Nálunk az a gyakorlat, hogy minden nagyobb dön­tés előtt kikérjük a lakosság véleményét — mondta Pir'c- hofferné Szarka Ilona vb- titkár. — A tanácstagok pél­dául kérdőlapokon írják ösz- sze az igényeket és a lehe­tőségeket. Még soha nem vettek részt annyian a falu­gyűléseken, mint most. Mi. már évekkel ezelőtt is be­széltünk arról, hogy keve­sebb támogatást kap a ta­nács, s most is elmondtuk a nehézségeket. így mindenről tud a lakosság. Ez az év, mint Buzsáki Béláné pénzügyi osztályve­zetőtől megtudtam, a so- mogyjádi tanácsot is új helyzet elé állítja. Tavaly a hétmillió forintos „pénzma­radványnak” köszönhetően még harmincmillióból gaz­dálkodhattak, az idén azon­ban csak olyan huszonötmil­lióból. 1990-ig évi egymillió­háromszázezer forintot von­nak el a tanácstól, ezért na­gyon át kell gondolni, hogy mire mennyit fordítsanak. — Szerencsére, amit ed­dig terveztünk, mind meg­valósult — szögezte le Hor­váth Ferencné tanácselnök. — Várda és Alsóbogát egész­séges ivóvizet kapott, s most Bodrog következik. Somogy- jádon elkezdtük az iskola bővítését, aztán csökkentett paraméterű utak épültek a székhelyközségben, Várdán, Osztopánban. A tehóból is felhasználtunk erre. Az osztopániak az elöljá­róság és a népfrontbizottság szervezésében különösen sok társadalmi munkát végeztek a járda- és útépítésnél, a park kialakításában. — Lehet számítani a la­kosságra, ha megfelelő a cél — így a vb-titkárnő. — So- mogyjádon, Bodrogon ezután várható nagyobb társadalmi munka az iskolabővítés és a vízvezeték-építés miatt. Sokan kísérik figyelemmel a somogyjádi iskola bővíté­sét. Mindenki láthatja, hogy a rendelkezésre álló pénz határozza meg az ütemet. Nagyon nagy szükség van ugyanis a gazdálkodás biz­tonságára. Éppen ezért a szerződést is szakaszosan kö­tik meg. Konyha és étterem épül, majd tantermek, végül szolgálati lakás a padlástér­ben. Az alsó szintet az osz- topáni tsz építette kedvez­ményesen, a többit társadal­mi munkában folytatják, kis­iparosok bevonásával. A so­mogyjádi tsz egymillió fo­rintot ad a bővítésre, s tíz- százalékos kedvezménnyel vállal fuvart. Talán előbbre lehetnének a munkálatokkal, ha a költségvetés nem kész­tette volna nagyobb óvatos­ságra a tanács vezetőit. Ök azonban — nagyon helyesen — semmit sem akartak koc­káztatni. Már 1987-ben is nagyobb takarékosságra szorították az intézményeket. Az oszto- páni, a somogyjádi gondnok­ság is sokat tett azért, hogy mindenhol csak a legszüksé­gesebbeket vegyék meg. Bi­zonyos beszerzéseket, vásár­lásokat elhalasztottak, s így lesz ez a továbbiakban is, mert különben nem lenne elég a pénzük a működésre. — Nehéz volt már a 87-es év is — sóhajtott a tanács­elnök. — A két gondnoksá­gunk azonban nagyon jelen­tős összeget megtakarított, s az intézmények is takaré­koskodtak. Az árváltozások miatt átütemezzük a felújí­tásokat, s elhalásztunk bi­zonyos vásárlásokat. Már vgnnak saját kőműveseink, két gépkocsit vettünk. Ez kevesebbe kerül, mintha mással dolgoztatunk. Gon­dolkodunk azon, hogy ké­sőbb munkaköröket vonunk össze ott, ahol nyugdíjba mennek. Mi is kénytelenek vagyunk gazdasági számítá­sokat végezni. Két automata kazánt szereztünk be az or­vosi rendelőbe, a körzeti- megbízott-irodába és -lakás­ba. A kazán üzemeltetése drágább, mintha fűtőt al­kalmaznánk, de két év alatt így is megtérül. Terveink között szerepel, hogy a pá- linkafőzdénket kiadjuk szer­ződésbe. Nem ez az egyetlen ta­nács, ahol ezekben a napok­ban számítgatnak, fontolgat­ják az ésszerű takarékosság lehetőségeit. Ez is a Jakos­ság érdekeit szolgálja. Lajos Géza Hazánkban egyedül a Salgótarjáni Cjtvözetgyárban készí­tenek kohászati üzemeink számára ötvözőanyagokat 2600 óra társadalmi munka Elismerés a munkásőröknek Kaposvár felszabadulásá­nak 43. -vfordulója alkal­mából a városi tanács a Latínca Sándor munkásőr- egységet a Kaposvár Város­ért kitüntetésben részesítet­te. A felszabadulási ünnep­ségen elhangzott indoklás­ban az szerepelt, hogy az egység a munkásőri felada­tok magas színvonalú telje­sítéséért és a város fejlesz­tése érdekében végzett ki­emelkedő munkájáért kapta az elismerést. Mi van e tömör, mégis sokatmondó értékelés hátte­rében? A Latinca-egység tagjai a megalakulás óta eltelt 30 évben egyenletesen jó szín­vonalon látják el az önként vállalt szolgálatot, sokat tet­tek a város és környéke fej­lesztéséért, valamint a mun­kahelyükön is példamutató­an dolgoznak. A róluk szóló vélemények és az önértéke­lésük szerint egyaránt a leg­fontosabb tevékenységük az eszmei, politikai nevelőmun­ka, amelyet a városi párt- bizottság irányításával vé­geznek egyrészt a munkás­őrök, másrészt a fiatalok kö­zött. Az ifjúság hazafias ne­velésében való eredményes részvételükért többek között megkapták a Gyermekekért vörös selyemzászlót a Ma­gyar Űttörőszövetség Orszá­gos Tanácsától. A Latinca Sándor egység­hez tartozó munkásőrök kö­zött találunk alapszervezeti és üzemi párttitkárokat, párt- csoportbizalmikat, szakszer­vezeti tisztségviselőket, ta­nácstagokat, népfront-, MHSZ- és Vöröskereszt-aktí­vákat. A múlt évben talán még a szokottnál is nagyobb len­dület jellemezte a munkás­őröket. Amellett, hogy részt vettek a városi és a munka­helyi társadalmi munkák­ban, 2600 órát dolgoztak a nagybajomi táborban is. Több ezer órára tehető az üzemekben, valamint az óvoda- és bölcsődeépítések­ben és karbantartásokban végzett munka ideje. Ugyan­csak társadalmi munkában építették és szépítették a kaposvári Ságvári Endre, és a Centenáriumi parkot, il­letve a Jókai ligetet. Közvetlen kapcsolat ala­kult ki az alegységek és a szocialista brigádok között. A brigádközösségek igény­lik, hogy a munkásörök be­mutatókat, ismertetéseket tartsanak számukra. A Mas- terfil Pamutfonó-ipari Vál­lalat Semmelweis szocialista brigádja például meglátogat­ta az alapkiképzésen részt vevő munkásőrjelölteket. A szocialista brigád tisztelet­beli tagjává fogadta Marosi Jánost, a Latinca-egység parancsnokát. K. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom