Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-11 / 292. szám

1987. december 11., péntek Somogyi Néplap 5 Ideológia és politika Köznapi vitáinkban gyak­ran találkozni olyan véle­ménnyel, hogy az ideológia nem más, mint a politika valamiféle magyarázata. Két­ségtelen, hogy minden ideo­lógiának volt és van is ilyen, a politikai viszonyokat esz­meileg igazoló, törvényesítő szerepe. Ezt azonban koránt­sem lehet egyedüli vagy akár a legfőbb ideológiai funk­ciónak tekinteni, s különö­sen nem jelenti azt, hogy az ideológiát a politikai appa­rátusok — úgymond — „ki­találják”. Ha így volna, az ideológia léte és hatása pusz­tán attól függene, mennyire működnek eredményesen a politika hivatalos szócsövei, „beszélnek-e vagy éppen hallgatnak” mindazok, akik­nek feladatuk a politika „magyarázata”. Márpedig ez nincs így, a valóság ‘apasz­talak más törvényszerűség­re utalnak. A történt1 emben számos példa van arra, hogy hosszabb-rövidebb időre si­kerrel hallgattatták el a tár­sadalmi haladás szószólóit, a haladás ideológiái mégis to­vább éltek a nép tudatának és erkölcsének mélyrétegei­ben. Igaz ennek ellenkezője is: a reakciós ideológiát sem lehet „betiltani”, csak meg­nyilvánulási lehetőségét kor­látozná, az emberek tudatá­ból kiszorítani. Az ideológia forrásvidéke a társadalom eszméinek vi­lága. Marx szerint az embe­rek először az ideológiában élik át és vívják meg társa­dalmi konfliktusaikat. Ami­kor a társadalom életének megszokott formáit, a kiala­kult gyakorlatot kezdi túlha­ladni az idő, de amikor még nem vette át a régi helyét az új, a társadalom tagjaiban vágyak, tervek, nézetek szü­letnek, miként szakíthatná­nak megrögzött szokásaik­kal, hogyan változtathatná­nak viszonyaikon. A régi ellentmondásainak kiélező­dése, az új érlelődése előbb­utóbb eljut arra a fokra, hogy a haladás, a változás objek­tív igénye életre hívja az ehhez szükséges eszméket és azok tudatos képviselőit. Színre lépnek azok a tehet­séges elmék, akik a sokféle képlékeny gondolatnak ha­tározott formát tudnak ad­ni, az ösztönös és bizonyta­lan nézeteket, egyéni eszmé­nyeket — a gondolkodásnak egy magasabb szintjén — egységes nézetté, összefüggő eszmerendszerré, azaz ideo­lógiává képesek formálni. S természetesen — a társadal­mi tagoltságnak, az ellenté­tes érdekeknek megfelelően — föllépnek azok az ideoló­gusok is, akik a változatlan­ság eszméit öntik ideológiai formába, akik szembeszáll- nak a változás szükségessé­gének gondolatával. A mai kor ideológiáit per­sze már nem vagy nem első­sorban kiemelkedő személyi­ségek testesítik meg, hanem főként mozgalmak, pártok, politikai intézmények képvi­selik és terjesztik. Eltérően a régebbi idők — általában vallásos köntösben megjele­nő — ideológiáinak közvet­len személyes természetétől, erkölcsi célzatosságától a modern ideológiák szinte ki­vétel nélkül politikai karak­terűek, társadalmi mondani­valót hordoznak. Nem az egyes emberről, hanem az osztályok, a tömegek törté­nelmi szerepéről, küldetésé­ről szólnak. A fejlett társar dalmak bonyolult viszonyai és a magas fokú belső szer­vezettség mellett ugyanis semmilyen komolyabb embe­ri problémát nem lehet meg­oldani a leglényegesebb tár­sadalmi kérdések fölvetése, a tömegek megnyerése nél­kül. Ennek következtében az ideológiák hagyományos alapfunkciói is politikai töl­tetet kapnak: a változás szükségességének bizonyga- tása egyet jelent a meglevő viszonyok kritikájával, a stabilitás képviselete pedig a társadalmi-politikai rend­szer védelmében, legitimá­ciójában fejeződik ki. Vajon képesek-e napjaink ideológiái olyan gondolati sugallatra, érzelmi hatásra, amely az egyén számára is eszmei többletet nyújt, a gondolat erejével mozgósítja az emberi személyiséget? Er­re a kérdésre azért lehet egyértelmű igennel felelni, mert nemcsak a modern ‘ideológiák fonódtak össze a politikával, hanem ezzel együtt, sőt e folyamat felté­teleként a modem ember is — a szó mai értelmében — politikai lénnyé vált. A mai ideológiák hozzá, a társada­lom minden korábbinál tuda­tosabb tagjához, az állampol­gárhoz szólnak. Éppen ezért az ideológia csak akkor le­het korszerű, ha hűen tükrö­zi a társadalmi fejlődés iga­zi kérdéseit, a mai ember valódi politikai problémáit. A szocializmus ideológiájá­nak korszerűsége, hitele és hatása nem kis részben at­tól függ, mennyire sikerül megteremteni benine a legi­timációs és a kritikai funk­ció egészséges belső egyen­súlyát. Ez a mi ideológiánk történelmileg teljesen újsze­rű és kivételesen nagy je­lentőségű feladata. Mert ter­mészetes, hogy a szocializ­mus ideológiája is védi, tá­mogatja, szolgálja a rendszer stabilitását, ^ie mivel a szo­cializmus építése nem lezárt folyamat, maga a szocializ­mus nem befejezett alkotás, hanem olyan társadalom, amely folytonosan változik, a szakadatlan fejlődés álla­potában van, az ideológiá­nak a megújulást segítő kri­tikai, önkritikái funkciójára is elengedhetetlenül szükség van. Csak e két funkció együttes jelenléte és érvénye­sülése biztosíthatja, hogy az ideológia egyszerre táplálja a maradandó értékek iránti bizalmat és a megújuláshoz Berzsenvi-est az évfordulón Iskolájuk névadójára em­lékeztek tegnap este a La- tinca Sándor Művelődési Központban a kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola diákjai. A szép szá­mú közönséget gondosan megkomponált színpadkép fogadta: a függöny közepén a jól ismert Berzsenyi-port­rét ölelte körül a virágko­szorú és a nemzetiszínű sza­lag, két oldalán pedig a fotók a niklai kúriát, a köl­tő utolsó évtizedeinek ott­honát mutatták. A névadó tiszteletére ren­dezett esten ünnepelték az iskola fennállásának hatva-, nádik évfordulóját is. A színpadra először az iskola kórusa lépett, amely nem­rég nyerte el az év kórusa megtisztelő címet. — Egy testneveléstagoza­tos iskolában nehéz dolga van az énektanárnak — mondta előadásuk előtt Lucz Zsófia kórusvezető. — A gyerekek lelkesedésének is köszönhető, hogy a kórus ta­vasszal az Éneklő ifjúság minősítő hangversenyen el­nyerte az év kórusa címet. Ezt követően sikeresen sze­repeltünk a szombathelyi kórustalálkozón és nagy él­ményt jelentett nyáron a zánkai tábor is, ahová az országból 15 kórust hívtak meg. Az iskola kórusának 74 tagjából mindössze öten fi­úk Közülük a szopránban éneklő Horváth Sándor és Dorogi Ákos hetedikes diá­kokkal beszélgettünk. — A reggeli próbákért néha nem rajongunk, de na­gyon szeretünk énekelni — vallották be. Sándor később remek zongoratudásával is bemutatkozott a közönség­nek. Hegedűs Andrea, Wolf Anita — mindketten zeneis­kolások — és Stadler Kinga szintén tagja a kórusnak. A fiúkkal ellentétben izgulva várták színpadra lépésüket. Az elmúlt időszak élményei­ből szinte egymás szavába vágva mesélik a zánkai mó­ló- és lépcsőkoncerteket és a szerenádot. A kórus színvonalas, ked­ves műsorát tapssal jutal- 'mazta a közönség. Ezután Berzsenyitől — Berzsenyiről címmel egy irodalmi összeállítás követ­kezett. A diákok versekből, dokumentumokból idéztek — így pillanthattunk be a költő életébe, megismertük vívódásait, a visszavonult költő idillikus pillanatait, s ízelítőt kaptunk nagyszerű költészetéből. Bájos színfoltja volt az estnek az iskola legkisebb­jeinek játékos előadása és nagy sikere volt a vers, a zene ts a játék összefonó­dását, harmóniáját bizonyí­tó, az Űj i:ár valamint az Esopus-mesék vagy valami más? című produkcióknak. Nagy taps fogadta a hang- szerszó’ókat: Rózsás Veroni­ka fuvolán, Hegedűs Andrea és Somogyi Kincső zongo­rán, illetve hegedűn, Vár­halmi Vera zongorán elő­adott számait. — Három éve tanulok a zeneiskolában — mondta később a széparcú negyedik osztályos Vera —, a zongo­ra nekem a világ legszebb hangszere! Légies könnyedségről, bá­mulatos hajlékonyságról tet­tek tanúbizonyságot azok a lányok — kicsik és nagyob­bak —, akik a ritmikus sportgimnasztika szemet- gyönyörködtető világába ka­lauzolták el a közönséget bemutatóikkal. A gyakorla­tok színvonalát fémjelzi, hogy a tanulók közül több­nek — például Szalay And­reának, Kovács Dórának és Gerhát Zsófiának — a ne­vét már országos, sőt nem­zetközi versenyeken is hal­lottuk. Bemutatóikat somogyi tán­cok követték, tanúsítva az iskola kisdiákjainak hagyo­mánytiszteletét, néptánc- szeretetét. Az est műsora — amely­nek gondos összeállítása és rendezése Tamásné Horváth Katalin munkáját dicsérte — tükrözte az iskola név­adójának tiszteletét s azt a büszkeséget, hogy e kisdiá­kok tanulói lehetnek a Ber­zsenyi iskolának. T. R. energiát adó kritikus szem­léletet. Az ideológia csakis így maradhat meg a szemé­lyesség hullámhosszán, így képviselhet és közvetíthet emberhez szólóan társadal­mi-politikai érdekeket, célo­kat. Az elmúlt évtizedek elem­zései és értékelései tanúsít­ják: az ideológiai munka vál­tozó sikerrel tett eleget en­nek a követelménynek. Mi­közben a megújulás útját já­ró politika gyakorlati ered­ményei erőteljes tudati ha­tást gyakoroltak, az ideoló­gia sokszor csak fáziskésés­sel követte a társadalmi vál­tozásokat. Az ideológiai mun­ka szemléletében, stílusában, elméleti-tudományos szín­vonalában mutatkozó hiá­nyosságok akkor kerültek élesebb megvilágításba, ami­kor a gazdasági-társadalmi fejlődés üteme lassult, s a politika is útkeresésre, kísér­letezésre kényszerült. Az egész társadalom számára égető szükségletté vált az ér­tékeket és fejlődési irányo­kat, a kényszerpályák szülte taktikai megoldásokat és a valódi kibontakozási lehető­ségeket elemző-értékelő kor­szerű ideológiai orientáció. Ez az oka annak, hogy a párt Központi Bizottsága ez év november 11-én tartott ülésen egyértelműen a szo­cializmus ideológiája meg­újításának szükségessége kapott hangsúlyt. Nagy hord­erejű feladat ez, mert a marxizmusnak ma különö­sen érzékeny, sokféle hatás­nak kitett közegben kell helytállnia. Napjainkban szinte minden lépésünknél érezzük: nincs légüres ideo­lógiai tér.. Ha ideológiánk nem képes kielégíteni a tár­sadalmi haladás megkövetel­te eszmei igényt, más, nem marxista ideológiák kísérlik meg helyette. A gyorsabb gazdasági-társadalmi fejlő­dés gyorsabb ideológiai meg­újulást követel. El kell iga­zodnunk és eligazítást kell nyújtanunk egy átalakuló vi­lágban, hogy a politikában, a gyakorlati munkában előre haladhassunk. Korszerű vá­laszokat kell adnunk a tár­sadalmunkat érő kihívások­ra, hogy a társadalom szá­mára helyes és világos orien­tációt nyújthassunk. Enélkül — az ideológia és a politika, az elmélet és a gyakorlat korszerű összhangja, termé­keny kapcsolata nélkül — aligha képzelhető el, na­gyobb hibákat megelőző tu­datos politikai előrelátás, célszerű és hatékony társa­dalmi aktivitás. Bodó Károly Kaposváron, a Kilián György Városi Művelődési Központban holnap délután két órától karácsonyi házi­butik, játszóház és vásár lesz. Ugyanitt vasárnap este nyolc órakor a Csiky Ger­gely Színház Anatol című előadására várják a közön­séget. Érdekes és kedves zenei programra hívja a közönsé­get a nagybajomi művelődé­si ház. Ma este hat órakor ugyanis karácsonyi hangver­seny kezdődik, ebben fellép a mernyei általános műve­lődési központ női kara, a MÁV szakszervezet gyéké- nyesi vegyes kaira a csurgói pedagógus női kar, a Ka-, posvari Tanítóképző Főisko­la Cantus vegyes kara, a kisgyaláni téesz férfikara, a nagybajomi vegyes kar, va­lamint a több helyi kisdo­bos és úttörő. Kaposváron a Latinca Sándor Művelődési Központ­ban holnap délelőtt tizenegy órakor Svajda József, az SZMT titkára nyitja meg a Százéves eszperantó Somogy­bán című kiállítást. Ugyan­itt ma este hat órakor kerül sor a Somogy Táncegyüttes önálló estjére. A boglárlellei Vikár Béla Művelődési Központ holnap este hat órakor a Lelte Táncegyüttes Hej regő, régi törvény ... című évzáró mű­sorára várja az érdeklődő­ket. A színesnek ígérkező programot táncmulatság zár­ja. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban ma délután fél hatkor Rétfalvi Sándor szobrászművész ajánlja a közönség figyel­mébe Frank Eszter kerami­kus kiállítását. A holnap délután két órakor kezdődő játszóházban a gyerekek be­tekintést nyerhetnek a ka­rácsonyfadíszek készítésé­nek, illetve a gyöngyfűzés­nek a rejtelmeibe. A városi könyvtár helytörténeti kiál­lításán a látogatók megis­merkedhetnek a századfor­duló Nagyatádjával, az el­múlt évtizedekkel, a város­sá fejlődés mozzanataival. Magyarnóták, cigányda­lok kedvelőinek lesz emlé­kezetes a marcali helyőrségi klub ma esti rendezvénye; este fél tízkor Búcsút int az ősz a nyárnak ... címmel Döry József, Gaál Gabriel­la és Madarász Katalin mu­tatja be műsorát. Barcson a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsá­gi Központban ma este hét órától videomozi lesz, a Ko- rinthosi kapcsolat című íran- eia filmet vetítik. Holnap hat órától Detonic-koncert várja a fiatal hallgatóságot, vasárnap pedig ifjúsági tánc­estet rendeznek a Candy együttes közreműködésével. Hétfői előzetesként szeret­nénk olvasóink figyelmébe ajánlani a művelődési köz­pontban este hat órakor kezdődő musical- és operett­estet, amelyen Zsadon And­rea és Szolnoki Tibor ad ízelítőt repertoárjából. A Kaposvári Galériában Kovács Péter Balázs festő­művész különböző stílusok és képalkotó módszerek ösz- szeütközését tükröző kiállí­tása várja az érdeklődőket. Ma nyílik a Somogyi Kép­tárban a Barátság hídja nemzetközi fotókiállítás. Berzencén hétvégeken is várja a látogatókat a falu­ház állandó kiállítása. (Ké­pünkön.) Szakonyi Károly: „Úgy érzem, hogy a mi világunk nagy sodrású fej­lődésében a novella feszesen zárt keretében tudom az ala­kulóban levő embert egy- egy jellegzetes pillanatában megörökíteni.” Csaknem 25 esztendeje nyilatkozott így egy interjúban Szakonyi Károly, akit már évek óta legjelesebb prózaíróink kö­zött tartunk számon. Most legújabb elbeszélésköteté­vel, a Képnovellákkal mégis meglepi az olvasót. Nem mintha Szakonyi írásművé­szete változott volna. Stílu­sa talán feszesebb, tömörebb lett, s etikai elkötelezettsége is erősebb. A színek Szako­nyi sokárnyalatú írói palet­táján eleven ragyognak. Ami új ezekben a novellákban, azt maga a cím is elárulja. A festő barát, Eigei István illusztrációi ezúttal nemcsak díszítik a kötetet: szinte összefonódnak a szöveggel. Rendhagyó kísérlet ez a mai magyar prózában. Rend­hagyó, de nem próbaszinten. Ezek a kis miniatűr reme­kek (a képekre és a szöveg­re egyaránt mondhatjuk) valamennyiünket gazdagíta­nak. Szakonyi írásművészete az utóbbi években kikristályo­sodott. Tudatosan kerül min­den harsányságot, minden pózt; hagyományos próza- írása azonban nagyon is mai. Elevenbe vág, gondol­kodásra késztet. Miről szól­nak ezek a novellák? Szű­kítve, egyszerűsítve két fon­tos területet emelhetünk ki. Erkölcsi magatartásunk visszásságai továbbra is KÖNYVESPOLC szenvedélyesen izgatják az írót; a másik témakör az állatoké, a háttér azonban itt is emberi. Sokszor félel­metes látlelet ezek minden­napi kicsinyességünkről. A novellák feszességét, a pár­beszédek tömörségét az író táj leírásokkal színesít i. S ez színesítés a szó igazi értel­mében. A gyerekkori táj, Nagycenk ezernyi emléke búvópatakként tör elő, s megajándékoz bennünket újra meg újra Szakonyi le­nyűgöző természetábrázolá­sával. Egy recenzió kereté­ben nincs lehetőség vala­mennyi novella bemutatásá­ra. s talán nincs is rá szük­ség. Ügy érezzük, egy rövid szellemi körutazás is segít abban, hogy Szakonyi olva­sótábora tovább növekedjék. A nyitó novella a Hang­versenydarabok. Az önélet­rajzi íogantatású írás (Sza- konyinak csaknem minden írása az!) egy táj, egy han­gulat s még inkább az em­beri értékek nivellálódásá­nak megindító meditációja a pénz, a haszon mindent el­söprő erejével szemben. Az Őszi fényben jó erőben le­vő, szívós eltökéltséggel tar­háló koldusa is riasztóan hi­teles. A Pacsirta az útke­reszteződésben lírai hangvé­telű írás. Ez a halk hang mégis szinte kiált: a hu­szonnegyedik órában va­gyunk, mielőtt a környezet­szennyeződés, a motorizáció végleg megfojtaná az em­bert. A Hófehér egy szökött kuvasz tragédiája, az ember és a kutya egymásrautaltsá­gának megindító rajza. A Statiszták megégése nem mindennapi történet; egy­szerre hátborzongató és meghökkentő: minden felál­dozandó — még életünk is — a pénzért, a szereplés­sért. A Kinn az utcán há­zaspár hőse mintha az Adás­hiba parabolája lenne: a va­lóságos életet nézik órákig, szó nélkül, s így személyte­lenednek el. Az ölelő két karod a kö­tet egyik legerősebb elbeszé- .lése. Az állandó időhiányban őrlődő elvált, fáradt fiatal- asszony rajza szinte látlelet felgyorsult életünk visszás­ságairól. Fridrikné kapcso­latteremtésében saját ka­masz lánya bizalmát veszti el. A Macskák a várban szatirikus rajz az állatok etológiájáról, csattanós be­fejezéssel: az Ember ma már akkor is gyanús az állatnak,* ha jót tesz vele... „Csak szenvedéllyel sza­bad létrehozni valamit... Az a legfontosabb, hogy fenn tudjuk tartani magunk­ban a szenvedélyt.” Szako­nyi Károly ars poeticája su­gárzik ezekből az elbeszélé­sekből. Képnovellák. Némely fe­szes sor szinte prózában írt versre emlékeztet: „Fénylik a folyó, ragyognak a hote­lok hatalmas ablaktáblái... Miközben ver, ver, csodásán ver a fény ... Dr. Sípos Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom