Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

4 Somogyi Néplap 1987. november 30., hétfc SPORT S3 Äf ifr ér ess emlitr, fia nem lah | _______________Kosárlabda NB I_______________ N agy küzdelem után két remek győzelem SÁÉV—Kecskemét 86-80 (41-29) Gyengeségeim közé tarto­zik, hogy gyermekkoromtól fogva mindmáig vidít, szó­rakoztat, olykor keserűség­gel áraszt el a labdarúgás. Így talán nem furcsállja senki, hogy érdeklődést vál­tott ki belőlem az a sport­hír, hogy meghatározták a legjobb labdarúgók átigazo­lásakor az őket átengedő együtteseknek fizethető ősz- szegeket. Másfél millió a legnagyobb summa, amit NB I-es játékosért kérni és adni lehet. Az NB 11 - sek esetében a plafon 800 ezer forint. Sok ez? Kevés? A vásár­lónak nyilván sok, az eladó meg kevesli. De minden futballrajon- gásom ellenére is eretnek gondolataim támadnak az ilyen hírek hallatán ... Mi volna, ha a gazdaság is bevezetné ugyanezt? Mondjuk egy termelőszövet­kezet, amely szanálástól szanálásig botorkál, fölfigyel­ne egy téesz-közgazdászra, aki ötleteivel felvirágozta­tott, egy hozzájuk hasonlóan gyönge adottságú téeszt. A jelen szakember nászutasok paradicsomává varázsolta gazdaságuk erdőszéli foga­dóját. Kóser bort és pálin­kát állíttat elő izraeliek­nek, csadort készíttet az iszlám asszonyoknak Kö­zel-Keletre, jómódú, ám magányos özvegyasszonyok részére hétvégi szabadidő- programot szervez, melye­ken a harmincas- évek el- agott táncdalénekesei ad­ják elő a jól fizetni képes hölgyek kedvenc számait. Szóval ezt a közgazdászt is értékelhetné másfél millió­ra az a szövetkezet, amelyik lehetőséget nyújtott neki nem csekély kockázattal já­ró ötletéinek megvalósításá­hoz. Elképzelhető, hogy még a közigazgatásban is haszno­sítani lehet ezt a káderát- csopcrtosítási módszert. Az olyan falusi tanácselnököt, aki személyes varázsával a tehó könnyed elfogadására bírta a helység lakosságát; aki társadalmi munkában nemcsak művelődési házat, de búvár-világbajnoksághoz edzőpályát is építtetett a férfinéppel; gki megrendez­te szabadtéri színpadjukon az első magyar aggastyán- találkozót — megszerezhet­né magának a harminc ki­lométerre levő város. Az agyafúrt falusi tanácselnök megérne nekik akár kétmilli­ót is. Már kétmilliónál vagyok, holott arról még nem is szóltam, mit jelent egy üzemnek például egy olyan autószerelő, aki nem eről­teti minden csip-csup alka­lommal az alkatrészcserét — még olyan esetben is, ami­kor mondjuk az a bizonyos darab hiánycikk —, hanem úgy bánik a kocsival, mint a jó állatorvos a gondjaira bízott jószággal. És mennyit egy műbútor­asztalos, aki hódítóan szép egyedi darabokba öli be irigyelt szaktudását, végte­len türelmét, és az arcáróf patakzó verítéket? Mit ár a bányász, aki egyik nap ol­vassa az újságban, hogy szaktársaira valahol megint ráomlott a fejtés, de ő más­nap megcsókolja gyerme­keit, és a hajnali busszal indul a tárnába ... Van-e esz­mei értékük azoknak, akik száguldó mentőautókon ro­bognak a segítségre szoru­lók felé, és nem kérdezik az autóbuszroncsokból kika­paszkodóktól, számíthatnak-e hálájukra. Totó A totó 48. heti 13+1 talá- latos szelvénye a következő: X, 1, X, X, 1, 1, X, X, X, 1, X, 1, X + 1. Reménykedem, hogy lab­dát kergető barátaim nem értik félre gondolatmenete­met. Természetes, hogy he­lyénvalónak tartom; mint a népszórakoztatás munkásai, találjanak becsületes megél­hetést, családot és otthont alapító lehetőséget. Mások­nak illenék azon gondolkod­niuk, hogy az ember társa­dalmi hasznosságának meg­ítélésére vagy pénzbeli érté­kelésére a focizok árazásán kívül kínálkozik-e lehető­ség. Bonyolítja a dolgot, hogy míg a pályán nem sok sze­rep jut például egy váloga­tott söprögető lelkivilágá­nak, bizonyos mesterségek kézügyességet, filozófiai tá­jékozottságot, esetleg törté­nelmi ismereteket is megkí-: vánnak. És vannak embe­rek, akiknek személyiségé­ben akár három kartársuk szorgalma, képzelőereje, mű­vészi adottsága egyesül. Ol­vastam Kós Károlynak Be­nedek Elekhez születésem évében írott levelében a kö­vetkezőt: „ ... építek is. Bővítem a fészkemet; csak úgy a ha­tárból összeszedett kővel, amit sár közé raktam... karácsonyra szeretnék egy Kaláka-kalendáriumot kiad­ni ... Nyomtatnám itt Sztá- nán. Erre a célra már sze­reztem egy kis ócska, kise­lejtezett kézisajtót...” Ennyit a levélből. Hány ember volt Kós Károly? És volna-e olyan ázsiója manapság, mint egy fürge, labdaéhes jobbszélsőnek? Meg hogy a magam szak­májánál maradjak, egy je­lesebb toliforgatóért, aki ma még Szegeden pusztítja a kézíratpapírt, adna-e annyi átigazolási díjat bármelyik budapesti napilap, mint amennyiért egy kiöregedett •budapesti labdarúgócsillagot szerez meg egy falusi táesz, hogy vele díszítse csapatá- . nak összeállítását? Kaposvár, 300 néző. V.: Juhász, Huszti. K. Volán Dózsa: Károly, Schmidt, Gelencsér, Stefik, Búzás, Karagity. Csere: An­gyal. Edző: Laszczik Iván. Hatalmas csatakiáltásók közepette 7-3-ig jutottak a vendégek, azután 9-7, majd 10-9 lett az eredmény, s in­nen nyertek. A második szettben hosz- szú labdamenetek után tu­dott csak pontot szerezni mindegyik csapat. A Volán már 7-12-re vezetett, ami­kor a csepeli edző időit kért, cserélt, s ez kizökkentette a hazaiakat. Sorozatban érték SAÉV: Kostencki (13), Mo­nok (26) Stickel (12), Ko­vács (27), Pestality (4). Cse­re: Magyarfi (2), Borók (2). Edző: Jerzy Froloív. Harminc másodperc telt el, amikor a vendégek meg­szerezték első kosarukat, de még ugyanebben a percben egyenlített a SÁÉV. Egy ideig felváltva vezetett a két csapat, majd 12-8-ra el­húztak a hazaiak. Ekkor Kostencki sorra megszerez­ne a lepattanó labdákat, s az így indított támadások voltak eredményesek. Az előny növelése helyett azon­ban pillanatnyi rövidzárlat következett, néhány pontat­lan dobás, könnyelműen el­adott labda, s az ellenfél ezt könyörtelenül kihasznál­ta. A 8. percben 16-16 volt az állás. Négy perc telt el, mire Monok ismét vezetést szerzett csapatának. Ekkor a kecskeméti edző időt kért, ám ez a kaposváriaknak tett jót: rövid idő alatt 30-20-ra alakították az ered­ményt. A SÁÉV 12 pontos előnnyel zárta az első félidőt. Szünet után megint csak a vendégek érték el az első kosarat, ám a válasz igazán frappáns volt. Monok há­rom pontot érő dobása szin­Kaposvár, 700 néző. V.: Pajor, Várnai. Táncsics: Kovács (14), Tóth (.27), Kiss A. (2), Szabó (18); Gosztonyi (9). Csere: Vojvo- da (11), Káldy (6), Bosznai (3), Rakolczai (4). Edző: Ma­gyar András. Idegesen kezdett mindkét csapat, a játékosok sorozat­ban hagytak ki ziccereket a kosár alatt, még büntetőből sem találtak be. A százha- lombaittaiak higgadtak le sl pontjaikat a vendégek, s 13-13-ra alakult az ered­mény. Ezután szettlabdája volt a Dózsának, ezt hárí­tották a fővárosiak, majd 16-14-re nyertek. A harmadik játszmában jól kezdett a Volán. Már 1-5-re vezetett, de elég volt egy kis kihagyás, s máris 5-6 lett az állás. Ezután is­mét a kaposváriak percei következtek. Jó leütésekkel és ügyes ejtésekkel 6-12-re elhúztak, majd 7-15-<re nyer­ték. A negyedik szettben 4-4- ig együtt haladt a két csa­pat. A csepeli játékosok e«v­té szárnyakat adott a csa­patnak, s a találkozó folya­mán a legnagyobb arányú vezetéshez jutott a kapos­vári csapat: 51-32. Ezután a kecskemétieknek jött be két hárompontos kosár, ugyan­akkor a hazaiak biztos hely­zetekben hibáztak, s a 6. percben tíz, majd hat pont­ra csökkent az előny. Ebben a kritikus időszakban Stic­kel pillanatai következtek, ez felrázta a csapatot, s rö­videsen 65-53-ra alakult az eredmény. A 11. percben a vendégek egyik legjobbja, a magas Stankiewicz kiponto­zódott, egy perc múlva Bo­rók is hasonló sorsra jutott. A mérkőzés hajrájára foko­zódott az iram és az izga­lom. Ez — elsősorban a ka­posváriaknál — néha kap­kodásban is megmutatko­zott. Siettették a kosárra dobást, minél előbb ered­ményt akartak kicsikarni, s ez megbosszulta magát. Az elpackázott helyzetek után a vendégek gyors ellentáma­dásokkal 74-68-ra feljöttek. Egy perccel a befejezés előtt 84-76 volt az állás, s a le­fújásig a kecskemétiek már csak szépíteni tudtak. Nagy küzdelmet vívott a két csapat a helyezések előbb, s ez a 6. percben 11­12-es vezetést eredményezett számukra. Egy perc múlva Gosztonyi hárompontos ko­saira ugyan vezetéshez jut­tatta a' hazaiakat, de ez ti­szavirág életűnek bizonyult. Igen nagy hibaszázalékkal játszottak a kaposváriak, sze­rencséjükre a vendégek is. Gyakran előfordult, hogy három-négy eredménytelen kísérlet után született csak pont. A kőolajosok hosszú. re többet reklamáltak, s míg ezzel voltak elfoglalva, 4 pont előnyre tett szert a Volán. Hatalmas küzdelem folyt, mindkét csapat kitű­nően sáncolt, alig lehetett leütéssel pontot szerezni. 8­8- ra egyenlített a Csepel, de 9- 10-re ismét a Volán veze­tett. Egy-két bírói ítélettel messzemenően nem értett egyet a közönség,- s talán ez is közrejátszott abban, hogy 14-10-re elment a Csepel, s végül a harmadik adogatás­ból a meccslabdát is meg­nyerte. A mérkőzés nem azt mu­tatta, hogy a bajnokság él­lovasa és 15. helyezettje küzd a pályán. A kaposvá­riak igen nagy akarással és jól is játszottak, s egy kis sze­rencsével még szorosabbá tehették volna a találkozót a talán túlságosan is maga­biztosan kezdő fővárosiak ellen. A Volán Dózsa dicsé­retet érdemel tisztes helyt­állásáért. Külön is említést érdemel Gelencsér és Búzás kiemelkedő játéka. M G. líSE—K. Vasas Izzó 3-1 (IC, —15, 8, 9) Városmajor, 80 néző. Ve­zette: Simái, Horváth. Vasas Izzó: Sántosiné, Ke­lemen, Majomé, Halász, Pintér, Marek. Csere: Pol­gár, Tóth, Nagy. Edző: Si­monná Kutas Zita. A 84 perces mérkőzésen nem sikerült a pénteki ve­reségért a visszavágás, a ja­vuló Izzó játéka nem volt elég a győzelemhez. Jók: Majomé, Pintér, Sántosiné. M. I. Bajor Nagy Ernő i Röplabda NB i | Tisztességes helytállás Csepel—'K. Volán Dózsa 3-1 (9, 14, —7, 10) Táncsics SE—Dunai Kőolaj 96-86 (45-45) Kovács küzd a labdáért, Monok és Kostencki beavatkozásra készen figyel szempontjából fontos mér­kőzésen. Egy időben úgy látszott, hogy akár nagy pontkülönbségű győzelmet is arathat a SÁÉV, azonban az igen lelkes és jól dobó vendégek minden kis meg­ingást kihasználva többször - megijesztették felzárkózá­sukkal a hazai szurkolókat. A kaposváriak dicséretére szolgál, hogy sikeresen át­vészelték a nehezebb perce­ket, amelyeket nemcsak egy-egy pillanatnyi kiha­gyás okozott, hanem az is, hogy nem egyszer bizony ha­dilábon álltak a szerencsé­vel. Néha már bosszantó volt nézni, hogy a gyűrűn körbetáncoló labda sorozat­ban kifelé hullik ... Jócskán meg kellett izzadni ezért a győzelemért, de rászolgált a csapat. Dicséret illeti min­den tagját a határtalan küz­deni tudásért, külön is ki kell emelni Kostencki, Mo­nok, Stickel ás Kovács játé­kát. gyors indításokkal operáltak, s a kaposváriak egyelőre nem találta^—ellenszert. Az ellen­fél legveszélyesebb játékosát. Kaszást egyszerűen nem tud­ták tartani. A 17. percben 33-39 volt az eredmény. Az­után megemberelte magát a Táncsics, a 19. percben 41- 41-^re feljött, sőt négypontos előnyre is szert tett. Egy vi­tatott bírói ítélet és egy el­adott labda elég volt ennek elvesztéséhez, 45-45 volt az első félidő eredménye. A folytatásban a Kőolaj kezdett jobban, a Táncsics továbbra ■ is kapkodott. Eb­ben az időszakban a játéko­sok szinte egymást túllicitál­va hibáztak. Ennek követ­kezménye lett, hogy a 7. percben 55-66-ot mutatott az eredményjelző tábla. Amikor már úgy festett, hogy elúszik a mérkőzés, váratlan fordu­lat történt. A közönség szü­net nélküli buzdításával erő­re kapott a Táncsics, és Tóth két hárompontos dobásával megadta a jelet a „feltáma­dásra”. Sorozatban tizenegy pontot értek el a hazaiak, egyenlítettek, sőt 78-72-re már vezettek is. A feljavult Kovács remek dolgokat mű­velt, Tóth pedig már csak „mesterhármasokat." dobált, így alakult ki a 87-78-as ál­lás. Fél perccel a találkozó befejezése előtt 96-84 volt, s a szurkolók ütemes tapssal jutalmazták a hazaiak lelkes játékát. Búcsúzóul még Ka­szás két bünfetődobással ál­lította be a végeredményt. Izgalmasan alakult a mér­kőzés. Az első félidőben a vendégek szinte akadálytala­nul alkalmazhatták taktiká­jukat, így a sokat hibázó ha­zaiak — sok helyzetük elle­nére — csak az egyenlő ál­lásig jutottak. A második já­tékrész elején sem változott a kép, s bizony rossznak lát­szott az 1-es tipp. A kedvező változás akkor következett be, amikor kiderült, hogy a honvéd játékosok jobban bírják erővel, no meg Ma­gyar edző Vojvodát ráállí­totta az egyre jobban elfá­radó, s már korántsem vil­logó Kaszás semlegesítésére. A „méregfog’’ kihúzása és a lendületes hajrá elegendő volt a sokáig bizonytalan ki­menetelű mérkőzés megér­demelt megnyeréséhez. Jók: Kovács, Tóth, Szabó, Gosz- tenyi, Vojvoda. Mayer Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom