Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
1987. december 21., hétfő Somogyi Néplap 5 EGY DÖNTÉS HÁTTERE Nem iroda, hanem figyelem TÉLI ESTÉK A marcali művelődési központban esténként pezsgő az élet, sok fiatalt és idős látogatót vonzanak a különböző programok. Nemrég egy Commodore-64-es típusú számítógépet állítottak üzembe, s ezt bárki használhatja. Az egyik helyiségben húsz fiatal az angol nyelvvel ismerkedik Vass Attila tanár irányításával. Kedvelik a városban a fúvós hangszereket is. A zenei iskola kihelyezett fúvóstagozata is a művelődési központban működik. Naponta harmincöt gyermek gyakorol hangszerén Lassún Péter zenetanár irányításával. (Gyertyás László felvételei) Zenés ajándékkosár Vihart kavart egy javaslat a megyei tanács csütörtöki ülésén, s végül is nem fogadta el a testület az ifjúsági információs és tanácsadó iroda létesítéséről szóló indítványt. Aki véleményt nyilvánított, felelősséggel beszélt: a tényt — hogy a veszélyeztetett fiatalok száma több mint 30 százalékkal emelkedett az elmúlt 5 évben — nem vitatta senki sem. Azt azonban igen, hogy érdekük védelmét, gondozásukat egy új intézmény tudná a leghatékonyabban végezni az ifjúsági és sportosztály szakmai irányításával. Csaknem minden hozzászóló azzal értett egyet, hogy a meglevő intézményeket kell alkalmassá tenni az új feladat ellátására. A teljességhez tartozik: az iroda létesítését 1,2 millió forinttal az Állami Ifjúsági és Sporthivatal is támogatta volna, ehhez a pénzhez még körülbelül 600 ezer forintot kellett volna hozzátennie a tanácsnak, hogy az irodát kialakítsák és a működés feltételeit biztosítsák. A működés ezt követően évente körülbelül egymillió forintjába került volna a megyei tanácsnak. A döntést megelőző tanácstagi vitából néhány vélemény : Somogyi Zoltánná: — A törekvés támogatásra érdemes, de ez a javaslat nem lehet jó megoldás: olyan, mintha a csecsemő anyatej helyett tápszert kapna. Dr. Andrasovszky Barna: — Azt tudomásul kell venni, hogy a tápszert az anyatej pótlására adják és életet ment, hiszen ha nem kapná a csecsemő, életben sem maradhatna. Azt javaslom, hogy kísérletként egy évre hozzuk létre az irodát, s döntsünk akkor a fennmaradásáról, ha lesz már tapasztalatunk is. Dr. Mózes Gábor: — Egy évre nem lehet ilyen intézményt létrehozni, hiszen jogi problémák sorát veti föl. Hatékonyságát is aligha lehetne egy esztendő után megállapítani. Nehéz lenne azt is eldönteni, hogy ilyen esetben mit jelent a hatékonyság. , Böröcz Ottóné: — Aligha lehet feltételezni azt, hogy a veszélyeztetett fiatalok információért és tanácsért csak úgy bemennek ebbe az irodába, és jó útmutatásokkal vagy problémájuknak megoldásával távoznak. Egyébként is mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik nem Kaposváron élnek, és szükségük lenne hasonló tanácsra? Kubik György: — A társadalom ma, a szűkös anyagiak miatt, nehéz helyzetben van; a nehézségekkel küzdő tagjait azonban nem szabad egyedül hagynia. Dr. Baka József: — Minden lehetőséget meg kell ragadni azért, hogy segítsük a támogatásra szorulókat. Szita Ferenc: — A meglevő intézményeket kell arra alkalmassá tenni, hogy vállalják ezt a feladatot. Meggyőződésem, hogy akikért létrehozzuk ezt az intézményt, azok oda nem mennek be. Többre jutnánk, ha a pénzt a meglevő oktatási intézmények nyitottságának a növelésére használnánk fel. Dr. Német Jenő: — Azokkal értek egyet, akik a tanácsi háttérintézmények szerepének felülvizsgálatát, feladatai pontosítását javasolják. Ne intézményekben, hanem tevékenységi körökben gondolkozzunk! Dr. Bors István: — Egy új intézmény a gondjainkat csak növelné abban a formában, ahogyan ezt létre kívánjuk hozni, nem szolgálná a célt. Túl sokat markolna kevés eredménnyel. A vitát szavazás követte. A 75 tagú megyei tanácsból 22-en voksoltak az iroda létrehozása mellett, a többiek azt tartották, hogy a feladat ellátásához nem új intézményre van szükség. Nem a tevékenységről mondták azt, hogy fölösleges: a nehéz sorsú vagy átmenetileg nehéz helyzetbe került fiatalok gondjának megoldása — új szolgáltatások bevezetésével is — az egész intézményhálózat feladata. Azt, hogy így gondolták a tanácstagok, bizonyítja az is: a költségvetésben e célra félretett pénzt iroda nélkül is csak erre a célra engedik felhasználni, mégpedig a megyei tanács művelődési, valamint ifjúsági és sportosztályának szakmai ellenőrzése mellett. Ezt a döntést egyébként egyhangú szavazással hozta meg a megyei tanács. Dr. Kercza Imre A nagyatádi kisdiákok néhány éve a karácsonyt megelőző estéken újból és újból átnyújtják zenés ajándékkosarukat. Szombaton a II. számú Általános Iskola aulájában Kunics Jó- zsefné igazgató köszöntötte a vendégeket, valamint a város három általános iskoláját és a berzencei gyerekek kórusát. Az est szervezője a házigazda iskola énektanára, Bendur Istvánná volt, s a kisdobosokkal éppúgy sikert kovácsolt, mint az úttörőkórussal. Mindkét csoportja Bárdos- műveket adott elő; ez az este tisztelgés is volt a nagy zeneszerző emléke előtt. Bacsa Antal a II. Sz. Általános Iskola tanára rövid beszédében Bárdos Lajos munkásságát méltatva többek között elmondta, hogy a zene miként teszi szebbé életünket. A mostani karácsonyi ajándékkosár igazolta szavait. Az I. Számú Általános Iskolából dr. Vargáné Zag Ágota, illetve Pauker Zoltán vezetésével jöttek el a kórusok. Bizonyították: az évek óta tartó zenei nevelőmunkával szép eredményeket lehet elérni. Csengték a karácsonyi dalok a legfiatalabb atádi iskola diákjainak tolmácsolásában is. A III. Számú Általános Iskola kórusát Selme- czy Istvánná vezényelte. A berzencei együttes dr. Tar- nóczky Józsefné irányításával Pierpont Csilingelő csengők című dalát tette az a j ánd ékikos árba. Gleb Panfilov ötvenéves A rendező Amikor először láttam A tűzön nincs átkelés című filmet, azonnal besoroltam legnagyobb szovjet filmélményeim — a Szállnak a darvak, az Emeri sors, a Ballada a katonáról, A negyvenegyedik — közé. Fölfedeztem magamnak két csodálatos embert: Gleb Panfilov rendezőt és Inna Csu- rikova színésznőt. Igyekeztem róluk minél többet megtudni, és minden újabb, legtöbbször közös alkotásukat megnézni. Alkotást írok, mert Csurikova — a világ egyik legnagyobb színésznője, és ezit nem én állapítottam meg — minden egyes filmnek majdhogynem egyenrangú alkotótársa. Gleb Panfilov ma 50 éves. A mai szovjet filmművészet egyik legmnarkánsabb egyéniségének életrajza helyett hadd idézzek néhány mondatot egy tíz évvel ezelőtti interjúból: „— Hol született? — Magnyitogarszkban, az Ural vidékén. — Mérnöki tanulmányokat folytatott? — Igen, gyógyszeripari mérnök vagyok. Nagyon szeretem a mesterségemet. Amikor nehézségeim támadnak, kedvem lenne mindent otthagyni, és visszatérni régi foglalkozásomhoz. Csakhogy, ha nem sikerül valami, megmakacsolom magam, és még inkább meg akarom valósítani.” Aztán Komszomol-funk- cionárius lett. Egyszer moziba ment, s megnézte a Szállnak a darvákat. Más emberként jött ki az előadásról: eltökélte, hogy a filmnek szánja az életét. Amatőrfilmezéssel kezdte, aztán 1960-ban beiratkozott Moszkvában az Állami Főiskola operatőrszakára. S röviddel az annyira áhított diploma kézbe vétele előtt érdeklődése a rendezés felé fordult. Újra kezdte a tanulást. Jött 1967, és az ifjú rendező kezéből kikerült az első önálló film: A tűzön nincs átkelés. Ekkor kezdődött „sorsközössége” Inna Csuriíkovával, aki Tyotkínát játszotta. A magyar közönség figyelemmel követhette sorsukat, művészetüket, hiszen filmjeik — A kezdet, Szót kérek, Vássza, Téma stb. — eljutottak a magyar mozikba és a televízió képernyőjére. Panfilov szerencsésnek vallja magát, hiszen olyan mesterek’ tanították a főiskolán, mint Geraszimov, Rajzman, Romm, Trauberg, Jutkevics. S mert „főiskolán kívül” olyan művészek hatották rá, mint Bergman, Fellini, Bunuel, Kuroszava és Visconti — bár semmitől sem óvakodott inkább, mint hogy bármelyiküket utánozza. Sikerült önálló stílust kialakítania. Ez év tavaszán a szovjet lapok hírt adták arról, hogy Panfilov hozzáfogott Gorkij Anya című regényének megfilmesítéséhez. A szovjet alkotók ezt már háromszor vitték filmre, de Panfilov az eddigiektől alapjában különböző változatot akar készíteni. Egyéb dokumentumokat is felhasznált. Ezek legfontosabbika a Betiltott emberek — ez lesz a film címe is — című emlékirat, amelyet Pjotr Zalanov, munkás forradalmár írt. Gorkij számára ez a Zalanov szolgált Pavel Vlaszov prototípúsául. Az anyát természetesen Csurikova ját- sza. Munkatársai szerint Panfilov forgatás közben elárasztja környezetét energiával, tanácsokat ad, és közben olyan, mint egy nyitott könyv: jellemének legtitkosabb oldalait is fel lehet fedezni. Amit eddig Gleb Panfilov „letett az asztalra”: érték. Kívánjuk hogy még sok szép, érdekes, értékes alkotással gazdagítsa a szovjet és az egyetemes filmművészetet. Karácsonyi koncert Boglárlellén (Tudósítónktól.) A boglárlellei Vikár Béla Művelődési Központban pénteken megtartott karácsonyi kancert bevételét a városban magányosan élő idős emberek ajándékozására fordítják a szervezők. Az előttünk járó nemzedékék iránt érzett tisztelet vezette őket, amikor elhatározták a hangverseny megtartását. Dr. Pánczél Sarolta városi főorvos az est megnyitásakor megköszönte munkájukat és szólt arról is, hogy a gyerekek őszinte odaadása, örömmel végzett munkája bizonyítja: hagyományteremtő is lehet a koncert. Megértették: a helyiéknek erkölcsi kötelessége a magányosan élők segítése. A hangversenyen föllé-: pett: a boglárlellei 1. számú iskola énekkara, a szakközépiskola versmondója, a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kórusa és a Vikár Kórus. A boglárt gyerekek előadásában az angol karácsonyi dal volt a legsikeresebb. Csabai Jánosné tanárnő vezényelt, zongorán a fonyódi zenepedagógusok vezetője, Kovács Antalné kísérte. A kaposvári gyermekkórus kifinomult ízléssel, virtuóz módon megszólaltatott műsorszámai méltán arattak sikert. Kardos Kálmánné a formafegyelmet érvényre juttató, ugyanakkor érzelemgazdag — és ezért köny- nyed — előadásmódon valósította meg tanítványaival. Kardos Kálmán zongorajátéka is emlékezetes marad. A Vikár Kórus — Zákányt Zsolt vezetésével — a sikeres nyári boglárlellei vendégszereplés után ismét meggyőzött mindenkit: az „emberi hang” az olyan fogalmakat, mint a szeretet, a cselekvő humánum, min- ,denki számára átélhetővá teszi. OLVASÓ GYEREKEK A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a gyermek- könvhéttel próbál kedvet ébreszteni a legifjabbakban az olvasásra. Az eredmény azonban még mindig várat magára. Kiss Norberttel, a megyei könyvtár gyermekrészlegében találkoztam. A nyolcéves kisfiú nem boldog, amikor könyvélményéről faggatom. — Ritkán olvasok, a televíziót szívesebben nézem. A könyvek közül a színeseket szeretem, azokat, amelyekben sok a kép. Karácsonyra biztos kapok az idén is könyvet; a nagyi mindig vesz, bár még a tavalyiakat sem olvastam el. A könyvtárba szívesen járok, de inkább rajzolgatni szeretek. A bátyámat szoktam elkísérni : ő mindig rengeteg könyvet visz haza. Testvére elmélyülten tanulmányozza a Búvár zsebkönyvek Kutyák című kis kötetét. Az asztalon ott sorakoznak a legújabb Delfin könyvek is. — Karácsonyra kutyát kértünk; igaz, anyuék még ellenzik, de hátha meglepnek vele. Ezért olvasom most ezt a könyvet. Szeretem a Búvár sorozatot, mert sok érdekeset meg lehet tudni belőle. Nekem is van otthon jó néhány. A könyveket szeretem, karácsonyra is kértem. A kirakatban már megmutattam anyunak azt, amelyik a hajómodellezésről szól. Nemrég ért véget a gyermekkönyvhét: irodalomórán látogattunk el a könyvtárba és egy könyvesboltba. A tanító nénivel megnéztük a könyvújdonságokat: sok szépet láttam, de a hajós tetszett a legjobban. Mondtam is az öcsémnek, de őt nem nagyon érdekli. Olvasni sem szeret: talán azért, mert még kicsi hozzá. A nagyobbik testvér tizenkét éves. H. É.
