Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

1988. január 15., péntek Somogyi Néplap 5 Sajtótájékoztató a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Több érdekes kiállítás KÖZÖS ÜNNEPLÉS MÁRCIUS 15-ÉN Sajtótájékoztatót tartott tegnap délelőtt a Szovjet Kultúra és Tudomány Há­zának vezetősége, amelyen ismertették az elmúlt év eredményeit, s vázolták az idei év legfontosabb célki­tűzéseit. A múltról Iván Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió Magyarországi Nagykövetségének tanácsosa szólt. Elmondta, hogy a ház munkájának hangsúlyozott részét képezte a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulója jegyében rendezett, több nagyszabású esemény. Ezek mindegyiké­nek az volt a célja, hogy erősítse a szovjet—magyar barátságot, őszinte képet tárjon a magyar érdeklődő közvélemény elé a Szovjet­unióban folyó peresztrojka, a glasznoszty és a demokra­tizálódás szélieméről, a szov­jet párt- és állam megújuló bel- és külpolitikájáról, va­lamint az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott ha­tározatok teljesítésének me­netéről. 1987-ben a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Háza több mint kétezer rendezvényt szervezett. Ezek jelentős ré­sze Magyarország városai­ban, nagyobb községeiben volt. Osztozott a Szovjet Kultúra napjainak sikerei­ben is, hiszen a mai szov­jet szellemi élet olyan ki­válóságait ismertették meg személyesen a magyar kö­zönséggel, mint Rozsgyeszt- venszkij, Szkvorcov, Sza- moljav és számos más mű­vész. A Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza gazdag ter­vekkel vágott az idei évnek is. Mindenek előtt a magyar és szovjet nép barátsága és együttműködése szempontjá­ból kiemelkedő dátumok méltatására készülnek. Feb­ruár 18-án lesz 40 éve, hogy a két ország között aláírták a Barátsági Együttműködé­si és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződést. Ebből az alkalomból számos ren­dezvény részesei lehetnek a magyarok. A Szovjetunió társadalmi, politikai életének kiemelke­dő eseménye lesz a XIX. országos pártértekezlet, amely ,megvonja az SZKP XXVII. kongresszusa határo­zatainak, az ötéves terv idő­arányos teljesítésének mér­legét. A szovjet kommunis­ták e fórumának jelentősé­gét tovább fokozza az a tény, hogy az átalakítás és a gazdasági reform kibon­takozása, a szocialista épí­tés perspektívája iránt óriá­si érdeklődés nyilvánul meg a szocialista közösség or­szágaiban, így Magyaror­szágon is. Idén megemelékeznek még Kormos István képeskönyv KÖNYVESPOLC Tíz éve múlt annak, hogy a felszabadulás utáni ma­gyar irodalom egyik ki­emelkedő egyénisége, Kor­mos István elment közü­lünk. Akkor inkább csa'k a beavatottabb olvasók- és ba­rátai tudták fölmérni azt az űrt, amelyet halálával ma­ga után hagyott. Éppen ezért kissé szorongva vettük kezünkbe a tizedik évfor­dulóra megjelent Egy ke­resztlevél határa című Kor­most István képeskönyvet. Tartottunk attól: a kötet szerkesztői nem tudnak el­szakadni attól a gyakorlat­tól, hogy elárasszák a köny­vet a visszaemlékezők ér­zelgős írásaival. Erről azonban nincs .szó. D. Nagy Éva jó arányérzék­kel, tudatosan megkompo­nált kötetet szerkesztett, amely — nem túlzás — re­gényként olvastatja magát. Képeskönyv bár, de az, hogy képek egészítik-e ki a szöveget, vagy a szövegek a képet, nem dönthető el. Sze­rencsére. Napjainkban már iroda­lomtörténeti jelentősége .van majd minden képnek. Do­kumentumértéküket a sze­replők korai halála adja. Mert Kormoson kívül hiá­nyoznak napjaink irodalmi és közéletéből olyan alko­tók, mint Nagy László, Kon­dor Béla, Simon István, Kálnoky László, Zelk Zol­tán, Pilinszky János. Érdekes és értékes egyé­niség bontakozik ki előttünk Kormos önéletrajzának ol­vastán. Egy emberé, aki so­ha nem halmozott föl va­gyont, úgyszólván állandó pénzzavarban élt, de olyan életet, amilyet a nagyon gazdagok is csak legmeré­szebb álmaikban szeretné­nek. Kormos Istvánnak volt ereje tartózkodni minden olyan külső csábítástól, ame­lyik megkérdőjelezhette vol­na versei igazságát, hitelét. Még a legszentebb szavak leírásával is vigyázott, óvta őket a divathullámoktól, rá­juk rakódott rossz ízektől. Bizonyítékként ragadjunk ki egy példát önéletrajzából: „Annyi költői hűségnyilat­kozat van a nép nevében, aminek érvényességét két­ségbe vonom, különösen, ha hiteltelen szájból hallom. Én például azt se tudom vers­ben leírni, hogy magyar, annyian leírták, akiknek nem kellett volna. Per-sze, most nem /a jókra, a na­gyokra gondolok. Ez a szép szó sokszor úgy kong, mint egy fadarabbal kongatott üres vödör.” Az ötvenes években az írókra rendelt csönd Kor­mos Istvánt is elérte. Utó­lag azonban úgy értékelte ezt az időszakot, mint a gyermekek szerencséjét Hi­szen rajta kívül sok magyar író fordult a gyerekiroda­lom felé, s születtek szín­vonalas irodalmi munkák a legkisebbek . számára. Kor­mos Vackor nevű kölyök- mackója is az azóta felcse­peredő óvodás'ko.rúak ked­venc mesehősei közé tarto­zik. Mert játszani tudó költő is volt. Halálával a fiatal írók egyik legkészségesabb támogatójukat veszítették el. 1977 őszén Nagy László eképp búcsúzott Kormos Istvántól: „Szemében ami szent: a szegények puszta­kalácsa, az édes Betle­hem-ábránd, pengővel, fo­rinttal nem mérhető. Hall­gatni ezért tudott, dalolni ezért tudott. Ezért volt mer- sze fűtött otthonokat ' el­hagyni pőrén, egyetlen ma­gas nyakú pulóverben, egy szál cigaretttával, Gauloise- zal, graciőzen.” A Kormos István képes­könyv ezt az embert ismer­teti meg az olvasóval. Varga István a háziban a Szovjet Hadse­reg és Haditengerészeti Flotta, a Lenini Komszomol 70. évfordulójáról, valamint a Szovjet—Magyar Baráti Társaság megalakulásának 30. évfordulójáról. E jubi­leumi események köré is gazdag rendezvénysorozat épül. A szovjet társadalom to­vábbi demokratizálódásának újabb bizonyítéka, hogy szé­les körű megemlékezések lesznek a kereszténység fel­vételének ezredik évfordu­lója alkalmából. A pravosz­láv egyház ünnepének al­kalmából a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza A lelki- ismereti és vallásszabadság a Szovjetunióban tárgyú szimpozionnal és filmössze- állítással csatlakozik. E hónap 25-étől Csák Má­té magyar festőművész kiál­lítása nyílik meg a házban. Februárban egy litván go­belin-kiállítás jelent érdekes színfoltot a ház rendezvé­nyei sorában. Ezenkívül postaibélyeg-, könyv- és fo­tó-, valamint üzbég grafikai és festmény-, később pedig színpadi jellegű kiállítás is lesz. Az év végén pedig ör­mény festőművészek mel­lett a XVIII—XIX. századi orosz portréművészek mes­tereinek kiállítását láthat­juk — tájékoztatta a sajtó képviselőit a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házának igazgatója, Nyikolaj Kosz- tyucsenkó. Ivan Bagyul külön kiemel­te, hogy a ház idén először szeretne a magyar szabad­ságharc évfordulóján már­cius 15-én a magyarokkal közösen ünnepelni. Azért is tartja ezt fontosnak, mert mindkét népben sok helyen hamis kép alakult ki a sza­badságharc leverését ille­tően. Hangsúlyozta, hogy az akkori orosz értelmiség és a haladó erők kezdettől ro­konszenveztek a magyar szabadságharccal. Bizonyíték erre Kossuth és Herzen le­velezése. A témában még számos és szorgos levéltári kutatásra van szükség, hogy minden hamis nézet meg­szűnhessen. Ebben mindkét nép történészeinek az lesz a- jövőben a feladata, hogy kutatásaikkal árnyaltabb képet alakíthassunk ki a történelemnek erről a kor­szakáról. Magyar könyvek külföldön A hazai tudományos élet eredményeinek megismerte­tésére, a magyar kultúra külföldi terjesztésére hu­szonkét országban 35 nem­zetközi könyvkiállításon és vásáron vesz részt az idén a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. Közvetítésével a bemutatókon elsősorban a két idegen nyelven is publi­káló kiadó, az Akadémia és a Corvina tudományos, il­letve művészeti újdonságai láthatók. A nagyobb kiállí­tásokon 18 magyar nyelvű könyvkiadó termékeit sora­koztatja fel. Tavaly valamennyi fontos nemzetközi rendezvényre el­jutott a vállalat. A Kultúra — amely mintegy 80 ország kiadóival és terjesztőivel áll kapcsolatban — export-im­port forgalma csaknem el­érte a kétmilliárd forintot. A könyvek mellett a bevé­tel tekintélyes része, folyó­iratok, zeneművek, műsoros videokazetták, s nem utol­só sorban nyomtatási mun­kák, illetve taneszközök ér­tékesítéséből származott. A nyugati kiadók rendelésére tavaly is többmillió dollár értékben nyomtattak köny­veket hazánkban, külföldi megrendelésekből az idén sincs hiány. A külföldi bemutatkozások sora február másodikán a világ legnagyobb taneszköz­vásárán, Baselban kezdődik. A vállalat több mint három évtizede értékesít taneszkö­zöket, s a Tanérttel közösen az oktatási eszközök piacán nemzetközi rangot vívott ki. A különféle biológiai, ké­miai, fizikai szemléltető esz­közökkel az idén is jelent­keznek, s ezúttal komplett iskolai laboratóriumi üveg­készletekkel bővítik a vá­lasztékot. Basel után szep­temberben Lipcse, decem­berben pedig Párizs kínál alkalmat a bemutatkozásra, a hazai termékek népszerű­sítésére. A magyar könyvek egye­bek között láthatók lesznek a brüsszeli, a milonói, a var­sói, a szófiai, a pekingi, a barcelonai és a göteborgi nemzetközi könyvkiállítá­son, illetve vásáron. A ma­gyarországi idegennyelvű gyermek- és ifjúsági irodal­mat a bolognai nemzetközi gyermekkönyvvásáron tár­ják az érdeklődők elé. A Kilián György Városi Művelődési Központ vasár­nap délután három órától a már hagyományosan meg­rendezett tinidélutánnak ad oitthont. Ugyanitt megtekint­hető Németh János csontfa­ragó (képünkön az egyik al­kotása), Sipos György pre- parátor és Bányai József éremgyűjtő Vadászati emlé­kek című kiállítása. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban ma délután öt órakor dr. Kanyar József kandidátus nyitja meg a Nagyatád története a századfordulón című hely- történeti kiállítást. Az érdek­lődőknek bemutatják a váro­si könyvtár olvasószolgálatá­nak az összegyűjtött város­történeti dokumentumait. A Kis-Balaton táncegyüt­tes és a Berek népzenei együttes évzáró klubestjén rendezik meg holnap este hat órától a balatonszent­györgyi művelődési házban. A műsor, illetve a táncház előtt értékelik az együttesek tavalyi munkáját, valamint meghatározzák az idei fel­adatokat. Barcson a Móricz Zsig- mond Művelődési Központ­ban ma este hét óraKor vi- deomozi lesz, vasárnap öt órától pedig ifjúsági tánces­tet rendeznek. A művelődési központ kiállítótermében Győri Vilmos Portrék tövis­koronával című fotókiállítá­sa várja az érdeklődőket. A Dráva múzeumban a Rippl- Rónai Múzeum gyűjtemé­nyéből származó tájképekből rendeztek tárlatot. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ video- mozijában vasárnap délután négy órától egy izgalmas ka­nadai—angol kalandfilmet vetítenek. A marcali helyőrségi klub­ban holnap este hét órától irodalmi presszót szerveznek. Fordított világ, avagy a hu­mor teljes igazság címmel Mikes Lilla és Szabó Gyula Karinthy Frigyes műveiből válogatott előadóestjét lát­hatja a közönség. A homokszentgyörgyi Ál­talános Művelődési Központ­ban holnap este nyolc órá­tól a Pax együttes közremű­ködésével bál lesz. Előzetesként ajánlunk ol­vasóink figyelmébe néhány hétfői kulturális programot: Budapesten a Bolgár Kul­turális és Tájékoztató Köz­pontban délután fél hatkor Nino Nikolovmak, az intéz­mény igazgatójának, vala­mint Bíró Gyulának, az MSZBT főtitkárának beve­zető szavai után kezdődik Somogy megye irodalmi-mű­vészeti vendégestje. A ren­dezvény vendégei Fodor András, Laczkó András, Laj­ta Kálmán, Papp Árpád, Ve­ress Miklós és Ivan Nikolov írók. Ugyanitt fél hétkor Ivan Nikolov ás Fodor And­rás nyitják meg lapunk fotó- riporterének, Gyertyás László fotóművésznek a kiállítását. Kaposváron a Latinca Sán­dor Művelődési Központban este fél nyolckor a Liszt Fe­renc kamarazenekar hang­versenye kezdődik, fuvolán közreműködik Sebők Erika.. Varsányi Gyula, a Nép- szabadság újságírója a helyi nyilvánosság címmel tart előadást este hat órától a csurgói művelődési központ­ban. A jövőkép a jelenből indul A futurológia: jövőkutatás. Mi mégsem a távoli napokra voltunk kíváncsiak - valamiféle sci-fit írva, hanem arra, hogy a leform mit hoz(hat) a magyar társadalomnak. A gazdasági reform el­képzelhetetlen társadalmi átalakulás nélkül. Mit hoz tehát a holnap, ha követ­kezetesen végrehajtjuk a gazdasági reformokat a ma­gyar társadalomban? Mit jelent ez a mai osztályszer­kezetet nézve, s a már meg­indult változásokból milyen jövőképet lehet festeni? Cseh-Szombathey László, a Magyar Tudományos Aka­démia Szociológiai Intézeté­nek igazgatója: — A futurológia tudomá­nyát nehéz egy mondatban meghatározni. Azt mondhat­juk: a múlt mozgásainak előrevetítése. Először tehát a tegnapot és a mát kell vizsgálni, hogy megbízható jövőképet kapjunk. Mi a mai helyzet? Várjuk, hogy változás következzék be Magyarország gazdasági­társadalmi életében. Termé­szetesen majdnem minden attól függ, hogy mennyire leszünk következetesek, mi­lyen gazdasági és politikai döntések születnek ma és holnap. A folyamatokat — a trendeket — azonban vizs­gálni lehet. Ezekről elöljáróban any- nyit, hogy rendkívül szomo­rúak. Itt van mindjárt a népesség halandóságának nö­vekedése. Az elmúlt tizenöt évben a harminc és hatvan év közötti férfiak halálozási aránya majdnem a kétsze­resére nőtt: nem volt jár­vány az országban, az élet­módunkkal van baj: — Az MSZMP határozata, a kormányprogram a re­formról — ha következete­sen végrehajtjuk — milyen változásokat hozhat a tár­sadalom szerkezetében? Be- szélhetünk-e egyáltalán még társadalmi osztályokról vagy rétegekről kell szól­nunk? — Az osztályok ma már csak magyarázó kategóriák. A valóságos társadalmi sze­rep szerint rétegekről kell beszélni, amelyeknek meg­határozásakor nemcsak a foglalkozást, hanem más jel­lemzőket is figyelembe ve­szünk. Más ma például Ba­ranyában a Dráva mellett vagy Szabolcsban egy téesz- paraszt, és más Pest megyé­ben az, aki a nagyvárosi pi­acra termel. Vagy más a dunaújvárosi kohász és más a székesfehérvári Videoton- gyár fehérköpenyes dolgo­zója. A társadalmi rétegeket ma a legkülönbözőbb szem­pontok szerint kell megkü­lönböztetnünk. A legfonto­sabbak : a foglalkozás, a jövedelmi viszonyok, a la­kóhely, az, hogy hogyan él a társadalom beleszólási jo­gával. Ezek mellett ma is családban kell gondolkod­nunk. Más a helyzet ott, ahol a feleség titkárnő — tehát értelmiségi *- és férje gép­kocsivezető, tehát munkás. Vagy a feleség téeszdolgozó, a férj vasutas stb. — Ezek a hazai és termé­szetesen a világtendenciák mire mutatnak, egyszóval: mit hoz a holnap? — Beszéljünk tehát a trendekről. Növekszik — mert nem lehet másként — az értelmiség szerepe. Ká­ros volt egykor szembeállí­tani a fizikaiakkal az úgyne­vezett nem fizikai állo­mányt. Magyarországon a jövő­ben egyre több értelmiségi­vel kell számolnunk. Elhe­lyezkedésük körülményei is megváltoznak. Mert most el­képesztően sok „skriblert” — adminisztrátort — foglal­koztatunk. A decentralizál- tabb igazgatási rendszer és a számítógépes forradalom azonban csökkenti a számu­kat. A munkásságnál jelen­tősen megnő a szellemi fog­lalkozásúak száma. Az „öreg szaki” csak fogalom lesz a múltból. Jönnek a fehérkö­penyesek, a technikusi szin­ten dolgozók és az egyetemet végzettek. Az öreg szaki szerepét átveszi a robot! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a betanítatlan- és segédmunkás-gondunk növekedni fog. Részben azért, mert például az anyagmozgatást „elfelejtet­tük” gépesíteni. Nagyobb­részt azonban azért, mert az általános iskolát el nem végzők száma öt százalék körül marad. Nagyon sokan lesznek a „megrekedtek”, akik hagyományos értelem­ben nem analfabéták és mégis azok. Talán túlzás, hogy ma hazánk lakosságá­nak harminc százaléka „csak nevét aláírni tudó” analfa­béta, de becsléseink szerint a szám ijesztően magas. Egyszóval: jelentősen növek­szik, illetve újratermelődik a „problematikus népesség”. Olyan arányban, mint Nyu- gat-Európában a vendég- munkások. Nálunk elsősor­ban a cigány lakosságból kerülnek ki e réteg tagjai. A parasztság. A legna­gyobb kérdés az, hogy a XXI, század első évében mennyien lesznek. Minden­esetre a gépesítéssel egyre kevesebben. Életformájuk is változóban van. Valószínű­leg nem fogjuk bírni a tée­szek szubvencionálását úgy, ahogy például a Közös Piac tagországai teszik ezt a fa­lusi gazdaságokkal. — Ez tehát a szocializ­musba vezető út jövőképe? — Igen. Természetesen ak­kor, ha megvalósul az ész­szerűség alapjára épülő ter­melés. Akkor, ha úrrá tu­dunk lenni az önkizsákmá- nyolás riasztó járványán. Akkor, ha illően és okosan meg tudjuk oldani az idős korúak és nyugdíjasok fog­lalkoztatását. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom