Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-04 / 286. szám

1987. december 4., péntek Somogyi Néplap 3 Egységes gondolkodást a környezet védelméről A környezetvédelem hosz- szú távú feladatairól és a környezetvédelmi egyesüle­tek alakításáról tanácskozott tegnap Kaposváron a Haza­fias Népfront Somogy Me­gyei Környezetvédelmi Munkabizottsága. A rendkívül szerteágazó téma és az ehhez illően magvas vita minden részle­tének taglalását meg sem kísérelhetjük, így kénytele­nek vagyunk önkényesen ki­ragadni az egészből néhány részletet. Talán a legfonto­sabbakat, bár e kérdéskör egy-egy szelete nemigen rangsorolható. Elhangzott a tanácskozá­son, hogy a környezeti ár­talmaktól való félelem és a minden tekintetben tisztább világ iránti vágyakozás te­rén szinte teljesen egységes a társadalom, ám megosz­tott azon nyomban, ha a te­endők kerülnek szóba. Egyéni és szűk csoportérde­kek gátolják olykor a ma­gasabb szempontok érvé­nyesülését. Valószínűleg itt van a dol­gok gyökere, s ezért kell a környezeti ártalmakkal még sajnos hosszú ideig együtt élnünk. Kissé leegyszerűsít­ve a dolgot: ugyanaz az em­ber, aki ideges lesz a ka­posvári sétálóutcán akár egy eldobott csikk láttán, példá­ul egy vállalat vezetőjeként körömszakadtáig is igyek­szik védelmezni cége nyere­séges, de a környezetet bán­tó tevékenységét... A ket­tős gondolkodás pedig még soha sem volt a dolgok elő- relendítője. A munkabizottság tagjai közül többen elmondták, hogy baj van a magatartá­si kultúránkkal, az állam- polgári fegyelemmel. Ez igaz is. De azt se feledjük, hogy állampolgárok va­gyunk mi itt tízmillióan és még valamennyivel többen a „közkatonától” a magas beosztású vezetőig. Tehát bizonyos szempontból az ál­lampolgári' fegyelem foga­lomkörébe utalható az is, ha egy országos szerv, például egy minisztérium vezetői a balatoni építési tilalom tel­jes beszüntetését akarják ke­resztülvinni (ami szerencsé­re nem sikerült nekik). S a fegyelemnek van egy sajá­tossága: akkor létezik, ha a társadalom minden szintjén egyaránt érvényesül. A kár­hoztatott állampolgár, amennyiben „nemecsek-be- osztású”, hamar kirakja a szemeteszsákot az erdőbe, ha azt tapasztalja a zöld te­rülettől nem messze, hogy a Kapos folyó szinte belefullad a város szennyébe, amely nem egyénektől (végső so­ron persze mégis azoktól), hanem közületektől szárma­zik. A nagyobb hatósági szi­gort is többen követelték. Ez is alapvetően jó gondo­lat, hiszen a környezet kö­vetkezetes rongálóival szem­ben hasonlóan következe­tes büntetésekkel lehet va­lamire jutni. Ám ez esetben is érvényes: egységes, ki­vételt, protekciót nem tű- rőnek kell lennie a fellépés­nek, különben még árthat is, nemhogy használna. A legtovább persze a meg­előzéssel, a neveléssel lehet jutni, mirít ezt a bizottság tagjai is hangsúlyozták. A mai kisiskolások tudatának formálásával biztosíthatjuk az esélyt rá, hogy a követ­kező generáció tagjai már ne legyenek kétféleképpen gondolkodók és mérlegelők, hanem akár vezetőként, akár egyszerű polgárként ugyanazt a hajlíthatatlanul környezetbarát álláspontot képviseljék. A megbeszélés második napirendi pontjának tár­gyalása során egy ennél va­lamivel közelebbi védelmi esélyről tárgyaltak a bizott­ság tagjai. Végül is úgy döntöttek, hogy a népfront­nak ösztönöznie kell So­mogybán is környezetvédő egyletek létrejöttét. Fontos, hogy ezek ne hatástalan, önmagukért való egyesületek legyenek, hanem konkrét célokért is szerveződjenek. Ilyen egyesületet alakíthat­nának például a belvízzel el­árasztott balatoni települé­sek lakói, üdülőtulajdonosai érdekeik védelmében s ér­vényesítéséért. Luthár Péter Kérdőívet is kap, aki mos­tanában nagymányoki bri­kettet vásárol — visszaiga­zolandó, valóban rendelke­zik-e a gyár új terméke azokkal a jó tulajdonságok­kal, amelyeket a laborató­riumi mérések kimutatnak. Az év utolsó két hónap­jában ugyanis újfajta bri­kett készül Nagymányokon: a Konix nevű adalékanyag — a kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezet szaba­dalma és gyártmánya — két ezrelékes arányban meg­szünteti a kormozást — per­sze csak akkor, ha úgy tü­zelik el a brikettet, ahogy a tv-reklám is mutatja: felül­ről lefelé, s nem „alágyújf- va”. Azaz javul az égés: öt- százalékos megtakarítás ér­Termékkorszerűsítés, változatlan áron hető el. Ez már egy családi ház esetében is százasokat jelent, kevesebb lesz a sa­lak, s nem utolsó szempont, hogy a konixos brikett kör- nyezetbarátabb is, mint előd­je: csökken a füstgáz veszé­lyes alkotórésze. Mint megtudtuk, az új bri­kett nemcsak a kísérleti gyártás időszakában, azaz idén nem lesz drágább, mint a hagyományos, hanem a jö­vőben sem hárítja át a nagy­mányoki gyár a vevőkre az önköltség növekedését. S nemcsak azért, mert az ton­nánként csak néhány tucat­nyi forintot jelent, hanem azért sem, hogy piaci pozí­cióit erősítse a gyár. Mert ugyani most hosszú sorokban állnak a teherautók a gyár­kapu előtt, s szinte azon melegében viszik el a bri­kettet, de az év első felében bizony értékesítési nehézsé­gei voltak a gyárnak. A konixos brikettnek lega­lább egy évig egyedüli gyár­tói lesznek hazánkban: a másik három brikettgyár ugyanis vonakodott a szaba­dalom hasznosításától, s mi­re észbekaptak, addigra Nagymányok és Kiskunlac- háza megegyezett. A Konix iránt egyébként NDK-beli és lengyel brikett- gyárak is érdeklődnek. Nagy- mányokon pedig nemrég osztrák kereskedők jelent­keztek nagyobb mennyiségű termékért. Most csak a bel­földi ellátásra termel az üzem. b. L. Olvasom kulturális hetilapunkban, hogy a magyar csa­ládok férfitagjainak 70 százaléka valamilyen többletmunkát végez. Egy másik statisztika azt állítja: a falusi családok 80 százaléka folytat háztáji vagy kisegítő gazdálkodást. A számokból két dolog következik. Az egyik: aki csak teheti, kiegészíti jövedelmét. Manapság már egyre biztosab­ban állítható, hogy ezt nem feltétlenül gyarapodási vágyból teszik az emberek, hanem a család gazdasági helyzete dik­tálja a túlmunkát. A másik következmény: a kistermelés egyre inkább elveszíti kiegészítő jellegét, mindinkább pótol­hatatlan forrása lesz a családi költségvetésnek. Csirkék a műhelyben Korábban már mondogat­tuk: a kistermelés hobby; a hétvégi telkeken, a ház kö­rüli kertekben azért is ka- pálgatnak a gazdák, hogy a terméssel büszkélkedhesse­nek a szomszédok előtt. Máskor, ha a kistermelés testet fárasztó jellege ke­rült a beszélgetés közép­pontjába, azzal lehetett <ér- velni a sommás megállapí­tások ellen, hogy a kister­melés: életmód. A gazda azért kel hajnalban az álla­tok miatt, azért hajladozik a forró nyári napokon a kertben, mert megszokta. Nem akar és nem is tud évtizedeken át gyakorolt szokásairól lemondani. Ma sem állítható, hogy nincsenek hobbykertészek, hogy idős emberek nem megszokásból etetik malacu­kat, de a kistermelést vál­lalók többségét a megsze­rezhető jövedelem hajtja. Előre, gondosan eltervezett családi célok eléréséhez gyűjtik a pénzt. Az egyéni törekvéseket támogatja a gazdaságpolitika, a szemé­lyes érdekek találkoznak az országossal, s mindezek kö­vetkeztében virul a kister­melés. A jövőben sem lesz ez másként, mint ahogy ezt a kormány nemrégiben el­fogadott programja is meg­határozza. A kistermelés virulásának azonban a legutóbbi hetek­ben mintha a vadhajtásai is növekednének. Egyik pél­dáját ennek autószerelő is­merősöm fogalmazta meg érzékletesen: leteszem a kulcsot, és csirkéket tartok a szerelőműhelyben. Szinte hihetetlennek tartottam vé­lekedését, de néhány héten belül másoktól is hallottam, hogy az autószerelőhöz ha­sonlóan jól képzett, magán­kisipart gyakorló szakem­berek is készülnek elhagyni szerszámaikat. Nem a mun­kától, hanem a személyi jö­vedelemadótól félnek. Felületesen számolnak Semmi elítélendő nincs az autószerelőből, vagy a fes­tőből mezőgazdasági kister­melővé átalakuló állampol­gárok gondolkodásában. Joggal gondolhatnak arra, hogy munkájukra eddig is szükség volt, s ezután sem lesz másként. Ipari szakem­berként is eltartották csa­ládjukat, és kistermelőként sem akarnak mást. Azt is megállapíthatják, hogy a kormány támogatja törek­véseiket, s az országnak is szüksége lesz áruikra. Mégis furcsálható maga­tartásuk. Legalábbis azoké, akik korábban semmi jelét nem adták mezőgazdasági hajlandóságuknak, ök nyil­vánvalóan most sem a nö­vények szeretete, az állatok iránti buzgalmuk miatt ad­nák fejüket a kistermelés­re, hanem a látszólag ked­vezőbb adózás a vonzó szá­mukra. Azzal számolnak csak, hogy 500 ezer forint árbevételig adómentes a kistermelés, s ezt nagy ösz- szegnek vélik. Arra viszont kevésbé gondolnak, hogy az árbevétel és a tiszta haszon egymástól jelentősen külön­böző dolgok. A bevételnek legfeljebb Í0-15 százaléka a nyereség, a család megélhe­tése szempontjából viszont csak ez jöhet számításba. Azt is számításba kellene venniük, hogy a kistermelés megindításához beruházás, vagyis pénz kell. Később gondolniuk kell a paraszt- emberek körében már meg­szokott és elismert kocká­zatra. Ha mindezeket alapo­san megfontolták, még kéz­be kell venniük a szakiro­dalmat, tájékozódniuk kell néhány tapasztalt gazdánál, ha nemcsak vállalkozni akarnak, hanem sikereket is szeretnének elérni. A me­zőgazdasági kistermelés ugyanis éppolyan hozzáér­tést követel, mitn bármelyik ipari szakma. Lebeszélés nélkül Nem érdemes persze rio­gatni a kistermelésre ava­tatlanul vállalkozókat, a maguk hasznán vagy kárán majd úgyis tapasztalják az ellentmondásokat, illetőleg a sikereket. Lebeszélni már csak azért sem szabad őket, hiszen szükség van a meg­fontolt vállalkozókra és vállalkozásokra, a kisterme­lésben elvégzett túlmunkára, az abból származó anyagi javakra. A kalandorok ará­nya úgyis elenyésző a meg­fontoltakhoz képest, éppen ezért az utóbbiak érdekei­nek megfelelően kellene ki­szolgálni a kistermelést. Ez sem teljesen zökkenő- mentes, hiszen a termelés feltételei közismerten vál­toztatásra szorulnak. Jelen­leg még kevés a korszerű gép, a meglévők drágák, többféle anyag ellátása aka­dozik. S ezek megváltozta­tásán sokkal inkább múlik a kistermelés sorsa, mint az avatatlanok szertelen vállal­kozásain, vagy a gyakran kinyilatkoztatott jó szándé­kon. V. Farkas József Egy kiváló szakcsoport — Bemutatnád a kisde­det? — Hetven dekás, ragyo­gó színben van. A neve Jonagold. Pirospozsgás, egyúttal a család kedvence. Óriási nemcsak ő, de az ér­deklődés is iránta. Egy kísérleti almafajtáról, a jómagáidról van szó, amely Göbölyös Jenő por- rogszentkirályi termelő gyümölcsösében termett a faluban először. Hamarosan azonban a porrogszentkirá- lyiak kertjeiben is ez a fajta húzza majd a fák agait... — Ez lenne a jövő almá­ja? — Göbölyös Jenő nem szereti az ilyen kifejezése­ket, hogy jövő almája, csúcstermék, sikeráru. Azt mondja, hogy a jonagold, az idared és a gloster ’69 jól termeszthető, piaci elő­nyöket élvező fajta, ezért ő is ebből a fajtából honosí­tott. A faluban az idén négyszáz intenzív jellegű almafát ültettek a szakcso­port tagjai. — Mi a titka a porrog- szentkirályi almatermelés sikerének? — Ez ügyben egy nyomo­zónak több szálon kellene elindulnia. Harmincéves ha­gyománya van az almater­melésnek a faluban. A klí­ma, a föld, a hozzáértés meghozta a sikereket. A fa­lu almatermelőiinek hírük van a megyehatáron túl is. Ezt bizonyíthatom egy pél­dával. A kertbarátkörök és kistermelők Pécsett rende­zett IX. országos kiállításán kaptunk egy különdíjat is, ám emellett rengeteg né­zőnk, érdeklődőnk volt. Azért egy láda alma, amely­ben az összes gyümölcs na­gyobb a fél kilósnál, vonzza a szemet. Az almatenmelés igazi garanciája szerintem a szakcsoporti munka. Enélkül valamennyien ne­hezebben termelnénk meg ezt a szép gyümölcsöt. — Szakcsoport vagy gaz­dakör? Mert — mint la­punk is hírül adta — már azt is alakítottak a porrog- szentkirályiak. — Ezt a kettőt nem le­het szétválasztani. Mi alma­termelő szakcsoport va­gyunk. 12 éve alakultunk 22 taggal, de már negyvenketten vagyunk. Itt az alma a jelszó, és a baráti közösség meg­teremtése a fontos. Bizto­sítjuk a termelés gondmen­tességét, szaktanácsokat adunk egymásnak, szervez­zük a piacot, segítünk egy­másnak. A gazdakör tovább bővítette a munkánkat, ér­deklődési körünket. Ha szervezünk egy előadást, akkor arra nemcsak a szak­csoport tagjai jöhetnek el, hanem bárki a faluból. Ter­mészetesen mindig szóba kerülnek a faluélet, a köz­ség gondjai, eredményei. — Ahhoz, hogy az almá­nak híre legyen, hogy ered­ményeket érjenek el, hogy évente harminc vagon por- rogszentkirályi alma kerül­jön a piacra, ahhoz kell egy almát fanatikusan szerető ember is ... — Most bizonyára rám céloz? — Miután a faluban is mindenki önhöz küldött... — Szakmám a gyümölcs- termesztés, élék-halók érte. A murakeresztúri növény- védelmi határkirendeltség karanténfelügyelője vagyok. Egész családunk almát ter­mel. Ha jó év volt, az al­Bekes József ma sok munkával, de jól fizetett. Emellett kötelessé­gemnek érzem, hogy isme­reteimet, szaktudásomat, ötleteimet megosszam a többi termelővel. Én is ka­pok tőlük jó néhányat. Ha megjelenik a fán tíz beteg levél, már jönnek a falu­beliek, s ha tudok, tanácsot adok a betegség megállítá­sára. — Ez rengeteg időt el­vesz magától. — Ne higgye! Sohasem érzem tehernek, arra való az az idő . . . Csodálatos Göbölyös Jenő gyümölcsöse. Az udvarban is értékes fák, díszcserjék mutatják a család termé­szetszeretetét. Az almatáro­lóban halkan dongának a hűtőlemezek, erre sem saj­nálta a pénzt. Kell ahhoz — mondja —, hogy kifogás­talan legyen a minőség. Ez a porrogszentkirályi álmaminőség pedig hara­pásra ingerlő... Érdemes meggondolni Autószerelőből gazdálkodó? kormol a nagymányoki brikott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom