Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
4 Somogyi Néplap 1987. november 11., szerda Sorompó felr sorompó le VÁLTOZÁSOK A FONYÓDI KÖZLEKEDÉSBEN Mi kell a világhírhez? Az, hogy beszéljenek róla! A íonyódi sorompó ismert egész Európában, vagy talán még azon is túl. Nyári napokon legálább 10 ezer ember áll meg előtte. Megcsodálják hagyományos, szakállas formáját, s várják, mikor mozdul meg. Lehetőleg fölfelé. Mert általában lent van. Vagy csak úgy látszik. — A hajóállomás előtti sorompó a Fonyodón közlekedők első számú közellensége? — kérdeztem Erdei Zoltán állomásfőnököt, kicsit még a nyári élmények hatása alatt. — Kétségtelen, hogy néha elképesztő jelenetek adódnak ennél a sorompónál. CA Fonyódra érkező turisták nagy része — nem ismerve a helyi viszonyokat — a strand előtt, illetve a Fürdő utcában kíván parkolni. Ha ehhez hozzávesszük a több ezer üdülőt, aki a strandra, vagy azokat, akik a hajóállomásra, illetve onnan a községbe tartanak, elképzelhető milyen forgalom van ezen az 50 méteres szakaszon. Ilyenkor egy tíz percig zárva tartó sorompó fennakadást okoz a közlekedésben. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gyalogosfelüljárót sem veszik kellő mértékben igénybe. A sorompó felhúzása egy vár kapujának leengedéséhez hasonlítható, a 15 méteres rést mindkét irányból több száz gyalogos, autós, motorkerékpáros rohamozza meg, hogy még a következő sorompó előtt átérjen. így valóban csak a gépkocsivezetők ügyességének köszönhető, hogy nem történt még komoly baleset. Gond az is, hogy a gyalogosfelüljáró Balaton felőli részét úgy építették meg, hogy a nagyobb gépjárművek jobbra fordulását akadályozza a lejáró. — Elképzelhető-e lényeges változás ezen a részen? — A vasút villamosítása több változást is hoz. A jövő év nyarán már Fonyódon is ki kell építeni a vezetéket, s ez a felüljáró átépítésével vagy lebontásával jár. Ha megszűnik a felüljáró, a gyalogosforgalom teljesen az átjáróra terelődik, s ez tovább fokozza a zsúfoltságot. Ez esetben gyalogos- aluljárót kell építeni. Egyik bejárata a strand előtti parkolónál lesz, fi másik a Balaton Áruház előtt, s kijárata volna a vágányokhoz is. Én ezt a megoldást tartom kedvezőbbnek a vasút és a gyalogosok szempontjából. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy a felüljárót megemelik, s akkor a már említett levezető lépcsősort az északi irányban helyezik el. — Fonyód rendezőpályaudvar is egyben. Nincs más lehetőség a tolatásra csak a jelenlegi? — Keleti irányban — ahol nincs szintbeli kereszteződés a közúttal — annyira szűk a terep, hogy új vágányok kiépítésére nincs módunk, s ugyanez vonatkozik Balaton- fenyvesre is. A terv az, hogy az autósközlekedés meggyorsítására a Halásztanyával •szemben, tehát a kaposvári vasúti kereszteződéstől mintegy 300 méterre új, fénysorompóval ellátott. átjárót nyitunk. A jelenlegi vasúti átjáró megszűnik, s ezzel remélhetőleg gyorsabb lesz a közlekedés Fonyód központjában. — A vasút túlságosan hangos üzem egy üdülőterületen. — A tolató mozdonyok, a hangszórók azt az érzést keltik az emberben, hogy ez már jóval az elviselhető zajszint felett van. A villamos mozdonyok működésbe állításával ez a gond megszűnik. A hangszórókkal kapcsolatban: időnként elhangzanak panaszok, hogy az utas nem hallotta az információt, tehát halk. ön most azt mondja: hangos. Azt ígérhetem, hogy műszerészeink megvizsgálják, s a kellő hangerőre szabályozzák a hangszórókat. Mint vasutas és mint fonyó- di nyugodtan mondhatom, hogy mindenféle észrevételt szívesen veszünk a munkánkkal kapcsolatosan. Kötelességünk, hogy a problémákra a megfelelő megoldást megtaláljuk. Süli Ferenc Varroda Iharosberényben Márciusban kezdett termelni Iharosberényben a tsz új melléküzemága, a 17 dolgozót foglalkoztató varroda. A csurgói Faktor szociális foglalkoztatónak varrtak steppelt védőnadrágokat bérmunkában. A tizennégy varrónő közül hárman szakképzettek, a többiek itt sajátították el a varrás tudományát. A varrodát a helyi tsz és a Faktor közösen hozta létre 1,2 millió forintos költséggel. Tervezik a bővítését is. GÖRÖGORSZÁGI ÉLMENYEK A második főváros Makedónia nagyjából Kö- zép-Európára emlékeztet. Itt még hiába keressük a dél jellegzetes növényvilágát, csak nagy tagban beszántott földeket, egymást váltó dombocskákat találunk. Július közepén már embermagasságnál nagyobbak a kukoricatáblák, melyeket hatalmas kerekekre szerelt, mozgatható tömlők segítségével egész nap öntöznek, Makedónia, az ókorban a görögök által barbárnak tartott északi vidék nem vonzza úgy a turistákat, mint a déli országrész, s ez érthető is. A jugoszláv—görög határállomástól, Evzoni- tól alig egy órányi autózással elérhető a gyakran második fővárosként emlegetett Thesszaloniki, s ezalatt a turisták nemigen találnak nevezetességeket. A város felé közeledve kisebbednek a parcellák, a birkanyájakat tehéncsordák váltják fel; kukoricatáblák helyett gyárépületek, raktárak sorakoznak. Egymást érik a benzinkutak, mellettük az elmaradhatatlan bárokkal. Ezeknek persze semmi közük nincs a mi bárjainkhoz. Ha pontosabban akarok fogalmazni, büfét kell írnom. Az emlitett változás olyan gyors, hogy mire észreven- nénk, már Thesszalonikiben járunk, ebben a fiatalnak nevezhető városban, melyet Kasszandrosz alapított felesége, Thesszaloniké emlékére, i. e. 315-ben. A város makedón lakossága rövid idő alatt elgörögösödött, s így jártak az északról bevándorló barbár népek, de a szírek, zsidók, egyiptomiak is. Az összeolvodás persze nem volt teljes, így itt talált a legjobb termőtalajra a keletről érkező kereszténység eszméje. Délen, Athénban Pál apostol sem járt olyan sikerrel, mint itt északon, ahol még Athén hanyatlása után is virágzó kultúra maradt. Később, a középkor folyamán kulturális és egyházi téren Konstantinápoly- lyál is versenyre kelt; ennek a virágkornak a keresztesek hadjárata vetett véget. A XVII. századra pedig Thesszaloniki jelentéktelen török városkává süllyedt. Az egymilliós nagyváros széles útjaival, hatalmas ipari telepeivel, lenyűgöző kikötőjével méltán viseli a Makedónia fővárosa címet. Megkapó látvány egy késő esti séta az öböl partján, amelynek teljes hosszában vendéglátóhelyek várják a nagypénzű és a kevésbé tehetős vendégeket. A tavernákkal szemben, az öbölben, közvetlenül a sétány másik oldalán hatalmas méretű hajók, sárga, fehér és még ki tudja milyen szinben pompázva, s a sétányon szinte nappali a kivilágítás. A négysávos úton egymást érik az autók. Hajlamos lennék azt hinni, perceken belül összekoccan jó néhány, ám ettől nem kell tartanom. Igaz, a közlekedési szabályokat a mi fogalmaink szerint nem tartják be, szédületes tempóban, mégis fegyelmezetten közlekednek. Nem lehet egy pillanatra sem megállni, rögtön megszólalnak a dudák, nem agresszívan, inkább figyelmeztetésként. A jelzőlámpák sárga jelzésére nincs is szükség, nem sokat törődnek vele. Nem számít az éppen pirosra váltó vagy a ^gyalo- gosoknak zöldet mutató lámpa sem. Ha egyszer a végeláthatatlan sor megindult, nincs olyan szinű fényjelzés, amelyik megállítaná. Ennek ellenére sehol sem láttam egymásra mutogató, kiabáló autósokat vagy gyalogosokat. Az elviselhetetlennek tetsző melegben jólesik elfogyasztani a hangulatos, pálmalevelekből font napernyős kávézók egyikében egy jéghideg narancslét, közben végigpásztázni az öblöt a XV. századi erődtől, a Fehértoronytól a második oldalon levő kikötőig. Benyomásainkat csak a tenger felől fújó enyhe szél ronthatja kissé, vágóhídéra emlékeztető szagával. Mindenesetre pazar látványt nyújtanak a hajók, az elszáguldó gépcsodák, a sétány mazsola-, cukorka- és szotyolaárusai, a torony szomszédságában szentképeket és fából készült, kézi faragásé kereszteket kínáló görögkeleti papok. Energiagondok Romániában A Vaskapu—I. vízi erőművel kapcsolatos jugoszláv tiltakozás ismét ráirányította a figyelmet a romániai energiagazdálkodás nehézségeire. A népgazdaság egyétlen más ága sem szerepel oly gyakran a román sajtóban, mint az energia- gazdaság. A legfőbb állami és pártszerveket szinte állandóan foglalkoztak a problémával és hozzák az azzal kapcsolatos határozatokat. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy az elmúlt évtizedekben a román népgazdaságban nem fordítottak kellő gondot erre a feladatra és a mulasztások most megbosszulják magukat. Ez nem így van. A párt- és állami vezetés kezdettől fogva egy sor, az energiagazdaságot érintő alapvető határozatot hozott, s ez megszabta a fejlődés irányát 10—10 éves szakaszokra. Az első, 1951- től 1960-ig tartó tízéves terv az országos távvezeték-hálózat kiépítését írta elő. 1961— 1970. között a hálózat feszültségét 110 kV-ról 220, illetve 440 kV-ra állították át. A harmadik szakaszban, 1971—1980. között az RKP X. kongresszusa az energetikai kezdeményezések továbbfejlesztéséről, az erőműhálózat növeléséről hoNincs megütköznivaló azon, hogy este tíz-tizenegy órakor tíz évnél alig idősebb vagy éppen óvodás korú gyerekekkel találkozunk. Déltől ötig ugyanis kiürülnek a görög városok, csak este kezdenek újra benépesülni; ilyenkor hozzák ki sétálni gyerekeiket a szülők vagy beülnek vacsorázni valamelyik tavernába. Délután az üzletek is bezárnak, hogy este újra kinyitva éjjelig szórakoztassák az Európa majd mindegyik országából összesereglett turistákat. Nyelvi akadályok nincsenek, a görögök automatikusan angolul szólalnak meg, ha látják, hogy idegennel van dolguk. Nem elveszett ember az sem, akj franciául próbálkozik, a németet is beszélik, bár ezt az előző kettőhöz képest jóval kevesebben és nem olyan szívesen. Éjfél van már, mire visz- szaballagok a szállodához, a nappali 40 fokos hőség ekkorra mérséklődik, így valamivel elviselhetőbb. A három utcányira levő tenger nem enyhíti, inkább fülledtebbé teszi a levegőt. Ekkor még nem sejtem, hogy alig tudok majd aludni egy keveset az éjszaka. A szűnni nem akaró forgalom, a csikorgó gumik, az üvöltő autódudák és a meleg ki- kényszerítenek a Hotel Mandrino erkélyére, hogy onnan figyeljem a kékre festett taxik üldözéses versenyét, a szemközti olasz étterem pincéreinek sürgését és kicsit följebb azt az idősödő görögöt, aki fáradhatatlanul nyitogatja utcai hűtőpultját, hogy hideg frissítőt kínáljon a járókelőknek. (Folytatjuk.) Balogh P. Ferenc zott határozatot. Ezt követően született meg az energia- kutatás és fejlesztés 1981— 1990-re s ennek a 2000. évig végrehajtandó fővonaláról szóló program direktívája. Ezek a határozatok célul tűzték ki, hogy Románia az ezredfordulóig önellátó legyen az energiagazdaságban. Hogyan képzelik ennek elérését? A kiindulópont — a Horizont című NDK-folyóirat szerint —: további intenzív kutatásokat kell végezni az egész országban (beleértve a Fekete-tenger part menti vizeit) további szén-, kőolaj-, földgáz-, olajpala- és urán- lelőhelyek után. Egyidejűleg tovább kell fejleszteni az erőművek hálózatát oly módon, hogy megváltozzék a felhasználandó energiaforrások aránya. A szén és olajpala részesedését 40 százalékra kell növelni. (Ennek érdekében ríneg kell duplázni a széntermelést, 1990-ig el kell érni az évi 100 millió tonnát; ebből' 11 millió ton- a a kőszén). A vízierő fel- asználása változatlanul 18 százalék lenne; az olaj és földgáz felhasználását 20 százalékra csökkentenék. A növekvő feltárási költségek miatt az olaj kitermelést a jelenlegi 11—12 millió tonnában rögzítenék, a földgáz- kitermelést pedig 32 milliárd tonnáról 22 milliárd tonnára csökkentenék. A fennmaradó 22 százalékot az atomenergiával, (a cernavodai 3500 MW-os atomerőműépítésében elmaradás van; ~ ezt követően Moldovában terveztek egy 3000 MW teljesítméNéhány hete a hiánycikkek listáján találhatók a FÉG-gázkészülékek, vízmelegítők, cirkoberendezések és konvektorok. A gyár most arra törekszik, hogy mérséklődjön a hiány. Vállalkoztak arra, hogy az év végéig a tervezettnél 1500-zal több nyű atomerőművet) nap-, szél- és biogáz-energiáva.1 kívánják előállítani. Mindez arra mutat, hogy a román energiagazdaság egészséges fejlődési programmal rendelkezik. Mégis: miért kellett 1985 októberében kivételes állapotot és katonai ellenőrzést elrendelni az energiagazdálkodásban? Az Agerpress hivatalos román hírügynökség akkora lépés szükségességét a hosz- szan tartó szárazsággal indokolta, amely miatt jelentősen csökkent a vízi erőművek teljesítménye. 1986-ban és 1987 első felében a román sajtó szerint e problémák gyökere a nem kielégítő munkaszervezésben, a fegyelmezetlenségben és a tehetetlenségben rejlik. Ezek miatt mintegy 1500—2800 MW elektromos energia esett ki a termelésből. Ez 1987 februárjában további — állítólag ideiglenes — megszorításokhoz vezetett a gazdaságban, a szolgáltatásokban és a háztartásokban. Ez az utóbbiak esetében további 20 százalékos csökkenést jelentett; a városi lakásokban havonta átlagosan csak 43 kWh, a falvakban 29 kWh elektromos energia felhasználását engedélyezi. Bel- és külföldi szakértők véleménye szerint a közeljövőben — még az esetben is, ha az energiagazdálkodással kapcsolatos programok teljesülnének — továbbra is gondok lesznek az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások és a lakosság elektromos árammal való ellátásában. cirkokészüléket szállítanak a hazai üzletekbe. A konvektorgyártás tervét már év közben néhány ezer berendezéssel megemelték. Vízmelegítőkből azonban — kooperációs nehézségek miatt — nem tudnak többet gyártani. A GELKA FONYÓDI FELÜJlTÓÜZEME rövid határidővel VÁLLALJA — ipari hűtőberendezések, hűtőládák, — fagylaltgépek, söntéspultok, — presszógépek, — nagykonyhai robotgépek, — villanytűzhelyek, villanysütők javítását, karbantartását és felújítását. Egyedi méretezésű söntéspultok gyártását, új hűtőkamrák helyszíni szerelését, valamint villanymotorok tekercselését. Vállal gépi forgácsolási és lakatosmunkákat. Megrendeléseket felveszünk: 8640 Fonyód, Béke u. 10. vagy a 84 61-333-as telefonon. (100653) A hiány csökkentéséért
