Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-27 / 280. szám
2 Somogyi Néplap 1987. november 27., péntek Grósz Károly Athénban Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások M>iftfs»g»ien táplált félelemérz+t „Tudathasadás” a NATO-ban Athénba érkezett és megkezdte hivatalos látogatását Grósz Károly. A képen: a magyar miniszterelnök vendéglátója Andreasz Papandreu görög kormányfő kíséretében ellép a díszsorfal előtt (Folytatás az 1. oldalról) lyamatokról szólva annak a véleményének adott hangot, hogy hasonlóságot és kölcsönhatást lát a magyar és a szovjet reformtörekvések között. Grósz Károly és Joannisz Alevrasz méltatták országaink kapcsolatainak fejlődését. Kiemelték, hogy azok erősítésében fontos szerepet játszik a két ország parlamentjei közötti kapcsolatok szélesítése. A Minisztertanács elnöke ezt követően Athén egyik világhírű műemlékegyütteséhez, az Akropoliszra látogatott. A városnézésre Nikosz Tecallisz kulturális miniszterhelyettes kísérte el. Az esti órákban került sor Grósz Károly és Andreasz Papandreu görög kormányfő első találkozójára az athéni miniszterelnöki hivatalban. A találkozón tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről, s véleményt cseréltek nemzetközi kérdésekről. A megbeszélést követően Grósz Károly átnyújtotta Andreasz Papandreunak a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített zászlórendjét, amelyet az Elnöki Tanács a két nép és a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért adományozott a görög kormányfőnek. Papandreu a nemzetközi diplomáciai gyakorlat szerint viszonozta az elismerést: átnyújtotta a magyar kormányfőnek a Görög becsületrend nagy keresztjét. Ezt követően teljes ülést tartott a magyar és a görög tárgyalóküldöttség a két kormányfő vezetésével. A teljes ülésen Grósz Károly és Andreasz Papandreu nyilatkozatot írt alá a Magyar Népköztársaság és a Görög Köztársaság közötti barátság és együttműködés fejlesztéséről. A dokumentum az államok szuverén egyenlőségének elvén, a nemzetközi jog általánosan elismert normáin és elvein alapszik, az ENSZ alapokmányában, a helsinki záróokmányban és a madridi utótalálkozó záródokumentumában foglaltak szerint. A nyilatkozat az első ilyen jellegű dokumentum, amelyet egy NATO-tagország írt alá Magyarországgal. Határozottan állást foglal a világ különböző térségeiben zajló katonai konfliktusok beszüntetése és az államok közötti nézeteltérések békés rendezése mellett. Az aláírók hangsúlyozzák, hogy cselekvőén elősegítik a fegyverkezési verseny megszüntetését és a világűrre való kiterjedésének megakadályozását, az atom- és vegyi fegyverek teljes megsemmisítését és a hagyományos fegyverek csökkentését azzal a végső céllal, hogy szigorú és eredményes ellenőrzés mellett általános és teljes leszerelés jöjjön létre. Támogatják a nukleáris kísérletek teljes megszüntetését, mint az atomfegyverek folyamatos felszámolása irányában tett döntő jelentőségű lépést. Támogatják az atom- és vegyi fegyverektől mentes övezetek létrehozását Európa és a világ különböző térségeiben. Mindent megtesznek a nemzetközi kereskedelem és az államok közötti gazdasági együttműködés fejlesztéséért. Elősegítik, hogy növekedjen a szerepe annak a tevékenységnek, amelyet az ENSZ végez a nemzetközi béke és biztonság megőrzéséért és megszilárdításáért, a nemzetközi problémák megoldásáért, az országok közötti együttműködés fejlesztéséért. Politikai könyvkiállítás nyílt Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) Nemcsak a kiállított újdonságok bősége szembeszökő, hanem a könyvek újszerű témaválasztása is. A kiadók arra törekedtek, hogy megvilágítsák a történelem vagy társadalmi-gazdasági fejlődésünk korábban „kényesnek" ítélt kérdéseit. A nyíltság a korábbinál életszerűbb, olvasmányosabb stílussal párosul. A politikai tankönyveket jól áttekinthető szerkesztés, érdekes feldolgozásmód jellemzi. A tájékozódás igénye mellett e vonzóbb forma is elősegíti e könyvek és olvasóik egymásra találását. Ezzel függ össze, hogy az idén a Kossuth Könyvkiadó ötmillió forint értékű kiadványa talált gazdára. A kiállított újdonságok közül külön érdeklődést keltett Mihail Gorba- csovnak, az SZKP főtitkárának Az átalakításról címmel közreadott s az elmúlt két év megújulási folyamatát tükröző beszédgyűjteménye. Magyarország és Görögország azon munkálkodik, hogy az európai biztonságot és együttműködést előmozdító hatékony intézkedések szülessenek. Tevékenyen elősegítik a nukleáris fegyverek teljes felszámolását a kontinensen, valamint a hagyományos haderők legalacsonyabb szintre csökkentését. Folyamatosan növelik az anyagi és szellemi értékek cseréjét, a kölcsönös előnyök alapján. A dokumentum szerint országaink az együttműködés korszerű formáinak alkalmazásával a lehető legnagyobb mértékben kiaknázzák a gazdasági, műszaki és tudományos fejlettségükben rejlő lehetőségeket. Görögország támogatja a Magyar Népköztársaság és az európai közösségek közötti gazdasági kapcsolatok létrehozását és fejlesztését, az egyenlőség és kölcsönösség alapján, azzal a céllal, hogy a két fél között diszkriminációtól mentes kapcsolat- rendszer jöjjön létre. A teljes ülésen Kovács László külügyminiszter-helyettes és Atanasziosz Di- mitrokopulosz sajtó- és tájékoztatási ügyekért felelős görög államtitkár egyezményt írt alá a tájékoztatási együttműködésről. A megállapodás szerint Magyarország és Görögország kölcsönösen tájékoztatják egymást életük fontosabb eseményeiről. Szélesítik a tömegtájékoztató eszközök együttműködését, rendszeresebbé teszik például a rádió- és tv-adások. illetve műsorok cseréjét. Vincze Imre. belkereskedelmi miniszterhelyettes és Nikosz Szkulasz nemzetgazdasági miniszterhelyettes, a Görög Idegenforgalmi Hivatal elnöke megállapodást írt alá az idegenforgalmi együttműködésről. Ebben egyebek között előirányozták a Magyarország és Görögország közötti idegenforgalom, elsősorban a szervezett turizmus fejlesztését. A megállapodás szerint a két országban érvényes jogszabályoknak megfelelően egyszerűsítik az utazással kapcsolatos eljárásokat. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke átadta Andreasz Papandreunak, a Pán- hel'lén Szocialista Mozgalom (PASZOK) vezetőjének Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának írásos üzenetét. A tekintélyes New York Times némrégiben egy Atlantában készült fényképet közölt a városban lezajlott katonapolitikai vitáról szóló beszámolójához. A felvételen hét elégedetten mosolygó férfi látható, akik a kísérő szöveg szerint teljesen azonos nézeteket vallottak a szovjet és az amerikai közepes hatótávolságú, illetve hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról. Mindannyian egyetértettek az ezzel kapcsolatos szerződés aláírásával. Véleményük már csak azért is figyelemre méltó, mert ezek az emberek nem akárkik: Robert McNamara, Donald Rumsfeld, Melvin Laird, Clark Clifford, James Schlesinger, Harold Brown és Elliot Richardson, Annak idején valamennyien az Egyesült Államok hadügyminiszter! székében ültek, ennélfogva pontosan tudták, mit beszéltek. Pótfegyverkezési tervek Caspar Weinberger, a Pentagon röviddel ezelőtt leköszönt főnöke nem volt köztük. Nem is lehetett, hiszen az atlantai „hetek” eszmecseréjének idején még aktív szolgálatban állt és azon fáradozott, hogy még egy utolsó kísérletet tegyen a kettős nullamegoldás aláásá- sára. A NATO atom tervező csoportjának a kaliforniai Montereyben megrendezett ülésén ezt ugyan már nem sikerült elérnie, az atlanti tömb ott egybegyűlt belügyminiszterei azonban — nem kis részben talán éppen az ő ösztönzésére — úgy döntöttek, hogy a szovjet—amerikai megegyzéssel nem érintett európai hadszíntéri nukleáris fegyvereket (egyebek között az 500 kilométeren aluli hatótávolságúakat) mielőbb korszerűsíteni fogják, hatékonyságukat fokozzák és gondoskodnak „folyamatos szintentartásukról”. Nem sokkal e határozat- hozatal előtt egy másik szű- kebb tanácskozáson hasonló állásfoglalás született. A hét NATO-tagállamot (az NSZK-t, Franciaországot, Nagy-Britanniát, Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot) tömörítő Nyugat-európai Unió kétnapos hágai konzultációján résztvevő külügy- és hadügyminiszterek kijelentették: továbbra is ragaszkodnak a szövetség „elret- tentési” hadászati koncepciójához s az ennek alapját képező amerikai, brit és francia atomharceszközök fenntartásához. Azt is szükségesnek tartották leszögezni, hogy az Egyesült Államok közepes hatótávolságú rakétáinak kivonásával támadt „légüres terel” hagyományos erőik és fegyverzeteik nagyarányú fejlesztésével. gyártásuknak az Európát „védtelenné” teszi a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak a hagyományos erőkben állítólag meglévő „nyomasztó fölényével” szemben. Ilyen tényleges fölény azonban, még a különbözőségek, az asszimetriák ellenére sem létezik, hiszen a két szembenálló politikai-katonai szövetség képességei összességében nagyjából azonosak. A katonai elemzők ezt már Keleten és Nyugaton többA NATO számos nyugat-európai tagállamának hadseregénél régebben rendszeresített, amerikai gyártmányú „Lance” harcászati rakéta, amelyet korszerűbb típussal kívánnak felváltani eddiginél tervszerűbb összehangolásával kívánják kitölteni. Más szóval: a NATO- ban sajátos szerepet magára vállaló Nyugat-európai Unió a megsemmisítésre kerülő Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek „kompenzálására” egy újabb „pótfegyverkezési” programot akar beindítani. Tényleg védtelenek? Amikor az ember arról hall és olvas, hogy a nyugat-európai kormányok hivatalosan üdvözlik a szovjet —amerikai megállapodást, ugyanakkor pedig „nem-hi- vatalosan” a leszerelési folyamat felgyorsulásának lefékezésén fáradoznak, nem könnyű felfogni, tulajdonképpen mi az oka, magyarázata ennek a „tudathasadásnak”. A félelem? De mitől? Mostanában bizonyos konzervatív körökben gyakran hallani a2t az érvelést, hogy — úgymond — az Egyesült Államok nukleáris garanciájának gyengülése NyugatKádár János és Wim Kok megbeszélése Kádár János, az MSZMP főtitkára csütörtökön fogadta a Holland Munkapárt küldöttségét, amely Wim Kokkal, a párt parlamenti frakciójának vezetőjével (a képen Kádár iános társaságában) az élen az MSZMP KB meghívására tartózkodik hazánkban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön délelőtt a Központi Bizottság székházában fogadta a Holland Munkapárt küldöttségét, amely Wim Kokkal, a párt parlamenti frakciója vezetőjével az élen az MSZMP KB meghívására tartózkodik hazánkban. A delegáció tagja Marjanne Sint, a Holland Munkapárt elnöke és Jan Marinus Wiersma, a párt külügyi titkára. A szívélyes légkörű megbeszélésen — amelyen részt vett Gecse Attila, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője — véleményt cseréltek a nemzetközi élet néhány időszerű kérdéséről, és áttekintették a két párt közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeit,- Megállapították, hogy a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében a béke megőrzése az emberiség legfőbb egyetemes feladatává vált. Rámutattak, hogy a kommunisták és szociáldemokraták közötti párbeszéd elmélyítése jól szolgálja a nemzetközi béke és biztonság erősítésének, az európai együttműködés fejlesztésének ügyét. Ennek kapcsán méltatták a kommunista, a szocialista, a szociáldemokrata és más haladó, demokratikus pártok és mozgalmak kötetlen moszkvai találkozóját. Üdvözölték a decemberben Washingtonban sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozót, a közepes és a rö- videbb hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról aláírandó megállapodást. Hangsúlyozták, további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén, a kölcsönös biztonság követelményeinek megfelelően biztosítsák a két szövetségi rendszer közötti katonai egyensúlyt. A Holland Munkapárt küldöttségével ugyancsak csütörtökön megbeszélést folytatott Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. szőr megállapították, így hát a mesterségesen táplált félelemérzet alaptalan. Ami például a „védtelen- séget” illeti, a Nyugat-európai Uniónak a pót-, vagy át- fegyverzés mellett kardoskodó politikusai a közvélemény előtt egyszerűen agyonhallgatják, hogy a kettős nullamegoldás egyáltalán nem azt jelenti, hogy csökken az Egyesült Államok katonai jelenléte a kontinensen. Csopásmérő eszközök Az úgynevezett euróhadá- szati rakéta-nukleáris (az 500—5500 kilométer hatótávolságú) fegyverek eltávolítása után is legalább négyötezer, amerikai kézben lévő harcászati atomtöltet marad földrészünkön az itt — nagyrészt az NSZK területén — állomásoztatott több mint 300 ezer amerikai katonával együtt. Ehhez jönnek még a brit és a francia nukleáris erők nem elhanyagolható csapásmérő eszközei! És ha azt is számításba vesszük, hogy a NATO brüsszeli főparancsnoksága tengeri telepítésű robotrepülőgépek rendszerbe állítását, a tüzérségi tűzrendszerek modernizálását, a harcászati légierő támadókapacitásának igen jelentős növelését tervezi — miközben az 1990-es évek elejére Franciaország és Nagy-Britannia összesen mintegy ezer atomrobbanófejjel a mostaninak csaknem ötszörösével rendelkezik majd — a Nyugat-európai Unió „kemény szárnyát” képviselő köreinek szándékait illetően aligha lehetnek illúzióink. Számos jelből ítélve — gondoljunk csak az egyre szorosabbá váló francia— nyugatnémet katonai együttműködésre, London nukleáris ambícióira, avagy a NATO-n belüli viszonylag önálló államcsoportosulás aktivizálásának irányába mutató úgynevezett európai biztonsági charta kidolgozására — nem látszik könnyűnek a bizalmatlanság, a konfrontáció betonfalainak áttörése. Erre utalt a VSZ külügyminiszteri bizottságának legutóbbi októberi prágai üléséről kiadott közlemény egyik elgondolkoztató megállapítása: ....... súlyos agg odalmat keltenek a Nyugat egyes képviselőinek azok a nyilatkozatai, hogy az Európában levő amerikai rakéták felszámolását új nukleáris és neminukleáris fegyverzetek telepítésével, új katonai rendszerek létrehozásával ellentételezzék”. Serfőző László alezredes
