Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

Á turizmus a legnagyobb iparág? 4 _________________________ So mogyi Néplap 1987. november 4., szerda Másfél évtized, kilencszeres bevétel Az Idegenforgalmi Világ- szervezet, a WTO prognózi­sa szerint az ezredfordulóra a turizmus lesz a világ leg­nagyobb iparága. (Ma az olajipar után a második he­lyen tartják számon.) Érvé­nyes lehet-e ez a prognózis Magyarország számára is? A magyar lakosság rész­vétele a modern népvándor­lásban a most következő években, a stabilizáció idő­szakában, aligha mutat majd látványos növekedést: az utazás gyakoribbá válása inkább az életszínvonal ja­vulásának, semmint romlá­sának velejárója. Ennek el­lenére feltételezhető, hogy Magyarország aktív turiz­musa — tehát a külföldiek fogadása — a jelenleginél nagyobb méreteket ölt, ami­hez a 90-es években, tehát a kibontakozás időszakában, már a kiutazás — a pasz- szív turizmus — fejlődése is társulhat. Export — helyben Közismert, a stabilizáció egyik legfontosabb célja az ország eladósodásának las­sítása, illetve megállítása, ami a konvertibilis elszámo­lású külkereskedelmi mér­leg javításával érhető el. A következő periódus, a kibon­takozás fő jellemzője már a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. Mindkét cél eléréséhez számottevően já­rulhat hozzá az aktív tu­rizmus. Annak érzékeltetéséhez, hogy a stabilizációban, a külföldi fizetési mérleg ja­vításában milyen szerepe le­het a turizmusnak, talán elég annyi, hogy az ebből származó devizabevételek az 1972. évi 52 millió dol­lárral szemben az idén vár­hatóan elérik a 450—470 millió dollárt. A tavalyi konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérleg pasz- szívumának majdnem a fe­let fedezte az idegenforga­lom devizamérlegének ak­tívuma. A vendégfogadás, amellett, hogy devizális ala­pot teremt a magyarok ki­utazásához,mind jelentősebb mértékben járul hozzá az ország konvertibilis elszá­molású devizabevételeihez. Vagyis a stabilizáció egyik fő — ha nem a legfőbb — céljához, a külföldi fizetési mérleg javításához. Számos jel utal arra, hogy a gazdasági szerkezet kor­szerűsítésében is kitüntetett helye lehet a turizmusnak. A szerkezetváltásnak ugyan­J. Flakszerman nevét hiá­ba keresnénk lexikonokban, noha számos szakmonográ­fia szerzője, s a közelmúlt­ban jelent meg emlékiratai­nak második kiadása. A szerző, aki 90. életévén túl is alkotó, szerény, ám tudós műszaki ember, egyetlen, még élő tagja az októberi forradalom utáni koalíciós — bolsevikokból és balolda­li szociálforradalmárokból alakult — szovjet kormány­nak. Szinte véletlenül sze­reztünk tudomást róla, és csoportunknak talán a leg­nagyobb élménye volt az a néhány óra, amit egyszerű, Moszkva környéki házacská­jában tölthettünk. Hősünk forradalmár csa­ládból származott. Nővérei, sógorai részt vettek (külön­féle pártárnyalatokhoz csat­lakozva) az önkényuralom elleni küzdelemben. Ö 1915- ben, mint diák került kap­csolatba a bolsevikokkal. A világháború alatt besorozták, tiszti iskolára küldték, s* itt érte a februári forradalom Azonnal a fővárosba sietett, ahol a történelem sodra ma­gával ragadta. Ott volt Lenin érkezésénél, akit sógora, a is, mint ismeretes, az a. cél­ja, hogy a korszerűtlen ága­zatok — például a kohászat, a szénbányászat — vissza­szorítása mellett olyan ága-- zatok fejlődjenek, amelyek termékei jól értékesíthetők a világpiacon. Az idegenfor­galom, mégha nem is ter­melő ágazat, ezekkel a tu­lajdonságokkal jellemezhe­tő. Elemzések, tanulmányok tucatja bizonyítja, hogy az idegenforgalom világszerte, és Magyarországon is gazda­ságos tevékenység. A ter­mékeket ugyanis nem kell exportálni — az exportot nem terhelik szállítási és vámköltségek —, hanem a fogyasztó mintegy házhoz jön; helyben fogyasztja el az árut. S hogy a magyar idegenforgalmi termékek jól értékesíthetők a világpiacon, azt jelzi az irántuk meg­nyilvánuló nemzetközi ér­deklődés állandó fokozódá­sa. Persze, ez még nem je­lenti azt, hogy netán a tu­rizmus gyors fejlesztése len­ne az a csodaszer, ami a magyar gazdaságot a mai nehéz helyzetéből egymagá­ban kihozhatná. Nem, hi­szen az is nyilvánvaló, hogy a keresletnek — az ország iránt tapasztalható érdeklő­dés növekedésének — hatá­rai vannak. Húzó ágazat Belátható időn belül nem léphetünk a turisztikai nagyhatalmak közé bizonyos adottságaink miatt sem. Nincs tengerpartunk, se síe­lésre alkalmas magas he­gyeink, se többezer éves műemlékeink, inkább csak a gyógyidegenforgalom, a kongresszusi turizmus, a sport- és a hobbiturizmus fejlesztésével növelhetők számottevően a bevételek. Gyengíti az ország vonzere­jét infrastruktúrájának fej­letlensége: az úthálózat, a telefon- és telexhálózat megannyi fogyatékossága, a higiéniás viszonyok nem ki­elégítő volta. Bár ezzel kap­csolatban már figyelemre­méltó, hogy éppen a turiz­mus igényei kényszeríthe­tik ki a gyorsabb fejlődést, aminek eredményét — pél­dául a kiterjedtebb csator­názás, a sűrűbb telefonháló­zat eredményét — a hazai lakosság is élvezheti. Vagyis az idegenforgalom olyan húzó ágazat lehet, amely maga után vonja más területek virágzását is. Ha fizetőképesebb vendégkört mensevik Szuhanov foga­dott. Flakszerman volt a titkára és jegyzője annak a tanácskozásnak, ahol Lenin először ismertette a straté­giai jelentőségű Áprilisi té­ziseket. 1917 augusztusában, ami­kor átmenetileg a bolsevik párt féllegális körülmények közt tevékenykedett, ő te­remtett biztonságos munka- feltételeket a VI. pártkong­resszus dokumentumait ké­szítő Sztálin-vezette bízott- . Ságnak, a már említett só­gora lakásában. Ugyanitt tartotta a párt központi bizottsága 1917 ok­tóberében azt az ülést, ame­lyen határoztak a fegyveres felkelésről. A tanácskozást az ekkor már tiszt Flakszer­man és a bolsevikokkal ro­konszenvező nővére biztosí­tották. , A felkelés katonai-politi­kai előkészítésében is részt vett, küldöttként jelen volt a II. szovjetkomgresszuson, ahol Lenin bejelentette a győzelmet. Október után Lunacsarfzkij mellett kez­dett dolgozni, majd a balol­dali eszerekkel folytatott koalíciós tárgyalások után akarunk Magyarországra csalogatni — márpedig igen­csak fontos, hogy az évi 15—16 millió beutazó között mind többen legyenek az igényes, a több pénzt költő vendégek — akkor számuk­ra megfelelő, kulturált kö­rülményeket kell teremteni. Ha fejlesztjük ... A turizmusnak jelentős szerepe lehet a foglalkozta­tási gondok megoldásában is. Világjelenség, hogy az iparban felszabaduló mun­kaerő a tercier ágazatokba, a szolgáltatásokba áramlik; ilyen átrétegződés Magyar- országon is megfigyelhető. A tendenciát erősíti, ha a kereskedelmet, a közleke­dést, a hírközlést, a szemé­lyi szolgáltatásokat nemcsak a hazai lakosság, hanem a külföldi turisták tömege is igénybe veszi, akkor ugyan­is ezekben az ágazatokban többen találnak munkát, megélhetést. Nem is szól­va a kifejezetten turisztikai szolgáltatásokról, például a szállodaiparról, a vendéglá­tásról, a program- és uta­zásszervezésről, amely ma­gától értetődően annál több munkaerőt kíván, minél több turistát fogadunk. Az idegenforgalom az el­múlt évtizedekben, de kü­lönösen az utóbbi öt—tíz évben bizonyította életké­pességét, magas jövedelme­zőségét. Mondhatni úgy is, hogy ebben az ágazatban — szemben egy seregnyi más­sal — sikereink vannak. Már-már hagyományaink. Míg a konvertibilis elszá­molású áruexport alig nö­vekszik, s míg az áruexport viszonylag nagy forintráfor- dítássál juttatja az orszá­got devizabevételekhez, a turizmusról ennél több mondható el: az áruexport­nál gyorsabban nőtt, és ke­vesebb ráfordítással ered­ményezett devizabevétele­ket. Ogy tűnik, hogy ez a tevékenység sok tekintetben megfelel a magyar lehetősé­geknek, a magyar képessé­geknek. Ezért is vélhető, hogy sze­repe a gazdaság egészében növekedni fog, sőt, további fejlesztésekkel, beruházá­sokkal szerepe tudatosan, tervszerűen is nöyelendő. Mindenesetre a leginkább fejlesztendő ágazatok kö­zött van a helye mind a stabilizáció, mind a kibon­takozás szakaszában. Gál Zsuzsa J. Ny. Flakszerman mérnök, ▼olt népbiztos megszervezett állami javak népbiztosságán az eszer Ka­relin helyettese lett. Mivel Karelint egyúttal delegálták a breszti békedelegációba, a népbiztosságot ténylegesen a 22 éves Flakszerman irányí­totta. Milyennek látta a Le­nin vezette szovjet kormány munkastílusát a népbiztosok Benjáminja? Mint mondot­ta: „Itt valóban kollektív munka folyt, s Lenin egész idő alatt az idősebb elvtárs és oktató szerepét alakította — ragyogóan. Ügy, hogy ezt senkinek sem kellett é'szre- vennie.” A polgárháború évei után a lenini Goelro-terv hatásá­ra Flakszerman pályát vál­toztatott, a hőenergetika kér­déseivel kezdett foglalkozni, kutatóintézeti vezetőként, majd a Népgazdasági Tanács Á NAGY OKTÓBER MEGÚJÍTÓI A népbiztos Űj gépek Két új gumiipari prést fejlesztettek ki a CSMEG Kaposvári Ne­hézgépgyárában. A GPKE prototípusa elké­szült. Most egy bonyo­lultabb elektronikus ve­zérlésű manipulátorral fölszerelt présen dolgoz­nak, a GPKKE-tlpuson. Az új présekre az NDK-bóI van érdeklő­dés. Nagy lendülettel dolgoznak a vonópado­kon is, amiből 6 dara­bot exportálnak a Szov­jetunióba. Az ipar háromnegyedévi mérlege A KSH adatai szerint az ipari termelés az év első ki­lenc hónapjában 2,8 száza­lékkal emelkedett, ez némi élénkülést jelez az előző két évhez képest, s valamelyest meghaladja a tervben elő­irányzott ütemet is. A nö­vekedési ütem azonban ne- gyedévről-negyedévre mér­séklődött: az I. negyedévben 4,3 százalékkal, a II. negyed­évben 3,9 százalékkal, a III. negyedévben 0,2 százalékkal nőtt a termelés. Az állami vállalatok termelése az átla­gosnál kissé mérsékeltebben emelkedett, míg az ipari szö­vetkezetek teljesítményei to­vábbra is dinamikusan (kö­zel 7 százalékkal) bővültek. Az év határalevő hónapjai­ra ismert rendelésállomány aapján összességében az ipa­ri termalés két és fél száza­lék Körüli növekedése vár­ható. A szerkezeti változások to­vábbra sem kielégítőek, a feldolgozóipar a tervezettnél kisebb arányban növelte tér. mékkibocsátását. Kilenc hó­nap alatt legnagyobb mér­tékben a vegyipar (6,3 szá­zalékkal), a villamosenergia­ipar (4,3 százalékkal) és az építőanyag-ipar (3,8 százalék­kal) termelése bővült. Az élelmiszeripar és a gépipar az átlagnál kissé mérsékel­tebben (2,6, illetve 2,1 szá­zalékkal), míg a bányászat, a kohászat és a könnyűipar 1 százalék körüljj mértékben növelte termelését. A keres­let bővülése alapján az épí­tési szigetelőanyagok, a tég­la- és cserépipari, a mű­anyag-feldolgozóipari, a gáz­gyártási, az épületasztalos­ipari, valamint a növény­olajipari termékek előállítása nőtt a leggyorsabban. ­A belföldi és az export- értékesítés lényegében azo­nos ütemben nőtt. A konver­tibilis elszámolású áruforga­lomban az utóbbi hónapok­ban élénkült a kivitel, így az ipari termékek kilencha- vi exportja folyó árakra szá­mítva 16 százalékkal, meny- nyiségben pedig mintegy 7— 8 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi szintet. A rubelelszámolású kivitel mennyisége 1987 első kilenc hónapjában megegyezett az egy évvel ezelőttivel. A belföldi felhasználók ré­szére az elmúlt kilenc hó­napban az iparvállalatok 3,1 százalékkal több terméket szállítottak az egy évvel ko­rábbinál. Az utóbbi hóna­pokban tapasztalható erőtel­jes lakossági vásárlások áru­fedezetét jórészt még az I. félévi szállítások révén fel- töltött kereskedelmi készle­tek biztosították (ekkor az ipar belkereskedelmi átadá­sai 3,7 százalékkal nőttek). A III. negyedév során a belke­reskedelem részére szállított áruk mennyisége lényegében változatlan szinten maradt. A leginkább keresett árukat előállító ágazatok közül az építőanyagipar augusztus­ban 12 százalékkal, szeptem­berben pedig több mint '50 százalékkal növelte szállítá­sait. A bútoripar értékesíté­se viszont augusztusban is csak 4 százalékkal nőtt, • szeptemberben pedig több mint 50 százalékkal növelte szállításait. A bútoripar ér­tékesítése viszont augusztus­ban is csak 4 százalékkal nőtt, szeptemberben pedig 7 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. Az ipar értékesítési árai az első háromnegyedévben összességében viszonylag szerény mértékben, 2,7 szá­zalékkal emelkedett. A bel­földi értékesítési árak az átlaghoz közeli arányban (2,5 százalékkal) nőttek, a rubel export árszínvonala változatlan maradt, míg a dollár exportban közel 8 szá­zalékos növekedés követke­zett be (ebből a? árfolyam- változás hatása mintegy 3,4 százalékra tehető). A belföl­di értékesítési árak az I. fél­évben 1,4 százalékkal halad­ták meg az egy évvel ko­rábbi szintet, a III. negyed­évben erősödtek az áreme­lési törekvések. Az iparban foglalkoztatot­tak száma az idén a terve­zettnél és a korábbiaknál nagyobb mértékben, 2,3 szá­zalékkal csökkent. Ez főként az egyes ágazatokban elin­dított szerkezeti változások­kal, valamint a létszámmér­séklésre ösztönző keresetsza­bályozással hozható össze­függésbe. tisztségviselőjeként hőerő­művek szervezésével 'Szol­gálta a villamosítási progra­mot. Egy alkalommal részt vett egy szakmai tanácskozáson, ahol Sztálin is felszólalt. Szándékosan halkan beszélt, s végül mindenki, aki csak egy-egy mondatot akart el­kapni szavaiból, kénytelen volt valósággal az asztalra hajolni. A megdöbbent Flak­szerman előtt a résztvevők hátsó fele és meggörbedt há­ta „terült el”. „Ügy mentem el — mondotta —, hogy az ülést önkéntelenül összeha­sonlítottam a Lenin-vezette tanácskozásokkal. Ott meg­tanultam valójában élni és dolgozni, de itt mit tanul­hattam volna? Egy olyan alárendeltséget, hogy lessem a «-vezér« minden szavát.” Flakszermant 1937. május elsején tartóztatták le. A ki­hallgatási -.procedúra két részletben, körülbelül egy esztendeig tartott (így — utalt rá — alkalma volt ki­próbálni a Jezsov- és Beri- jo-fémjelezte korszakot is). Mivel nem volt hajlandó semmiféle „bűnt” bevallani, ítélet nélkül 8 évre a koli- mai aranybányákba küldték. A vádlott „konoksága” ezút­tal nemcsak erkölcsi okokkal volt magyarázható. Frak- szerman úgy látta, hogy a beismerés épp a túlélés esé­lyeit csökkenti a minimum­ra (hisz épp ekkor fejtette ki a Szovjetunió akkori fő­ügyésze, hogy a vádlott be­ismerő vallomása a legfőbb perdöntő bizonyíték). A kolimai életkörülmé­nyekről csak egy adatot kö­zölt. A táborkomplexumnak mintegy 250 ezer lakója volt. Minden hajózási idő­szakban hoztak további mintegy 70 ezer foglyot, ám az összlétszám soha nem nőtt lényegesen. Az átmeneti szabadulás 1945-ben következett be, ám ezt újabb és újabb letartóz­tatások követték, mivel hő­sünk kiváló mérnök volt, s ilyen minőségben foglalkoz­tatták olyan hőerőművek építésénél, irányításánál, amelyek az állambiztonság felügyelete alatt működtek. A „nagy utazás” 1955-ben ért véget. Ekkor visszatért Moszkvába, jogilag és poli­tikailag rehabilitálták, párt­tagságát visszakapta, és is­mét lehetősége nyílott a tu­dományos munkára. Miután nyolcvanadik évét betöltötte, nyugalomba vonult, ám a nyugdíjas lét nem jelentett tétlen pihenést. Ekkor írta a szovjet hőenergetika 1920 és 1980 közötti fejlődését tár­gyaló monográfiáját, amely 1985-ben jelent meg az Aka­démiai Könyvkiadónál. A még mindig aktív, szel­lemileg friss, idős férfi csak azon sajnálkozott, hogy gaz­dag élete tapasztalatait ke­véssé tudja megosztani a fiatalabb nemzedékkel. Véle­ménye szerint a lenini tra­díciókhoz való közeledésben van a peresztrojka lényege. Kende János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom