Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
1987. december 8., kedd Somogyi Néplap 5 Isztambuli séta Minden halad Tízévi szünet után jártam ismét Isztambulban. Az első út lépten-nyomon az újabb dolgokra való rácsodálkozás- ra adott bőséges alkalmat, az utóbbi pedig már némi összehasonlításra is. Üzlet és nyelvtanulás Ahogy közeledik buszunk a városhoz, észrevesszük, hogy feltűnően követ bennünket egy török rendszámú személyautó. Utasai integetnek a hátul ülőknek, és félreérthetetlenül nem akarnak előzni, bár megannyi alkalmuk volna a zsúfolt forgalom ellenére is. Követnek Az Aranyszarv-öböl panorámája, előtérben a Szulej- mán-dzsámival bennünket... Egyszer aztán mégis elénk vágnak, de csak annyira, hogy jól láthassuk a hátsó ablakukba kifeszített nemzetiszínű szalagot. Ismét mögénk állnak, és a belváros forgatagában is mindig a busz mögé tülekednek, ugyanis itt a forgalom tülekedés, „aki bírja, marja” alapon. Mire a buszunk befúrja magát a keskeny utcában levő szálloda elé, az ő kocsijuk már ott áll, s várják, hogy kinyíljon a buszajtó. Beugrálnak, és csaknem tökéletes magyarsággal teszik a legkülönbözőbb üzleti ajánlatokat. Bunda, arany, bármi ... Közben másik két-három társaság is odaverődik. Elvegyülnek köztünk, és kínálják portékájukat, amíg beérünk a pár lépésre; levő szállodába. Közben telenyomják a markunkat színesebbnél színesebb névjegy- kártyákkal. Majd mindegyiken rajta a tulaj fényképe és a magyar nyelvű ajánlat. Hogy mennyire üzleti kellék (is) a törökök magyar nyelvismerete, másnap a szőrmeboltban — ahová szinte akaratunk ellenére cipelnek el bennünket —, még jobban érezzük. A nyolc-tíz éves gyermek kisegítők bunda- és gyűrűpróbálgatás közben megannyi magyar kifejezést használnak, hogy aztán, amikor látják, tétovázik a vevő, a tényérnyi helyen rögtönzött breakműsort mutassanak be... Mert az üzleti fogások tárháza kifogyhatatlan. Mire félig föleszmélüník a kábulatból, már csak azt vesszük észre, hogy üres a zsebünk... Az asszony helyé* A Magyar testvérek útja tájékán vagy húsz cipőtisztító mester ül a sámliján, és várja a kuncsaftokat. A húsz közül egy munkálkodik, a többi lesi-várja a szerencsét. Mert itt neki szerencse, ha munka akad. A törökök életvitelében, világszemléletében a nő jó néhány lépcsőfokkal lejjebb van a férfiaknál. Itt az természetes, hogy a férj az étteremben ül, szórakozik, eszik-iszik, a feleség pedig otthon marad a gyerekekkel. Persze, hogy idetolakodik az az úti emlékkép is, amikor a török határt átlépve tehenekkel szántóvetőket láttunk — asszonyii közreműködéssel. Vagy említsem azt az apróságot, hogy Isztambul belvárosában hagytuk magunkat becsábítani egy söröző- lebujnak nevezhető valamibe, hogy az addigra már konvertált forintmaradékainkon enyhítsük szomj unkát? Amolyan otthoni módra kérek két sprt. Néhány perc múlva a felszolgálónő oda tesz -elém egy tisztességes krigli sört, a feleségem elé pedig nem is egy pikolóval, hanem egy töményes pohárkával. Amolyan török módra ... Hiszen micsoda dolog az, hogy egy nő is ugyanakkora pohárral igyon, mint mellette a férfi ? Kontrasztok A szállodában, a kényelem, a tisztaság a legkényesebb európai igényeket is kielégíti. Az utcákon azonban, bármerre megy az ember, megdöbbentően sok szemét. Az utcai árus megszámlálhatatlan, egy szobányi üzlethelyiség annyi árut rejt, mint nálunk egy egész áruház, az ékszeresboltok tartalma vonatszerelvényeket töltene meg. Itt épül a modern mit tudom én micsoda (már a tizedik emeletnél tartanak), de mellette az á — minden jel szerint lakás céljául szolgáló — valami; nálunk azi mondanák rá, hogy épületrom. (S elég sok van ilyen.) No, de az is tény, hogy már épül a második Boszporusz- híd ... Mert ez az ország mindamellett már erre is képes! Együtt, egymás mellett él a primitív régmúlt és a modern világba törekvő jelen. Nagy forgatag a Galat a- hídon hány percre a nagy hódító koporsójánál, és hagyom, hadd kavarogjanak magamban a történelmi emlékképek. Hadd viaskodjon bennem a régmúlt tudatos elferdítéseiből, vallási elfogultságából fakadó, az utóbbi időszak tudományos magyarázataival, feltárásaival a logikus válasz a mindmáig homályba vesző, megválaszolatlannal. Hadd vezessen körül a mauzóleumban a teremőr, miután megtudja, hogy magyar vagyok, hadd magyarázza, hogy a koporsók közül ebben ez fekszik, abban az ... És hadd fogjunk kezet! Végtére is az a fontos, hogy ma, most itt is, ott is kezet fogunk. Mert a ma emberének kezet kell fognia egymással — még az isztambuli forgatagban is. Boda Ferenc Az utcákon iszonyatos tömeg, nyüzsgés, és nem is csak a nagybazár térségében. Mert a nyolcmillió helyi lakost szaporítja a rengeteg külföldi. Kézfogás a dzsámiban Magyar vonatkozások? Végtelen sor, de egy valami kiemelkedik. Nagy Szulejmán. Az Aranyszarv-öböl felől elénk táruló — egyébként a világ egyik legszebbjének tartott — panorámát meghatározza a Szulejmán-dzsá- mi. Szépsége, méretei le- nyűgözőek; a nagy szultán dicsősége tetőfokán építtette a maga korában óriásinak számító összegért. Itt közvetlenül a dzsámi mellett van Nagy Szulejmán mauzóleuma is, amelyet természetesen már tíz éve is megtekintettem. Most ismét fölkerestem a Szulejmán-mauzó- leumot, némán megállók néTV-NÉZÓ A szemérem két oldala A televízió A hét című aktuális hetilapja mindig sok érdekességgel szolgál. Előfordulhat azonban, hogy sokan nem osztják ezt a véleményt. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy vasárnap este főműsoridőben az ország nem habkönnyű krimiken szórakozik, hanem riportfilmek, peregnek le előtte, amelyekből veszteséges vállalatok erőre kapásáról értesülhet vagy arról, hogy betörtünk a világpiacra kontaktlencse-gyártásban. Ez a magyar nézőt nagyon megnyugtatja és elégedettséggel tölti el. A hét azért is érdekes műsor, mert az eseményeket nem direkt módszerekkel tálalja. Nem is lepődhettünk meg például a legutóbbi adásban azon. hogy a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusáról sem a szokásos protokoll-tudósítást adta, amelyből nem tudtunk volna meg többet, mint a napilapokból: a Magyar Vöröskereszt támogatja a kormány kibontakozási programját. A hét ennél jóval tovább megy. Ugyanis mindig a mindennapokra kiváncsi — arra, hogy a határozatok miképpen érvényesülnek a gyakorlatban. Ehhez nem kellett mást tenniük a riportereknek, mint egy vöröskeresztes aktívát megkérdezni, milyen az emberek segítőkészsége, változott-e az elmúlt években a törődés, egymásra figyelés. A vöröskeresztes aktíva, aki az életet nem a határozatokból ismeri, nyíltan elmondta: változott. Az embereknek kevés idejük van arra, hogy a másikra figyeljenek. Ezenkívül megtudtuk azt is, hogy nem is olyan könnyű a rászorulókon segíteni. A kívülálló könnyen azt hihetné, hogy a tanácsokon segélyre fordítható összeg pillanatok alatt elkel. Pedig nem így van, s nem azért, mert senkire nem férne rá az időnkénti' támogatás. Az emberekben van valamilyen káros — nem tudni mikor kialakult — beidegződés: kérni szégyen. A szemérem ilyen foka természetesen nem indokolt, harcol is ellene a szervezet. Szemléletbeli változásra van szükség tehát ezen a téren is. Ez azonban — aki próbált már szemléletet változtatni, tudja — nem köny- nyű. Valahol mégis el kell kezdeni. Szabályokkal, hatá-* rozatokkal ezt nem lehet: nem is célja senkinek. Lám, mennyi emberi tényezőt kell figyelembe venni akár egyetlen döntéskor is a felelősüknek, mert nagyon sok apró emberi tényezője van még az indokolt szemléletváltozásnak is. Az egyén ugyanis érző lény, s van egy megmagyarázhatatlan érzéke, amely tiltakozik a szegénység ellen. Érdekes, hogy ez az érzék társadalmi méretekben ilyen tisztán már nem érhető tetten. Ugyancsak A hét című műsorából értesülhetünk olyan nagyon eladósodott országokról, ahol az emberek nagy nyugalomban élnek, ennek ellenére politikusaik nem utasítják vissza a nemzetközi segélyt’ Az üdvös viszont az lenne, ha senkinek nem kellene segélyért folyamodnia. S akkor a szemérmesek is megmaradhatnának szemérmesnek. Varga István BARÁTUNK A SZÁMÍTÓGÉP „Nyerni szeretnénk Újra számot adhatnak megyénk középiskolásai számítástechnikai tudásukról. Barátunk a számítógép címmel december 12-én lesz az első fordulója a II. számítástechnikai versenynek, amelyet a KSH—Szüv kaposvári számítóközpontja, a megyei tanács . művelődési osztálya, valamint a kaposvári városi KlSZ-bizottság a megyei pedagógiai intézet támogatásával rendez. A kétfordulós küzdelem oélja, hogy hozzájáruljon az informatika hazai fejlődéséhez, illetve elősegítse a felkészülést a Nemes Tihamér országos számítástechnikai tanulmányi versenyhez. A megyei verseny két első díját — a Commodore—64 és a Commodore—16 típusú számítógépet — a kaposvári számítóközpont ajánlotta fel. A gimnáziumokból és szakközépiskolákból legfölRadnóti-díj az első verseskötetért A kilencedik költészeti bi- ennálé elsőkötetesnek járó díját pénteken este Erdélyi Sándor kaposvári költő vette át Győrben. A Közúti Építővállalat ’ előadójának Tisztaság című kötetével kapcsolatban a díjról szavazók egyöntetűen elismerésüket fejezték ki. A győri Bartók Béla Művelődési Központban meg- tar.tóit díjkiosztó ünnepség után kerestük föl a fiatal kaposvári költőt. — A díj odaítéléséről döntőknek az volt a véleményük, hogy költészetem beérett, gyümölcse az elismerés. Lírám robusztusságát emelték ki. A somogyi, illetve a somogyi származású költők közül Berták László, Parti Nagy Lajos, Zsajka Gábor érdemelte ki előttem a Radnóti-díjat. Mondhatom: szerencsések vagyunk a szerkesztőnkkel, Keszthelyi Rezsővel? Vagy a Magvető szerkesztője dicsekedhet inkább velünk, somogyiakkal? — A Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaságban is sikeresen mutatkozott be az év elején új verseskötetével. A társaság kaposvári tagjainak legutóbbi összejövetelén a díjról hallva valamennyien fölköszöntötték már. Az első kötet után folytatást vár az olvasó is. — Befejeztem második verseskötetemet; hamarosan nyomdába adhatom. Hat évbe tellett, míg összeállt az 'első, a második fele idő alatt készült el; tervezgetem már a harmadikat. — A második verseskötet talán még nagyobb várakozással tölt el. Mi a címe? — Szánalmas testhelyzetek. Képileg gazdagabb lett lírám. Talán megfontoltabb is. Az egyszerűséget, az érthetőséget továbbra is fontosnak tartom. Előbbi verseim a próza és a líra határát súrolták, új költeményeimre ez már nem jellemző. A személyes hangot különösen a szerelmi költészetemben őriztem meg. Két ilyen ciklust állítottam össze második kötetem rendezése közben. Az írószövetségben felolvastam néhány új versemet. Fogadta'FEPFLY1 SÁNDOR r<*<rlér<? KÍ*Tétüs k<4}.j£t «JíL*mányi Uy&r, <,i*Wr>tfes?r </. tásuk? Kortársgimnak, úgy tűnik, meglepetést tudtam szerezni... H. B. jebb két 4 tagú csapat jelentkezhetett. A benevező 21 csapat közül a kaposvári Ipari Szak- középiskola diákjait kerestük föl, s felkészülésükről érdeklődtünk. — Az első fordulóban elméleti kérdések, valamint egyszerűbb gyakorlati feladatok lesznek — mondta Gulyás Mihályné, a csapatot felkészítő matematika— fizika szakos tanár, a megye számítástechnikai szaktanácsadója —, valamennyit az ELTE számítástudományi tanszékének a munkatársai dolgozzák ki. Az Ipari Szakközépiskolából induló két csapat közül az egyiknek a tagjaival beszélgettünk. A megyei versenyen az iskolában rendezett házi számítástechnikai verseny legjobbjai vesznek részt, többek között Szőke Péter, Bedegi Tamás, Maár Attila és F.ulmer Csaba. Valamennyien járnak az iskolai szakkörbe, de Péter, Attila és Csaba megyei tehetséggondozó szakkörben, illetve Szőke Péter és Maár Attila az országos — budapesti — számítástechnikai szakkörben is csiszolja tudását. — Én az iskolától kaptam kölcsön, a többieknek pedig saját személyi számítógépük van — mondta Szőke Péter, akit már nyolcadik osztályos korától foglalkoztat az informatika tudománya. — Mi a nehezebb: az elmélet vagy a gyakorlat? — Az elmélet nehezebb — hangzott szinte egyszerre. — Egy programban megtalálni a hibát bonyolultabb feladat, mint elkészíteni a programot, hiszen egy-egy feladatnak több megoldása is van, a hibakeresésnél pedig azonosulni kell egy, sokszor idegen gondolkodásmóddal. Szerénységünk miatt a felkészítésükkel foglalkozó tanárnő sorolta eddigi sike- kereiket: — Maáy Attila tavaly a Nemes Tihamér verseny első harmadában végzett, meg- előtte pedig Bedegi Tamás kapott dicséretet. Attila a döbrögközi téesznek olyan munkanyilvántartó programokat készített, amelyet azóta is használnak. — Tanulmányi eredményük is tükrözi ezt a szorgalmat? — A humán tárgyak általában kicsit nehezebben mennek nekik, mert a fiúk több időt töltenek a számítógép, mint a történelem- és a mágyarkönyvek mellett — mosolygott a tanárnő. — A számítástechnikához remek logikára van szükség, a tantárgyakhoz viszont szorgalomra is. — Ha a számítástechnikában van egy ismeretanyag, arra építeni lehet, viszont például a történelemben mindig újat kell tanulni — magyarázta Szőke Péter. — Az iskolában a közelmúltban adták át az új. kibővített számítástechnikai termet. Milyen változást jelentett ez a szakkör életében, a felkészülésben? — Ugyanolyan gépeink vannak, csak a régi három helyett most 20 számítógépen dolgozhatunk egyszerre — válaszolták. — S most már az sem fordulhat elő. hogy akár kétórai munkát tönkretegyen — töröljön a gépből — a szabadon hagyott zsinór véletlen kirántása a konnektorból. — Kik a nagy ellenfelek? — Nagyon jó a kaposvári Táncsics és a közgazdasági, valamint a fonyódi gimnázium csapata. De szeretnénk megnyerni a Commodore—64-et! T. R.
