Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. december 23., szerda Somogyi Néplap 5 ■ Múlt és jelen a tárlókban Üzenet nyírfakérgen n „Nagyatád járásból folyó ev december 1-ig 320-an vándorolták ki, november hóban 87-en, tehát jóval többen mint bármelyik hó­ban eddig...” — adta hírül a Nagyatádi Hírlap 1906. december 6-i száma. Arról viszont már a somogyi tu­dósít, hogy az 1912-es stockholmi olimpián a nagy­atádi polgári iskola tanára, Hudin Imre 12,84 méteres dobásával súlylökésben a hatodik lett. Ilyen és efféle helytörténeti csemegékkel találkozhat az, aki ezekben a napokban betér a városi könyvtárba, ahol kiállítást rendeztek a saját gyűjtemé­nyükből, illetve azokból a relikviákból, amelyeket a helybeliek ajánlottak fel a közgyűjteménynek. Turbék Károly igazgató büszke erre a kiállításra. Nagyatádnak nincs múzeu­ma, s bár sokan gyűjtik a múlt emlékeit, félő, hogy­felbecsül keletien értékek mennek veszendőbe. A nyá­ron, a könyvtár felhívással fordult az itteniekhez: ha mádként nem, legalább má­solásit vigyék be hozzájuk féltve őrzött emlékeiket. Így kerülhetett a tárlóba az 1833-as bodvicai földosztás lajstroma vagy az a birtok­levél, amely szerint a lábodi Nagy József 1945. november 30-án kilenc kataszteri hol­dat kapott. Egy újabb ritka­ság: Horváth Imre szakasz­vezetőnek nagyságos Horváth Imréné úrasszonyhoz nyírfa­kéregre írt tábori levelező­lapja, valahonnan a front­ról. Szűkszavúan: „még élek!”. Ez a levél egyébként Bodvicán került elő, mint nagyon sok képeslap, iskolai értesítő Is. A városrészben élők lelkesedése is hozzájá­rult ahhoz, hogy ennyi min­den összegyűlt. Jelent és múltat vethetünk össze. — Ritka az olyan könyv­tár — jegyzem meg Turbék Károlynak —, amely ennyi­re sokrétűen foglalkozna a múlt emlékeivel. — Tegyük hozzá gyorsan, hogy a jelen értékeinek megmentésével is. Minden olyan nyomtatványt, képet és filmet megőrzünk, amely a várossal valamilyen kapcso­latban van. Mikrofilmen megvásároltuk a Nagyatádi Hírlap valamennyi számát, s megvettük azt a kisfilmetis, amelyet egy nyugdíjas pe­dagógus készített a hatva­nas évek Nagyatádjáról, a várossá fejlődés kezdetéről. Kiss Gvula kps7itpttp azt a filmet is, amely a környék növény- és élővilágát mu­tatja be. A könyvtár maga is ké­szít videofelvételeket. Csak­nem minden ^ jelentősebb rendezvényen ott vannak, hogy krónikásai legyenek a~ holnap már történelemnek számító eseményeinek. A felhalmozott anyagot ma még többnyire csak a rég­múlt iránt érdeklődők vagy főiskolai dolgozatokra ké­szülők hasznosítják. A most formálódó, gazdag, újabb- kori gyűjtemény viszont a következő generációknak se­gíthet a hetvenes és nyolc­vanas évek Nagyatádjának megismerésében. Nagy Jenő Hónapversek és helytörténet Tabi kilátó címmel két évre szóló közérdekű kalen­dáriumot jelentetett meg a városi jogú nagyközség kö­zös tanácsa. Folytatás és újí­tó Szándék vezérelte a ki­adót és a kiadvány szerkesz­tőit, szerzőit. A második ka­lendárium meglepetése Ta- káts Gyula — Tab szülötte — hónapverseinek a közre­adása. Januártól karácsony haváig lapozva a megjelení­tett hónapok a költészet csil­lagképei. A következő esz­tendő naptára népi megfi­gyeléseket idéz — s' itt már elmondható, hogy a tabi kalendárium adósunk marad a bejegyzés lehetőségével. A századelőn divatos, ha­sonló füzetek mennyi szemé­lyes emléket őriznek! Recep­tet olvashatunk belőlük, számiakat találunk bennük, és följegyzésre méltó helyi eseményeket: mennyit ter­mett a búza és Katalinkor locsogott-e avagy kopogott... Készen kapjuk az időjós ál­latok és növények „viselke­dését” is, ki emlékszik már arra, hogy mikor költöztek el a gólyák, a hangyák mi­lyen magas bolyokat építet­ték, pedig jó lenne tudni, milyen hosszú télre számít-' hatunk... 1987 legfontosabb esemé­nye az elöljáróságok és ta­nácstagok tabi népfőiskolája volt — könnyű kitalálni a kalendáriumból, hiszen mindjárt a füzet legelején olvashatunk róla Bárdi Jó­zsef tollából. A könyvtáros Bolevácz Józsefnek, sok mon­danivalója volt; több írása közül a kisközségekről szó­lót azért érdemes figyelme­sen elolvasnunk, mert nem­csak Bábonyról, Bulláról, Bedegről és Kapolyról be­szél, hanem a parányi tele­pülések jövőjéről is: arról, hogy mit tehetnek a közös­ségért az új vagy újra meg­alakult gazdakörök, olvasó­körök, egyesületek, miben segíthetik az elöljáróságokat. A községek történetét mint­ha a kelleténél szűkmarkúb­ban mutatná be a kiadvány, pedjig az iménti írás arra ösztönöz, hogy minél jobban ismerjék meg lakóhelyüket az ott élők. Hasznos írásba foglalta gondolatait a méreg nélküli kertészkedésről dr. Varsányi József; a gyógynövényekről Erdeiné Ligeti Ágnes közöl fontos tudnivalókat. Hiányo­lunk ellenben olyan olvas­mányos írásokat, amelyek at­tól válhatnak közérdekűvé, hogy a könyv felé fordítják a lakosok figyelmét. H. B. A CILINDERES EMBER Nemegyszer olvasunk, hal­lunk régi nagy mulattatok - ról, egyikük-másikuk néha feltűnik a képernyőn is. Leg­többször a legnagyobb Char­lie Chaplin; s láthattuk Stant és Pant, a faarcú Buster Keatont is. De ki az a-'Max Linder? A név ismerős, ám mintha róla keveset tud­nánk. Nos, a televízió most pótolja a hiányt: a héten be­mutatja A cilinder es eniber című kétrészes francia' fil­met, amelyet Maud Lindler, a művész leánya készített apjáról. Max Linder — vagyis Gab riel Levielle — 1883. decem ■ bér 16-án született Bordeaux- ban. Kitüntetéssel végezte el a zeneakadémiát, azután Pá­rizsba ment, s varie*észín- padokon lépett föl. 1905-ben kezdett filmezni. 1910-ben nemzetközi turnéra indult, föllépett a többi között Bar­celonában és Szentpétervá- rott — mindkét helyen fre­netikus sikert aratott. A tö­meg kifogta a lovakat a ko­csijából — lelkes hódolók húzták a hintót a szállodá­ig, bámulok ezreinek kísére­tével. 1913-ban Budapesten is föllépett. Gazdag életművét kevéssé ismerjük. Legértékesebb ala­kítása: a részeges Max. Mi­vel filmnegatívjainak mére­tei utánr fizették, ezért mű­vei gyakran elnyújtottak. A forgatókönyvet legtöbbször maga írta, s filmjeit általá­ban egy délelőtt csapta ösz- sze. Bármekkora tehetség volt is, elmélyültebb mun­kára lett volna szüksége ah- ■ hoz, hogy életműve mara­dandó érték legyen. A húszas évek végén tért vissza Párizsba. Fiatalon idegbaj támadta meg, s ez annyira elhatalmasodott, hogy 1925-ben feleségével együtt öngyilkos lett. a Milyen volt Max Linder? Kistermetű, vézna, csak­nem beteges külsejű, de erős izomzatú. Filmjeiben ele­gáns, zsakettes, cilindenes, kis angolbajuszú figuraként jelenik meg, s kacagtató bo­nyodalmakba keveredik. Ki­fejező arcjáték, ízes humor jellemezte azt a sajátos tí­pust, amelyet megteremtett: az előkelősködő úriembert. Alacsony termete miatt, hogy. magasabbnak látsszék, gumi- sarkot hordott. Mindig ele­gánsan öltözött: fekete re­dingót, színes mellény, csí­kos nadrág, vajszínű kesz­tyű, posztóbetétes lakkcipő, s mindehhez cilinder és séta- „pálca. Melankolikus méltó­sággal viselte a piperkőchöz illő öltözéket,,.,és így termé­szetesen még komikusabb volt, amikor ökölcsapásakat kellett elviselnie. Linder kerülte a korabeli burleszkre jellemző hajszá­kat és tortadobálásokat. Vá­lasztékos modora új volt a filmkomikumban. Elsősor­ban a nyakatokért helyzete­ket kedvelte, alakításában lélektani megfigyelésekre támaszkodott. Helyzetkomi­kus helyett a jellemből fa­kadó derűt részesítette előnyben. Nem volt ügyes akrobata. De mestere volt a taglejtések művészetének, és arcjátéka is rendkívül kifejező. Az igazi sikert éppen ezért a premier plgm, hozta meg szá­mára, hiszen 'a közelképek minden arcvonását híven visszaadták. Jellemző, hogy arcvonásait játék közben hir­telen megmerevítette — sze­rinte erre szükség volt, hogy levezesse a váratlanul kel­tett komikus hatásokat. A mindig érthető, világos cselekményeket kedvelte. Ezeket .filmjeinek címe is mintegy összefoglalta: Max, a fényképész; Max, a vir­tuóz; Idill a tanyán stb. Max Lindert a hatvanas években fedezték föl újra, méltatva művészi nagyságát, ellenállhatatlan humorát, emberábrázoló művészetét. Mindednek most mi is tanúi lehetünk. A cilimderes em­ber című film első részét december 25-én délután lát­hatjuk a 2-es programban, 19 óra 50 perces kezdettel. A második részt a jövő héten sugározza a Televízió. Műsorajánlatunk prog­ramjai ezúttal nem a nap­tári hétvégére esnek. De­cembernek e néhány napján ünnepi hangulat költözik az otthonokba. Művelődési in­tézményeink is szép ajándé­kokkal kedveskednek a lá­togatóknak. Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban ma reggel ki­lenc órától Barátom a szá­mítógép címmel — hely­színi nevezéssel — számító- x gépes játékokban hirdetnek versenyt. A két órakor kez­dődő játékdélutánon video­film-vetítés lesz, valamint számítógépes játékprogra­mok várják a gyerekeket. Négy „órakor bolhapiac kez­dődik; megunt ruhák, játé­kok és könyvek, apró lim­lomok cserélhetnek gazdát. Aki még nem döntött, hogy szüleinek, hozzátartozóinak milyen ajándékkal kedves­kedjen, itt a karácsony előt­ti utolsó alkalom: a műve­lődési központ rendezvényén karácsonyi asztaldíszeket, sajátkezűleg festett, illetve szőtt és fonott textíliákat készíthetnek a gyerekek. Es­te hét órakor diszkó zárja a programot. Holnap délután két órától, amíg otthon ké­szül a karácsonyfa, a gye­TALENTUM A KISZ új kulturális intézménye Januárban kezdi meg mű­ködését a Talentum, a KISZ Kulturális Fóruma, amelyet a KISZ KB intéző bizottsága alapított, önálló költségveté­si szervként. A Talentum jogutódja a KISZ Központi Művész- együttesnek, a Kortárs Mű­vészeti Fórumnak, és átvál­lalta a jogutód nélkül fel­számolt Ifjúsági Rendező Iroda feladatainak nagy ré­szét is. A KISZ kulturális intézménye többek között művészeti, szórakoztató és tömegpolitikai rendezvénye­ket, koncerteket szervez a fiataloknak, és a gyerekek­nek. rekeknek nagyszerű szóra­kozást ígér a művelődési in­tézmény. A karácsonyi me­sedélutánon az Ifjúsági Szín­pad Micimackó című zenés gyermekműsorát mutatja be. Lesz játszóház, valamint a Jancsi és Juliska klasszikus történetét megidéző zenés mesejátékot láthatják a ki­csik. —A kaposvári helyőrségi klubban ma délelőtt tíz órá­tól a két népszerű rajzfilm­figura, Tom és Jerry várja izgalmas kalandjaival a gye­rekeket.­Karácsonyi bált rendez pénteken este hét órától — a Mozaik együttes közremű­ködésével — a kaposfüredi Petőfi Sándor Klubkönyv­tár. Ugyanitt szombaton há­rom órától a Gyermekszín­pad mutatja be az Elvará­zsolt testvérek; című dara­bot. Kétórás, látványos bűvész- és jógaműsor várja az ér­deklődőket szombaton este hat órától a nagyatádi Gá­bor Andor Művelődési Köz­pontban. Két karácsonyi bált is ren­dez a barcsi művelődési köz­pont: szombaton hét órától a Candy, "-“»vasárnap héttől pedig a Spirál együttes húz­za a talpalávalót. Ma és holnap Videó-mese- mozi várja a gyerekeket a berzencei művelődési ott­honban. Itt említjük meg, hogy a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiállításai és tárlatai 24-től január má­sodikéig zárva lesznek. Az Oktatási Igazgatóságon azon­ban az ünnepek alatt is lá­togatható a Bernáth Aurél és tanítványai című kiállí­tás. Képünkön, ebből mu­tatunk be egy alkotást. Eigel István B. A. a magányos festő című festményét. Az ország első hivatalsegédje GÖNDÖR BÁCSI KILENCVENÉVES Kilencven év szép idő. Igazán széppé azonban az te­szi, ha van egy kedves kis közösség — munkatársak, barátok, ismerősök —, amely tudja: ő, Göndör bácsi a te­remőr .,. Több mint har­minc éve vigyázza már a kaposvári múzeum és a So­mogyi Képtár kincseit. Azt mondják, az ő munkába lé­pésével született meg a mú­zeum. Elkötelezte magát ezen a pályán — a csönd, az elmélkedés, a szépség bi­rodalmában. Göndör István először ta­lán nem is értette miértrlett olyan zajos tegnap délután a Somogyi Képtár kiállító- terme; miért jött össze sok munkatársa. Főnök, és beosztottak, a barátai. Az­tán megoldódott a titok. Dr. Pogány Gábor művészettör­ténész egyszerű, közvetlen szavaikkal köszöntötte az örökifjú embert. Mindenki nevében szólt. Majd a munkatársak és látogatók gratuláltak neki. Mert Göndör István kilenc­venéves. A Magyaratádon született fiúgyermeket a szülei Sán­dor névre kívánták keresz­telni. De közeledett a kará­csony és István napja; úgy döntöttek hát, hogy viselje az államalapító nevét. 1897. december 25-e — születésé­nek pontos dátuma. A ta­kácsmester apának nyolc gyermeke közül egyedül Ist­ván élte csak túl a két vi­lágégést. Hét testvére már halott. Tizenöt éves korában Új­vidékre került hivatalszol­gának. Katonának csak 1916- ban hívták be. S először mondták ki: „Mit keres itt ez a pici; legény?”. Mert­hogy Göndör István ala­csony termetű. Azután két telet töltött a Kárpátokban. A háborút az olasz fronton fejezte be. Súlyosan megbe­tegedett. Csodával határos módon került vissza Buda­pestre; Pamlényi Gábor ma­gyarországi határrendőr­főnök szállította saját kocsi­ján a kórházba, és alkal­mazta felgyógyulása után. Az 1918-as és 20-as évek élején Kiskunhalason telje­sített határőri szolgálatot. 1921-ben a somogyi megye- székhelyére került. Egy kis pécsi és nagyszécsényi kité­rő után ismét Kaposvár kö­vetkezett. — A cukorgyárban kap­tám munkát, majd huszon­kettőben ide jöttem a mú­zeumhoz — mondja. — Család? — Agglegény vagyok ké­rem! — húzza ki magát büszkén. — Tudja, a csalá­dom, szüleim... Z. Soós István festőmű­vész hívott a múzeumhoz hivatalsegédnek. Akkoriban ez a tiszt nagyon felelősség- teljes munkával járfe— Haj­nali fél ötkor már fűtöttem a cserépkályhákat, és egy- egy kiállítás alkalmával én szállítottam kézikocsin a képeket is a helyszínre. Megbecsültek a főnökeim is, kérem! Ortutay Gyula 1951- ben a kaposvári múzeum megnyitásakor azt mondta, hogy én vagyok az ország első hivatalsegédje. Kaptam is 400 forintot azon nyom­ban ... Nagy pénz volt az akkoriban! 1967-ben mentem nyugdíjba, de csak két évig bírtam ki, azután visszajöt­tem. Azóta itt őrzöm a kép­tárat. — Mire gondol a sok csön­des órában? — A fene tudja ... Vigyá­zok a rendre, meg a kis szőlőm jár az eszembe. De mostanában már beteges va­gyak; magas a vérnyomá­som. Huszonkét gyógyszert szedek naponta ... — Mitől ilyen szép sima az arcbőre? — A pezsgőtől — vágta rá Göndör bácsi. — Meg attól, hogy a fehérnépek nem bú- sítottak. — Ha még egyszer újra kezdené? — Lenne családom. Göndör bácsi tekintete pajkosan villan. Még most sem hisz a szemének. Solt kedves, mosolygós arcú is­merős mind őt veszi körül. Miért? Mert szeretik. Szeretik és becsülik. Lehet, hogy tényleg vele született a kaposvári mú­zeum? Lehet. De hogy nél­küle nem lenne az igazi, az nem szorul magyarázatra. Várnai Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom