Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
Somogyi Néplap 5 1987. december 14., hétfő 4 Lépések a táncszínház felé Az első teljes magyar fordítás -_____ Korán —A Korán világa A Somogy Táncegyüttes önálló estje Mosóczi István együttese újabb lépést tett a táncszínház £elé: szaporodnak azok a tánckompozíaiók, amelyek megújítva néptánc- mozgall munkát segítik a hagyományőrzést. Táncszínházzá érett produkciók szülét* telk az utóbbi években a Somogy Táncegyüttesben. Jó volt látni, hogy a péntek esti önálló esten nem volt üres egy szék sem a kaposvári Lraflinca Sándor Művelődési Központban. Hagyományos lett már a Somogy Táncegyüttes decemberi önálló estje, hiszen 1979 óta rendszeresen bemutatkoznak az év termésével a kaposvári közönségnek. Miért ilyen sokkal az ünnepek előtt? Az együttes vezetője adott erre magyarázatot: 19-én az Operett Színházban szerepelnek; a Az egyik kezét nagyapa fogta, a másikat Jézus. Nagyapa keze csontos, sötétbarna — szerteágazó sötétlila erekkel —, s mindig kellemesen száraz és hűvös. Jézusnak jóval kisebb keze van. Az ujjai is rövidebbek. A tenyere puha és áttetsző fehér, mintha nem fogna rajta a napsütés. Nagyapa fűzős barna cipőt, vasalt nadrágot, mellényt (a mellényzsebében ketyeg az órája), zakót, fehér keménygal- lárt és kalapot visel. A másik kezében kampósbotot tart, s menés közben meg- megkoppan a bot vasált vége. Jézus lábait nem lehet látni, mert eltakarja földig érő szürkés-fehér szoknyaszerű ruhája; lehet, hogy szandálja van, de az is, hogy mezítláb jár. A fején kalap helyett fényes karikát visel. Mennek a Fő utcán, befordulnak a szedresbe. Az öreg fák vastagok, ráncosak, mozdulatlanok. De arcuk van, és mindegyik arcon más kifejezés. Az egyik szomorú, a másik haragos, a harmadik örvendezik — talán éppen annak, hogy látja a kisfiút —; vajon, ha szólna hozzájuk, tudnának-e válaszolni?, tűnődik, és otthon előveszi a képeskönyvét, amelyben orruk, fülük és füllig érő szájuk van a fáknak. A nagymama sírjánál állnak. Jézus most bent van a temetőkápolnában, az oltárképen, és éppen azt mondja az ördögnek, hogy néptáncantológiában évek óta fölvillantják a Somogy legsikerültebb koreográfiáit. Mozgalmas évet zár kiemel„távozz tőlem, sátán!” Az ördög egyenesen a pokolból jött, szőrös, fekete testéinek olyan szaga van, mint a füstölgő kályhának. Jaj, de büdös vagy, fintorog Jézus. A sátán sündörög, loboncos farkát csóválja, hízelkedik, s a világ legértékesebb kincseit kínálja neki. Buta sátán. Azt hiszi, hogy Jézus nem tudna magának kincseket szerezni a saját erejéből ... — Imádkozzunk a nagymamáért — szól a nagyapa és leteszi az öntözőkannát. A vörös nap már a Kerenó- erdő fölött áll, mindjárt este lesz, az alkonyainak nedves fű-szaga van, ás bogár- nyi neszek sarjadnak a sírok között. A nagymama a vasráccsal elkerített sírban fekszik az árvácskák alatt. Ennek éllenére látja őket, amint imádkoznak, mert a lelke a mennyországban van. Az imát félig hangosan mondják. Közben a kisfiú arra gondol, hogy a nagypapa vajon eléggé biztos-e abban, hogy a nagymama a mennyországba került, ha clyan sokszor kell imádkozniuk érte? — Miről ismerjük meg egymást odafönt? — kérdezi aggodalmasan a nagypapát, mert ő a testből kiszálló lelket egy fehér korongszerű képződménynek sejti, olyannak, mint a falióra ingáján a rézkorong, vagy mint a telihold. Persze, csak a bűntelen lelket látja tiszta fehér korongkedő művészeti eredményekkel az együttes. — Mosóczi és az utánpótlásról gondoskodó Németh Ágnes munkásságát Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazták. Két külföldi bemutatkozás mellett a legjelentősebb hazai siker a XIII. országos néptáncfesztivál koreográfiái díjá. Mosóczi mostanra is tartogatott meglepetést, az ismerős koreográfiák mellett „bambaként” robbant a Botoló című paródia, amelyet — másakkal ellentétben úgy vélem — nem művészi mámorban fogalmaztak, hanem nagyon is mély fölismerést takar. A különböző táncelemek, külön-külön is élnek. Egymás mellett azonban örömünnepi hangulatot árasztanák. Akik a Somogyi Aprók — az utánpótlás együttes — közül már felnőttek, Mezőségi táncukkal lepték meg a nézőket. Azt, hogy menynyire szeretnek táncolni, kifejezésre is juttatták. A felnőtteket jó értelemben véve utánozzák. Személyes élmény számukra a munka, nemcsak a koreográfia. Az ének és a zene szerves n'ak, a bűnösök itt-ott foltosak, vagy teljesen belepi őket a korom. — Ezt bízd a jó Istenre — feleld a nagypapa és megsimogatja az arcát. Mintha megsejtené, hagy az alkonyat különös fényei, neszei, iratai között, a csont-gyökerekbe fogódzó bokrok leheletében gyanakvás és félelem támadt benne. Arra, hogy hátha nincsen „odaát”, nem gondol; őt az aggasztja, hogy a túlvilágon nem ugyanazzal a nagyapával fog találkozni, mint aki itt van mellette. Mert ő ezt a nagyapát szereti. Ehhez pedig hozzátartozik kellemes fogá- sú, hűvös keze, nyírott ősz bajusza, barna öltönye, kalapja, sőt a vasalt végű botja is. A kisfiú azt szeretné, ha a nagyapa a másvilágon is pontosan olyan lenne, amilyen most. Ha a mennyországban . is azzal a sietős, jól ismert mozdulattal nyúlna a mellényzsebébe, hogy megnézze, hány óra van. Ha ott is barnakeretes szemüveget tenne föl, amikor maga elé teríti az újságokat. Arra gondolni sem jó, hogy „odaát” egy olyan nagyapa fogadja majd, aki télen nem visel prémgaLlié- ros bekecset, és reggelente nem borotválkozik a lavór fölött hosszú borotvakéssel, akinek nincs íróasztala, tolla, ceruzája, gumiarábiku- ma, rengeteg berámázott fényképe a dívány fölött, akinek díványa sinc9, se dí- ványpárnája, híreket mondó rádiója, petúniákkal, hajnalkákkal, margarétákkal beültetett udvara, almafája, barackfája, mogyoróbokra. És a mama?! Lehet, hogy a mama is csak egy lélek desz odafent? Fölfémllk benne a korong alakú képződmény, s elszorul a szíve. része a tánckompozícióknak, s nem csupán kíséret. A Zengő együttes Bergics Lajos vezetésével részese a Somogy Táncegyüttes sikerének: az ünnepi önálló esten bemutatták első hanglemezfelvételüket és azt, amelynek kiadását a Somogy Megyei Művelődési Központ támogatta, A Somogy Táncegyüttes ismert koreográfiái melllett három újjal lépett pénteken a közönség elé, az önálló esten. A Tavaszi szél nemcsak új zenei hangzással szólalt meg a Vízöntő együttes átköltésében, hanem a koreográfia is új színt hozott a néptáncban. A hagyományos ünnepkörükhöz kapcsolódó, új megfogalmazású koreográfiák mellett felvillan egy olyan kompozíció is, amely a tánchagyományokra épül ugyan, de a mái ember érzés- és gondolatvilágát fejezi ki. Történelmi tabló nyílt ki előttünk az újabb tánckompozíció előadásával, a századfordulóról. A Somogy Táncegyüttes pénteki önálló estje szép karácsonyi ajándék volt. Horányi Barna — Vailami bajod van? — kérdi a nagypapa, aki mindig megérzi, ha őneki rossz kedve van. — Félek — vallja meg őszintén. — Ugyan mitől? — A másvilágtól. Nagyot nyel, és megpróbálja elmagyarázni, miért fél. Erőlködik, dadogva keresi a megfelelő szavakat, s egyre nyilvánvalóbb számára, hogy előbbi töprengéseiről képtelen értelmesen beszámolni. Csüggedten elhallgat. Nagyapa sokáig nem szól, már-már úgy tetszik, válaszra sem méltatja. — Légy türelmes— mondja végül — Jézus majd minden kérdésedre válaszol. — Jézus mindenkinek válaszol? — Mindenkinek. — És mikor fog nekem válaszolni ? — Azt csak ő mondhatná meg. Csakhogy Jézus, bár mindig velük van, sohasem mond semmit. Pedig ők sokszor szólnak hozzá. Amikor imádkoznak, nagyapa szerint vele beszélgetnek, de hát milyen beszélgetés az, amikor mindig csak az egyik fél beszél, a másik meg örökké hallgat? Az imákat már kicsi korában megtanulta, azóta sem figyel az értelmükre, csak mondja őket, mint a vízfolyás. Az „Ürangyalá”-nak ezüst színe van, mint a harangszónak, az Üdvözlégy Mária puha és zöld bársony, akár a díványpárna, a Miatyánk és a Hiszek egy pedig két egyforma fehér szikla, s — mint a képeskönyvében — hángyanyi emberek állják körül őket, csöpp bányászlámpással a kezükben. (Folytatjuk) Az idei téli könyvvásár igazi szenzációja Simon Róbert munkája, a Helikon kiadványa: a Korán és A Korán világa. Korunk egyetlen terjedő vallása, az iszlám — és a ma már csaknem milliárdnyi muszlim hívő — szent könyve a Korán és az első teljes magyar fordítása ez a mostani. Aki valaha is olvasta bármely idegen nyelven a Koránt (vagy részleteit), az tudja: lefordítani — életmű. A Korán magyar nyelvű átültetése a negyvenes évei közepén járó tudós két évtizedes munkásságának mellékterméke. Azt, hogy arab nyelven a Koránnak hány kiadása van, csak Allah tudja. De a hozzánk legközelebb lévő muszlim népnek, a töröknek, több mint 70 Korán fordítása — kezdődik az 1923-as kairói Korán-kiadás alapján készült fordítás a 114 szúra egyik * legszebbikével, A megnyitóval. A történelmileg elsőként keletkezett szúEzzel el is jutottunk a Korán egyik problematikájához, amiért még az érdeklődőnek is el kell olvasnia — meg kell kísérelnie elolvasni — a második könyvet, „A Korán világát”. Nemcsak tudománytörténeti érdekessége van annak, hogy melyik szúra (esetleg az egyes szúrákon belül a vers) mikor keletkezett. Még csak nem is a tudósok, hanem mindenekelőtt a muszlim hívők százmilliói számára fontos. Miért? A probléma megvilágítására vegyük a Simon Róbert által felhozott bortilalom példáját, itt egyszerűsítve. A 2. szúra súlyos véteknek tekinti a borivást, amely azonban valamelyes hasznára is van az embernek, de a belőle fakadó vétek nagyobb a hasznánál. A 4. szúra szerint: „Ne közelítsetek az istentisztelethez ittasan!” Vagyis eddig még nincs kifejezett, és főleg nincs általános tiltás a borivás vonatkozásában. Az 5. szúra a borivást „a Sátán förtelmes művének mondja, amellyel az ördög ellenségeskedést és gyűlölséget akar szítani közöttetek”. Vagyis ez már egyértelmű tilalom, hiszen — a Korán minden szava Allah kinyilatkoztatása, vagyis tehát Isten szava, ezért — az ördög műve csak ellenséges lehet az istenivel. A 16. szúra ezzel szemben azt mondja: „... a szőlőskertek gyümölcseiből részegítő italt és jó táplálékot készítetek magatoknak”. Itt a bor — mint részegítő ital — a jó táplálékokkal együtt szerepel, s egyáltalán nem tiltó összefüggésben, hiszen ugyanennek a versnek a következő sora is csak any- nyit mond még: „Bizony jel van ebben azok számára, akik élnek az eszükkel.” Vagyis legfeljebb csak fakultatív a borivás tilalma, ténylegesen nem is tilalom. Miután a muszlim jog a Koránon alapszik, a jogtudós — és százmilliók mindennapi gyakorlata — számára rendkívüli a jelentősége a sorrendnek: ez dönti el, mi az a rendelkezés, ami eltörlő és melyik az eltörölt. Ezek után nézzük a főművei, Simon Róbert munkáját, „A Korán világát”-t. Ez a több mint 550 oldalas mű két nagy részből áll. A nagyobb terjedelmű, a mintegy 400 oldalas anyag a Korán 114 szúrájának rendvan. Német nyelven pedig tizenöt létezik. A Helikon nemcsak a lemaradást pótolta, hanem egyúttal az orientalisztika és az iszla- mológia tudományok nemzetközi élvonalává tette a magyar Koránt. Simon Róbert az eredetit nyolc nyelven megjelent fordítással vetette egybe, s az általa elfogadott értelmezés mellett minden esetben megadja az ettől eltérőt is. Igyekszik visszaadni — amennyire ez bármely nyelven egyáltalán lehetséges! — a Korán eredeti szépségét, fantasztikus formavilágát, és hihetetlen — úgy is mondhatnánk: a rá jellemző — filológiai precizitással a pontos tartalmi tükrözésre törekszik. Az első kötet 500 oldalán azonban az olvasó ebből mit sem lát: „Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében. Dicsőség Alláhnak, a teremtmények urának, a könyörületesnek és az irgalmasnak, aki az ítélet Napját uralja! Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért. Vezess minket az egyenes úton, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén!" „Hirdess Urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az embert. Hirdess! A te Urad a legnagylelkűbb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott. ra azonban nem ez, hanem sorrendben a 96., „A vérrög” című. Abban egyetlen szakértő között sincs vita, hogy e szúra első öt verse a legkorábbi: kívüli munkát jelentő, precíz filológiai magyarázatával foglalkozik. Legelőször is adja az egyes szúrákra vonatkozó legfontosabb irodalmat, egészen pontosan azt a bibliográfiát, amely Simon Róbert véleménye szerint használható. Ezután foglalkozik a szúra elnevezésével, majd keletkezésének idejével, végül pedig az egyes versek különböző értelmezési kísérleteivel (még olyan kérdésekre is kitér, hogy a Próféta miért használt egy szót például többes számban, holott nem az lenne az arab szövegben a kívánatos). És mindenütt felrajzolja a még megoldatlan kérdőjeleket is. A második rész, a több mint 100 oldal terjedelmű tanulmány címe „Mohamed és a Korán". Ennek első része a történeti háttérrel foglalkozik, és megrajzolja, hogy milyen volt az i. sz. 6. században a két nagyhatalom és a „harmadik világ” viszonya, milyen volt ebben a korban a centrum-periféria ellentéte, milyen szerepet játszott a kereskedelem az iszlám kialakulásában. Foglalkozik — természetesen nem a szokásos életrajzok szerint.— a Próféta életével és a vallással, amit alkotott. Ez utóbbin belül is azt vizsgálja: melyek voltak azok az okok, amelyek olyan népeket is az iszlámra térítettek, amelyeket korábban más hódítók, más vallások képtelenek voltak magukba olvasztani. A tanulmány második része a Korán tanulmányozásához szolgáló bevezetés. Ebben érinti — tagadólag — a Próféta — muszlim hagyomány szerinti írástudatlanságának kérdését, a szúrák összegyűjtésének, majd sorrendbe állításának problematikáját, a Koránfogalom és szinonimáinak, a Korán nyelvének és stílusának, valamint a Korán da- tálásának problémáit. Végül az időrendi táblázatot szakirodalmi tájékoztató zárja. Azt mondhatnánk: Simon Róbert Koránfordítása, és még inkább A Korán világa című könyve nélkül úgy botorkálnánk az iszlám vallásában és az arabok története egy rendkívül jelentős szakaszában, mint sötétben a vak teve. Dr. Benke József SZAPUDI ANDRAS ESZMÉLÉS
