Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
1987. december 10., csütörtök Somogyi Néplap 3 KEREKASZTAL Megfogni a pénzt vállalkozással lehet A stabilizációs kormányprogram megvalósításának egyik feltétele a gazdálkodás hatékonyságának növelése. A tanácsoknak kevesebb pénzből kell megoldaniuk feladataikat. Az anyagiak csökkentése elkerülhetetlen volt. A megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatában a gazdálkodás javítását, az anyagi eszközök célszerűbb felhasználását szorgalmazta. A gazdálkodás szükségszerű változásairól, a lehetőségekről volt szó kerek- asztal-beszélgetésünkön, amelyen részt vett dr. Orosz László, a megyei tanács terv- és dr. Várfalvi István, a pénzügyi osztály vezetője, valamint Vida István, a megyei kórház-rendelőintézet gazdasági igazgatója. Szerkesztőségünket dr. Kercza Imre képviselte. Szerkesztőség: — Miként érinti a somogyi tanácsokat a költségvetési kiadások csökkentése? Dr. Várfalvi István: — A gazdasági stabilizáció programja 1988-ra a közkiadások rendkívül erőteljes csökkentését írta elő. Az állami költségvetési hiány csökkentésében a tanácsoknak is részt kell venniük. A mérséklés megyénkben 1988-ban — a középtávú terv eredeti előirányzatát figyelembe véve — mintegy 700 millió forinttal kevesebb pénzt jelent a működési és fejlesztési kiadásokra. Közkiadások alatt az emberek általában valamilyen igazgatási kiadást értenek. A valóságban a közkiadások egészségügyi, oktatási kiadásokat, lakásépítést, kommunális költségeket jelentenek. A 700 millió forintnak körülbelül a fele fejlesztési lehetőségeinket érinti, a másiK fele az intézmények működésének feltételeit. A közkiadások előirányzott csökkentése mellett más hatások is érik a tanácsokat és intézményeket: a legfon to íabb az, hogy 1988-ban a 15 százalékos fogyasztói áremelésből legföljebb öt százalékot képes a kormányzat ellentételezni, a többi tovább csökkenti a tanácsok lehetősége it. Számításaink szerint 1987-hez képest az intézmények működtetésének feltételei — a két hatást együtt számítva — 15—20 százalékkal mérsékeltebbek lesznek. Ezt az alapellátást szolgáló intézmények kisebb mértékben érzik majd meg, az alapellátás körébe nem tartozók jelentősebben. A mérséklés olyan reálértékcsökkenéssel jár, amely szükségessé teszi az eddigi célok alapos felülvizsgálatát, mert a tanácsok már nem tudják bevételek növelésével — a gazdálkodás hatékonyságának emelésével — ellensúlyozni a kiesést. A feladat az, hogy a fölöslegessé vált vagy átmenetileg nélkülözhető intézményeket visszafejlesszék vagy bezárják, illetve átmenetileg szüneteltessék a működésüket. Szerkesztőség: — Konkrétan milyen intézményekről van szó? Dr. Várfalvi István: — A kevésbé kihasznált intézményekről. A döntést nem a megyei tanácsnak kell meghoznia, hanem a helyi tanácsoknak : az intézmények nagy részét ugyanis ők működtetik. Az idén is volt példa arra, hogy a kihasználtság csökkenése miatt bölcsődét zártak be, például Kaposváron a Rippl-Rónai utcában. 1988-ban és főleg 1989-ben nemcsak azért kell megszüntetni bizonyos intézményeket, hogy helyükön másik működjön, hanem azért is, mert nem lesz elég pénz az üzemelésükhöz. Az intézmények szerteágazó és nehéz feladata, hogy saját működési feltételeik javítása érdekében visszafej lesszék a kevésbé fontos részlegeket, csökkentsék működésüket vagy átmenetileg szüneteltessék, azért, hogy a legfontosabb feladatokhoz biztosítsák az anyagi fedezetet. Szerkesztőség: —.Ilyen körülmények között milyen a lehetősége annak, hogy a hetedik ötéves terv társadalmi-gazdasági programjai — konkrétan a lakásépítés, a vízellátás, az egészségügyi ellátás és az iskolafejlesztés — megvalósuljanak? Dr. Orosz László: — A megyei tanács szeptemberben úgy foglalt állást, hogy fenntartjuk a kiemelt társadalmi-gazdasági programokat. A fejlesztés mértéke azonban csökken, és a súlypontok is eltolódnak. Egyes esetekben nem tartható a hetedik ötéves terv eredeti üteme. A csökkentés mértékét 1988-ra ismerjük, de a fejlesztések esetében már 1989 —90-ben is érezteti hatását, elsősorban a mennyiséget illetően. A helyi tanácsokkal való egyeztetés után például Központilag szinte nincs korlátja annak, hogy a helyi tanács milyen címen és mihez ad anyagi támogatást. Eddig például megyeileg ösztönöztük a tanácsokat, hogy támogassák anyagilag is azokat, akik építési telket vesznek. Egy telek Kaposváron például 400 ezer forintba kerül. A lakást igénylők között voltak olyanok, akik rászorultak, ezért a tanács százkétszázezer forint támogatást is adhatott nekik. Ez a lehetőség most kibővül. Mindenfajta egyéni lakásmegoldáshoz anyagi támogatást adhat a helyi tanács. Ennek a sokkal igyekszünk növelni a tantermek számát. Szerkesztőség: — Milyen megoldások ezek? Dr. Orosz László: — A konzultációk során a helyi tanácsokkal kívánunk megegyezni. Kaposváron és Marcaliban nem tanácsi oktatási intézményekben — például a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán, a Damjanich utcai kollégiumban — kívánunk tanítási lehetőséget biztosítani. Országosan kiemelt program az egészségügyi fejlesztés. Az év végén, a jövő év első napjaiban megkezdik a gyógyítómunkát a kaposvári 220 ágyas műtéti részlegben. Megkezdődött a siófoki kórház bővítése, s minden nehézség ellenére tartani kívánjuk a marcali kórház rekonstrukciójának és bővítésének ütemét. Ezek a fejlesztések milliókat vésznek igénybe, de mindenáron megvalósítjuk. A Marcali Városi Tanács elé például olyan javaslat kerül, hogy minden más fejlesztést rendeljen alá a kórház rekonstrukciójának azért, hogy a ge sokrétű; mindenféle iparág megtalálható nálunk. Van szo/gáltatórészlegünk, patyolatunk. Műszaki osztályunk pedig gyakorlatilag kivitelező vállalati szintet ér el. Ezeknek a tevékenységeknek az értékesítése bevételt jelenthet, tehát segíthet rajtunk. A gazdálkodásnak valóban gazdálkodássá kell válnia: a fölösleges készletektől meg kell szabadulnunk, ha úgy tetszik, kiárusítást kell csinálnunk. Vannak olyan eszközök, amelyeknek a kihasználtsága nem éri el azt a szintet, amelyet érdemes volna tartani. Másokat túlhaladott már a megyei kórház, de más, kisebb kórházakban vagy intézményekben még használhatók. Ezektől az eszközöktől meg kell szabadulnunk, el kell adni őket. Ezt az 1988-as év gazdálkodási szabályai lehetővé teszik. A vállalatok gazdálkodása ilyen értelemben eddig is szabadabb volt, mint az intézményeké. Egységesen 1985-től kezelhetjük csak a pénzt. Szerkesztőség: — Nyilván- való, hogy másként, takaréDr. Várfalvi István látható, hogy az eredetileg tervezett 9300 lakás helyett csak 8300 épül meg a megyében. Számottevően csökken — elsősorban az anyagiak hiánya miatt — a szociális bérlakás-építés. Ez pedig azzal jár, hogy a különösen rászorulók lakáshoz jutását a tanácsoknak segíteni kell. Több módon igyekszünk ezt megoldani. Céltámogatási rendszerünket úgy alakítottuk át, hogy a lakáshoz jutás egyéb feltételéit anyagilag is jobban támogatjuk, mint a lakásépítést. A helyi támogatás anyagi forrásait növeljük. Célul tűztük ki a bérlakásról való lemondás ösztönzését. Ez teszi lehetővé, hogy az ezerrel kevesebb új lakás ellenére — remélhetőleg — nem csökkennek ilyen mértékben a lakáshoz jutás esélyei. Szerkesztőség: — Mivel ösztönzi a tanács az állampolgárokat arra, hogy a bérlakásaikat leadják? Melyek azok a tanácsi támogatások, amelyek a lakásépítést segítik? Dr. Orosz László: — A helyi tanácsok lakásrendeletben szabályozták, hogy háromszoros-négyszeres lelé- pési díjat fizetnek annak, aki visszaadja a bérlakását. Ennek az összegnek a növelését szeretnénk elérni. A megyei tanács céltámogatása szorgalmazza ezt. Vagyis fizessen többet a lelépésért a tanács, mert ez még mindig olcsóbb, mint a bérlakások építése. Ugyanakkor jelenleg a 180—200 ezer forintos le- lépési díj nem ösztönzi arra a bérlőt, hogy sajátlakásmegoldást keressen. A lakásépítés költségei sajnos jelentősen nőttek, és nőnek is. A terheket megosztjuk a megyei céltámogatásból nyerhető pénzügyi alap és a helyi tanács anyagi erőforrásai között. A helyi támogatás szélesebb körű; a tanácstól függ, hogy miként szabályozza. Dr. Orosz László pénzügyi forrásait a megyei és a helyi erőforrások összefogásával teremtjük meg. A tanácsok az e célra szolgáló összeget még növelhetik azzal, hogy az OTP-től hitelt vesznek fel, s ezt adják támogatásként az építkezőknek. A lakásépítés ösztönzésére — céltámogatásként — mintegy 25 millió forintot ad a megyei tanács a következő években a helyi tanácsok ilyen célú forrásainak növelésére. Ez a helyi erőkkel és a központilag biztosított kedvezményes hitelkerettel együtt jövőre meghaladhatja a 100 millió forintot. A hitel körülbelül ennek az összegnek a fele, egynegyede a megyei támogatás és ugyaneny- nyi a helyi tanácsok pénze. Szerkesztőség: — Miként változik meg a többi kiemelt ágazat helyzete? Dr. Orosz László: — A vízgazdálkodáson belül tartani tudjuk az egészséges ivóvíz-ellátási program hetedik ötéves tervben meghatározott ütemét. Az áremelkedések miatt növeltük az e célra szánt ösztönző anyagi támogatást. Ha terveink szerint alakul a program — eddig ütemes —, akkor a következő tervidőszak első éveiben csak 15 település lesz, ahol nem tudunk egészséges ivóvizet közkifolyóval vagy vízvezetékkel biztosítani. A balatoni szennyvízcsatornázáshoz nyújtott támogatásainkat azonban mérsékelni kell. A középfokú oktatás fejlesztésére ugyancsak kiemelt figyelmet fordít a középtávú terv. Az előirányzatot teljesíteni akarjuk egy lényeges — mondhatom azt is, hogy sok vihart kavart — módosítással : anyagi erőforrásaink csökkenése miatt kénytelenek voltunk most lemondani az új középiskolák építéséről. Tehát a tervezett időre nem lesz új középiskola, helyette beruházási költséget kímélő, de mégis megfelelő megoldákövetkező tervidőszak első éveiben elkészüljön. Szerkesztőség: — A fejlesztések átsorolásánál talán még nagyobb gond az intézmények működési feltételeinek biztosítása. Az a 340 mii- liú forint, amellyel a pénz csökken, nemcsak jövőre, hanem a következő években is hiányzik majd. Az ötéves terv hátralevő időszakában ez csaknem egymilliárd forint. Miként lehet ennyivel kevesebb pénzből tartani a színvonalat, jól gazdálkodni? Vida István: — Az egészségügy feladata nem változik. Ennek úgy kell megfelelni, hogy az eszközellátás nehezebbé válik, de nem biztos az sem, hogy a gyógyítás szükségleteinek megfelelően tudjuk biztosítani a legkorszerűbb eszközöket. Az ellátásfejlesztés másik területe az épületek karbantartása, felújítása; ebben ismereteink szerint alapvetően nem tudunk előre lépni. ’Szerkesztőség: — A 340 millió forintos csökkentésből mennyi esik a megyei kórházra? Vida István: — Körülbelül 30 millió forint. Jövőre tehát ennyivel kevesebb pénzből kell kijönni a kórházban, miközben az igény növekszik az egészségüggyel szemben. Az életszínvonal várható csökkenéséből is adódik, hogy az egészségügyi szolgáltatás minősége iránti igény emelkedik. Kevesebből kell legalább azonos színvo.- nalú ellátást nyújtani. Szerkesztőség: — Nemcsak takarékosabban, hanem másként is kell gazdálkodni, Vida István: — A gazdálkodásnak megnő a szerepe: tehát bevételközpontúvá kell válni tevékenységünknek, azaz külső források után kell nézni. A kórház tevékenyséVida István kosabban kell gazdálkodni. Megvan-e a tanácsi intézményeknek az ehhez szükséges döntési joguk? A másik kérdés: miként vállalkoznak erre az intézmények irányítói, hiszen ez nemcsak jogokat, hanem több munkát is jelent? Dr. Várfalvi István: — A vállalkozás a tanácsi intézmények gazdálkodásában jó néhány éve megjelent. Egy kicsit már divatos is vállalkozni. Meggyőződésem, hogy most nem divatról, hanem gazdasági kényszerről van szó. Nagyon szélsőségesek a nézetek: egyesek szerint nincs lehetőség vállalkozni, mások szerint mindenbe bele lehet vágni. Az igazság szerintem valahol a kettő között van: szükség van a tanácsi intézményeknél a vállalkozásra, és itt nem több száz milliós befektetésekre kell gondolni. Ilyen típusú vállalkozásra valóban nincs lehetőség. Arra viszont van, hogy az alapellátás színvonalának és feltételeinek biztosítása mellett a szabad kapacitásokat — ez lehet technikai és szellemi egyaránt — mind jobban kihasználják az intézmények, azért, hogy többletpénz jusson az ottani alapfeladatok ellátására és a dolgozók részére többletjövedelmet tudjanak biztosítani. A megyében nagyon szép törekvések vannak. Elég a csurgói szakmunkásképző iskolára utalni, ahol évek óta — talán még kicsit egyedülállóan — magas színvonalra fejlesztették a munkát. Ez az intézmény mezőgazdasági és ipari szakmunkás- képző. újabban pedig már szakközépiskolai oktatást is ellát. S nemcsak ez az egy példa van: az intézmények mind szélesebb köre keresi a lehetőséget a vállalkozásra. Érthető okból ebben elsősorban a szakmunkásképzők járnak az élen, de a gimnáziumokban is van lehetőség vállalkozásra: ilyen a nyelvoktatás, a konyhakapacitás kihasználása; s a községi iskolában is lehet például esküvői vacsorát rendezni. Mindenütt van lehetőség, csak meg kell keresni. Kettős folyamatnak lehetünk tanúi! A tanácsok és intézmények kiadási lehetőségei csökkennek a költség- vetési, pénzügyi források csökkenése miatt, másrészt a gazdálkodás önállósága korábban elképzelhetetlen mértékben növekszik meg. Ma szinte csak a béralap a kötöttség, bár ebben a vonatkozásban is jelentős önállóságot kaptak. A vállalkozás korlátja ma csak az ötlet, a gondolkodás hiánya lehet, és nem valamilyen szabály. Szerkesztőség: — Mit jelent a saját vállalkozás a megyei kórház esetében? Vida István: — Azt jelenti, hogy egy felújítói brigádot hoztunk létre 40 taggal. Alapvetően építőipari munkákat végeznek, de a kórházi szükségletekhez és a rendhez nagyon jól alkalmazkodnak. Rugalmasságuk szembeötlő a külső kivitelezők rugalmatlanságával ösz- szemérve. Működő kórházban kell felújítani, átalakítani. A felújító brigád bizonyos értelemben kísérlet is: az itt kipróbált ösztönzési rendszert át tudjuk ültetni az egészségügyre. Ennek jó példája a kórházi többletteljesítési jutalomrendszer: negyedévenként bérként kapják a többletet teljesítő dolgozók. A dolog másik oldala az. hogy saját lebonyolításban kívánják megcsinálni az új mosodát. Fővállalkozói tevékenység ez: négy műszaki ellenőr a műszaki osztály irányításával végzi majd el. Ilyen a kórházban még nem volt. Szeretnénk ugyanezt csinálni a konyha rekonstrukciójánál is, ami 150—160 millió forintos beruházás lenne. Ha ez megvalósul, akkor például a diétás élelmezési igényeket az intézményen kívül is ki tudnánk- elégíteni. Többletbevételhez juthatnánk. A mosoda megépülése után viszont az egészségügyi intézmények részére vállalhatnánk bérmosást, s ez ugyancsak árbevételt jelentene. Szerkesztőség: — A gazdálkodás kényszere elég erőtel- ies-e ahhoz, hogy változtassanak eddigi kényelmes pozíciójukon? Lesz-e módjuk az intézményeknek arra, hogy a vállalkozói magatartást erősítsék? Dr. Várfalvi István: — Amelyik intézmény vállalkozói tevékenységet folytat, az a bevétellel arányosan növelheti béralapját. A vállalkozáshoz szükséges béralaptöbbletről szinte saját hatáskörben dönthet az intézmény vezetője. A központi szervek készséget mutatnak arra. hogy tovább enyhítsék a béralapkorlátokat. természetesen arra is figyelve, hogy emiatt az intézmények ellátási színvonala ne romoljon. Saját dolgozó'k bérének javítása végett az intézmények nem hanyagolhatják el alap- tevékenységüket. Nagy részük még a jelenlegi lehetőségeket sem használja ki a bérgazdálkodásban. Sok helyen ma is létszámban és nem bértömegben gondol kodnak. Másutt ágazati béralapokban. és nem össztaná esi béralapban. Mi ösztönözzük a helyi tanácsokat ilyen típusú intézkedésekre, és az ellenőrzések során javaslatokat is teszünk. Természetesen ez is egy folyamat, de ha az intézmények szakmai vezetői jobban figyelnek erre a területre és ha a gazdasági apparátus is megfelelően előkészíti az ilyen típusú döntéseket, akkor gyorsabb lesz az előrehaladás.
