Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-11 / 292. szám

2 Somogyi Néplap 1987. december 11., péntek Befejeződött a háromnapos csúcstalálkozó Washingtonban (Folytatás az 1. oldalról.) A 12 robbanófejjel felszerelt új típusú hadászati ballisz­tikus rakéta kipróbálását már több ízben elhalasztot­ták. Egy amerikai kormány- tisztviselő most kijelentette, az újabb halasztás egyértel­műen politikai okokból tör­tént, a kísérletet nem akar­ták Mihail Gorbacsov és Hó­naid Reagan washingtoni csúcstalálkozója idején meg­tartani. A rakéta különleges prob­lémát okozhat: a tengeralatt-. járóról indítható ballisztikus rakéták ugyanis a két ország fegyvertárában annyi fegy­vernek számítanak, amennyi robbanófej célbaj uttatására alkalmasak. A Trident—2 tí­pusú rakéták eleddig legfel­jebb tíz robbanófejjel voltak felszerelve, s ha ezután már 12 robbanófejet hordozhat, akkor — a SALT—II. szer­ződés értelmében — az Egye­sült Államoknak csökkente­nie kellene ilyen rakétái szá­mát. Washington azonban már korábban közölte, hogy a SALT—II. rendelkezéseit nem tekinti érvényben le­vőknek. Amerikai közlés szerint egyébként az új rakétakísér­letet „néhány ' napon belül, esetleg már pénteken” min­denképpen végrehajtják. VILAGVISSZHANG A csúcstalálkozó végső ér­tékelése még korai lenne, annyi azonban máris bizo­nyos, hogy e találkozón tör­ténelmi jelentőségű szerző­dést írtak alá — mondotta George Shultz amerikai kül­ügyminiszter szerdán, az amerikai ABC televíziós tár­saságnak adott nyilatkozatá­ban. A többi napirendi pont­ról tárgyszerűen, építő szel­lemben tárgyalnak a két or­szág vezetői, ám ezek nem oldhatók meg egycsapásna — jelentette ki Shultz. A washingtoni csúcstalál­kozón aláírt szerződés törté­nelmi fordulópont lehet — hangsúlyozta szerdán Willy Brandt, a Szocialista Inter- nacionálé elnöke az NDK te­levíziójának nyilatkozva. Hozzáfűzte: a közepes ható- távolságú és a hadműveleti­harcászati rakéták leszerelé­sét előíró szerződés akkor igazán jelentős, ha újabb le­szerelési lépések követik. Brandt kifejezte reményét, hogy a két vezető nagyha­talom megváltozott viszonya enyhíti a regionális feszült­ségeket is. Az el nem kötelezettek mozgalma szerint az első fegyverzetcsökkentési meg­állapodás óriási lépés a biz­tonságos világ felé vezető úton — írta Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök, az el nem kötelezettek mozgal­mának soros elnöke abban az üzenetben, melyet Mihail Gorbacsovnak és Ronald Reagainnek küldött szerdán a szerződés aláírása alkal­mából. Rámutatott: a csúcs- találkozó egyben arra is le­hetőséget ad, hogy a helyi tűzfészkek problémáit is megvizsgálják a két nagyha­talom vezetői. Nyilatkozatban üdvözölte a csúcstalálkozót és a szer­ződés aláírását Ide Oumarou, az Afrikai Egységszervezet főtitkára is. A kínai hírközlő szervek szokatlanul nagy terjedelem­ben számolnak be a szovjet —amerikai csúcstalálkozó eseményeiről és azok világ­visszhangjáról. A Zsenmin Zsipao csütörtöki kommen­tárja rámutat, hogy a köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverek felszámolásáról aláírt szovjet—amerikai meg­állapodás két szempontból is precedenst jelent: az egyik, hogy ez az első olyan meg­állapodás a két szuperhata­lom között, amely tényleges csökkentést irányoz elő a nukleáris fegyverzet terüle­tén. A másik fontos vonás a mindkét fél által elfogadott szigorú ellenőrzési rendszer. A legjelentősebb esemény a második világháború óta — mondta a szerződés alá­írásáról Andreasz Papandreu görög kormányfő egy szerdai tv-nyilatkozatában. A köze­pes hatótávolságú és a had­műveleti-harcászati rakéták leszerelése nem utópia im­már, hanem valóság. Ez azonban csak kiindulópont­nak elég, a cél az kell le­gyen, hogy bolygónk teljesen megszabaduljon az atom­fegyverektől — hangoztatta Papandreu. A Szovjetunió és a szocia­lista országok tevékenységét meghatározó új gondolkodás­mód diadalának nevezte a KHR—HHR-szerződés alá­írását a Német Kommunista Párt elnökségének csütörtöki nyilatkozata. Az atomkor­szakban most először tettek lépést a valódi leszerelés irá­nyába. A nemzetközi béke- mozgalomnak most azért kell harcolnia, hogy a szerződés ellenfelei ne hiúsíthassák meg a ratifikálást az ameri­kai kongresszusban — hang­súlyozta a nyilatkozat. A Times of India szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozója egyi­ke azoknak a ritka esemé­nyeknek, amiket valóban Csütörtök esd kommentár Az OPEC változatlan dilemmái Bécsben tanácskoznak a Kőolajexportáló Országok Szerveze­tének, az OPEC-nek a vezetői. A képen: sokan próbálták szóra bírni az iráni olnjügyi minisztert A beszámolók szerint derűs légkörben zajlottak a washing­toni szovjet—amerikai csúcstalálkozó eseményei. Ezt tanú­sítja a képen látható jelenet is, amikor Sevardnadze szovje* és Shultz amerikai külügyminiszterek töltőtollat cserélnek egy megállapodás aláírása után Újra Bécsben tárgyal a Kőolajexportáló Országok Szervezetének Miniszteri Ta­nácsa, az OPEC 13 tagálla­ma a színhelyváltoztatástól, — az utóbbi időben általá­ban Géniben tanácskoztak, — nem remélhet környezet- változást az olajpiacokon. Ügyeik megint nem állnak jól. Mint már annyiszor az elmúlt években. Az ok ez­úttal is az, hogy a kínálat nagyobb, mint a kereslet. A világot a 79-es utolsó nagy olajár robbantással maga az OPEC szoktatta rá takaré­koskodásra, az alternatív energiaforrások sietős igény- bevételére, aminek követ­keztében ma jóval kevesebb olajat lehet eladni a világ­ban, mint mondjuk tíz éve. S az összeszűkült piacon ma sokkal többen osztozkodnak, hiszen a magas olajár indí­totta be az olyan termelő­ket, mint Norvégia, Anglia, Mexikó, akiknek korábban nem élte meg felszínre hoz­niuk drága olajukat. Ez hát a múlt nagy, sors­döntő hibája, amelynek kö­vetkezményei évek óta kí­nozzák az olajkarlellnek is nevezett OEEC-et. Már nem ő dikiáha az árakat, hanem a piac diktálja az ö maga­tartását Ha minden tagja annyit termelne, amennyit csak akar, akkor olyan túl­termelés lenne, amely a mélységekbe szorítaná az árakat. Ezt láttuk másfél esztendeje. Senkinek nem volt jó — persze a termelők közül — így gyorsan vissza­térlek az egyetlen lehetsé­ges magatartáshoz — az ön­kéntes és összehangolt ter­meléskorlátozáshoz. Csakhogy a 13 tag na­gyobb része igen nagy baj­ban van. Hazai gazdasági gondok, sőt már-már ka­tasztrófák szorongatnak so­kakat, amiért minden fillér pluszbevételre szükségük lenne. Érthető, hogy néhá­nyon nem tartják be a ki­szabott OPEC-kontingenst, aminek nyomán a szervezet össztermelése és világpiaci kínálata ismét csak na­gyobb, mint kellene. Így az­tán a nyár végére már egé­szen szép magasságra, hor­dónként 21 dollárra felka­paszkodott olajár mára a 18 dollár környékére csúszott vissza. Pedig a legnagyobb fogyasztók és vásárlók már a tél elején járnak, s ekkor általában nagyobb a keres­let, mint nyáron. Dehát ez semmi ahhoz képest, hogy az OPEC az elmúlt hóna­pokban a tervezett 16,6 mil­lió hordós napi termelés he­lyett 19 millió hordónyit hozott a felszínre, s persze ennyit is próbált eladni. Most hát Bécsben ismét a kontingensek körül van a legtöbb vita, hiszen a króni­kus túllépők ezt a tényt ál­talában tagadják, viszont ép­pen ők azok, akik áremelést szeretnének, mert nagyon kell nekik a pénz. Ma 18 dolláros az alapár, s a mér­sékelt OPEC-többség — a legnagyobb termelő Szaúd- Arábia vezetésével — ezt kívánja megtartani, azt re­mélve, hogy így talán némi­leg növelhetők lehetnének a kontingensek. A kényszerpá­lyán levők azonban aligha mennek ebbe bele nagy vi­ták nélkül, s könnyen meg­eshet, hogy az OPEC ismét nem tud érdemi döntést hozni. A. K. történelminek lehet nevezni. „A megállapodás igazi konst­ruktőre Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió mindig is amel­lett volt, hogy globális mé­retekben csökkenjen a nuk­leáris eszközök arzenálja — most a főtitkár személyé­ben olyan vezetőre talált, aki kész merész kezdemé­nyezésekre a cél elérésére. „A rakétaegyezmény alá­írásával mindkét oldalon tapasztalható reményteljes hangulat lendítőerő lehet, úgy tűnik, javította azt a kilátást, hogy jövő áprilisig tető alá hozzák a hadászati fegyverzetekről szóló megál­lapodást” — állapította meg csütörtöki kommentárjában a The Daily Telegraph. A brit kormányhoz közel álló konzervatív lap diplo­máciai szemleírója ugyanak­kor figyelmeztet rá, hogy a csillagháborús SDI-prog- rammal kapcsolatos számos probléma, és a szenátusi hé­jákat is kielégítő ellenőrzési rendszer kimunkálása „je­lentős nehézségeket támaszt majd” és felveti a kérdést: „Vajon, legyőzhetőek-e az akadályok, amennyiben meg­van a politikai akarat a nagyhatalmak egymásra irá­nyított hosszú távú fegyver­zeteiről szóló megállapodás­ra? A válasz: „igen” — írja a lap kommentátora. Hasonlóképpen derülátó hangot ütött meg csütörtö­kön gyakorlatilag a brit saj­tó egésze. A The Times, a Financial Times, a The Gu­ardian és a The Indepen­dent mind a hadászati fegy­verzetek, mind az amerikai részről előtérbe állított af­ganisztáni kérdésben várha­tó „frontáttörésről” ír. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár csütörtökön felhív­ta az Egyesült Államok tör­vényhozását, hogy mielőbb ratifikálja az amerikai— szovjet csúcstalálkozón alá­írt rakétaszerződést. A szö­vetségi gyűlésben (Bundes­tag) előadott kormánynyilat­kozatában üdvözölte, hogy a szenátus bizottságai már január közepén foglalkoznak a kérdéssel. Mint jelezte, az NSZK be­vonását a közepes hatótávol­ságú rakétákról szóló szerző­désbe, vagyis a területükön rakétákat állomásoztató or­szágokkal kapcsolatos meg­állapodást á Bundestagnak szintén ratifikálnia kell, mi­vel ez arra kötelezi az NSZK-t, hogy a helyszínen 13 éven át ellenőröket fo­gadjon. A bonni kormányfő a wa­shingtoni csúcstalálkozót olyan eseményként jellemez­te, amely főként Európában embermilliók biztonságát növeli, s így méltán rákerül Átadták a Stockholmban csütörtökön ünnepélyes külsőségek között átadták az idei Nobel-díja- kat, Oslóban pedig a Nobel- békedíjat. A stockholmi központi hangversenyteremben ren­dezett ünnepségen 1050 dísz­vendég jelenlétében Károly Gusztáv svéd király nyújtot­ta át a Nobel-díjakról kiállí­tott okmányokat, amelyekhez az idén díjanként 2 175 000 svéd koronáira kiállított csek­ket mellékeltek. Az épületet, valamint az esti bankett színhelyéül szolgáló város­házát a rendőrség már na­pokkal ezelőtt hermetikusan lezárta és átkutatta. A király először a fizikai Nobel-díjat adta át, amelyet megosztva a nyugatnémet Georg Bednorz és a svájci Alex Müller kapott. Az IBM rüschlikoni laboratóriumá­ban dolgozó két tudós két éve új szupravezető anyagot fedezett fel, amely az indok­lás szerint jelentős lökést adott az ilyen irányú kutatá­soknak szerte a világon. A kémiai Nobel-díjat az a történelem lapjaira. Kohl ismét kifejezte köszönetét Reagan elnöknek, nemkülön­ben elismerését Gorbacsov főtitkárnak, amiért lehetővé tették a nagy eseményt hozó kompromisszumot. A kancellár szerint a NATO-ban most körvonala­zódó átfogó leszereléspoliti­kai koncepciónak a többi kö­zött még belátható ideig azon kell alapulnia, hogy az el­rettentés stratégiáját a ha­gyományos és nukleáris fegy­veres erők kiegyensúlyozott viszonyával szavatolják. Sür­gette, hogy a Varsói Szerző­dés — a Gorbacsov főtitkár által is elismert asszimetriák figyelembevételével — csök­kentse hagyományos erőit, és a Szovjetunió mondjon le azokról a rövid hatótávolsá­gú eszközeiről, amelyeket nélkülözhet biztonsági érde­keinek csorbítása nélkül is. Kohl úgy véli ugyanis, hogy ez megfelelhetne az új gondolkodás politikájának. Ugyanakkor azt firtatta: máskülönben esetleg fel kel­lene tételezni, hogy - Moszk­va korszerűsíteni akarná a Nyugaton SCUD típusúnak nevezett 600 darab ilyen rendszerét. A kancellár nyomatékosan üdvözölte a legmagasabb szintű rendszeres kelet— nyugati találkozó gyakorla­tát, amelyet véleménye sze­rint megszokottá kell tenni a kétoldalú kapcsolatrend­szerben. Kohl kormánynyilatko­zatában kifejezte elvárását, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a jövőben széles alapokra helyezi gaz­dasági együttműködését is. A kooperáció új formái szempontjából — hangsú­lyozta — számos lehetőséget tár fel a Szovjetunióban és a KGST-országok többségé­ben folyó vagy elhatározott gazdasági reform. Mint mondotta, Gorbacsov főtit­kárnak már 1986 nyarán ezért javasolta egy kelet— nyugati gazdasági értekezlet megt artását. amerikai Donald Cram és Charles J. Pedersen, vala­mint a francia Jean-Marie Lehn vehette át a moleku­láris kutatás területén vég­zett alapvető munkáiért. Tonegava Susumu szemé­lyében most kapott először orvosi Nobel-díjat japán tu­dós. A jelenleg az Egyesült Államokban dolgozó profesz- szor a legmagasabb tudomá­nyos elismerést a baseli im­munológiai intézetben vég­zett munkájáért kapta. Fel­tárta az antitestek változa­tosságának genetikai alapjait, ami nagy fontosságú volt az immunrendszer megismerése szempontjából. A Szovjetunióban született és az Egyesült Államokban élő Joseph Brodsky költő az irodalmi Nobel-díjat a „Gon­dolati mélység és erőteljes költőiség által jellemzett át­fogó irodalmi munkásságá­ért” kapta. (A rangos szov­jet irodalmi folyóirat, a Nö­vi j mir csütörtökön megje­lent legújabb számában ki­lenc lapoldalon tette közzé Brodsky négy költeményét.) A kancellár reményének adott hangot, hogy még a jövő év első felében, a (nyu­gat-) európai közösségben (EK) betöltendő NSZK-el- nökség idején sikerül befe­jezni a tárgyalásokat az EK és a KGST közötti megálla­podásról. A II. világháború befeje­zése óta nem váltott ki nem­zetközi esemény olyan szé­les körű pozitív nemzetközi visszhangot, mint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan washingtoni csúcstalálko­zója. A maga nemében tör­ténelmi szerződés aláírása és a napirenden, szereplő témák indokolják ezt a nagy ér­deklődést — állapította meg csütörtöki sajtótájékoztató­ján Jurij Gremitszkih szov­jet külügyi szóvivő. A szerződés nemcsak a nukleáris leszerelés útján megtett első lépés, hanem nyitánya annak a korszak­nak, amelyben megkezdődik a sztereotípiák és a félelem felszámolása, megerősödik a kölcsönös bizalom. A raké­taszerződést azok is törté­nelmi jelentőségűnek tekin­tik, akik a megállapodás ki­dolgozásához hozzájáruló új szovjet külpolitikai gondol­kodásmódot eddig csupán a „cégtábla átfestésének” mi­nősítették. A szovjet közvélemény is elégedett, s újabb, nagy horderejű leszerelési megál­lapodások mellett a kétol­dalú szovjet—amerikai kap­csolatok megélénkülését is várja, remélve, hogy fejlőd­ni fog a turizmus is, és a szembenállás hosszú évei után a baráti közeledés idő­szaka következik. Szovjet—amerikai külügy­miniszteri nyilatkozat: A Sevardnadze és Shultz külügyminiszterek által szer­dán aláirt nyilatkozat értel­mében 1988 januárjának első felében Szemipala- tyinszk térségében az ame­rikaiak, majd a hónap má­sodik felében Ne vadában a szovjetek hajtanak végre kí­sérleti nukleáris robbantást — jelentette be a szóvivő. — A svéd állami bank által alapított közgazdasági Nobel- díjat az amerikai Robert M. Solow vette át a gazdasági növekedési elméletekről írt munkáiért. A Nobel-békedíjat az oslói egyetem aulájában Oscar Arias Sanchesnek, Costa Ri­ca államfőjének nyújtották át. Az ünnepélyen jelen volt V. Olaf király is. A norvég Nobel-bizottság elnöke, Egil Aarvik méltatásában az öt közép-amerikai ország által augusztusban kötött béke­terv „főépítészének” nevezte az idei Nobel-békedíjast. A 46 éves államfő beszé­dében a békéért, demokrá­ciáért és igazságosságért ví­vott harc bátorításának ne­vezte azt a tényt, hogy az idén ő kapta a díjat, amelyet népe, valamint a térség 27 millió lakosát képviselve vesz át. Arias hangsúlyozta, hogy a térség problémáinak meg­oldásánál sohasem szabad erőszakra hagyatkozni, és Közép-Amenika jövőjéről maguknak a közép-amerikai­aknak kell dönteniük. Nobel-díjakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom