Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-23 / 302. szám
2 Somogyi Néplap 1987. december 23., szerda Az új szovjet űrhajó, a Szojuz TM—4, a fellövés pillanatában Szovjet—brit megállapodás Hétfőn Londonban aláírták azt a szovjet—brit megállapodást, amely biztosítja a szovjet fél számára, hogy Nagy-Britanniában a moles- wonthi és Greenham Com- mon-i támaszpontokon ellenőrizze az amerikai közepes hatótávolságú atomfegyverek leszerelését. A megállapodást a brit kormány megbízásából Geoffrey Howe külügyminiszter, a szovjet kormány felhatalmazása alapján pedig Leonyid Zam- jatyin londoni szovjet nagykövet látta el kézjegyével. A decemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozón a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról aláírt szerződés a végrehajtás ellenőrzésének egyik formájaként helyszíni ellenőrzést irányoz elő. Mivel a szerződésben felszámolásra ítélt amerikai fegyvereket Nyugat-Európá- ba telepítették, a helyszíni ellenőrzés ügyében külön megállapodásokra van szükség a Szovjetunió és az érintett nyugat-európai országok között. A brit kormány először tengerentúli szövetségesével állapodott meg, hogy engedélyezi a helyszíni ellenőrzést. Az erről szóló brit —amerikai megállapodást december 11-én írták alá. Kedd esti kommentár Késik a válasz A szovjet—amerikai csúcs- találkozót követően többször leírták, hogy a washingtoni megbeszélések fő témája a rakétamegállapodás tető alá hozása volt, s azon csak érintőlegesen szerepelt a regionális konfliktusok ügye. Ha mégis, akkor elsősorban Afganisztán került terítékre abban az összefüggésben, hogy a moszkvai vezetés újból megismételte elkötelezettségét a konfliktus rendezésére. Már régebb óta közismert, a szovjet csapatok afganisztáni kivonásának ütemterve, amelyre 12 hónapot irányoztak elé, de bizonyos feltételek mellett ez az idő kevesebb is lehet. A „bizonyos feltétel” kétségkívül az ellenforradalmi fegyveres csoportok szándékaira utal, vagyis arra, hogy az ellenzék hajlandó-e bekapcsolódni az új afgán vezetés által meghirdetett megbékélési folyamatba. Sajnos a fegyveres ellenzék szava egyelőre csak puskaropogás formájában hallható. Múlt pénteken például olyan súlyos rakétatámadást zúdított Kabulra, amelyhez fogható az elmúlt másfél év alatt nem volt. A provokáció pedig történt mindakkor, amikor az ENSZ főtitkáré■ nak helyettese és különmeg- bízottja éppen Moszkvában tárgyalt az afganisztáni rendezés felgyorsításáról. Afganisztán egyébként mind élénkebben foglalkoztatja a szovjet embereket — írja vasárnapi számában a Pravda. Foglalkoztatja azokat, akik teljesítették, vagy éppen most teljesítik internacionalista kötelezettségüket, s a családokat, akik át- érezték a fiú, a fivér, a férj elvesztésének fájdalmát. Ezért, miközben a Szovjetunió minden erőfeszítést megtesz az afgán probléma megoldása érdekében, joggal követeli meg a becsületes álláspontot az Egyesült Államoktól ebben a kérdésben. Nos, a legfrissebb washig- toni nyilatkozat még mindig nem egyértelmű. Michael Ar- macost külügyminiszter-helyettes egy hétfői satjóértekezleten azt mondta, hogy „Washingtonnak pontos tájékoztatást kell kapnia a szovjet kivonulás ütemtervéről”, s ■az amerikai fél csak akkor szünteti be a kormányellenes erők katonai segélyezését, ha majd Genfben az ENSZ közvetítésével folyó afganisztáni—pakisztáni tárgyalásokon megegyezés születik. Korábban egyes amerikai tisztviselők a teljes szovjet kivonulást jelölték meg feltétlenül, mások a kivonulás megkezdését tartották mérföldkőnek. Ehhez képest Ar- macost mostani kijelentése „ködösítés”, hiszen csak annyit említ, hogy „Washington elkötelezte magát a tárgyalások eredményeinek tiszteletben tartása mellett ...” Szemleírók ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy Mihail Gorbacsov washingtoni sajtókonferenciáját ennél lényegesen tovább ment. Kijelentette ugyanis: „Nem akarjuk, hogy Afganisztánban a Szovjetuniót kiszolgáló rezsim 'öjjön létre. De az amerikai félnek ugyanilyen egyértelműen ki kell jelenteni, hogy ö sem törekszik egy Washington által irányított rezsim létrehozására”. Nos, ez fa kijelentés mind ez idáig késik. S. A. Vita az „űrvédelmi pajzs" körül A továbblépés kulcskérdései Befejeződött az ENSZ- közgyűlés ülésszaka Az ENSZ közgyűlése hétfőn befejezte 1987. évi ülésszakát. A küldöttek a záróülésen elfogadták a világ- szervezet két évre, 1988-ra és 1989-re szóló, 1,77 milliárd dolláros költségvetését. Kizárólag Izrael képviselője szavazott ellene, mondván, hogy a tervezett összegből közel kilenc milliót „Izrael- ellenes tevékenységre” fordítanak majd. Az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália tartózkodott; ők úgy vélik, hogy a kiadások tervezett összege magasabb az indokoltnál. A szeptember 15-én kezdődött ülésszak 144 kérdésben hozott határozatot. Közülük 62 a nemzetközi biztonsággal foglalkozott. Izrael—palesztinok Katonai erősítések Katonai erősítések érkeztek kedden a Jordán folyó izraeli megszállás alatt lévő nyugati partvidékére és a gazai övezetbe, miközben izraeli vezetők kijelentették, hogy „Izrael nemzetközi tekintélyének csorbulása árán is helyreállítják a rendet”. A megszállt területeken két hete tartanak a palesztinok tiltakozó megmozdulásai. Az ellenállás izraeli letörésének már 22 palesztin halálos áldozata van. Jichak Rabin izraeli hadügyminiszter kedden kijelentette, hogy Izrael „minden törvényes eszközt” igénybe fog venni, amit csak szükségesnek lát, hogy helyreállítsa a rendet a megszállt területeken. Nem riad vissza az olyan lépésektől sem, amelyek nem fogják növelni Izrael nemzetközi népszerűségét — mutatott rá a hadügyminiszter. Jordániában az istentiszteleteken kívül lemondanak minden karácsonyi ünnepi rendezvényt, az izraeli erőszak elleni tiltakozásul — jelentették be az ország keresztény egyházi vezetői. Ronald Reagan elnökségének utolsó szakaszában — 1988 tavaszutóján vagy nyarának elején — sorrendben a negyedik találkozója lesz Mihail Gorbacsovval, az SZKP főtitkárával, ezúttal Moszkvában. A rendkívül sűrített programú legutóbbi washingtoni tárgyalásokon — túl a rakétaszerződés aláírásán — egyetértés alakult ki közöttük arra vonatkozóan, hogy — az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szem előtt tartásával — néhány hónap alatt ki kell dolgozni a hadászati támadófegyverek 50—50 százalékos csökkentését kimondó újabb szerződést. Az ezzel kapcsolatos részleteket a washingtoni közös szovjet—amerikai nyilatkozat — mintegy keretmegállapodásként — eléggé pontosan körülírja. Ez a dokumentum tartalmazza a Genfben tárgyaló szovjet és amerikai delegációnak adott utasításokat, a várhatóan igen nagy intenzitású munka fő irányait, a különféle ösz- szehasonlítási és számítási szabályokat, az ellenőrzés módozatait. Amennyiben ezen a kulcs- fontosságú területen sikerülne elérni a frontáttörést, akkor szinte visszafordíthatatlanná lehetne tenni a világ atomfegyver-mentesítésének történelmi folyamatát. Ha jól belegondolunk abba, hogy a két legnagyobb vi- lághatalom birtokában van a tömegpusztító harceszközök legalább 95 százaléka — a hadászati osapásmérő erőknél összesen mintegy 25 ezer, különböző rendeltetésű és hatóerejű atomtöltet —, már az is jelentős előrelépést jelentene ebben az irányban, ha kölcsönösen hat-hat ezer darabra redukálnák készleteiket, amint erről szó van. Igaz, egy Ilyen radikális leépítés sem szüntetné meg az emberiség biológiai létének fenyegetettségét, de legalább mérsékelné a „túlgyilkolási” képességet, s előbb-utóbb elvezethetne ahhoz a históriai horderejű döntéshez, hogy az atomfegyverektől teljes egészében meg lehessen szabadulni. Ebből a nézőpontból aligha becsülhetjük túl a washingtoni szovjet—amerikai közös nyilatkozatnak azt az 1985-ös genfi, majd az 1986- os reykjavíki csúcstalálkozón megfogalmazott, s újból megerősített gondolatát, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak el kell kerülnie mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos eszközökkel vívott fegyveres konfliktust, mivel egy ilyen tragikus összeütközésnek nem lenne győztese, csak vesztese. A kölcsönös függésből és a mind nagyobb fokú egymásrautaltságból eredően nincs tehát más választás, mint a hadászati stabilitás Kérdéses, létrejön-e a megegyezés a hadászati támadófegyverek radikális csökkentéséről ... megőrzése, a konfrontáció egyre alacsonyabb szintre szállítása, végül a szembenállás megszüntetése. Ezt fejezi ki az a gorbacsovi javaslat, hogy az ezredforduló végéig fel kell számolni minden tömegpusztító harceszközt. E program meghirdetése óta alig két esztendő telt csak el (akkoriban sokan illúziónak tartották a kezdeményezést), de ma már felcsillan e nagyszabású program megvalósíthatóságának lehetősége. A hadászati támadófegyverek és fegyverrendszerek leszerelése azonban nem látszik egyszerűnek, könnyen megoldhatónak. Mindenekelőtt azért nem, mert ennek a kérdéskomplexumnak mindkét szövetségi rendszerben — a NATO-ban és a Varsói Szerződés szervezetében, de ezen túl is — bonyolult összefüggései vannak, közvetlenül érintik számos Sokatmondó felvétel; mintha Ronald Reagan arra esküdne, hogy végig kíván menni a leszerelés megkezdett útján ... Abrahamson tábornok, az amerikai SDK-program irányítója — az űrrepülőgép makettjével — abban bízik, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások nem akadályozzák az űrháborús előkészületeket ... állam biztonságát. Azonkívül van még egy korántsem zárt nagy kérdés: a szóiban - forgó harceszközök §0—50 százalékos felszámolása szorosan kötődik az 1972-es szovjet—amerikai ABM (rakétavédelmi szerződés) további jóhiszemű betartásához. Erről Gorbacsov főtitkár nyíltan szólt a Reagannal lezajlott négyszemközti megbeszéléseken, az amerikai elnök most utólag mégis úgy tesz, mintha a szovjet fél hozzájárulását adta volna az SDI, a csillagháborús terv „szélesebb értelmezésű” (azaz az ABM szigorú keretein túllépő) végrehajtásához. Ilyesmiről viszont szó sincs; etekimtetben a moszkvai álláspont mitsem változott. Erről az első számú szovjet vezető washingtoni sajtóértekezletén nagyon világosan kifejtette: „A leghatározottabban ellenezzük a hadászati védelmi kezdeményezés programját... ha azonban az Egyesült Államok kormánya nem veszi figyelembe véleményünket, ha létrehozza az űrvédelmi rendszert, akkor ezért teljes mértékben magára kell vennie a felelősséget...” Ügy tetszik, ezt a felelősséget Reagan változatlanul magára akarja vállalná, meri december 10-i televíziós beszédében (és azt követő legújabb megnyilatkozásaiban) egyértelműen leszögezte hogy folytatni kívánják a2 SDI-programot, s amikor készek lesznek erre, a „kozmikus védelmi pajzs” egye; elemeit feltétlenül telepíteni fogják. Ha viszont mindkét fél amellett foglal állást hogy egyikük sem törekszil a másikkal szemben katona fölényre, akkor ugyan m szükség van egy ilyen egy oldalú fölényt megteremte amerikai űrvédelmi „pajzs ra”? Az ekörül! viták — várba tóan — a következő csúcs találkozó előtti időszakban i figyelem középpontjába ke rülnek majd. Remélheti azonban, hogy a vélemény különbségek áthidalásáho Moszkvában és Washington ban a következő hónapokba! megtalálják azt az „arain; középutat”, amelyre az égés emberiségnek oly annyin szüksége van. Serfőző Lászl Fülöp-szigeti hajókatasztrófa Huszonhat túlélőt találtak Állítólag háromezren voltak az elsüllyedt Eülöp-szigeteki komphajó fedélzetén. Eddig mindössze 26 túlélőt találtak. Archív felvétel a korábban Sulpicio nevű hajóról, amely a felújítás után az MV Paz nevet kapta A Fülöp-szigeti hajókatasztrófa túlélői szerint az áldozatok száma jóval magasabb lehet, mint az eltűntek listáján szereplő mintegy 1500 fő. Corazon Aquino államfő az esetet nemzeti tragédiának nevezte, és a felelősök kemény megbüntetését helyezte kilátásba. Az utasszállító hajót közlekedtető társaság minden egyes áldozat családtagjainak 20 ezer pasót (mintegy 962 dollárt) ajánlott fel. Többen azt mondják, hogy a hajó túlzsúfolt volt, és kétszer annyi embert szállított, mint amennyi a hivatalos befogadóképessége, vagyis 1400—1600 fő. Állítólag egy utas hallotta a személyzet tagjainak beszélgetését, s eszerint háromezren voltak a fedélzeten. A katasztrófának eddig mindössze huszonhat túlélőjét találták meg. Amennyiben nem találnak több túlélőt, akkor a szerencsétlenség a Titanic 1912 áprilisában bekövetkezett, 1503 áldozatot követelő katasztrófájánál is súlyosabb. (A tengeri hajózás legtöbb áldozatot követelő tragédiája 1916 februárjában történt: egy francia cirkáló elsüllyedt a Földközi tengeren, és 3100 ember veszett oda.) A Fülöp-szigeteki szerencsétlenség áldozatainak valódi számát azért nem lehet megállapítani, mert nem vették — nem vehették — számításba azokat, akik nem a pénztáraknál, hanem a hajón váltottak jegyet, s a kisebb gyerekeket, akik jegy nélkül utazhattak. Az egyik — talán sokkos állapotban lévő — túlélő szerint ezer gyerek volt a hajón ... A hajón tartózkodó, karácsonyi ünnepekre induló utasok közül sokan aludtak, amikor a tankhajó az utas- szállító hajó közepének nekiment, szinte kettészakította, majd felrobbant és pillanatok alatt lángba borította mindkét hajót. Aggódó és elkeseredett emberek ezrei gyűltek össze a Dona Paz nevű utasszállítóhajót működtető vállalat manila'i irodája előtt, arra várva, hogy valami biztosat tudjanak meg hozzátartozóikról. A helyszínen tartózkodó kutatócsoport vezetője közölte, hogy az ütközés térségében rosszra fordult időjárás miatt egyelőre felfüggesztik munkájukat. Arra már alig van remény — mondotta —, hogy a katasztrófa színhelyén túlélőkre bukkanjanak.
