Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

jgß:. |fe Világ proletárjai, egyesüljetek ! Somogyi Néplap XLIII. évfolyam, 260. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA Ara: 1.80 Ét 1987. november 4., szerda Történelmi képsor — tanulságokkal Véget ért a jubileumi ülés Moszkvában, a Kreml Kongresszusi Palotájában tegnap folytatódott az SZKP KB, a szovjet és az orosz- országi legfelsőbb tanács együttes ünnepi ülése a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére. A tanácskozás elnökségében Mihail Gor- bacsovval, az SZKP KB főtitkárával az élen a szovjet párt és állam vezetői, továbbá több külföldi küldöttség vezetői és tagjai foglaltaik helyet, így Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke. A délelőtti ülésen elnöklő Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára elsőiként Alekszandr Dubko belorussziai kolhozelnöknek adta meg a szót, majd Zoja Puhova, a Szovjet Nöbizottság elnöke a nőknek a társadalomban, a gazdaságban és az átalakítás­ban betöltött szerepéről beszélt. Az ünnepi ülésen a külföldiek közül elsőként szó­lalt fel Kádár János, az ünnepségsorozaton részt vevő magyar párt- és állami küldöttség vezetője. Kádár János felszólalása A dalból egy szót sem le­het kihagyni — vallja egy orosz közmondás. Vagyis azt, ami egységes, összetar­tozó, nem lehet tetszés sze­rint átkölteni. „Történelmünk csak egy van, és ez a törté­nelem megváltoztathatat­lan”, mondotta az októberi forradalom jubileumi ün­nepségein elhangzott beszé­dében Mihail Gorbacsov. Minden országra érvényes igazság ez, de talán sehol nem annyira időszerű ma­napság, mint a jelent átala­kító, a jövőképet újra felvá­zoló, és egyidejűleg a múlt „fehér foltjainak” fokozatos eltüntetésére vállalkozó Szovjetunióban. Ne feledjük: Iassan-lassan távozik az életből azok nem­zedéke, akik számára hozzá­tartozók, barátok, munkatár­sak személyes tragédiáját jelentette az, amit a sztá­lini korszak bűneiként, túl­kapásaiként értékelt a főtit­kári beszéd. Es felnőtt egy nemzedék, amely nem, vagy éppen csak valamit hallott a szovjet történelem úgyne­vezett kényes kérdéseiről. Hiszen 1965 után leállították a rehabilitálások folyamatát, és a történetírásból is kima­radt eddig az 1937—38-as évek tömeges repressziója, áldozatainak életrajza. Meglehet, hogy egy hiva­tásos történész számára többnyire az ismert nyom­vonalon haladó értékelést adott az SZKP KB főtitkára az utóbbi hét évtized fejlő­déséről, útkereséseiről, té­velygéseiről, sokáig mellő­zött és elhallgatott fő- és mellékszereplőiről. A szovjet átlagember azonban ember- emlékezet óta először hall­hatott egy ilyen ünnepi be­szédben érdemig és árnyalt értékelést erről az ember- életnyi korról. Olyan érté­kelést, amely a kiközösítés szándéka nélkül helyezte el a töténelmi arcképcsarnok­ban Buharint, Zinovjevet, Kamenyevet, sőt Trockijt is, s hosszabb időszak után eré­nyek és hibák felsorakozta­tásával. jellemezte Sztálint és Hruscsovot, higgadtan ér­tékelte Brezsnyev érdemeit és gyengéit. Mihail Gorbacsov szerint a múltat „történelmi fele­lősségtudattal és a történel­mi igazság alapján kell meg­ítélni”, mert az elemzett idő­szaknak óriási jelentősége van a Szovjetunió és a szo­cializmus sorsa, különösen pedig a most folyó átalakí­tás szempontjából. Es azért is, mert ezek az évek rég­óta viták központjában áll­nak külföldön is, ahol bizo­nyos politikai tényezők a szocializmus lejáratására akarják felhasználni a szov­jet múlt hibáit, tévedéseit. „Nem .politikai leszámolás­hoz van rá szükségünk — tette hozzá a főtitkár —, nem azért, hogy lélekben megtörjünk bárkit is, ha­nem azért, hogy tiszteleg­jünk a múlt hőstettei előtt, s tanuljunk a hibákból és tévedésekből”. Az, ami a több mint öt­ezer meghívottat befogadó kongresszusi palotában el­hangzott, ilyen tisztelgés volt, és a tanulságok össze­gezése. A beszédből egy em­berfeletti erőfeszítésekkel teli korszak, egy hatalmas kollektív mű bontakozott ki. Azok műve, akik az első öt­éves tervek lelkes, ám gyak­ran elviselhetetlenül nehéz munkájával két évtized alatt Európa első, és a világ má­sodik ipari hatalmává tették a Szovjetuniót. Azoké, akik a fasizmus elleni harc fő terheit vitték a vállukon. Végül pedig azoké, akik a világháború utáni * több mint négy évtized alatt olyan katonai, politikai és gazdasági tényezővé tették a Szovjetuniót, amelynek sza­vát egyetlen más ország sem hagyhatja számításon kívül. Történelmi elemzésében a főtitkár rendszeresen vissza­nyúlt a gyökerekig: a lenini elmélethez, gyakorlathoz és munkastílushoz. A lenini el­mélet és az októberi forra­dalom folytatásaként értel­mezte a két és fél év óta gyorsuló ütemben folyó át­alakítást. Felettébb időszerű­en hangzik ma is az új gaz­dasági politika (NÉP) beve­zetésekor, 66 évvel ezelőtt megfogalmazott lenini tétel: „Ne közvelenül a lelkesedés­re építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes ér­dekre ...” E gondolat jegyé­ben szögezte le Gorbacsov főtitkár, hogy a minden irá­nyú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósuló gyökeres átala­kítások talaján lehet megte­remteni. A. feladaok között mindamellett nemcsak a ra­dikális gazdasági reformot, a gazdasági mechanizmus átalakítását említette, hanem a demokrácia erősítését, „a demokrácia kultúrájának” szükségességét is. Két ve­szélyre is figyelmeztetett az átalakítás menetének elem­zésekor. Egyfelől a konzer­vativizmusra, a megszokott­hoz és a korábbi előnyök­höz ragaszkodók ellenállásá­ra, másfelől viszont az el­lenkező végletet képviselők szerepére. „... Nem enged­hetünk a túlbuzgók és türel­metlenek nyomásának sem, azoknak, akik nem akarják figyelembe venni az átalakí­tás objektív logikáját...” — mondta a főtitkár. Eléggé önkényes vállalko­zás kiemelni egy csaknem háromórás beszéd fő mozza­natait. Mindenképpen emlí­tésre méltó azonban az a rész, ahol Mihail Gorbacsov a szocialista országok, a kommunista pártok kapcso­latairól szólt. Hangsúlyozta, hogy nincs „központ”, nem létezik „modell”; a pártok egyenjogúsága, önálló fele­lőssége és a szolidaritás ké­pezi az internacionalista kap­csolatok alapját. Külön fejezetben foglal­kozott Mihail Gorbacsov a nemzetközi környezettel, a szovjet békepolitika gyöke­reivel, a békés egymás mel­lett élésnek és az ésszerű kompromisszumoknak lenini koncepciójával és gyakorla­tával. E lenini tételben gyö­keredzik a legutóbbi párt- kongresszuson alakított új szovjet külpolitikai koncep­ció is, amely — az ellenté­tek ellenére is — a kölcsö­nös függés világaként, egy­séges egészként értelmezi a mai világot. Az egyenlő biz- tonság, a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén megva­lósuló biztonság, az érdemi párbeszéd koncepciója — ez az új szovjet külpolitikai felfogás. Noha, a főtitkár in­dokoltan felvetődő kérdések sorával jelezte: nehéz meg­jósolni, miként alakul a jö­vőben a másik fél, a tőkés világ nagyhatalmainak poli­tikája, elemzésének végső kicsengése optimista volt, nem hagyott kétséget abban a tekintetben, hogy a szov­jet külpolitika értelmezése szerint az átfogó nemzetközi biztonság kialakítandó rend­szerét csak a tőkés országok­kal együttműködve lehet megteremteni. Szászi Józseí Kedves elvtársak! Nagy megtiszteltetés kül­döttségünk számára, hogy itt, Moszkvában, szovjet ba­rátainkkal, a világ haladó, békeszerető erőinek képvi­selőivel együtt ünnepelhet­jük a nagy októberi szocia­lista forradalom győzelmé­nek 70. évfordulóját. Meg­köszönöm a meghívást és átadom önöknek, a szovjet kommunistáknak, a Szovjet­unió népeinek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a szocializmust építő magyar nép üdvözletét és őszinte jókívánságait. Nagy figyelemmel hallgat­tuk Mihail Gorbacsov elv­társ nyílt, mélyen elemző beszédét a Szovjetunió tör­ténelmi útjáról, tapasztala­tairól és a párt, az ország előtt álló feladatokról. Tör­ténelmi eredményeikhez szívből gratulálunk. A Szov­jetunió fejlődését, a szovjet nép boldogulását szolgáló és egyúttal nagy nemzetközi jelentőségű építő-újító munkájukhoz teljes sikert kívánunk! Elvtársak! Hetven évvel ezelőtt a le­nini bolsevik párt vezetésé­vel néphatalom született a sok nemzetiségű, földrésznyi Oroszországban. A forrada­lomban győztes nép addig járatlan útra lépve látott hozzá az elmaradottság fel­számolásához, a társadalmi igazságosság és a nemzetek közötti egyenlőség megte­remtéséhez, az új, a szoci­alista társadalom felépítésé­hez. A szovjethatalom harc­ban született, s a nép ro­mokban heverő országban Kádár János, az MSZMP főtitkára kedden Moszkvá­ban megbeszélést folytatott Mihail G&rbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. Őszinte, elmélyült elvtár­si eszmecseréjükön áttekin­tették a két pártnak Ma­gyarország és a Szovjetunió fejlődése jelenlegi szakaszá­ban kifejtett tevékenységét. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP — a két ország konkrét körül­ményeiből kiindulva — al­kotó módon közelíti meg a társadalmi-gazdasági fejlő­dés időszerű kérdéseit, s a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés további el­mélyítésére törekszik. Kádár János nagyra érté­kelte a szovjetunióbeli ju­fogott hozzá az építőmun­kához, amely nagy eredmé­nyeket hozott. A gazdaság, a kultúra, a tudomány fej­lesztésében elért eredmé­nyek lehetővé tették, hogy a Szovjetunió az antifasiszta koalíció legtöbb áldozatot hozó résztvevőjeként nem­csak önmagát védte meg, hanem döntő módon járult hozzá az egész emberiség megmentéséhez. A szovjet forradalom győ­zelme, 1917 óta a szocializ­mus már nem csupán el­vont eszme, hanem életké­pes, megújuló történelmi valóság. A Szovjetunió és más szocialista országok fej­lődése bizonyítja, hogy a szocializmus a kizsákmányo­lás nélküli társadalom meg­teremtésével új utat muta­tott az emberiség számára. A szocialista országokban megindult új folyamatok nö­velik eszméink, gyakorla­tunk hitelét, a szocializmus vonzerejét és külpolitikai kezdeményezéseink hatását. A nagy október 70. évfor­dulóján — gondjainkkal, megoldandó nagy feladata­inkkal felelősen számot vet­ve — bizakodva nézhetünk a jövőbe. A világ figyelme napja­inkban ismét a Szovjetunió felé fordult. A szovjet kom­munisták mai nemzedékei a nagy október zászlaját eme­lik magasra, amikor tiszte­iéi et parancsoló elhatáro­zottsággal látnak hozzá a gazdaság, a társadalom mélyreható átalakításához. Nagy vállalkozásukhoz a marxizmus—leninizmus esz­méi szolgálnak útmutatás­sal, hasznosítják a gazdag bileumi ünnepségsorozatot. — A szovjet kommunisták által megtett út, az előttük álló feladatok elemzésének józan, megfontolt megköze­lítése — mondotta — meg­győző bizonyítéka annak, hogy az SZKP következete­sen megvalósítja a nagy ok­tóber eszméit. * * • Németh Károly, az Elnö­ki Tanács elnöke, aki a nagy októberi forradalom 70. év­fordulója tiszteletére meg­rendezett ünnepségsoroza­ton résztvevő magyar párt- és állami küldöttség tagja­ként tartózkodik a szovjet fővárosban — kedden talál­kozott Andre j Gromikóval, a Szovjetunió Legfelsőbb hazai és nemzetközi tapasz­talatokat, munkájuk megha­tározásakor pedig a szocia­lista demokrácia és a nyílt­ság jegyében építenek a szovjet társadalom kiapad­hatatlan energiáira. A ma­gyar kommunisták, az egész magyar társadalom megkü­lönböztetett figyelemmel és mély rokonszenvvel követi a szovjetunióbeli megújulás folyamatát. Elvtársak! Október szülötte a szovjet külpolitika is. Az egyetemes béke és a társadalmi hala­dás célját követő Szovjet­unió a nemzetközi kapcsola­tokat meghatározó módon befolyásoló erővé vált. Üd­vözöljük és támogatjuk a béke és biztonság megszi­lárdítására, az atomkor kö­vetelményeinek megfelelő gondolkodás és cselekvés ér­vényesítésére irányuló ki­tartó erőfeszítéseiket. Az októberi forradalom óta gyökeres változások mentek végbe a világban. Az emberiség régi álma, a szocializmus eszménye: a fegyvermentes világ azon­ban még nem valósult meg. Egyre erősebb a felismerés: az atomfegyverek korában a háború megengedhetet­len, annak nem lenne győz­tese; a társadalmi rendsze­rek harcának békés ver­senyben kell eldőlnie. A kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok számára nincs más járható út, mint a bé­kés egymás mellett élés, a kölcsönösen előnyös együtt­működés, egymás jogos ér­dekeinek tiszteletben tartá­sa, az egyenlő és elégséges biztonság a fegyverzetek Tanácsa elnökségének elnö­kével. A Kremlben tartott szívé­lyes, elvtársi légkörű meg­beszélésen a felek tájékoz­tatták egymást a jubileumi ünnepi ülésről szerzett be­nyomásaikról, hangsúlyoz­ták Mihail Gorbacsov be­szédének fontos nemzetközi jelentőségét. Tapasztalatokat cseréltek a két ország különböző szin­tű tanácsainak munkájáról. Andrej Gromiko részletesen szólt a Szovjetunióban ki­bontakozott forradalmi át­alakítás menetéről. A part­nerek nagy figyelmet szen­teltek a két ország — külö­nösen a tanácsok szintjén megvalósuló — kapcsolatai­nak. mind alacsonyabb szintjén. Ez minden ország, minden nép, az egész emberiség ér­deke. Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép törekvése a szocializmus ha­tékonyabb építése. Mai bo­nyolult feladataink megol­dásában támaszkodhatunk a gazdaság, a társadalom fejlesztésében elért vívmá­nyainkra. Azon fáradozunk, hogy a társadalmi élet min­den területén feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben rejlő lehetősé­geket és erőforrásokat. Ne­hézségeinkkel tisztában va­gyunk, gondjainkról nyíltan szólunk. Célul tűztük ki, hogy erőink mozgósításával megalapozzuk hazánk továb­bi kiegyensúlyozott fejlődé­sét. Törekvéseink lényege, hogy a reformok útján kö­vetkezetesen tovább halad­va, humánus alapelveinket megtartva ésszerű, hatékony gazdálkodást alakítsunk ki, és a szocialista demokrácia fejlesztésével tovább szilár­dítsuk a társadalmunk egy­ségét. Feladataink nagyok, de megoldjuk őket. Kedves elvtársak! Legújabbkori történel­münk fordulópontjai egy­ben a magyar és a szovjet nép barátságának fontos mérföldkövei. Barátságun­kat a szovjethatalom szüle­tésének éveiben a magyar internacionalisták, az 1919- es Magyar Tanácsköztársa­ság harcosai, a második vi­lágháború menetében a ha­zánkat felszabadító szovjet harcosok százezreinek küz­delme, véráldozata alapozta meg. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió vi­szonyát a szoros és eltéphe- tetlen barátság, az évtizede­ken át kiépült, sokoldalú, tevékeny, népeink érdekeit szolgáló együttműködés jel­lemzi. Ezért a Szovjetunió törekvései, eredményei ma is fontos támaszt jelentenek hazai feladataink megoldá­sához. Hisszük ugyanakkor, hogy a magyar gazdasági­társadalmi megújulás ered­ményei népünk jobb jövőjé­nek szolgálatán túl, bizo­nyos mértékig szintén hoz­zájárulnak a szocializmus és az általános emberi ha­ladás ügyéhez. A nagy október hetvene­dik évfordulója alkalmából további nagy sikereket kí­vánunk a Szovjetunió né­peinek a szocialista társa­dalom építésében. Éljen a nagy Szovjetunió és dicső kommunista párt­ja! Éljen a magyar és a szov­jet nép megbonthatatlan ba­rátsága ! Éljen a szocializmus és a béke! (Folytatás a 2. oldalon.) Találkozók Moszkvában a legmagasabb szinten

Next

/
Oldalképek
Tartalom