Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLIII. évfolyam, 308. szám Ára: 2,20 Ft 1987. december 31., csütörtök Bízzunk önmagunkban! Ma egymásba karol két fogalom. Egyiket óévbú­csúztatónak hívják, a má­sikat az új év köszöntésé­nek. Mindkettő ünnep — munkával telt hétköznap­jaink után. A hangulat ezernyi árnyalatát fedez­hetnénk föl, ha bárki is beleláthatna agytekervé- nyeink rengetegébe. Sejt­hetjük csupán, hogy az öröm és ragyogás, a szinte szárnyakon suhanó felsza- badultság érzete éppúgy helyet kap éjfélkor, egyéni számvetésünk óraütése ide­jén, mint nosztalgikus visz- szapillantásunk: lám, me­gint eltelt egy év. S azok a kesergések is, amelyek sikertelen próbálkozásaink, erőfeszítéseink kudarcait idézik vissza, amikor az év fordulóján elhangzik a Himnusz. Nem titkolhatom: évtize­dek óta borsódzik a há­tam e pillanatokban, mert hallom a zenét, a kórus szárnyaló dalát, s tudom, hova tartozom. S bár vál­tozott a világ: valamikor kisebbik fiam jöttét kö­szöntöttem e nagyszerű éj­szakán, most második uno­kám sikolyát ünneplem, s a harmadik jöttét várom az új esztendőben már-már aggastyánként. Volt értel­me az életemnek, boldog vagyok. És egyetlen por­szem a sok milliós tömeg­ből. Kinek nincs örömre oka? Az évek fordulója számve­tésre késztet. Magam is tu­dom, mi mindent rontot­tam el; mit kellett volna másképp, szenvedélyeseb­ben és odaadóbban ten­nem; miként lehetett vol­na teljesebb a számvetés munkahelyemen és otthon, embertársaimmal való kap­csolatomban, s még a meg­lehetősen szűkre szabott pihenés óráiban is. Utólag könnyebben lát az em­ber ... De hát ne higgyék, hogy önmagamat akarom közép­pontba állítani ezen a je­les — és helyzetünknél fogva különösképpen je­lentős — fordulón. Csak érzelmeim — érzelmeink —. súlyára, hajtóerejére, boldogságteremtő készsé­gére szeretnék utalni álta­la, mert mindez olyan em­beri adottság, amely nél­kül nincs társadalmi lét, nincs ösztönző erő és elha­tározás, nincsenek tettek és sikerek, ölelések és kibon­takozások az újraölelés re­ményében, nincs fölemel­kedés és elobbrejutás; sem­mi sincs, csak a túlélés ál­talam megvetett, egyetlen rögeszméje. A háborgás és kishitűség, a reményvesz- tettség és elkeseredés, a te­hetetlenségérzet és máso­kat hibáztatás ugyan mire vezet? Szilveszter éjszakáján — családi otthonunkban vagy nyilvános helyen töltjük e mindig emlékezetes órákat; pezsgőspoharakkal koccin­tunk vagy egyszerűen csak, és a' legsokatmondóbban lehelünk csókot szeretteink arcára boldog új évet kí­vánva — az a legfonto­sabb, hogy mire, mennyire tartjuk önmagunkat! És mit akarunk tenni. Az én családom egy a sok százezerből. S az én családom nem példakép. De része a társadalomnak. Mert belőlünk, családokból, emberekből, egyénekből áll ez a közösség, amely most nagy bajban van. Hazug lennék, ha megkísérelném titkolni gyötrelmeit. Az a kérdés csupán: siránkoz­zunk-e, vagy erőt gyűjt- sünk ezen az éjféli órán? „Lelombozódjunk” vagy számot vessünk azzal: mi­re vagyunk, mire lennénk képesek? Vádoljuk a rend­szert, amely értünk, a tö­megekért, a milliós csalá­dokért való, amely nehéz helyzetében is jövőt mutat a számunkra? Vagy hittel és akarattal, önmagunk ké­pességében, erejében és odaadásában bízva, hazán­kat, népünket becsülve s többre érdemesnek tartva kész vállalni a „helyreiga­zítás” édes terheit. Mert ki vitatná: nem fáklyásmenet vezet a vál­tozatlan cél felé. Megtor­pantunk? Tévedtünk? Hi­báztunk? Elrontottunk va­lamit? Netán érthetetlen kísérletek, tettek tanúi vol­tunk az elmúlt években, amelyek miatt önbizalmun­kon, erőnkbe, szándékunk­ba vetett hitünkön esett csorba? Szeretném, ha el­hinnék, ha felfognák, a egyetértenének velem: gyermekbetegségek ezek! S ki ne nevelt volna gyerme­ket közülünk? A paralfzis- nek, a kanyarónak, a skar­látnak és más kóroknak is ismerjük az ellenszerét. És most injekciót kap­tunk. Az ország vezető ere­jétől, a párttól. Tudom, hogy fáj kissé. Kisunokám is fél a „szuri”-tól, s ami­kor — katona koromban — hátamba kaptam a tí­fusz elleni oltást, néhány óráig a karomat sem tud­tam a magasba emelni. De nem lett tífuszom! A közvélemény jövőt for­máló erő! Nem én talál­tam ki, nálam jóval oko­sabbak mondták. Én csak tudom, és hiszek benne. És abban, hogy képtelenség lenne kihúzni cipőmet a sárból, ha nem hinnék erőmben és akaratomban. Ki akarom húzni, ha belé- rekedtem, és önbecsülésem­nél a világon semmi sem lehet erősebb. Kell, hogy bizzam önmagámban, kell. hogy bízzunk önmagunk­ban, hiszen rajtunk, mil­liónyi emberen áll, hogy hova jutunk. Kis menyemnek, fiam­nak többször is mondtam: egy gyerek nem gyerek. Tiltakoztak a második el­len. Mert nehéz az élet, az OTP-kölcsönök, a megél­hetés ... És ez az ifjú asz- szony most újra édes ter­het hord a szíve alatt. Büszke vagyok rá. És lá­tatlanban mindannyiunkra, akik a Dráva és a Bala­ton között, ezen a szépsé­gesen szép tájon, szülőföl­dünkön élünk, s azokra, akik az ő szülőföldjükön — mindannyiunkra ebben az országban. Mert tudom: ha nem is ok nélkül há- borgunk, méltatlankodunk, végtére is bízunk önma­gunk erejében. Ne várjunk hát csodát, semmit az új esztendőtől. Tegyünk érte, hogy boldo­gabb legyen! A békega­lamb szárnyai fölröppen­tek, s már-már beborítják a világ egét. Szilveszter éj­szakáján nem kell hát mást kívánnunk egymás­nak, szeretteinknek, mint hogy bízzunk önmagunk­ban. Mert van erőnk, hogy átvészeljük a nehéz eszten­dőket. Jávori Béla Az 1988. évi pénz- és hitelpolitikai irányelvek PöntQ$ személyi kérdőinkben Az Elnöki Tanács ülést tartott Tegnap ülést tartott a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa. A testület a Miniszterta­nács előterjesztését megtár­gyalva, módosította a magán­kereskedelemről szóló 1977. évi 15. számú törvényerejű rendeletet. Eszerint a jövő­ben magán kereskedői igazol­vány közös név alatt műkö­dő polgári jogi társaságnak is adható. A polgári jogi tár­saság létszáma a panzió, a kemping szakmánál, ha ezek­hez vendéglátóipari tevé­kenység ás kapcsolódik, va­lamint vendéglőknél 30, egyéb panzió, kemping, to­vábbá ABC-áruház, tüzelő-, építőanyag-kereskedői és mu­tatványos szakmánál 20, más magánkereskedői szakmánál 15 fő lehet. Az Elnöki Tanács módosí­totta a gazdasági társulások­ról szóló 1978. év.i 4. számú törvényerejű rendeletet. En­nek alapján a jövőben ma­gánszemélyek és ezek közös név alatt működő társaságai, jogi személyekkel közösen, korlátolt felelősségű társasá­got létrehozhatnak, illetőleg ilyen társaságba beléphet­Tegnap két megyei párt- bizottság ülésén választottak új első titkárt. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának Kecs­keméten tartott ülésén részt vett Berecz János, a Politi­kai Bizottság tagja, a Köz­nek. A magánszemélyek rész­vételével működő korlátolt felelősségű társaságok tör­vényességi jellegű felügyele­tét — a többi társaságéhoz hasonlóan — a cégbíróságok látják el. A jogszabály-módosítások 1988. január 1-jén lépnek ha­tályba. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobos Ist­vánt, a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökhelyet­tesét e tisztsége alól, a KNEB- tagságának meghagyásával — érdemei elismerése mel­lett, saját kérésére, nyugál­lományba vonulására tekin­tettel — 1987. december 31-i hatállyal felmentette. Csáki Gyulát 1988. január 1. napjával a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnök- helyettesévé megválasztotta. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szabó Ferencet 1988. január 1. nap­jával mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztériumi ál­lamtitkárrá kinevezte. ponti Bizottság titkára. A testület első titkárának Sza­bó Miklóst, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagját, a Kiskunhalasi Városi Párt- bizottság első titkárát vá­lasztotta meg. Debrecenben, a Hajdú-Bi­A Minisztertanács az 1988. évi gazdasági feladatok, a jövő évi népgazdasági terv céljainak meghatározásával együtt áttekintette a köve­tendő pénz- és hitelpolitika irányelveit és határozatot ho­zott azok megvalósítására. Az 1988. évi pénz- és hi­telpolitika alapvető követel­ménye, hogy a jövő évi nép­gazdasági tervben megfogal­mazott gazdaságpolitikai kö­vetelményeknek megfelelően mozdítsa elő a külső és bel­ső egyensúlyi helyzet javítá­sát, a strukturális átalakulás erősítését, támasszon foko­zott követelményeket a ha­tékonyságon alapuló fejlesz­tésekkel szemben, s a pénz- kibocsátás szigorú kézben­tartásával erősítse a pénz­ügyi egyensúlyt. A Minisztertanács határo­zata a Magyar Nemzeti Bank feladatává teszi a szigorú és szelektív hitelezési gyakorlat előmozdítását, s a jegybanki eszközök alkalmazásával a hitelek útján kibocsátható vásárlóerő befolyásolását. A Minisztertanács a jövő évi pénz- és hitelpolitika megvalósításában a bankok és pénzintézetek önálló, jö­vedelmezőségen alapuló dön­téseit kívánja erősíteni. bar Megyei Pártbizottság ülésén részt vett Lukács Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A testület Postás Sándort, a debreceni pártbizottság első titkárát választotta meg első titkárává. Ugyanakkor a pénzintézetek számára követelményként fo­galmazza meg, hogy a hite­lezés gyakorlati megvalósítá­sa során kezeljék kiemelten a gazdaságpolitika elsőrendű céljainak megvalósítását. Ennek megfelelően a pénzin­tézetek kihelyezéseik meg­határozott hányadát olyan célokhoz nyújtsák, amelyek elsősorban az exportképes­ség növekedését, a gazdaság- fejlesztési és cselekvési prog­ramok megvalósulását, a műszaki fejlesztésen alapuló szerkezetváltozást szolgálják. Sikeres átdokkolás Tegnap tizenkilenc perc alatt levált a „Mir” űrállo­másról a Szojuz TM-4 űr­hajó és az orbitális, tudomá­nyos űrkomplexum egy má­sik részéhez kapcsolódott. A sikeres „átdokkolási” manővert Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov űrhajós hajtotta végre. Az átkapcso­lásra azért volt szükség, hogy felszabadítsák a „Mir” űrállomásnak a „Progressz” teherűrhajók fogadására szánt dokkját. Az űrhajósok a Szojuz TM—4 űrhajóba, amely moszkvai idő szerint 12 óra 10 perckor vált el az űr­komplexumtól. Az űrállomás földi irányításra 180 fokot elfordult a tengelye körül, majd a Szojuz TM—4 űrha­jó moszkvai idő szerint 12 óra 29 perckor egy másik dokknál hozzákapcsolódott. Uj első titkár két megyében Jól halad a donneri felüljáró építése Időarányos túlteljesítés Nagy beruházás munkála­tai folynak Kaposváron: épül a donneri felüljáró. A 156 millió forint költséggel megvalósuló létesítménynél az építő — a Közúti Építő Vállalat — az idén az idő­arányosan tervezett 90 mil­lió forint helyett mintegy 100 millió forint értékű munkát végzett, és elkészült a beruházás kétharmadával. Főként a dolgozók lelkiis­meretes munkájának köszön­hető, hogy mostanáig két­harmados készültségi fokot értek el, s annak hogy az ősz és a tél kedvező időjá­rása visszaadta az építőknek azokat a napokat, amelyeket a mostoha időjárású tavasz elvett tőlük. A két ünnep között belső szerelési ihun- kákat végeztek a szakembe­rek a műhelyben, s az új évben — ha a tél továbbra is enyhe marad — folytatód­hatnak a kinti munkálatok. A híd lemezvasalását, a le­csatlakozások kialakítását, a terület betonozásra előkészí­tését végezhetik el. Bízhatnak tehát abban, hogy a donneri felüljáró a tervezett 1989 júniusi határ­időnél jóval előbb elkészül. Boldog új évet kívánunk olvasóinknak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom