Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

1987. december 24., csütörtök Somogyi Néplap 3 A SOMOGYI TÉESZEKBEN Több a nyugdíjas, mint az aktív dolgozó Főként túlmunka eredményeként Tízmillió tégla terven felül Évzáráshoz közeledve mind gyakrabban hallha­tunk arról, milyen gazdál­kodási tapasztalatokat — si­kereket, kudarcokat — hagynak maguk mögött a somogyi tsz-ek. Kevesebbet tudunk viszont azokról az emberekről, akik a számok alakulásában közvetlenül közreműködtek: akiknek a megélhetése a közös gazda­ságok termelési eredményei­től függ. Hányán vannak, milyenek a munkakörülmé­nyeik, hol foglalkoztatják őket? Ilyen és hasonló kér­désekre keresett választ a Teszöv, s az összegezés kö­vetkeztetések levonására, gondolkodásra késztet és cselekvést sürget. Nők a munkahelyen Somogy közös gazdaságai­ban a tartósan foglalkozta­tottak száma meghaladja a 21 600-at (ennél azonban hatezerrel kevesebb az ak­tív tag); 82 százalékuk fizi­kai munkát végez, a többi­ek szellemi foglalkozásúak. Az utóbbi években nem vál­tozott a nők aránya, most is 34 százalék, s a kereken 8300 nő 16 százaléka az ál­lattenyésztésben, 25 százalé­ka a növénytermelésben. 38 százaléka a melléküzem- ágakban, 21 százaléka pe­dig adminisztratív munka­körben dolgozik. Az arányokból jól látha­tó, hogy a növénytermesztés­ből a gépek, a növényvédő szerek fokozatosan kiszorí­tották a „gyengébb nemet”. Ez is arra késztette a tée- szeket, hogy az alaptevé­kenységen kívüli termelés felé forduljanak. Gyarapo­dott tehát a melléküzem­ágakban dolgozók száma. A nők élet- és munkakörülmé­nyei némiképp javultak, de foglalkoztatási és kereseti le­hetőségeik most is gyengéb­bek a férfiakénál. A nőkre és az idős korúakra a teljes körű foglalkoztatás sem vo­natkoztatható egészen. Az időskorúak segítése Ezekben a napokban ren­dezik meg a téeszek a nyug­díjas-találkozókat. Ebben a hagyományban talán nem is az a legfontosabb, hogy kö­zeledik az év vége, a kará­csony táján szokásos aján­dékozás, hanem az, hogy a parasztembert mindig is té­len lehetett beszélgetésre hívni. Mintegy 25 ezer termelő­szövetkezeti nyugdíjas és járadékos van Somogybán. Anyagi helyzetük annak el­lenére rosszabb az országos átlagnál, hogy számos intéz­kedés született körülménye­ik javítására. A téeszek tisz­tában vannak ezzel, s idén 6,5 millió forintot fordíta­nak nyugdíjasaik segélyezé­sére. Kivételes nyugdíjeme­lésben mintegy nyolcszázan részesülnek. A rövidesen elkészülő zár- számadási mérleg rovatai­ban nem szerepel ugyan, de minden gazdaságban tud­ják: a termelési eredmé­nyek mögött ott vannak a szocialista brigádok vállalá­sai nyomán elért többlet­teljesítmények. A szocialis­ta munkaverseny — mint mozgósító erő — hatékonyan segítette a feladatok megva­lósítását. A szocialista bri­gádok száma megközelíti a négyszázat, az ezekben tevé­kenykedőké pedig az ötez­ret. Az idén az országos gaz­dálkodási versenyben 35 szö­vetkezet és három téesztár- sulás, a Teszöv által meg­hirdetett gabonabetakarítá­si versenyben 25 téesz 138 kombájnosa vett részt. Az így született teljesítmény si­kerélmény az egyénnek, gaz­dálkodási eredmény az üzemnek. Színházbérlet, üdülőbeutaló Számos községben az tsz- ek támogatásával újraéled­nek a művelődési körök, a gazdakörök, vagyis azok a fórumok, ahol az emberek gyarapíthatják szakmai és általános műveltségüket. Megyénkben tizennégy né­pi együttes fenntartását se­gítik a téeszek. A tavalyinál ugyan kevesebben, de erre a színházi évadra is 530-an váltottak bérletet, a gazda­ságok autóbuszokkal viszik színházbérleteseiket a me­gyeszékhelyre. A tsz-tagok szervezett üdültetése, a résztvevők szá­ma az idén tovább bővült. Budapest történeti, művésze­ti nevezetességeivel mint­egy ezren ismerkedtek azál­tal, hogy éltek azokkal a le­hetőségekkel, melyeket a fővárosban a Szövetkezetek Házában meghirdetett — kedvezményes — hétvégi programok kínáltak. H. F. Eredményes évet zárt az idén a Somogy—Zala Me­gyei Téglaipari Vállalat: az 1986. évinél 15 millióval, az erre az évre tervezettnél pedig 10 millióval több tég­lát gyártottak. Minthogy a •tavalyról „áthozott” készle­tet is bevonták az idei el­adásba, így ebben az évben az értékesítés ezzel meg a gyártási terv túlteljesítésé­vel eléri — kisméretű téglá­ban számolva — a 230 mil­lió darabot. Z accomer János igazga­tó elmondta: a tizenhárom gyár közül lényegében ket­tőnek a terv túl teljesítése hozta a már említett szép eredményt: Zala megyében a teskándi gyár a tervezett 43 millió helyett 48 millió, Somogybán a balatonszent­györgyi 2-es gyár 46 millió helyett 50 millió tégla gyár­tásával zárja ezt az évet. A gyártást a kereslethez igazították, s az 1987-ben igencsak meghaladta a ta­valyit. Túlmunkában, sza­badnapokon és ünnepnapo­kon tartott műszakokkal ér­ték el, illetve érik el ezt a jelentős túlteljesítést a gyá­rakban; most karácsonykor és szilveszterkor se áll le a termelés. A kereslet idei nö­vekedésének következtében csökken a jövőre „átmenő” készlet: a tavalyi gyártásból mintegy 23 millió tégla gya­rapította az idei kínálatot, most viszont ennél lényege­sen kevesebbet, 8—10 mil­liót „visznek át” 1988-ra, de az időjárástól, az útviszo­nyoktól is függ, hogy az év hátralevő napjaiban még mennyi téglát tudnak el­szállítani a gyárakból. A tizenhárom gyár az idén lényegében zökkenő- mentesen üzemelt. Október­ben kezdődött és azóta — a folyamatos termelés mellett — zajlik a balatonszent­györgyi 2-es gyár rekonst­rukciója. A 213 millió forint költséggel megvalósuló mun­ka a későbbiekben mindösz- sze rövid ideig tartó leál­lás „közbeiktatásával” foly­tatódik, s 1989-ben fejező­dik be. Közösségi munkával keresnek pénzt / Darány, Árpád utca 48. Kevés az aktív fiatal A nap mindig korán kezdődik A Finommechanikai Válla­lat kaposvári gyáregységében mindaz megtalálható, ami a jó mozgalmi élethez kell: sok fiatal, felkészült vezető. A KISZ-titkárok, élükön Né­meti Lászlóval, a KISZ-bi- zottság megbízott titkárával, mégsem elégedettek munká­jukkal. — 1969. augusztus elsején kezdte meg működését a gyár, s én mint alapító tag jól em­lékszem az akkori KISZ- munkára. Sokan voltunk, és nagyon lelkesek. Senkit sem kellett buzdítani, még a va­lóban komoly és megterhelő munkákra sem, most pedig még a szórakoztató rendez­vényekre sem szívesen jön­nek el a fiatalok. Akkor ren­deztük be a klubot, amely­ben ma már a videótól a szá­mítógépig minden megtalál­ható, csak épp azok hiányoz­nak, akik használhatnák. — Gyerekcipőben jár még nálunk ez a tevékenység, szeptemberben kezdtük meg a munkát, s a 200 ezer forin­tos nyereség 40 százalékát — amellyel a KISZ gazdálko­dik — igyekszünk a lehető leggazdaságosabban felhasz­nálni — mondja László, s szavaira az öt KISZ-titkár buzgón bólogat. De van hoz­záfűznivalójuk is. — Pénzzel, sajnos, semmit nem lehet megoldani; más­képp kellene a mozgalom te­kintélyét visszaszerezni. Ta­lán a gyökereknél, az általá­nos és a középiskolákban kel­lenne kezdeni, mert nagyon elgondolkodtató, hogy milyen élményeket szerezhettek ko-_ rabban a diákok, ha ideke- rülésükkor csak a fejüket rázzák, ha tagfelvételről van szó. Ezzel nem az iskolákat akarom szapulm, mert nyil­vánvaló: sok egyéb tényező­je is van, hogy a KISZ mind­inkább elveszti varázsát. Ezek közül a legfontosabb­nak talán a szabad idő föl­értékelődését tartom. Egyre kevesebb az idejük az embe­reknek, s nagyon meggondol­ják, mire használják föl. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy bár mind az öt alap­szervezetben igen alacsony az átlagéletkor, mégis sok a családos fiatal. Ez is a moz­galomtól veszi el az időt. S azt is látnunk kell, hogy eb­ben a rohanó világban egy­re kevesebb az igény a be­szélgetésre, a baráti közössé­gek kialakítására. Itt, a gyár­ban munkaterületenként szerveztük az aLapszerveze- teket, remélve, hogy az együtt töltött munka után a szabad idő közös eltöltésére is nagyobb lesz az igény. Terveink azonban nemigen válnak valóra — kesereg Papp József aki a KISZ- bizottsági teendők ellátása után jelenleg a párt ifjúsági összekötőjeként dolgozik. — Tervei, jó ötletei min­denkinek vannak, a megvaló­sításban azonban csak keve­sen hajlandók részt vállalni. Mindenütt van egy ö-tíz ta­gú aktív mag, amely folya­matosan dolgozik, a többiek alkalomszerűen, egy-egy program erejéig kapcsolód­nak be a mozgalomba. Nép­szerűek például a videómű­sorok; talán mert a gyárban sok a vidéki dolgozó, s otthon szűkös a kulturális lehetősé­gük. Szerveztünk diszkót is, de igen gyér volt az érdek­lődés. Ez talán a mi hibánk is; lehet, hogy nagyobb pro­pagandára lett volna szükség — gyakorol némi önkritikát László Eva, a szerelde KISZ- titkára, ahol a legnagyobb gondot az iskola jelenti. Az üzemrészben dolgozó érettsé­gizett fiatalok többsége tech­nikusi tanfolyamra jár, s ez szinte minden szabadidejü­ket lefoglalja. Ott sincs azonban jobb helyzet, ahol a tagság több­sége megszerezte már a munkakörhöz szükséges vég­zettséget. A kikészítő-laka- tosüzem KISZ-titkára, Cseh lmréné arról panaszkodik, hogy egyre nehezebb olyan programokat szervezni, amelyre szabadidejéből is szívesen áldoz a tagság. S gondjával nincs egyedül az FMV KISZ-bizottsága, ha­sonló a helyzet más terüle­teken is. A .bizottság és az alapszervezetek munkáját felsőbb szinten csak dicsérni tudják. A néhány tagú aktív tagság — ha látványos ered­ményeket nem is — színvo­nalas munkát végez. Kár, hogy kevesen vannak. H. É. Robi nyurga, mélybarna, hullámos hajú fiú, az ikrek — Józsika és Jutka — sző­kék. Ez az utolsó év, hogy reggelente együtt mennek el az iskolába. Robi nyolca­dikos, s ha sikerül, jövőre már Barcsra jár autószerelő szakmát tanulni. Az ikrek tízévesek; még távol állnak a „mi legyek ha nagy le­szek” döntéstől. Az apa, Valusek József, minden másnap hajnali ne­gyed négykor megy el ha­zulról és elmúlik este hét óra, mire véget ér számára a nap. Még szerencse, hogy az édesanya nyolcra jár, így elindíthatja a gyereke­ket, a családot a naponként megszokott úton. Energikus, talpraesett, semmittevést nem ismerő, nem tűrő asz- szony. — Mondták is már a tele­pen nem egyszer: „Gizi, te egyszerűen nem tudod befe­jezni az építkezést”. — El­neveti magát, és mintha magyarázkodnia kellene, bi­zonygatja, hogy tényleg szükség van még az udva­ron valami szilárd burko­latra, mert a szűk portán HŰSÉGGEL Az asztalon a Szovjet­unióból hozott szamovár mellett nagy rakás könyv. Czap István néhány hónap­ja nyugdíjas, és több ideje van az olvasásra. A kapos­vári Kossuth Lajos utcai házba az újságok is hama­rabb megérkeznek, már reg­gel korán átböngészi azokat. Volt munkahelyére, a Ka­posvári Ruhagyárba azon­ban bejár: különösen sok most a tennivalója az 1. számú pártalapszervezet- ben, amelynek több mint 25 éve a titkára. — Párttag és párttitkár is a katonaságnál lettem. 1951-ben mint tiszti iskolást vettek föl a pártba és 1962- ben tartalékos katonaként Sopronban kaptam meg a ruhagyáriaktól a táviratot: megválasztottak párttitkár­nak. A februári beszámoló taggyűlésig elláttam ezt a tisztséget. Czap István gépészként kezdte a ruhagyárban. Dol­gozott a meóban, és volt fő­művezető. A fejlődés sok fontos szakaszát élte meg a gyárban. — Fontos az export, és ez sok apró tételből tevődik össze: megfeszített munkát, több átállást követelve. Könnyebb gazdaságosan ter­melni, ha mindenki érti a feladatat. Czap István nyugodtsága, megfontoltsága erény. Véle­ményére, tapasztalatára kí­váncsiak a fiatalok is. — Szerintem a pártszerve­zetnek nem a gazdasági ve­zetők helyett kell dolgozni: az elvi irányítás a felada­tunk. Ha valamit nem tar­tunk jónak, akkor ösztö­nözni kell a gyors és rugal­mas változtatásra. — Nem értem meg azo­kat, akik hamar föladják: a hazaszeretetet sokfélekép­pen lehet értelmezni, mérni azonban csak azzal lehet, ki hogyan állt helyt a maga helyén. L. G. esős időben szinte lehetet­len koccanás nélkül beállni, meg kiállni a garázsból. — Hiába, hatalmas, nyolc­százhatvan négyszögöles a telek, de mindössze tíz mé­ter nyolcvan centi széles! Egy keskeny, hosszú csík. Tizenöt évvel ezelőtt itt, Darány közepén, szántóföld volt még ez a darab. Az ifjú házas Valusekék, mint annyi sok százezren, az ott­hon megteremtésével kezd­ték el a közös életet. — Édesanyáméknál lak­tunk — emlékezik Giziké —, amit kerestünk, félre­tehettünk. A szigetvári cipő­gyárba jártam dolgozni, Jóska, akinek lakatos a szakmája, a műhelyben volt. — Elég gyenge volt a ke­reset — jegyzi meg a csen­des szavú, ritkán szóló férj. — És mivel nem akadt a faluban megfelelő megvenni való ház, építkezni kellett. Tíz évig tartott, míg elké­szült az Árpád utca 48. szám alatti otthon. Lépés­ről lépésre, részletekben. S közben szaporodott a csa­lád. Megszületett Robi, négy év múlva az ikrek. Beépített tetőtér, jó ízlés­sel berendezett otthon, A betérő idegen bizonyára azt mondaná magában: „itt van mit aprítani a tejbe”. Bizonyos, hogy van, csak­hogy a tejet is, az aprítani- valót is Valusekék a szor­galmukkal, két kezük mun­kájával teremtették elő. — Amíg gyesen voltam a gyerekekkel, disznókat hiz­laltam. Három év alatt két­száznyolcvan hízót adtam le. Aztán elkészült a szakte­lep, oda jelentkeztem. Sza­bó Pista bácsival voltunk Kaposváron, egy tanfolya­mon, azóta is a tejházban dolgozom. — Bár a jószág korábban nem állt közel hozzám — mondja Valusek József —, az építkezés miatt, a jobb kereset reményében én is a telepre mentem dolgozni. — Volt értelme a szakma- váltásnak? Megvonja a vállát,' körbe tekint, mintha mutatná: amire vágytak megterem­tették maguknak. Felesége ránéz. — Azt mondom, öröm a telepen dolgozni! Jó, össze­szokott társaság. Ügy gon­dolom, nem mindegy sen­kinek, hogy milyen szívvel megy a munkahelyére! Va­lahogy úgy vagyok, hogy a legtöbbször eszembe sem jut: most munkába megyek. Egyszerűen jó ott lenni .. . — Pedig az állattenyész­tés szigorú folyamatosságot követelő hely ... Bólintanak. — Nekem minden áldott nap végezni kell a mun­kát, mérni a tejzsírt. Józsi­nak pedig minden másnap hajnalban kell kezdeni, ha csak a közbeeső napokon nem helyettesít valakit. No, de aki menni akar valami­re az életében!? ... Valusekné még hozzáte­szi : — Mi még szabadságon vagy üdülni sosem voltunk. Mostanában egyre gyakrab­ban beszélgetünk arról, hogy jó lenne egy kicsit könnyí­teni magunkon. — Azért a gyerekekkel olyan kisebb hétvégi kirán­dulásokat teszünk. Robi sze­reti a focimeccseket. — Apja fia. Valamikor ő is futballozott. Most, ha vége a munká­nak, inkább olvasgat, té­vét néz, Valusekné kézi­munkázik, de közben — mint aféle örökmozgó nyug­hatatlan teremtés — töp­reng: hogy -fű- kéne az ud- van szilárd burkolatát meg­csinálni, mi lesz a holna­pi program, merre fordul­jon a család sorsa. — Hogy mit kívánnék? — kérdez vissza. — Megvan az otthonunk, van három szép gyerekem... Jó egészséget és békességet! Valusek József halkan hozzáteszi: — Igen, ez a legfonto­sabb. Ha egészség és bé­kesség van, akkor minden­re képes az ember ... Tejesautó dübörög el az úton. A ház előtt megszólal a duda. — A tejesek. Ha itthon vagyunk', az üdvözlés elma­radhatatlan ... Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom