Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

1988. január 4., hétfő Somogyi Néplap 5 100 ovo $x ülőt ott Hanak „A zene mindenek előtt” A vakáció utolsó napján Nem lesz még bizonyítvány, de tavaszi szünet sem Rádiójegyzet A hetven év félidején Verlaine szavaival lehetne legtalálóbban jellemezni a 100 éve született Szamuil Ja- kovlevics Marsak költői ar­culatát. Félévszázados művé­szi tevékenysége során írt verseket gyerekeknek és fel­nőtteknek, meséket, gyer­mekdarabokat, szatirikus karcolatokat; jelentős iroda­lomkritikusi munkássága és műfordítói tevékenysége is. Marsak verseire korán fel­figyelt Makszim Gorkij is. Meghatározó élmény volt Marsak költői tevékenysé­gére az a két év, amelyet Angliában a Londoni Egye­tem művészeti karán töltött. Első angol műfordításai 1915—17-ben jelentek meg. Az angol és a skót költészet, különösen Burns költemé­nyei ragadták meg. Shakes- peare-szonetteket fordított, valamint Shelley, Keats, Byron . és Milton műveit. Ugyancsak az ő fordításá­ban olvashatók oroszul Goethe, Petőfi, Paul Eluard, T. S. Eliot költeményei. Marsak nem szerette a „műfordítás” és a „műfordí­tó” kifejezést; azt vallotta, a verseket más nyelvre át­ültetni annyi, mint újrate­remteni őket. Elsősorban a költemények hangulatának, zenei atmoszférájának meg­őrzésére törekedett. Az orosz irodalomban a puskiní költői vonal követő­jének tekinthetjük, amely az orosz népköltészet téma- és formavilágában gyökeredzik. Verseiből hiányzik minden­fajta mesterkéltség, költői mártír. 1920-ban Krasznodarban Marsak megszervezte az egyik első orosz gyermek­színházat, ennek mesejátéko­kat is írt (Erdei vendég, A balsors és a katona, Macska­ház). A szovjet gyermekiro­dalom művészi színvonalá­nak emelésével foglalkozott több esszében is. Verskötetei 1923-tól jelen­tek meg. Egyszerű, közérthe­tő költeményeit szigorú kom- pozíciós egység jellemzi, a játékos gondolatok és színes érzelmek varázsa a gyer- meklélek ezernyi rezdülését tükrözi. „Kölykök a ketrec­ben” című versminiatűrjei 1980-ban önálló könyvként jelentek meg magyarul Weö­res Sándor fordításában. E versek talán leginkább De«e­cseri Gábor „Állatkerti séta” című kötetével rokoníthatók témájuk és a nyelvi humor tekintetében. Az orosz irodalomban a XX. századig kevés a gyer­mekeknek szánt remekmű. Marsak gyermekversei is an­gol, skót műfordításainak ha­tására születtek. Az angol versek anekdoták műfaját, népdalainak fanyar humorát idézik 20-as évekbeli kis ver­sei (pl. Puli, A poggyász). Ezek többnyire helyzetkomi­kumra épülő kedves, kis tör­ténetek. Gyermekverseinek nagy része azonban az orosz népköltészet formavilágához nyúlik vissza, a mesék, utcai kikiáltók, tréfák világához. Sajátos helyet foglalnak el Marsak költészetében az ál­latokról írt könyvek. Az ál­latok általában kedvelt figu­rái a kisgyerekeknek szánt műveknek. Marsak néhány vonással „megrajzolt állat- versei könnyed, antropomor- fizáló játékossággal ismerte­tik meg a gyerekeket az ál­latvilág csodáival, nélkülöz­ve minden didaktikusságot.” Gyerek versei mind műfaj, mind humor tekintetében a költészet széles skáláján mo­zognak. Apró remekművei a nyelvi humornak, a szavak­kal történő játéknak: A világirodalomban szá­mos nagyszerű példát talá­lunk, hogy egy, nem a gyer­mekeknek írott mű a gyere­kek kedvelt olvasmányává lett, például a Don Quijote, a Robinson Crusoe vagy a Gul­liver utazásai. Eredetiig gyermekeknek szánt mű sok­kal kevesebb került a fel­nőttek könyvespolcára. Ezen kevesek közt tarthatjuk szá­mon Marsak egy-két művét, talán leginkább a Mister Tviszter címűt. A Miszter Tviszter című szatirikus poé­ma a szovjet szatíra irodalom hagyományait megújítva, an­nak túlzott didaktikus voná­sait levetkőzve páratlan si­kert aratott világszerte. Marsak művei gyerekek ez­reit hódították meg. Sok nyelvre lefordították verseit. Magyarul Tótágas címmel a Móra kiadó jelentetett meg egy válogatást, ebben olvas­hatók Marsak legnépszerűbb gyermekversei is. Nagy Attiláné Ma reggel nyolc órakor ismét megszólal a csengő az iskolákban: több mint fél- százezer diáknak jelenti ez a téli vakáció végét. A tanév első fele azon­ban nem ér véget: február elejéig tart. Lehetőség van hát arra, hogy a diák felké­szüljön a bizonyítvány átvé­telének édes-keserű pillana­tára, esetleg javítson (vagy rontson) még azon. Tegnap még vakáció volt: az utolsó nap viharos gyorsasággal el­száguldott a téli szünetből, amelyből az idén hiányzott a tél. Kaposváron a Latinca Sándor Művelődési Központ felnőtt bélyeggyűjtő-körében két kisfiú hajolt tegnap egy szépen rendezett album fö­lé. — Évek óta gyűjtjük a bé­lyeget. Pallos Tamás és Sallay Roland most a magyar öt­vösség remekei bélyegsoro­zatot rendezi az albumba. — Milyen volt a vakáció? — Még bírtam volna né­hány hetet — kuncogott Pallos Tamás —, de holnap, sajnos, már kezdődik az is­kola. Barátságuk a teniszezéssel kezdődött néhány éve; ren­geteg időt töltöttek a tenisz­pályákon az idén is, die a hó most mindkettőjüknek nagyon hiányzott. — A lejobban a teniszütő­nek és új bélyegsorozatok­nak örültem — újságolta Pallos Tamás a karácsonyi ajándékokat sorolva. — Én pedig a technikai legónak — fűzte hozzá Sal­lay Roland. ' — Van jó is az iskolakez­désben — vallották be. — Találkozhatunk az iskola- társainkkal, a barátainkkal. Kerekes Boglárkával Zse- licszentpálon találkoztunk: — Kaposvári vagyok, csak néhány napot töltök itt a papáéknál. Nagyon jó itt lennti, mert otthon nem tart­hatunk állatokat, és én na­gyon szeretem őket. Apró kezével kukoricát szórt az éhes jószágok elé. Amíg a nagyszülőknél volt, kakas, tyúk és liba egyaránt örülhetett kis gazdájának, mert — kiderült — a kés ki volt tiltva a baromfiudvar­ból. A kaposvári városi műve­lődési központban a gyer- mek-társastáncklub részt­vevői gyakoroltak. A Do- rottya-bálon majd az ő nyi­tótáncuknak tapsol a kö­zönség. A fiúk szusszanás- nyi szünetet kaptak, s lecö- vekeltek a televízió előtt, hiszen autó- és motorverse­nyek izgalmas pillanatait közvetítette. A szép arcú, szinte lányo­sán bájos Bárány Elek így kesergett: — Nagyon hiányzott a hó, a szánkózás, a hógolyózás meg a hóemberek! — Vakációélmények? — A tinidiszkó táncverse­nyén második lettem — mondta Balogh Krisztián. — És nagyon jó volt az is, hogy szilveszterkor én bontottam fel a pezsgőt. — Nagy élmény volt á Bikini-koncert — így Bá­rány Elek. — Néhány napig beteg voltam, és néha unatkoztam is, mégis nagyon jó volt a vakáció — szólt közbe egy okos tekintetű kisfiú, Papp Gábor. — Szilveszterkor éj­fél után a fő utcán sétál­tunk. Észrevették a csodálkozá­somat, s nevetve magyaráz­ták: — Mi már 12—13 évesek vagyunk, csak kis növésűek! — Ha teljesülne egy kí­vánságotok, mi lenne az? — Legyen már tavaszi szünet! Tamási Rita A VÁLTOZÓ BULGÁRIA A félhold tűnő árnyai A házigazdák minden or­szágban legszívesebben a fejlődésben elért eredmé­nyeiket mutatják a vendé­geknek. Bulgáriában — Kardzsaliban és környékén — járva arra is kíváncsi vol­tam, ami az ott élő embere­ket foglalkoztatja. így az egész országban most zajló közigazgatási átszervezésre,, a gazdaságirányítás korszerű­sítésére, valamint a déli or­szágrészben politikai és ideo­lógiai kérdések sorát is föl­vető bolgár—török kapcsola­tokra. Az utóbbi kényes kérdés­nek számít. Hogy házigazdá­im mégsem tekintették ér­deklődésemet a vendégjog­gal való visszaélésnek, azt példázza, hogy Bulgáriában is egyre erőteljesebb a nyílt­ságra való törekvés, a té­nyekkel való szembenézés bátorsága. Őszintén tájékoz­tattak, lehetőséget adva arra is, hogy a hivatalos állás­pont mellett az emberek vé­leményét is megismerjem. A történelem ejtette sebek las­san gyógyulnak. Magyaror­szágon a török megszállás nemzedékek sora óta már csak tananyag, amely nem kavar fel érzelmeket. Senki­nek sem jut eszébe azt kutat­ni, hogy csörgedez-e ereiben némi török vér, s még el­képzelhetetlenebb, hogy va­lakinek bizonygatnia kell­jen, hogy az esetleges 400 év előtti vegyesházasság el­lenére ő igenis magyar em­ber. Sokkal bonyolultabb ebből a szempontból Bulgária hely­zete, amelynek déli része csak 1912-ben szabadult fel az 500 éves török uralom alól. Az 500 év során több hul­lámban folyt erőszakos asszi­miláció. Ennek módszereire jellemző, hogy egész telepü­lések férfilakosságát irtották ki. Az emberek a hegyekbe menekültek, a nemzeti kul­túra értékeit pedig jószeré­vel csak a sok esetben erőddé vált kolostorokban őrizték. S bár Bulgária sohasem volt Törökország szerves része, idővel már nemcsak a ve­gyesházasságokból született, hanem a muzulmán hitre té­rített bolgár gyerekeknek is török nevet adtak. Fél évez­red elég hosszú idő ahhoz, hogy emberekben elhalvá­nyítsa a nemzeti tudatot. Az elmúlt években nem az oko­zott gondot, hogy kit hogy hívnak, hanem az, hogy a török nevű s főként bolgár mohamedán családokból szár­mazó emberek körében ese­tenként talajra talált a török propaganda. A legtöbben tö­rökül sem tudtak, bolgár ál­lampolgárok voltak, ott él- tek-dolgoztak, ám megfelelő nemzeti tudat és elkötelezett­ség nélkül. E felemás, a tár­sadalomépítést is nehezítő helyzeten kívánt változtatni a bolgár párt- és állami veze­tés felvilágosító programjá­val, a nemzeti gyökerek szé­les körű feltárásával és tu­datosításával. Ezért tett szert Bulgáriában politikai és ideo­lógiai lehetőségre egyebek közt a régészet, a néprajz és a néveredet-kutatás tudomá­nya. Tények sorával bizonyítot­ták a közvélemény előtt, hogy a török megszállás előtt ezen a területen bolgár emberek éltek, s hogy a la­kosság nagy része valójában bolgár származású. Nagy je­lentőségűek voltak például az ásatások, amelyeknek so­rán színtörök lakosságúnak tartott falvak területén bol­gár eredetre utaló tárgyakat találtak, vagy észak-dél irá­nyú sírokat tártak fel. Vér­csoportvizsgálatok sorával mutatták ki a szláv erede­tet. (Tudományos tény, hogy keletről nyugat felé haladva A Banya Basi dzsámi csökken a „B” csoport ará­nya.) Külön vizsgálták az egyes családok eredetét is, ám ahol bizonyítható volt a török eredet, megtarthatták török nevüket. Erre a lehe­tőségre azonban közülük is csak az idősebb, vallásos em­berek tartottak igényt. (Folytatjuk.) Bíró Ferenc. Nem is tudom, a rádióban vagy a televízióban hallot­tam-e; a riporter megkér­dezte a járókelőket, milyen napot írnak. Azt hiszem, vasárnap hangzott el az új­évi beszélgetés, ezt óranap­táram mutatta, mivel a vá­laszadókban nem lehetett megbízni: volt, aki csütör­tököt mondott..., volt, aki szombatot, hétfőt... Mai rádiójegyzetünk .rend­hagyó szombati lapszá­munkban „időben” jelent­keztünk, kollégám a szil­vesztert a rádió mellett töl­tötte. Az új év első napjára jelezte a műsorújság, hogy beszélgetés hangzik el a het- venesztendős Kanyar József­fel. Nem kellett csörgőre felhúznom a vekkert, korán kelvén e lustálkodásra te­remtett napon, tizenegy óra­kor a balatoni magányos­ságban jó volt hallani az otthoni hangot. Kanyar Jó­zsef hetvenéves. Emlékeze­tes ünnepségen köszöntötték annak idején a kaposvári városi művelődési központ­ban, most Albert Zsuzsa a magnetofon elindításával fe­jezte ki, hogy milyen fontos számára — számunkra — az ünnepelt megszólaltatása. Az emlékezésekből kötött cso­kor ugyan a hetvenéves Ka­nyar Józsefnek szólt, igen- ám, de a tanulóévek rövid megidézése után megreked­tünk a hetven év félidején. Félreérthetően közölte a szerkesztő-riporter, hogy Ka­nyar József képviselővel be­szélget ... A parasztpárti képviselőre gondolt... Ennek az időszaknak az emlékeit idézte föl a So­mogy Megyei Levéltár kitű­nő memóriájú nyugalmazott igazgatója. Utalt a riporter és az ünnepelt is a nagy si­kerű Harminc nemzedék vallomása Somogyról című történelmi olvasókönyvre, amelyben Kanyar József a szülőföldről közöl hiteles forrásokat szülőföld-képünk kialakulásának elősegítésére. A kötet kiegészítésén dolgo­zik a szerző, hallottuk tőle, bizonyára olvasni is 'fogunk a nevezetes eseményekről és azokról a neves személyisé­gekről, akiknek a vonzásá­ban élt annak idején. Né­meth Lászlóról, akit csak­nem sikerült elcsábítania Somogyba Vásárhelyről, s Kodály Zoltánról, Illyés Gyuláról, a Berzsenyi Tár­saságról, Tamási Áronról, Déry Tiborról, Szabó Lő- rincről., Hallottunk hang­archívumból előkerült fel­vételt a kitűnően éneklő és furulyázó Tersánszky Józsi Jenőtől, felhangzott a hang­szalagon őrzött Illy és-vers is a költő előadásában. Emlé­kek, emlékek, amelyek nem­csak személyekhez kötődnek, hanem a történelemhez is. A szellemi földosztás idejének irodalmi krónikáját sikerült Albert Zsuzsának rögzítenie. Kanyar József ifjúi évei­ben fontos találkozásra ke­rült sor. Megismerkedett Győrffy Istvánnal, .a népfő­iskola eszméjével. Öröme telhet most abban, hogy év­tizedek múltán föltámadt ennek a sajátos iskolatípus­nak a gondolata. Szívesen hallgattam volna Kanyar Józsefet napjainkról is, mint ahogy ígérte a műsorújság. Horányi Barna ŰRFELVÉTELEK A VOLGÁRÓL Európa leghosszabb folyó­ja, a 3530 kilométer hosszú Volga néhány ezer évé még nem észak felől ömlött a Kaszpi-tengerbe, hanem nyu­gat felől. Leningrad! tudósok a világűrből készített felvé­telek alapján jutottak erre a következtetésre. (E felis­merésnek nagy a gyakorlati jelentősége a száraz volgai sztyeppék mezőgazdasági fej­lesztése szempontjából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom