Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7., szombat Somogyi Néplap 3 an kell vállalni és érvényesíteni. Megtanultuk, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell osztani gondjainkat az emberekkel. Ennek módját, módszerét is kezdjük kialakítani. Ám ahhoz, hogy a feladatokra sikerrel mozgósíthassunk, jobban, bürokrá- ciamentesebben, tevékenyebben kell osztoznunk a döntések, az elhatározások leheDíszünnepség Kaposváron a forradalom 70. évfordulója tőségeiben is. Nyíltan el kell számolnunk, miként hajtottuk végre a ránk bízott feladatokat. Ehhez azonban — fölidézve a lenini gondolatot — meg kell szüntetnünk a bürokratikus önhittséget, amit az életben oly gyakran tapasztaltunk. — Hétköznapi teendők ezek? — tette föl a kérdést a szónok. — Igen. És úgy gondolom, se tartalmuk, se jellegük miatt nem ünneprontás utalni rájuk, még a ■nagy októberi szocialista forradalom 70. jubileumán sem. A történelmi jelentőségű évforduló nemcsak alapot ad a józan számvetéshez, hanem hitelesíti is azt. Ha a megújulás, a továbbfejlődés, a kibontakozás szándékának vállalásában következetesek leszünk, ha saját programunkhoz híven cselekszünk, akkor nehézségeink ellenére olyan közélet alakul ki, amelyben az utánunk jövő nemzedékek számára hitelesebben örökíthetők át a győztes szocalista forradalom étékei. — Meggyőződésem: a mi felelősségünk nemcsak abban van, hogy mit tudunk megvalósítani, hanem abban is, hogy megnyerjük-e ehhez utánpótlásként, társként az ifjúságot, azért, hogy továbbvigyék, nálunk jobban, eredményesebben, felkészültebben képviseljék mindazt, amit elődeink nyomán magunk is fontosnak tartottunk. — Felemelő és biztató, hogy az úton nem járunk egyedül — mondta befejezésként Klenovics Imre. — Ezekben a napokban 1917 októberére emlékeznek világszerte. A történelem azt tanúsítja, hogy a jubileumok alkalmával egyre szélesebbé válik az a kör, amely visszhangozza és magáénak vallja a. nagy októberi szocialista forradalom célkitűzéseit. A mi elkötelezettségünk lényege és célja úgy élni a szocializmus építésének lehetőségével, hogy társadalmunkat még emberarcúbbá, közösségeiben, műveltségében még gazdagabbá tegyük. Érdekünk és reményünk ez. — Sok sikert kívánunk a testvéri Szovjetuniónak, a Szovjetunió • Kommunista Pártjának, a Lenin/ríyomdo- kain járó népnek, a kalinyini testvérmegye dolgozóinak, mindazoknak, akik példás igyekezettel fáradoznak azon, hogy a szocialista társadalmat meg vonzóbbá, gazdaságát eredményesebbé tegyék. Ezáltal válik ügyünk egyetemes jelentőségűvé. Szívből kívánjuk, hogy céljaik, terveik váljanak valóra; közös ügyünk szolgálatában pedig fonódjék mind szorosabbra, fejlődjék tovább a magyar—szovjet barátság. Tehessük mindezt békében, a magunk és az utánunk következő nemzedékek javára. Éljen a nagy októberi szocialista forradalom! Gyarapodjanak a szocializmust építő népek vívmányai! Éljen a béke! Erősödik a testvérmegyék kapcsolata Ezután Anatolij Zemszkov, a kalinyini területi tanács titkára, a barátságvonattal érkezett csoport vezetője köszöntötte a díszünnepség résztvevőit, rajtuk keresztül a somogyiakat. — Ma a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot megbonthatatlan barátság szálai kötik össze. Barátságunk mély és szilárd történelmi alapokon nyugszik. Sok magyar forradalmár — internacionalista — vett részt az 1917. évi orosz- országi eseményekben, s ami rendkívül figyelemre méltó, Tverben is. Ezt a barátságot megpecsételte a Magyarország felszabadításáért elesett szovjet katonák vére. A Kalinyin területiek ezrei is harcoltak és közülük sokan magyar földön estek el. Hat kalinyini katona — köztük az itt jelenlevő N. P. Maszlennyikov is — a Szovjetunió Hőse kitüntetést kapta. Szolnok városában a húszéves kalinyini komszomolistának, Szem- jonov századosnak áll az emlékműve. A felszólalás ezután a két testvérmegye barátságával foglalkozott. — Kapcsolataink sokoldalúak, szélesednek, erősödnek. A két megye képviselői alaposan megismerkednek Kalinyin és Kaposvár múltjával és jelenével. A kölcsönös megállapodások eredményeként a két testvérváros téxtilműve, villamossági- gyára, aztán a kalinyini és az öreglaki állami gazdaságok között baráti kapcsolatok alakultak ki. A dolgozók munkaverseny- szerződéseket írtak alá. A testvérvállalatok küldöttségeket, turistacsoportokat cserélnek, megosztva egymással tudásukat és tapasz(Folytatás az 1. oldalról.) Késztesse ez belátásra azokat, akik. eddig mádként gondolták. Legyen ez világos azok számára is, akik utunkat alapozták, akik meggyőződésből követnek bennünket, akik velünk vannak, és a kibontakozás szándékát, célját, módjait meghatározó programunk végrehajtását közös ügynek tekintik, megvalósulásáért dolgozni akarnak. A nagy októberi szocialista forradalom fénye nem halványodott, hanem erősödik — folytatta Klenovics Imre —, és növekszik a felelősség is. Olyan körülmények között idézzük fel tehát a győzelmes október emlékét, amikor a forradalom és Lenin tanításainak szellemében fogant radikális változtatásokat határoztak és határoznak el a világtörténelem első szocialista országában. — A forradalmak a népek ünnepei — állapította meg Marx a nagy francia forradalom kapcsán. Ha érvényes ez a régebbi korok forradalmaira, mennyivel érvényesebb az oroszországi népek 1917. évi forradalmára, hiszen a korabeli Európa legsúlyosabb nyomorban és legkíméletlenebb elnyomás alatt élő dolgozó tömegei léptek a történelem színpadára. Az orosz proletárforradalom olyan országban győzedelmeskedett, amely a cári rendszer elmaradott viszonyai között, igen sok ellentmondástól terhesen indult el a kapitalizálódás útján. A polgári fejlődés eredményei csak mérsékelten, válságos ellentmondásai viszont annál jobban éreztették hatásukat. A Lenin vezette bolsevik párt elhatározása, az Auróra jeladása nyomán megmozduló tömegek küzdelme egyszerre volt nemzetközi és nemzeti. Egyidejűleg kellett bizonyítani a proletármozgalom erejét, és azt, hogy ez az erő képes a nemzet, a nemzetek, a nemzetiségek fölemelkedésének programját kidolgozni és végrehajtani. E kettős próbatételben kovácsolódott. ki a bolsevik párt stratégiája és taktikája. Az ünnepi szónok ezután a Szovjetunió belső harcát, kibontakozását méltatta, majd a hét évtized tanulságairól beszélt. Kifejtette többek között, hogy mit jelentett a lenini stratégiától és normáktól való eltérés, és mit a politikai szándék következetes keresztülvitele, vagyis a beidegződések felszámolása, az alkotóképesség kibontakoztatása, az ellentmondásokkal való szembenézés bátorsága. Ezzel kapcsolatban idézte az SZKP Központi Bizottságának a szovjet néphez intézett felhívását: „Drága árat kellett fizetnünk az új társadalom építésének lenini normáitól és módszereitől való eltérésért, a szocialista törvényességnek, a párt- és a társadalmi élet demokratikus normáinak megsértéséért, a voluntarista hibákért, a gondolkodás dogmatizmu- sáért, a gyakorlati cselekedetekben megnyilvánuló tehetetlenségért”. — Ez a szembenéző szándék világosan fejezi ki, hogy mi a most folyó átalakítás alapja, fedezete. A szovjet nép eredményei, alkotóképessége, szocializmus iránti elkötelezettsége a megnövekedett nyilvánosságban válik valósággá. Ebben fogalmazódik meg értékeinek féltése, forradalmi múltja iránti tisztelete, természeti kincseinek óvása és a fejlődés iránti bizalma, tehetsége. — Ne feledjük azt sem — folytatta az előadó —, hogy a sok lemondást követelő védelmi képesség birtokában a Szovjetunió békepolitikája jegyében Európa a második világháború után eddigi leghosszabb és remélhetően legtartósabb béke- időszakát éli. őrzi Helsinki ben eddig is meghatározó volt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködésünk, ezután még inkább így lesz. Még nagyobb hangsúlyt helyezünk a KGST-ben rejlő tartalékok feltárására, intenzívebb hasznosítására, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésre és a vállalatok közötti kapcsolatrendszer kiterjesztésére. Társadalmi és gazdasági nehézségeink megoldása egyre sürgetőbbé tette, hogy fejlődésünk érdekében egy olyan nemzeti, az ország érdekeit kifejező és a lakosságot mozgósító munkaprogram szülessen, amely helyzetünket stabilizálja, és megteremti a kibontakozás lehetőségét. A központi, a megyei, a helyi munkaprogramok elkészültek. Nyilvánvaló, hogy nem a központi elgondolásból kell lebontani a feladatokat, hanem annak alapján önállóan, alkotó módon, környezetük szükségleteiből kiindulva kellett és kell meghatározni mindenkinek a teendőit. Természetesen figyelembe véve, hogy kinek mekkora a felelőssége és mi a kötelessége. Ez együtt jár a munka értékelésével, az emberek többoldalú megítélésével, az áldozatvállalással, a felelős részvétellel, a beleszólás egyre tágabb lehetőségével. Ügy látjuk, a feladatok megvalósítása közben olyan helyzetek is előadódhatnak, amelyek teljesen újak lesznek a számunkra. Előfordulhat, hogy vállalnunk kell a tévedés kockázatát is. Sem a tennivalókat, sem a felelősséget nem veszi le a váltunkról senki. Ezek a gondolatok vezettek bennünket, amikor kialakítottuk kibontakozási programunkat, amelyet a megyei pártbizottság a közelmúltban megvitatott és elfogadott. Felmerült a kérdés: vajon milyen tartalékokat hozhatunk mozgásba? Nyilván sok kezdeményezés kerül majd felszínre. Egy azonban már most is világos: ahhoz, hogy eredményt érjünk el, az eddiginél magasabb mércét kell állítanunk magunk elé, jobban kell dolgoznunk; a felelősséget bátrabban és következetesebben, személyre szólóKitüntetési ünnepség A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója . tiszteletére megyei kitüntetési ünnepséget ren- , deztek tegnap délután az SZMT kaposvári székházában. A magyar és a szovjet himnuszok elhangzása után Klujber Zoltán mondta el Majakovszkij Lenin című költeményének egy részletét. Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte az ünnepségen megjelenteket. Az elnökségben helyet fogíalt Csapó Sándor, a Központi Bizottság munkatársa és Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára kitüntetéseket adott át, majd Vétek József, a DRV kaposvári üzemigazgatóságának nyugdíjas igazgatója köszönte meg az elismerést a kitüntetettek nevében. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival fejeződött be. (A kitüntetettek névsorát lapunk hétfői számában közöljük.) szellemiségét, és új külpolitikai kezdeményezései meleg rokonszenvre, kedvező visszhangra találnak a békemozgalmak és a békét akaró tömegek körében az egész világon. Klenovics Imre ezután a mai szovjet társadalom elevenen pezsgő életét, a múlt kritikus, értékelő számbavételét, a kezdeményezések sokaságát méltatta, majd megállapította: — Meggyőződéssel valljuk, hogy a mai magyar közgondolkodást nagyfokú érdeklődés jellemzi. Pártunk, szocialista nemzeti létünk, haladásunk szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk a Szovjetunióban végbemenő változásokat, azok elemző figyelemmel kísérését, tanulságainak megszívlelését. A történelem arra int bennünket, hogy mindezt ne a másolás szándékával, hanem a kölcsönös és sokrétű együttműködés jegyében, sajátosságaink figyelembevételével tegyük. Nekünk, somogyiak számára is van a hét évtizedes útnak figyelemre méltó hagyománya. Híven őrizzük annak a százezer internacionalistává lett magyarnak — köztük a Somogyiaknak — az emlékét, akik nemcsak tanúi, hanem elkötelezett részesei is voltak a vörös október, a szocialista forradalom és a polgárháború eseményeinek. Ma is felemelő számunkra Lenin üzenete, amelyben a Magyar Tanács- köztársaságot üdvözölte. A történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy az ellenforradalmi rendszer propagandája mindent megtett azért, hogy a fiatal szocialista szovjet államot befeketítse a magyar nép előtt. A társadalom legjobbjai azonban gyakran illegálisan, de törekedtek a hiteles kép megrajzolására. Sokan tudatában voltak annak — és ezt a lehetőségekhez mérten hangoztatták —, hogy milyen veszélyeket rejt magában az a kalandorpolitika, amely a határok védelme ürügyén a Don-kanyarig masíroztatta és ott kioltotta több százezer magyar életét. Az előadó ezután a második világháború vérzivataráról, hazánk felszabadulásáról, az új élet kezdetéről beszélt, a mozgalommá vált magyar—szovjet barátságot méltatta, majd így folytatta ünnepi beszédét: — A nagy októberi szocialista forradalom jubileuma számvetésre késztet bennünket is. A felszabadulás óta eltelt több mint négy évtized alatt annyi tapasztalatunk halmozódott fel, s van annyi eredményünk is, hogy a siker reményében nézhetünk szembe megoldásra váró feladatainkkal. Jogos aggodalmunkban nemcsak azokat fogalmazzuk meg, amiket még nem értünk el, hanem azoknak a féltését is, amelyek hazáik, népünk vívmányai. Népgazdaságunk nyitottsága, nemzetközi elismerése azt sürgeti, hogy kibontakozásunk járjon együtt a hatékony kapcsolatok szélesítésével, gyümölcsözővé tételével. Ebtalataikat. Hagyományos a művészeti együttesek cseréje is. Évről évre nő az egymáshoz látogatók száma is. A Kalinyin területről évente húsz turistacsoport indul, ennek egyharmada Kaposvárt is meglátogatja. Jelenleg egy barátságvonat 350 tagja van a megyében. Anatolij Zemszkov beszélt a szovjetunióbeli gazdasági és társadalmi átalakulásról, a megújulási programról. A szovjet nép most úgy igyekszik dolgozni, hogy a peresztrojka évei ugyanolyan jelentőségű hagyatékot adjanak az országnak, mint az 1917-es év. A Kalinyin terület lakossága is részt vesz ebben a munkában. — A Duna és a Volga, a Balaton és a Szeliger-tó, Kaposvár és Kalinyin, Somogy és a Felső-Volga-vidék közel kerültek egymáshoz, ismerősök lettek mind a magyarok, mind a kalinyiniak számára. Biztosak vagyunk abban, hogy a továbbiakban is kölcsönösen hívjuk egymást. Barátságunk záloga mai találkozásunk is. A. Zemszkov a találkozás és a nap emlékére Moszkva kétkötetes fotóalbumát nyújtotta át Klenovics Imrének. Felszólalt A. Ny. Borkin alezredes is, aki méltatta a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak és a somogyiaknak a barátságát. Emlékül egy-egy katonák készítette emléktárgyat ajándékozott Klenovics Imrének és Csapó Sándornak, a városi pártbizottság titkárának. A fúvószenekar az ünnepség végén eljátszotta az In- ternacionálét. Az ünnepi műsorban föllépett a kalinyini népi együttes, a Somogy Tánc- együttes a Zengő együttes kíséretében, a Vikár Béla Kórus, a Táncsics Diákszínpad, a Fonómurtkás K isszí n- pad több tagja, a Tóth Lajos iskola kórusa, a Magyar Néphadsereg fúvószenekara és Albert Miklós operaénekes.
