Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
1987. november 24., kedd Somogyi Néplap 5 Balatoni statisztika Visszatekintés a nyárra A Központi Statisztikai Hivatal Somogy, Veszprém és Zala megyei igazgatóságai elkészítették és megjelentették a Balaton-üdülőkörzet közvetlen partmenti településeinek első nyolchónapi vendégforgalmáról szóló kimutatást. Hogyan alakult a vendég- forgalom, milyen sajátosságai fedezhetők fel? Olyan kérdés ez, ami nemcsak a közvetlen vendéglátókat, hanem a megye és az ország közvéleményét is foglalkoztatja. A Balaton idegenforgalma az ország vendégforgalmának 21 százalékát, az itt található szálláshelyek pedig az összes szálláshely 47 százalékát teszik ki. Szép tavunknál az év első nyolc hónapjában 817 ezer vendég 7 millió vendégéjszakát töltött el. Ez 3,7, illetve 7,1 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. Az adatok természetesen csakis a nyilvántartható forgalomra vonatkoznak. Az ismerősöknél és „álismerősöknél”, a vadkempingekben megszállt vendégekről nincs megbízható adat. A Balaton forgalmának idei legfőbb jellemzői a következők. A szélsőséges időjárás júliusban növelte, augusztusban mérsékelte a vendégforgalmat. A csúcsterhelés a korábbinál jobban fölerősítette a fogadási és ellátási feszültségeket. Tovább csökkent a belföldi vendégek és a szocialista országokból érkezők, nőtt a nem szocialista országokból hozzánk látogatók aránya, Főidényben állandósult a kempingek helyhiánya. Jellemzővé vált a vadkempingezés és az engedély nélküli sátoroztatás. Kedvezőtlenül hatott az egyes települések ellátási és szolgáltatási színvonala között mutatkozó különbség. A vendéglátók és a vendégek számára egyaránt hátrányos, hogy a tervtől eltérően nem készültek el az idei szezonra a bevásárlóközpontok Balatonalmádiban. Boglárlel- lén és Szántódon, valamint az ABC-áruház Fonyódon. Az átlagos tartózkodási idő — a zalai part kivételével — hosszabbodott. Az idén is megfigyelhető volt, hogy az NSZK-ból, Ausztriából, az NDK-ból és Csehszlovákiából érkezőkön kívül egyre többen jönnek Olaszországból, Hollandiából és néhány skandináv országból. A szállodák kihasználtsága a vendégforgalom alakulásának megfelelően júniustól szinte valamennyi szállodában nőtt. Felújítás után kezdte meg működését a fonyódi Sirály és a balaton- földvári Vaclóc. A július 1- jén újonnan megnyílt bala- tonedericsi Fekete Kastély a főidényben zsúfolásig volt. 90 százalék fölötti volt a kihasználtsága a balatonföld- vári Juventus, a siófoki Napfény, a Vénusz, a Touring és a balatonfüredi Aranycsillag szállodának. A Balatonpart legdrágább szállodája továbbra is a Club Tihany és a keszthelyi Helikon, a legelfogadhatóbb árú pedig a balatonföldvári Juventus. Sokan keresték a kempingeket, júliusban azonban gyakori volt, hogy legalább tízezren nem találtak maguknak kempinghelyet. Ezért — bár megnyitották a kisegítő táborhelyeket és megemelték a táborok telítettségi határait — tömegével alakultak ki vadkempingek. Az idegenforgalmi szolgáltatások az idén bővültek. Füreden, Almádiban, Szemesen, Lelléri, Siófokon és Za- márdiban vízicsúszda épült, és megnyílt a herényi naturistastrand. A strandok állapota — a kempingekhez hasonlóan — a nagy terhelés következtében annak ellenére romlott, högy a parti sáv takarítása a korábbi évekhez képest szervezettebb volt. A főidényben a vendégek áruellátása általában kielégítő volt. Az ételkínálat meny- nyiségben megfelelő, választékban viszont nem; hiányoztak az olcsóbb, kis adag ételek. A fogyasztói érdek- védelem az előző szezonhoz képest nem javult. Az élelmiszer-kereskedelemben gyakori volt a vásárlók megkárosítása. A vendéglátásban csökkent ugyan a közvetlen fogyasztói megkárosítások száma, ám gyakran nem a kalkulációban szereplő meny- nyiségeket vitték ki az asztalokhoz vagy olyan nyersanyagokat is kalkuláltak egyes ételekhez, amelyeket nem használtak fel. A kulturális rendezvénysorozat az előzetes terv szerint alakult. Növekedett az érdeklődés a folklórrendezvények, a kiállítások iránt, és nem csökkent a könnyűzenei koncerteken résztvevők száma. összességében megállapítható, hogy a Balaton vendégforgalma az előző évhez képest növekedett, s ez kedvezett az országos devizabevételi törekvéseknek. Az örömök és eredmények mellett azonban megmutatkoztak a további tennivalók is. BUDA OSTROMÁTÓL BELGRAD BEVÉTELÉIG Ismeretlen dokumentumok gyűjteménye Magyar gyorsírók nemzetközi sikere Sikeresen szerepeltek a magyar gyorsírók a hét végén Weimarban megrendezett nemzetközi gyorsíró versenyen. Az NDK műemléki kisvárosában hat nemzet (a bolgár, a cseh, a lengyel, a magyar, az NDK- beli és a szlovák) képviseletében 33 kiváló gyorsíró mérte össze tudását. Az egyéni vetélkedésben a legsikeresebben Manfred Kehrer (NDK—A) szerepelt; a 2. dr. Baczony László (MTI), a 3. Jaroslav Ko- nupek (cseh) lett. A csapat- versenyben az első helyen Magyarország (dr. Baczony László, Árvayné. Dani Judit — Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, Sánta Anikó — MTI) végzett. ő munkássága — melyet az úgynevezett „második mohácsi csata” történetének feltárása során végzett — ösztönözte a két szerzőt, Nagy Lajos és Szita László helytörténészt a megkezdett munka folytatására. És az, hogy emléket állítsanak a baranyai földben nyugvó katonáknak. A helytörténeti, a regionális, valamint az országos történeti kutatást nagyszerűen összegző és reprezentáló, korabeli ábrákkal gazdagított 500 oldalas kötetet a baranyai nyomda példátlan gyorsasággal, két hónap alatt készítette el. A rajzokat dr. Zeleni Ferenc, a dokumentumokban előforduló személy- és földrajzi nevek mutatóját dr. Gerhard See- wan (München) készítette. Várnai Ágnes — Semmiről sem tudnak olyan keveset az egyetemen felvételiző diákok, mint a magyarországi török hódoltság koráról — nyilatkozta a minap egy neves töi-té- nészprofesszor a rádióban. A hiányzó tudás pótlásához a tantervi anyag bővítésén kívül hozzá tartozik azoknak a fontos, sokszor egyedülálló dokumentumoknak a felkutatása és közzététele, amelyek eddig az ismeretlenség homályában, hazai és külföldi levéltárak mélyén húzódtak meg. Az a tény, hogy ma már egyre több fórumon tesszük szóvá e korszak ismeretének fontosságát, arra enged következtetni, hogy szemléletbeli változás várható a történettudományban, oktatásban, művelődéstörténetben. Ennek a változásnak egyik jelentős állomásaként üdvözölhetjük a Baranya Megyei Levéltár helytörténész kutatója, Szita László szerkesztésében a Budától Belgrádig címmel megjelent, válogatott dokumentumrészleteket tartalmazó kötetet. Országos köztörténeti és európai jelentőségű ez a könyv, amely a nagyharsá- nyi csata 300. évfordulója előtt kíván tisztelegni. Az eddig még feltáratlan vagy az igen régi, egykorú kiadásban található és alig hozzáférhető dokumentumok a Baranya Megyei Levéltárból kerültek napvilágra, az osztrák, német, svájci levéltárakban végzett kutatások eredményeinek kiegészítésével. Az évtizedes kutatómunka nyomán közzé tett bevezető tanulmányok és levéltári dokumentációk az 1686 és 1688 közötti éveket kísérik figyelemmel. A hadjáratok főszereplőinek tevékenysége során keletkezett és közzétett naplók elsősorban a csaták pontos menetére, napi változásainak rekonstruálására adtak lehetőséget és egyben tükrözik a korról, a hadszíntérré változott országról, az ellenségről és a naplók szerzőiről alkotott képet. E dokumentációk összevetése során órányi pontossággal ellenőrizhető a háború menete, továbbá a mai ember számára megdöbbentő katonasors, teli szenvedéssel, kegyetlenséggel, vakbuzgósággal. S bár az írók főleg a hadi vonulásokra, ösz- szecsapásokra és az ostromra összpontosítottak, a sorok közül kivillan a polgári világ, a nép, Magyarország és Erdély népének, a Dráva és a Duna mellett élő horvátoknak, magyaroknak mindennapos szenvedése, sanyargatása, pusztulása. Többek között ezért is válhat ez a kötet a hétköznapi olvasó számára izgalmas olvasmánnyá, a történész számára pedig jelentős forrásanyaggá egy további, a korszakkal foglalkozó történeti mű megírásához. A kötet bemutatásakor nem szabad megfeledkeznünk egy rég elhunyt baranyai helytörténész, Horváth Kázmér szerepéről sem. Az Több mint száz éve folyik régészeti ásatás Somogybán. Ahhoz, hogy az előkerült tárgyak ki- állíthatók, publikálhatók legyenek, szükség van a restaurátorok, rajzolók türelmes munkájára. A Somogy Megyei Múzeumban, ahol e felvételek is készültek, a kis-balatoni és a segesdi ásatások leleteivel bővített kiállítás látható. (Fotó: Kovács Tibor) TV-NÉZÖ Erzsébet-napi gála Az idei Erzsébet-napra igazán volt idő fölkészülni. A meteorológiai előrejelzés szerint havas időkre számíthattunk. Ízületeimben érzem a tél közeledtét, a jóslat tehát csaknem beteljesedett. A névnapi köszöntők idejében borítékba kerültek, csak épp a közeli ismerősömről feledkeztem meg, akihez látogatóba a véletlen vitt. Pedig az idei Erzsébet-napra jócskán volt időm fölkészülni. A Telefe- re majd fél évvel ezelőtti műsorában már megismerkedhettünk az amerikás magyar hölggyel, aki a tengerentúlról ha nem egy hajó- rakományi dollárt, de nem is keveset ajánlott föl az új Nemzeti Színház fölépítésére. Akkoriban még úgy látszott, hogy a tervek szerint épül meg a Nemzeti Színház, amelynek léte többnek számít egy csinos palotánál. Vitray Tamás Teleferéjében mutatkozott be a nyilvánosság előtt a jóakaratú milliomos asszony, akiről a népszerű műsorvezető nem éppen a legelőnyösebb képet festette akkor tájt, jelt adva a szintén népszerű humoristának, Nagy Bandónak arra, hogy egy kabaréban visszatérjen Erzsébet asszonyra. A Televízió kényszerhelyzetben volt, amikor az alapítványt meghatványozó — férje révén gazdag örökségre szert tett — amerikai milliomos kívánságát teljesítette. Erzsébet asszony a nyilvánosság színe előtt rendezte meg a névnapi gálát, s ezen a magyar művészeti élet kitűnőségei vették át az alapítvány kamatából jövedelmezett summát egy kis — isten tudja milyen — szobrocskával. A gála vegyes érzésekkel töltött el. S előre jelzem, nem Erzsébet asszonyt hibáztatom amiatt, hogy egy félresikeredett műsorra tellett csupán a Televíziónak. Azt még csak lenyeltem, hogy a már említett népszerű Vitray Tamás puszival kegyeskedett kedveskedni Erzsébet asszonynak a nemes cselekedetért, de hogy a hosszan tartó gála mindvégig negédes legyen, másoknak is része volt benne. Legkevésbé Erzsébet asz- szonynak, akiről olyan énekes köszöntő szólt, amit remélem, az Önök körtékben nem látunk viszont. Nem nőtt fel odáig a magyar televíziózás, hogy egy ilyen rendhagyó gálát mértékkel tegyen közkinccsé az adományozó kívánságára. Az Erzsébet-díj nyerteseinek örömében a televízió- néző is őszintén osztozhatott. Valamennyi jelölt és pótjelölt érdemet szerzett az elismerésre, így a zsűri ítéletének tisztaságához nem férhet kétség. Különbség nélkül örültem többek között az operaénekesnők vetélkedésének, Sütő András drámaíró újabb díjának, a Fekete város, az Abigél és egy sor népszerű magyar film rendezője, Zsurzs Éva jutalmának, a magyar nyelv ápolásában kifejtett tevékenységéért megtisztelt Péchy Blanka elismerésének. Valamennyi díjazott felsorolása nem feladatom, csupán arról kívántam szólni, amiről ezekben a napokban a képernyő előtt ülők népes családja diskurál: hogyan csináljunk valami újat? Mert a maga nemében újszerű volt a Televízió Erzsébet-napi gálája, hibáiból nemcsak érdemes, hanem kell is tanulni. Az újszerű feladatokat nem lehet a régi módon megoldani. Sem félvállról, sem úgy, mintha teljes egészében mellette lennénk, csak senki se vegye észre félrekacsintásunkat. Horányi Barna Hídrekonstrukciók egyetemi közreműködéssel Számításokkal, kísérletekkel, vizsgálati módszerek kidolgozásával, valamint műszerek és berendezések megtervezésével csaknem valamennyi hazai híd, így a budapesti Duna-hidak felújításában is részt vesznek a Budapesti Műszaki Egyetem acélszerkezet-tanszékének munkatársai. Az egyetemi tudományos kutatás gyakorlati hasznosításának egyik legutóbbi példájáról, a Lánchíd rekonstrukciójával összefüggő munkákról Ivá- nyi Miklós, tanszékvezető egyetemi tanár adott tájékoztatást. Elmondta: a Lánchíd felújításánál két igen jelentős feladatot oldottak meg az egyetemi szakemberek. Az egyik a munkálatok előkészítéséhez kapcsolódott: meg kellett állapítani, hogy a híd egyik * legkritikusabb pontján, a lánckamrában milyen mértékben korrodálódtak a láncszemek a legutóbbi vizsgálat óta. A föld alatt mélyen elhelyezkedő, vastömbökkel lehorgonyzott, kő- és földtömeggel terhelt, nehezen hozzáférhető utolsó lánc- köteg egyes szemeinek vizsgálatához a tanszéken speciális berendezést terveztek. A szemek közötti mindössze néhány centiméteres hézag méréséből lehetett kiszámítani a szemek vastagságát, így sikerült megállapítani, hogy a korrózió maximum 8—10 százalékos, tehát a megengedett értékhatáron belül van. Ugyancsak a tanszék mérnökei adtak segítséget a híd függesztőrúdjai és kereszttartói közötti csavarok átvizsgálásához, cseréjéhez. Az előzetes próbateerh elések és számítások elvégzése után ők szerkesztették meg és gyártották le azt a hidraulikus emelőrendszert is, amellyel lehetővé vált minden egyes függesztőrúd és kereszttartó szétválasztása, illetve az orsók cseréje. E munkákhoz — különösen a lánckamra vizsgálatához — nélkülözhetetlenek voltak a híd eredeti szerkezetét megörökítő korabeli dokumentumok. Az előzetes anyaggyűjtés során bukkantak rá a Műszaki Egyetem könyvtárában arra az angol nyelvű kiadványra, amelyet a híd tervezője, William Tierney Clark írt, illetve állított össze. Ez nemcsak a híd teljes szerkezeti dokumentációját, hanem építésének részletes történetét és teljes költségvetését is tartalmazza, így nemcsak műszaki, hanem történeti szempontból is alapmunkának tekinthető. Az 1853-ban Londonban kiadott könyvből — ismereteink szerint — Magyarországon csak ez az egy kiadvány létezik, egy másik példányát a British Múzeum őrzi. A kiadvány külön érdekessége, hogy a híd építésének vezetőjét, a majdani alagút tervezőjének nevét a ma használatos formától eltérően, Adam Clarke-ként említi. A szakmával, az ipari gyakorlattal kialakított szoros kapcsolat, egy-egy konkrét feladat megpldása — hangsúlyozta Iványi Miklós nemcsak a „felhasználó” szempontjából előnyös, hanem tanulságos a további kutató- és oktatómunka számára is: módosíthatja a korábbi számítási és vizsgálati módszereket, elméleti modelleket is.
