Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

1987. november 28., szombat Somogyi Néplap 3 Jót és jobban TÉLI ESTÉK - GYARAPODÁS A megye legnagyobb bel­politikai eseménye a héten Havasi Ferencnek, a Politi­kai Bizottság tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának somogyi látoga­tása volt. A megyei pártbi­zottságon tartott szűk körű megbeszélés és a Kaposvári Villamossági Gyárban tett látogatás után aktívaülésen mondott beszédet, a reform, A KIBONTAKOZÁS és a gazdasági cselekvés ideológiai kérdéseit tekintet­te át. A változó élet diktál­ta problémák megoldása ma a legnagyobb feladat — hangzott el az előadásában. A cselekvéshez aktivizá­lódás, politikusabb magatar­tás szükséges, ehhez pedig szükségesek a jó könyvek. Jól példázza ezt a fokozódó érdeklődést, hogy a Kossuth Könyvkiadó ötmillió forint értékű könyvet értékesített az idén. Csütörtökön az Ok­tatási Igazgatóságon is könyvkiállítás nyílt, ame­lyen szép számú érdeklődő közönség hallgatta meg Szi­ta Ferencnek, a megyei könyvtár igazgatójának be­szédét. Csak egy gondolat belőle: a jó politikai könyv nemcsak információhordozó, hanem a közgondolkodás fejlesztésének nélkülözhe­tetlen eszköze is. Az év vége nemcsak haj­rát jelent, hanem visszate­kintés ás. Sokasodnak azok az események, ahol már az ez évi termelési eredmé­nyekről, vagyis az új arcú, piacorientált egyéni érdeke­ket is ÖSZTÖNZŐ GAZDÁLKODÁSRÓL van szó. Két hete hangzott el a megyei népfrontülésen, hogy a megye ipari eredménye jobb lesz a vártnál. A hét közepén a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek So­mogy Megyei Szövetségének elnöki ülésén a megye me­zőgazdaságáról szóló jelentés volt napirenden; itt arról volt szó, hogy a termelés színvonala ugyan meghalad­ta az előző évit, ám a ter­melési eredmény még a ta­valyi rossz év eredményétől is elmarad 12 százalékkal. A sokadszor felsorolt hát­ráltató tényezők mellett, ezen az ülésen szóba került az érdekeltségi viszonyok korszerűsítése is, amely a leghatékonyabb formája le­het a szövetkezeti gazdál­kodás föllendítésének. Itt a mezőgazdászok az új vállal­kozási formákat, az elosztá­si és munkamódszerek kor­szerűsítését, a szervezettség javítását sürgették. A Kaposvári Húskombi­nátban tartották szerdán a sertéshús-termelési verseny EREDMÉNYHIRDETÉSÉT s többször is szóba került az elismerés meg hatékony mezőgazdasági termelés. A megyei sertéshús-termelési verseny jól szolgálta azt a célt, hogy megálljon So­mogybán a sertésállomány csökkenése, javuljon a la­kosság tőkehússal és húské­szítményekkel való ellátása, a Kaposvári Húskombinát teljesítse hazai és exportfel­adatait. Végül pedig egy e heti hír a sport világából: három sió­foki labdarúgó is meghívást kapott a Ciprus ellen készü­lő válogatott utánpótlás-ke- retóe. Békés József A társadalom „nagykorúsítása" „A gazdaság világának a politika világához való vi­szonya a modern kor egyik fő problémája” írta Marx „A hegeli jogfilozófia kriti­kája” című tanulmányának bevezetőjében. A jelek sze­rint tehát a mai magyar tár­sadalom egyik alapkérdése — a gazdaság és politika kapcsolódása — már a klasz- szikusok korában is döntő fontosságú volt. Míg a szerves társadalom- fejlődés a gazdaság-politika- ideológia logikai lánccal ír­ható le, ahol a gazdasági alapviszonyok határozzák meg a politikai felépítmény intézményrendszerét és a társadalom tudati tükrözé­sének struktúráit; a szocia­lizmus rendszere az ideolo­gikus jövőkép felől építke­zik: egy messianisztikus küldetéstudattal dúsan át­itatott politikai elit ezen ideológia köré szerveződve, mintegy „tevlebontja” a gazdasági alapra háruló — politika ideológiai foganta- tású — célokat. Vagyis míg az organikus társadalom­szerveződési mód szerint a társadalom „épít magának államot”, addig az eredeti szocializmusok alapmodell­je éppen fordítva „a társa­dalom államosítása” koncep­ciójára épül. Azt gondolom, a mai ma­gyar társadalom (s más szocialista társadalmak) ne­héz helyzete aligha érthető meg, ha nem elemezzük a fenti összefüggéseket. A szocializmus alapmo- delljei a rendkívül gyors ütemű felzárkózás kénysze­rétől hajtva a „társadalom államosításával”, vagyis gazdasági, politikai, ideoló­giai (kulturális) értelemben teljes alávetésével indították el modernizációs stratégiá­jukat. Hazánkban ez a mo­dell már 1952—53-ra a nyil­vánvaló válság jeleit mutat­ta, így az ezt követő idő­szakban, 1953-tól 1956-ig el­lentmondásos korrekciós kí­sérletek folytak a berendez­kedés módosítására; a gaz­daság és politika kapcsola­tának átépítésére. A fel­gyülemlett ellentmondások feszítő ereje azonban már akkora volt, hogy a folya­mat ellenőrizhetetlenné vált, s ellenforradalomba torkol­lott. Az 1956 utáni évtized során — ha lassan és el­lentmondásosan is — kibon­takozni látszott egy új tí­pusú „társádalmi szerző­dés”. Ennek leglényegesebb mozzanata, hogy megkezdő­dött a társadalom (az egyé­nek, csoportok, rétegek, kö­zösségek stb.) relatív gaz­dasági önállóságának meg­teremtése. Ennek azonban az volt az „ára”, hogy politikai és ideológiai „önállósodás­ról” nem esett szó, bár ezen a téren is igen jelentős vál­tozás volt, hogy az előző korszak ki nem mondott, ám annál inkább gyakorolt „Aki nincs velünk, az el­lenünk van” agresszív poli­tikai „ars poetica”, a most már ki is mondott és a gya­korlatban is átültetett „Aki nincs ellenünk, az velünk van” tudatos stratégiája váltotta fel. A gazdaság és politika világának ez az újszerű kapcsolódása igen termé­kenynek bizonyult. A 60-as évek második fele látványos sikereket hozott. Az önálló­suló gazdaság — pontosab­ban a gazdaság leginkább önállósuló szféráinak sike­rei — azonban elbizonytala- nították a politika és az ideológia világát, amiért is a 70-es évek a „visszarende­ződés” periódusává váltak. Éppen akkor, amikor a vi­lággazdaságban beindultak azok az átrendeződések, amelyek rendkívüli módon felértékelték az autonom gazdasági cselekvés, a gyors, rugalmas alkalmazkodás ké­pességeit. Ebben az időszak­ban nálunk egy mesterkélt és nehézkes „sem-sem, is­is” társadalomkoordinációs rendszer alakult ki, amely­ben a „kézivezérlésnek” ne­vezett direkt politikai-aka­rati mechanizmusoké lett az uralkodó szerep. A növekvő gazdasági ne­hézségek, a külföldi fizetés- képtelenség fenyegető ve­szélye a 80-as években is­mét a reformok irányába vitték társadalmi fejlődé­sünket. Valószínűnek lát­szik, hogy — akár csak az 1956-ot követő évtizedben — most is csak egy újfajta „társadalmi szerződés” ad­hat esélyt a kibontakozásra. Ez az új „alku” azonban már csak a társadalom gaz­dasági-politikai-ideológiai téren egyaránt lezajló „nagy- korúsítására” épülhet. Szem­be kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szerkezet- átalakítás több évtizedes és rendkívüli összeütközések­kel járó folyamat lesz, amely egyúttal —, hogy esélye le­gyen a sikerre — a társa­dalom által jobban ellenőr­zött politikai berendezke­dést is feltételez. A társada­lomban meglévő elkülönülő érdekek . és értékek nyílt, szervezett-intézményes for­mában megjelenő képvisele­te és a társadalom nyilvá­nossága előtt zajló ütközte­tése, valamint az így létre­jövő kompromisszumokat védő politikai, jogi és szer­vezeti garanciák révén vár­ható csak, hogy a társada­lom erre képes része haj­landó lesz a kibontakozás­hoz nélkülözhetetlen áldoza­tokra. Bogár László A megszokott termelési fo­lyamatok hátterében a gaz­dálkodó egységek számba- veszik a lehetőségeket, majd döntenek a kormányprog­rammal összhangban, mit le­het és kell a saját közössé­gükben elvégezni. Miben lát­ja legfontosabb teendőit a barcsi Vörös Csillag Tsz? Erről beszélgettünk dr. Pal­lér Endre elnökkel. — A cél is, a tennivalók is ismertek. A barcsi Vörös Csillag helyzetére, feladatai­ra lefordítva mit jelentenek ezek? — A megújulás, a fejlődés dinamizálása, a reform foly­tatása elodázhatatlan gazda­sági szükségszerűség. A mi helyzetünk annyiban külön­bözik az átlagtól, hogy ezek az úton lépéselőnyben va­gyunk. Nálunk nem most, hanem 1985-ben következett be egy, az egész szövetkezeti tagságot megrázó tény: olyan mértékben zuhant vissza az eredmény, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, a gazdasági előrehaladásért azonnali tettekre van szük­ség. Akkor hároméves prog­ramot dolgoztunk ki. Ez — Szükség van a számítás- technikára több intézkedést magába fog­lalva — azt a célt szolgálta, hogy akkori 35 millió forin­tos eredményünk 1986-ban 46-ra, 1987-ben 60-ra és 1988- ban 67 millió forintra emel­kedjék. A kibontakozási program azért talált lépés­előnyben bennünket, mert lényegében két év óta követ­kezetesen és sikerrel dolgoz­tunk a gazdaság dinamiku­sabb fejlődéséért. — Ezek szerint nem most kell hozzálátni az üzemi te­endők kidolgozásához, azok már jórészt ismertek. — Ez részben igaz. A dön­tés meghozatalánál ugyanis mindenkor figyelembe kell venni a közgazdasági körül­ményeket. Ezek most tisztá­zódnak. De semmi sem ér bennünket felkészületlenül, mivel volt időnk az alterna­tíva kidolgozására. Ebben a helyzetben meghatározó sze­repük vám az elődöknek. An­nak az alapnak, amelyet itt csaknem négy évtized alatt megteremtettek. Az elmúlt két év lendületesebb fejlő­désében kétségkívül része van a vezetői erőfeszítések­nek, az érdekeltség korsze­rűsítésének, a hatékonyságot fokozó szervezeti változá­soknak. de nagy része van Többre is képesek vagyunk... az alapoknak is, amelyekre építeni lehet. — Erről eszembe jut az önelszámolási rendszer, amely az utóbbi években kezd terjedni. A gyökerek a szövetkezeti mozgalom kez­detéig nyúlnak vissza. Sok­felé most alakítják ki ezt a módszert, itt jó ideje a to­vábbfejlesztésén munkálkod­nak. De térjünk vissza a tennivalókra. — A gazdálkodás fejlesz­téséhez pénz kell, ennek alapvető forrása a nyereség. Nem egyedüli forrása, hiszen nálunk a tagi kölcsön meg­haladja a negyvenmillió fo­rintot. Ez a szövetkezet irán­ti bizalmat is kifejezi. A fej­lesztéshez szükséges pénzünk összejött. Dönteni kell, hogy mire költsük. Az ágazatve­zetők javaslatait a decembe­ri vezetőségi ülésen vitatjuk meg. Helyzetünk ismereté­ben, az országos programok­hoz kapcsolódva igen sok a feladatunk. Ide tartozik a tejüzemi rekonstrukció, a ve­tőmagtermelés, a feldolgozás korszerűsítése, a számítás- technika továbbfejlesztése. Arról kell döntenünk, hogy milyen sorrendben, milyen befektetéssel valósíthatjuk meg ezeket. Minden tekintet­ben lehetőségünk volt az Halaszthatatlan a tejüzem rekonstrukciója alapos felkészülésre, kapko­dás nélkül tudunk választani a legjobbnak ígérkező meg­oldások között. — Szeptember végén az üzemi pártbizottság is tár­gyalt arról, hogy a KB jú­liusi, a megyei pártbizottság szeptemberi határozata, a kormányprogram szellemé­ben milyen teendőink van­nak. Kimunkáltuk rövid- é§ hosszútávú tennivalóinkat, döntöttünk a végrehajtás sorrendjéről. Határoztunk például az érdekeltségi for­mák továbbfejlesztéséről, a környező gazdálkodó egysé­gekkel való együttműködés szélesítéséről, a takarékos gazdálkodás különböző mód­jairól, a talajerő-gazdálko­dásról, a szálastakarmány- betaikarítás gépesítéséről és így tovább. A maga terüle­tén mindenkinek megvan a tennivalója. Hiszem, hogy minden emberből ki lehet hozni a szunnyadó tartalé­kokat ... V. M. Falusi ismerőseimről, ro­konaimról, ha úgy nyárutón vagy őszelőn összehoz ben­nünket a sors, szinte min­den alkalommal megállapí­tom: jó néhány kilót levett róluk a sok munka, a lótás- futás. Sebaj, mondják olyankor, egészséges fo­gyás ez, majd a télen me­gint fölszedik azokat a kiló­kat; amikor fogytán a me­zei munka és elérkezik a disznóvágás ideje, olyankor természetes következmény a gazdaember súlygyarapodá­sa. Ilyentájt azonban nem­csak kilókban, hanem szel­lemiekben is gazdagodnak a falvak lakói. S itt most nem a tévére, a rádióra gondolok mint az ismeretgyarapítás fontos eszközére — persze, ezeket is gyakrabban kap­csolják be és hosszabb ide­ig tartják „üzemben” a téli estéken — hanem azokra az összejövetelekre, ahol elő­adásokat hallgatnak, beszél­gethetnek s közben szinte észrevétlenül nagyon sokat tanulnak. A tudásnak gyarapítására ezek az esték kínálják a legjobb alkalmat. S akkor a hagyományőrzésről, a már- már feledésbe merülő szo­kások fölélesztéséről nem is szóltam még, pedig ezek is szerepelnek az ilyen össze­jövetelek programjában... Vegyünk egy példát — sze­rencsére többet is fölsora­koztathatnék — a téli esték hasznos eltöltésére! Balaton- szabadiban a művelődési kör a település lakóinak sok­irányú és a lakóhelyen gyü- mölcsöztethető műveltségé­nek gyarapítását tűzte ki cé­lul. S megragad minden al­kalmat, hogy a falu kultu­rális életét, a hasznos szóra­kozást segítse, és az embe­reket közelebb hozza egy­máshoz. Mit csinálnak a balaton- szabadiak ezeken az esté­ken? Tavaly a kezdőknek, az idén szeptemberben a hala­dóknak indítottak szabó­varró tanfolyamot. Ebben és a következő hónapan előve­szik a máshol talán padlá­son, kamrában porosodó rokkákat: ezeken tanítják a gyapjúfonást. Tollfosztásra gyűlnek össze a lányok, asz- szonyok — közben az őket elkísérő férfiak kártyáznak, sakkoznak —, s ilyenkor el­maradhatatlan a nóta, a muzsika, a tánc, vagyis az együttlét keltette öröm, a vigasság. Kukoricacsumát fonnak, illetve szőnek, a kézi és a gépi kötés forté­lyaival ismerkednek. Kará­csony előtt majd vásárt is rendeznek a maguk készí­tette játékokból, kézimun­kákból. S közben tanítják egymást és tanulnak egy­mástól. Olyasfajta gyarapodás ez. amelyre belső igénytől kész­tetve törekszenek a falusi asszonyok. A férfiak a ház­táji állattenyésztésről, a kertművelésről, a szőlő- és gyümölcstermesztésről szóló előadásokra ugyancsak ilyen indíttatással sereglenek a községi művelődési othonok- ba. A téli esték együtt töltött órái így hasznosak a csalá­doknak, és a faluközösség együvé tartozását is segítik. H. F. Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA „Cél, hogy új lendületet adjunk a szocializmus építésének.” (Részlet a megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából) A barcsi Vörös Csillag törekvései Mai kommentárunk Gazdaság, politika, ideológia

Next

/
Oldalképek
Tartalom