Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 261. szám Ara: 1,80 Ft 1987. november 5., csütörtök A moszkvai ünnepségeken részt vevő küldöttségek kötetlen tanácskozása Korunk fontos, időszerű kérdései Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának megnyitó szavaival kezdődött meg szerdán a Kreml Kongresszusi Palotájában a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján részt vevő küldöttségek kötetlen tanácskozása. Az előre rögzített napirend nélkül zajló eszmecserén a kommunista és munkáspártok mellett szociáldemokrata, polgári pártok, nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalmak küldöttségei is képviseltetik magukat. Az MSZMP Kádár János főtitkár vezette delegációjának tagja Szűrös Mátyás, a KB titkára és Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A korunk időszerű kérdéseit áttekintő tanácskozás elnöki teendőit a vendéglátó ország küldöttségének vezetője, Mihail Gorbacsov látta el. A felszólalások sorát Athos Fava, az Argentin KP főtitkára nyitotta meg. Beszédében a szovjethatalom első dokumentumának, a békedekrétumnak történelmi jelentőségét méltatta, majd hangsúlyozta a szocializmusnak a társadalmi és nemzeti felszabadulásért a világ sok részén folyó harcban érvényesülő hatását. — A béke eszméi az egész emberiség vágyait tükrözik, ezek az eszmék nem utópiák — mondta felszólalásában Harilaosz Flo- rakisz, a Görög KP KB főtitkára. — Ezek a mélyen gyökerező reális eszmék ösztönözhetik a legkülönbözőbb erők, államok, pártok, társadalmi mozgalmak közös harcát. Egyetlen hátalom sem hagyhatja figyelmen kívül a garantáltan békés együttélés koncepcióját. Az új gondolkodásmód szellemében ideje felülvizsgálni a „harmadik világ” fogalmát — fejtette ki hozzászólásában Ram Rattan Ram. Mint az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt Országos Bizottságának főtitkára elmondta, ez a fogalom azt a tartalmat sugallja, hogy a harmadik világ egyfajta alacsonyabb kategóriát jelent. Az indiai politikus beszédének további részében üdvözölte Gorbacsov és Reagan közelgő találkozóját. Ezután szólalt fel — küldöttségvezetőként — Mihail Gorbacsov. Emberi és osztályérdekek Kedves elvtársak! ■ Barátaim! Ismét üdvözlöm önöket — ezúttal mostani találkozónk résztvevőinek minőségében. E találkozó minden szempontból rendkívüli, tükrözi a mai világban végbemenő mélyreható változásokat. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak önöknek, amiért eljöttek hozzánk, hogy részt vegyenek ünnepségeinken. Ez számunkra megtiszteltetés és egyben jelentős támogatás is. Elvtársak! önök valamennyien részt vettek az október 70. évfordulójának szentelt ünnepi ülésen. Ez felment engem attól, hogy ismét a mi dolgainkról beszéljek. Itt csupán néhány elképzeléssel szeretnék foglalkozni — mintegy folytatásaként annak, amit az ünnepi beszédben is kifejtettem. Amikor elült a hatalmas forradalmi hullám, Lenin mindenkinél hamarabb értette meg, milyen bonyolult az előrehaladás azokhoz a célokhoz, amelyeket az októberi forradalom — miként sokaknak tűnt — olyan közel hozott. A NEP-ről vallott koncepciója a békés egymás mellett élésre (békés együttélésre) vonatkozó, ugyancsak általa vallott felfogást a kezdetben csupán politikai, sőt diplomáciai területről a korszak alapvető törvényeinek területére helyezte át. Később, igaz, előfordult, hogy más elképzelések jutottak túlsúlyra. Mostanra azonban véglegesen szakítottunk az olyan próbálkozásokkal, hogy ne vegyük komolyan a történelmet, hogy ne abból induljunk ki, ami van, hanem amit látni szeretnénk. A 80-as évekre világosan láthatóvá váltak a világfejlődésnek azok a sajátosságai, amelyek a háborút követő egész időszak során halmozódtak fel és érlelődtek meg. Ilyenek mindenekelőtt a nukleáris kor sajátosságai, amely kor előtérbe helyezte magát az emberiség fennmaradásának a problémáját. Ide tartozik továbbá a világgazdasági kapcsolatok bonyolultabbá válásának folyamata, amelyet a mai tudományostechnikai forradalom ösztönöz, a világ országai és népei kölcsönös függőségének fokozódása, a világ egységes egésszé válása a sokféleség és az ellentmondásosság feltételei közepette. Ide tartozik végül a globális problémák kiéleződése, amelyek kihívást intéztek az ember ama biológiai képessége ellen, hogy alkalmazkodni tudjon a mai lét veszélyeihez, tempójához és megrázkódtatásaihoz. Mindez új részleteket világít meg a békés egymás mellett élés eszméinek tartalmában, ami a politikai mozgalmaktól megköveteli feladataik újbóli elemzését és újbóli átgondolását, a kialakult ideológiai sémák és sztereotípiák leküzdését. Egy egyáltalán nem köny- nyű dolog. Senki sem rendelkezik kész receptekkel. Ugyan ki tartaná kezében azt az Ariadne-fonalat, amely segítene megtalálni a kiutat a mostani ellentmondásos világ labirintusából? Kifejtve felfogásunkat az új gondolkodásmódról, egyáltalán nem tartunk igényt az igazság birtoklásának monopóliumára: mi magunk is keressük az utakat és másokat is arra szólítunk, hogy együtt keressük azokat az utakat, amelyeken át az emberiség napjaink aknamezőin keresztül eljuthatna a XXI. századba, az atomfegyvermentes és erőszak nélküli világba. Történelmi távlatban természetesen éppen a szocializmus — ezt meggyőződéssel valljuk — járul hozzá döntő mértékben a civilizáció fejlődése közben kialakult kritikus pontok áthidalásához. Éppen ez a társadalmi rendszer rendelkezik potenciálisan azzal a képességgel, hogy hatékonyan befolyásolja annak a hegeli „mérték”-nek, annak az érdekegyensúlynak a felkutatását, amely lehetővé teszi az emberiség számára, hogy elvileg új, az eddigitől gyökeresen különböző és számára a megmenekülést ígérő szintre küzdje fel magát. A szocializmus potenciálja még távolról sem tárult fel teljes mértékben. Tulajdonképpen mélyreható társadalmi forradalom van folyamatban, amelynek forrásai októberhez vezetnek vissza. De e forrada-' lom időtartama, újszerűsége és egyenlőtlensége, az előremutató elmozdulások és a „visszacsúszások” egymásba fonódása és egymás mellett való létezése, a revolúciós és az evolúciós folyamatok váltakozása és kölcsönös kapcsolata életképtelenné tesz minden olyan logikai, sémát, amelyet régi tankönyvek szerint állítottak össze. A kor társadalmi mozgásának logikája egyre világosabban* látszik. Lényege az, hogy a kizsákmányoló társadalom anyagilag és szellemileg önmagát járatja le. Sem a szocializmus történetének negatív mozzanatai, sem a marxizmus tagadóinak egész könyvtárai, sem a világban folyó ideológiai polémia élessége és kifinomultsága nem képes megcáfolni azt a következtetést, hogy a kapitalizmusnak igenis van alternatívája. És ez az alternatíva — a szocializmus. A fejlődés változatossága azonban továbbra is megmarad. A történelmi spirál minden egyes fordulóján rendelkeznek a régi világ erői azzal a lehetőséggel, hogy az adott pillanatban legveszélyesebb ellentmondás kiiktatásával meghosz- szabbítsák uralmukat. így történt például a tudományos-műszaki forradalom kapitalista felhasználásával. Természetesen, a tőkés rendszer belső anta- gonizmusai minden egyes szakaszban újratermelődnek, de már új módon, másképpen. A műszaki forradalom egyébként még csak a kezdet kezdetén tart, és kapitalista módon való felhasználásának fő következményei még ezután jelentkeznek. E problematika alapozó elméleti kutatása éppen- csak, hogy elkezdődött. A kapitalizmus általános válságának állandó elmélyüléséről szóló szokványos formula mögül éppen csak, hogy áttetszik a termelési módban végbemenő folyamat lényege, nem is beszélve a politikai előrejelzésekről. Fékezte a folyamatok megértésének új szintre való emelését az a körülmény is, hogy a létező szocializmus a műszaki fejlődés tekintetében még elmarad a kapitalizmustól. Eme elmaradás leküzdésének előfeltételei a szocialista társadalom forradalmi átalakulásának menetében alakulnak ki, akkor, amikor ez a társadalom minőségileg új állapotba nő 'át. De éppen ez — a holnap társadalma — jelenti a szocializmusnak azt a magasabb típusát, amely PÁRTMUNKÁSKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT KALINYINBA Somogyi pártmunkásküldöttség utazott tegnap reggel Kalinyinba, dr. Saruéi Csabának, a megyei pártbizottság titkárának vezetésével. A háromtagú küldöttség a testvérmegyében részt vesz a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfodulójának ünnepségein. Tárgyal a' két megye együttműködésének időszerű kérdéseiről, valamint ipari és mezőgazdasági üzemekbe látogat. A somogyi pártmunkásküldöttség november 9-ig tartózkodik a szovjetunióbeli testvérmegyében, Kalinyinban. a társadalmi alternatívát keresők segítségére lesz. Bizonyára észrevették, _ hogy az ünnepi ülésen el- * hangzott beszédemben szóltam a kapitalizmus törvény- szerűségeinek két különösen veszélyes megnyilvánulásáról: a militarizálódásról és a fejlődő világgal folytatott egyenlőtlen kereskedelmi cseréről. De mindez csak , megfelelő állami politika segítségével lehetséges és amíg e politikának szüksége van támaszra, fenntartják a „szovjet fenyegetéstől” való rettegést, szilárdan tartják a fejekben azt a meggyőződést, hogy vannak „elsődleges” nemzeti érdekek, és vannak másodlagosak, a világpolitikának és a világ- gazdaságnak vannak „alanyai” és „tárgyai”. Ez a neokolonializmus területe. Peresztrojkánk, átalakításunk összes nemzetközi következményeivel szerte- foszlatja a „szovjet fenyegetéstől” való félelmet. A mi- litarizmus elveszíti politikai ürügyeit. Az erőforrások fegyverkezésre való elfecsér- lésének elfogadhatatlansága és kártékonysága mind nyilvánvalóbbá válik a környezeti veszélyeztetettség árnyékában és a munkanélküliség fokozódásával kapcsolatban. A munkanélküliség a tudományos-műszaki forradalom minden egyes fordulóján a korábbitól eltérő nagyságrendű problémát jelent. Fenyegető jeleket ad le a pénzügyi rendszer is, amely nem képes elviselni a fegyverkezési versenyből, a csillagászati méretű állam- adósságokból és a hegemo- nista gazdasági önzésből származó túlterhelést. Másrészt az az új felszabadító impulzus, amely most“' a „harmadik világban” formálódik (ami a meghatározást illeti, egyetértek az előttem felszólalt R. Ram véleményével), robbanással fenyeget, amennyiben a fejlődő országok a világgazdasági kapcsolatokban nem foglalhatnak el egyenjogú helyzetet, amennyiben az új gazdasági világrend eszméit nem kezdik meg átültetni a valóságba, amennyiben nem kezdődik meg a „leszerelés a fejlődésért” feladatainak gyakorlati megvalósítása. Íme, a nemzetközi folyamatban ilyen vonalak mentén folytatódik a „kritikus tömeg” kialakulása, ami felveti a kérdést — fennmarad-e vagy megsemmisül a civilizáció, és ami kihatással van mindarra, ami a világban megy végbe. Ma már nem lehet a világ fejlődését csak a két ellentétes társadalmi rendszer harcának szemszögéből szemlélni. E fejlődés dialektikája feltételezi a tényezők sokaságának egységét és harcát, versengését és kölcsönhatását. Éppen a különböző társadalmak e kölcsönhatásában vizsgázik minden egyes társadalom. Természetesen ez nem jelenti egybeolvadásukat, valamiféle konvergenciájukat. Egy jottányit sem engedünk a szocializmus igazi értékeiből. Sőt, gazdagítani, fejleszteni fogjuk ezeljpt az értékeket és megszabadítjuk mindattól, ami eltorzította f rendszerünk humanista értelmét. Egyáltalán nem törekszünk arra, hogy „megszeressen” bennünket az osztályellenfél. Nekünk erre semmi szükségünk. Számítunk arra, hogy az élet kényszeríti ellenfeleinket a realitásokkal való számolásra, és annak felismerésére, hogy valamennyien egy csónakban evezünk, és úgy kell viselkedni, hogy ez a csónak ne boruljon fel. A szocializmus számára ebben az irányvonalban mintegy ötvöződnek magának a rendszernek az osztályérdekei az összemberi érdekekkel.. A kapitalizmus számára nincs más ésszerű út, mint az egymás mellett élés és a versengés. Csak közösen lehet csökkenteni és megszüntetni az ökológiai „infarktus” globális veszélyét. A probléma mór régen nemzetközivé vált. Egyenként aligha lehetséges radikális módon megoldani az energetikai problémát, még kevésbé kiaknázni a világóceán kincseit. Végül, csak az emberiség kollektív értelmével lehetséges feljutni a Föld körüli térség magasságába és még tovább, a Nap körüli és a csillagközi térségbe. A fentiek fényében minden eddigieknél nagyobb korunk haladó erőinek internacionalista felelőssége, amely erők között méltó és tekintélyes helyet foglal el és fog is elfoglalni a kommunista mozgalom. Az SZKP képviseletében szeretném most néhány szóval kiegészíteni azt, amit erről tegnapelőtt a beszédemben mondtam. Mint ahogyan sok másnak is a mai világban, a kommunista mozgalomnak is megújulásra, minőségi változásokra van szüksége. Ma különösen fontos, hogy a mozgalom nemcsak nemzeti, hanem természeténél fogva nemzetközi erő is. Az ilyen erőre különösen nagy szüksége van a mai emberiségnek. Ami az SZKP-t illeti, belső terveit és tetteit nem tudja elképzelni a nemzetközi összefüggéseken kívül és természetesen nem tudja elképzelni attól elvonatkoztatva sem, hogy milyen jelentőségűek lehetnek azok elvbarátainkra és áltálában a haladó erőkre. Mi magunk is nagyon megéreztük, hogy az egy helyben topogás időszakában mennyire csökkent a szocializmus nemzetközi ösztönző ereje. A peresztrojka, az átalakítás tehát a Szovjetunióban ilyen szempontból is időszerűvé vált. Az új szakaszban teljes egészében számolunk azzal, hogy munkánk milyen jelentőségű nemcsak világgazdasági és világpolitikai síkban, hanem a szocializmus, a demokrácia és a haladás erőinek nyújtott morális támogatás szempontjából is. Azonban nem elegendő csupán a párhuzamos tevékenység országainkban. Együttmunkálkodásra is szükség van — természetesen korszerű formában. Ha (Folytatás a 2. oldalon )
