Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. december 19., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Játékmackók melege KIÁLLÍTÁS A KILIÁNBAN Ki ne emlékezne még éle­te első játékmackójára? A puha kis bábú melegsége felszárította a sérelem nyo­mán kibuggyanó könny­cseppeket, és szeretetteljesen simult kis gazdájához a süp­pedő párnán, elalvás előtt. Hol vannak a rég'i ma­cik? Nagytakarításkor, lom­talanításkor néha még belé­jük ' botlunk, tépett fülét igyekszünk helyére illeszte­ni és titokban egy pillanat­ra ismét magunkhoz szorít­juk : gyermekkarunkat. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának két pécsi kép­viselője csalogatott vissza a gyermekkorba. Dechandt Antal grafikus — és Szilá­gyi Szilárd festőművész ké­pei és gondolatai egymásra rímelnek. Bizonyára nem vé­letlen az sem, hogy közösen állították ki munkáikat. S bár a képek címet is hordoznak: Éjszakai formák, A macim beint, Béke, A dol­gok állása, Szilágyi • Szilárd­nál mégis a színek és for­Nem fakult meg a diszkó fénye A Diáktanya egy éve A múlt év októberében a KISZ Kaposvári Városi Bi­zottsága elnyerte a megyei tanács alkoholellenes bizott­sága pályázatának 50 000 fo­rintos fődíját. — Ez volt a Diáktanya el­ső bevétele — mondta Vol- ner Zsuzsa politikai munka­társ —, éppen elég az indu­láshoz. — Mi volt a pályázat tár­gya? — Egy forgatókönyvet ké­szítettünk, amelyben keretet és vonzó, rendszeres — ter­mészetesen alkoholmentes — programot vázoltunk fel a kaposvári középiskolások és a szakmunkástanulók részé­re. Az élménybeszámolók, vetélkedők, politikai tájékoz­tatók mellett fellépési lehe­tőséget biztosítottunk a mű­kedvelőknek. Ehhez nagyon alkalmas helynek ígérkezett a Dorottya nagyterme, ame­lyet kedvezményesen vehet­tünk igénybe. Kezdetben, amikor még csak negyvenen- ötvenen voltunk, az sem oko­zott gondot, ha valamilyen rendezvény miatt kiszorul­tunk innen, mert a bárban akkor is elfértünk. Három­száz fiatal részére azonban — ennyien járnak már ide — más megoldás után kell néznünk. — A programon kívül van-e más oka is a népsze­rűségnek ? — Igen. A hallgatólagos és részleges nyitottság. Nem gondoltunk például a múló időre, a „kiöregedésre”. Pe­dig az idén érettségizettek és az új szakmunkások to­vábbra is szívesen járnak hozzánk. Nem csukhatjuk be előttük az ajtót, hiszen itt kötött barátságokat, kapcso­latokat sértenénk. Meg aztán jó néhány levelező és esti tagozatos dolgozó fiatal kul­turált szórakozását is bizto­sítja minden csütörtökön délután és a hónap utolsó vasárnapján a Diáktanya. És, el ne felejtsem: nálunk a diszkó fénye sem fakult meg, ebben bizonyára szerepe van a műsorválasztásnak is. — Igen — vette át a szót Várhalmi Károly, a népsze­rű műsorgazda. — Mostaná­ban stílusváltásra volt szük­ség, a fancy és a rep megy leginkább, de változatlanul népszerűek az európai stílu­sú olasz számok is. — Mennyibe kerül a belé­pő? — Harminc forintért bárki bejöhet, az alapító törzstagok pedig húsz forintot fizetnek egy-egy alkalommal. — És mik a tervek? — Szeretnénk következete­sek lenni — mondta ismét Volner Zsuzsa. — Törekszünk a változatosságra, mert enél- kül a rendszeresség előbb- utóbb elszürküléshez vezet­ne. Az őszi vígság tapaszta­latait felhasználva több olyan nagy rendezvényt is szeret­nénk műsorra tűzni, amely tömegeket vonz és egyúttal kasszasikert is hoz. Vallató Géza mák, a kaotikusán örvénylő kozmosz, benne az élet csí­rájával, vagy halálával, ön­magukért beszélnék. Szépek ezek a képek és rútak. Rútak, de nem a szó eredeti értelmében, hanem megrendítően. A zöldek fé­lelmetes ingoványa, a rózsa­szín testek, egymásnak fe­szülő csonkjai kínlódást, va­júdást tükröznek. Mintha egy új világ készülne meg­születni. De minden születés és újjászületés, amely szépet ígér, ott hordozza magában » a mocskolt és a vért is. Munch „Sikolya” és Derko- vics ereje lüktet a képeken. Ne próbáljuk őket semmi­lyen stílusirányzatba bepré­selni! Nézzük meg és lás­suk: ilyenek vagyunk! És ha a maci „be is intett”, azért vállaljuk a felnőtté- válás „medvekorszakát”! Várnai Ágnes CSALÁDI VASARNAP December 20-án délután ismét jelentkezik a televí­zióban a Családi vasárnap. Eddig ebben a műsorban rendszerint két család sze­repelt, ez alkalommal — te­kintettel arra, hogy a mű­sor témája a nagy család — egyetlen famíliát, Márcziékat keresték fel, ők állnak a hetvenperces program kö­zéppontjában. Márcziék ki­lencen vannak: a papa, aki az Iparművészeti Főiskolán tanít, a mama, aki jelenleg odahaza van a legkisebb gyerekkel, valamint a hét gyerek. Érdekesen indul az adás: sokgyermekes családok gyermekeinek rajzaiból lát­hatunk montázst. Ezt portré­film követi Márcziékról. Eb­ből megtudhatjuk, milyen az ilyen nagy létszámú család­ban a munkamegosztás, ki kivel, hogyan foglalkozik. A film után beszélgetés követ­kezik a stúdióban, amelyen a Márczi szülőkön kívül részt vesz F. Várkonyi Zsu­zsa pszichológus, Fekete Gyula író és Varga Domo­kos. A beszélgetésből kide­rül, milyen családból jöttek a résztvevők, kik miért vál­laltak sok gyermeket, ho­gyan egyeztetik munkájuk­kal a nagy család gondjait. Felvetődik a kérdés: mi­lyen megbecsülést éreznek a társadalom részéről? Mert az anyagi támogatás a meg­becsülés jele, de vajon mi­lyen a sok gyermeket válla­lók megítélése? Megtudjuk, hogy a Hazafias Népfronton belül működő egyesületeken kívül is létezik Nagycsalá­dosok Egyesülete, amely spontán kezdeményezésre jött létre. Nyílván, mert tag­jai szükségét érezték az ösz- szetartozásnak. Segítik egy­mást sok mindennel, kinőtt ruhák cseréjével, korrepetá­lással, közös ünnepek ren­dezésével. Nem siránkoznak, csupán azt szeretnék, ha a társadalom elismerné őket. A műsor készítői neves személyiségeket is meghív­tak a stúdióba, olyanokat, akik nagy családban nőttek fel vagy akiknek sok gyer­mekük van. A meghívottak között van Medveczky Adám, Balczó András, Czakó Gá­bor. Nevelési és érzelmi problémákról is szó esik majd, és újabb meghívottak — a tervek szerint Tahi Tóth László, Kőbán Rita, Me­lis György — vallanak ar­ról: mit jelent számukra, hogy sokgyermekes család­ban nőttek fél, hogy sok testvérük van? Felelevenítik emlékeiket, emlékeznék régi karácsonyokra. Megtudjuk azt is, hogy a Márczi gyere­kek hogyan készülnek az ünnepekre. Márczi papa zongorázik, a gyerekek közül többen zenét tanulnak vagy népdalkörre járnak. A Családi vasárnap programja ezért kántálással fejeződik be. A műsort december 20-án vetítik az 1-es programban, 14 óra 05 perces kezdettel. RÁDIÓJEGYZET Regionális „Kék fény” Miként adhatja el min­denki szeme láttára egy vil­labérlő valakinek a nyaraló­ját? LeSipuskásnak számít-e az a rendőr, aki egy fa mö­gül próbálja bemérni a köz­lekedő autósókat? Intézked­het-e egyedül az önkéntes rendőr, és vajon ha vízi ön­kéntes, akkor bármikor mo- torcsónákozhat a Balato­non? Ugyancsak egy konk­rét kérdés: egy érettségiző lánynak milyen esélyei van­nak a rendőri pályára? Nincsenek tabukérdések, mert megválaszolják őket. Ezt pedig jól bizonyította, hogy a válaszadók — Bara­nya, Tolna, Zala és Somogy rendőrfőkapitányai ’ — egy­szer sem felelték azt: „ké­nem, erre most nem lehet válaszolni, nem ebbe a mű­sorba tartozik.” Érett műsort hallhattunk ezúttal a Magyar Rádió pé­csi körzeti stúdiója szerkesz­tésében, s tegyük hozzá: jó kedvcsináló volt ahhoz, hogy — amint a rádióadás csütör­tökön hatkor befejeződött — átkapcsoljunk a tv kettes programjára, és ott lássuk a folytatást. Az előzményekről annyit, hogy a pécsi rádió 1982-ben indította el a sorozatot, s a helyi tévéstúdió 1985-ben „beszállt”, majd az idén a Dunántúli Napló is bekap­csolódott. Mikrofon, kamera, toll — teljes tehát a kör, amely hozzásegítette a té­mát a rendkívüli érdeklő­déshez. Ezúttal az élő adás Bog- lárlelléről jelentkezett. A házigazda dr. Böröcz István vezérőrnagy, megyei rendőr- főkapitány nyíltan beszélt a somogyi gondokról. A négy megye bűnözési statisztikája sajnos Somogy­bán a legrosszabb. Az erő­szakos bűncselekmények ugyan valamicskét csökken­tek, de a skála nálunk a leg­teljesebb, s a halálos köz­lekedési balesetek száma is itt a legmagasabb. Ebbe ugyan közrejátszik — ahogyan a bűnözés többi te­rületébe is — a Balaton­part. így aztán nem vélet­lenül jött az a telefonkér­dés: terveznek-e a parton rendőrkapitányságot Siófo­kon kívül is? A válasz nem­leges, de a boglárlellei rend­őrök is széles körű felada­tot kapnak. Szeretnék, ha tanácsi hatáskörbe kerülne a külföldiek bejelentkezése. A szerkesztés szempontjá­ból dicséretes a pécsi stú­dió műsora. Tudták, hogy — akár a rádióban, akár a té­vében — az érdekes bevá­gások, rövid riportok, a hallgatói, nézői kérdések még színesebbé, élőbbé te­hetik az adást. Így aztán nem is csalódtunk, sőt ez a bizonyos „amatőr Kékfényes" szerkezet csak emelte a mű­sor színvonalát. A gazdásá­gi társulás vezetőjének „mo­nológja” teljes volt: el­mondta nemcsak azt, hogy mit csalt, mi a bűne, ha­nem azt is, hogy milyen élet­vitel vezetett ide. Megismer­hettük a villaeladó fiatal­ember nem is annyira kis­ded játékait, s azt, hogy — sajnos — a legnagyobb elő­vigyázat ellenére is becsap­hatok vagyunk. A főkapitányok bizonyí­tották: a harácsolás, a kor­rupció, a garázdaság, az it­tas vezetés vagy a legki­sebb tolvajlás megelőzé­sének, megakadályozásának, földerítésének hatásfokát ja­víthatja a lakosság önzetlen, jóhiszemű segítsége. Békés József A karácsonyi könyvespolcra ajánljuk Szembenézve A.Sajti Enikő Kurkó Gyárfás emlékére KOSSUTH vösségéveh józanságával ír. Úgy, ahogy az orvos is ope­rál, józan értelemmel és meleg szívvel. A székely fenyőóriás KURKÓ GYÁRFÁS, így csupa nagybetűkkel írva ne­vét. Vannak, akik nem tud­nak róla. Hiba. Az emlékére megjelent kötetet Lipcsey Ildikó gyűjtötte össze. (A Kortárs novemberi számá­ban is írt már Kurkó Gyár­fásról, megrázóan.) A fasi- zálódó királyi Romániában 1934-től ellenzéki mozgal­mak bontanak zászlót, ezek egyike a Magyar Dolgozók Szövetsége, s elnöke a Csík- szentdomokoson született munkásember: Kurkó Gyár­fás. Hamarosan szövetségre lépnek a dr. Petru Groza vezette Ekés Fronttal. Kur­kó és Groza barátsága több mint jelkép. A második bé­csi döntés után Hitler ket­téosztja Erdélyt. A Führer így zsarolja szövetségeseit: Antonescut és Horthyt. A királyi Románia „kiugrása” sikerül, s megindul a ma­gyar lakosság tömeges de­Nem elkésett, megkésett Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöke késett. Amikor har­madik önéletrajzi kötetét, a Megkésett börtönnaplót köz­readta, tudta, hogy a szemé­lyi kultusz karáról felelőtle­nül nem lehet írni, még an­nak sem, aki az ÁVH börtö­neinek hetedik bugyrát is megjárta. A szörnyűségek elkövetése nemzetközi jelen­ség volt, s ezért a gyökerek feltárásához is nemzetközi összefogás kellene. Részlet a börtönben ve­zetett kockás füzetből: „Egy nagyobbacska szobába lép­tünk, amely tárgyalóterem­nek volt berendezve. De e szürke, mondhatnám rideg helyiség csak néhány pilla­1941 1944 portálása. A Maniu-gárdis- ták náci módszerekkel kez­denek a „magyar kérdés” megoldásához. Kurkó Gyárfás (akiről Sü­tő András egyik drámáját írta) az erdélyi magyarság hivatalosan is elismert ve­zetője lész, dr. Petru Groza pedig miniszterelnök. Né­hány munkás év — ebből a korból valók a levelek a kö­tetben —, majd 1949-ben le­tartóztatás. Tizenhat év bör­tön . . . Hazaárulásért. A szé­kely fenyő eltörve kerül ha­za. Rehabilitálták, s öt éve halott. Harcolva is és szen­vedve is tudta, hogy Duná­nak, Oltnak égy a hangja. börtönnapló natra kötötte le a figyelme­met. Nagy meglepetésemre is­merős arcok tűntek fel élőt-, tem. Az elnöki emelvénnyel szemben., jobbról-balra két fegyveres őr védelme alatt már ott ült Kádár János, Donáth Ferenc, Haraszti Sándor. Így, ebben a sor­rendben . . . Letartóztatásuk előtti kép élt még bennem róluk, s ahhoz képest csak árnyképeknek tűntek vala­mennyien.” Az árnyképekből emberek lettek —, mert meg tudtak annak maradni —, s az em­bereknek látszó ítészekből árnyak. Hisszük, hogy visz- szavonhatatlanul. Vannak pillanatok, ami­kor az egyénnek is, az or­szágnak is szembe kell néz­nie a múlttal, „Mert növeli, ki elfödi a bajt” — írta Illyés Gyula, igazan. A Kossuth Könyvkiadó kará­csonyi ajánlata is ezt su­gallja: A hideg napok Újvidék, Zsablya — 1942 január. „Mit tegyen a tör­ténész, ha azt látja, hogy évtizedekkel, lassanként egy fél évszázaddal az esemé­nyek után a Délvidék szó puszta kiejtése is ellentétes érzelmeket kavar fel, vagy a bűntudatot, vagy a „volt aztán ott más is” suttogá­sát váltja ki. Nincs más jár­ható út, mint szembenézni saját múltunkkal, egyúttal az itt élő népek közös múlt­jával, hogy eloszlassuk a félreértéseket, tévhitet és tudattalanságot egyaránt”, így ír A. Sajti Enikő: Dél­vidék 1941—1944 című mun­kájának előszavában. A szerző igényesen és híven követi a magyar történetírás útját, s a „hideg napokról” utóbbi években megszokott a történettudós objektív hű-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom