Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21., szombat Somogyi Néplap 3 Transformator ok a csúcstechnológiába ALKALMAZKODÁS „A mezőgazdaságban az alaptevékenység mellett bővül­jön az ipari szolgáltatás, járuljon hozzá az eredményesebb gazdálkodáshoz, segítse elő a foglalkoztatási gondok megol­dását!" (A megyei pártbizottság szeptember 2-i határoza­tából.) HÉT MEGYÉBŐL Fiatalok a felzárkóztatásért Országos tanácskozás Kaposváron A mernyei téesz vezetősé­ge már tizenöt évvel ez­előtt úgy látta, hogy a nye­reséges gazdálkodás föltéte­le: melléküzemág létesítése. A foglalkoztatottság növe­lése, a termelési kockázat csökkentése érdekében ala­kult 1975-ben az építő- és faipari részlegük, öt évvel később huszonkilenc sze­mélyt foglalkoztató cipőfel­sőrész-készítő melléküzem- ágat hozták létre Somogy- gesztiben. 1985-ben szita­nyomó, 86-ban híradástech­nikai üzemet avatták Mer- nyén. — Célunik a jövedelem­teremtő képesség növelése — fogalmazta meg Takács Ist­ván ipari főágazatvezető —, s ennek csaknem egyetlen lehetősége területünkön az ipartelepítés. A korábbi sza­bályozók lehetővé tették a téeszen belüli jövedelem-át­csoportosítást. A bonyolult pénzügyi manipulációk után már magunk sem láttunk tisztán. Veszteségesnek hit­tük a híradástechnikai üze­münket, szóba került e mel­léküzemág megszüntetése is. Az idén valamennyi gazdál­kodó egységről készült költ­ségvetési kimutatás, és rá­jöttünk, hogy híradástechni­kai részlegünk nyereséget termel. A korábbi elgondo­lásunkat az is cáfolta, hogy itt tiszta munkát tudunk biztosítani a mernyei eknek, aminek következtében a Melegebbre, de esősebbre fordult az időjárás ezen a héten. A csapadék jót tett a vetéseknek. Szerencsére az eső nem hátráltatta a mezőgazdasági munkákat sem. A földeken serényen dolgoznak, folytatják a ku­korica betakarítását, aztán az őszi mélyszántást, A CUKORRÉPA betakarítását. A megye kiemelkedő ese­ménye volt a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium jubileumának méltó megün­neplése. A 175 éves iskola csütörtöki ünnepségén egy­kori diákja, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter mondott ünnepi beszédet, sok köszöntő és visszaemlé­kezés hangzott el. Papp Já­nos, Kaposvár tanácselnöke a Kaposvár városért kitün­tetést adta át a gimnázium­nak. A gazdag programban kiállítások, ünnepi műsor, tudományos előadások, író— olvasó találkozó szerepelt. A régi és a mai diákok esz­mecseréje is elősegítette az intézmény történetének jobb megismerését. Egyre gazdagabb a megye nemzetközi kapcsolata. Az MTESZ szovjet szervezeté­nek, a VOIR-nak a három­tagú küldöttsége két napot töltött megyénkben, s itt- tartózkodása során megis­bérszínvonalat is tartani tudjuk. Traszformátorokat készí­tenek bérmunkában a buda­pesti Híradástechnikai Szö­vetkezetnek. Ott ezeket csúcstechnológiában alkal­mazzák, hiszen számítógé­pekbe építik be. A dolgozók a teljesítmény függvényében részesülnek bérezésben. A somogygeszti üzem je­lenleg nem termel nyeresé­get. A főágazatvezető szük­ségesnek látja, hogy meg­vizsgálja kooperációs kap­csolatukat a szigetvári cipő­gyárral. 1986-ban többféle nyom­tatvány is hiánycikk volt merkedett a magyar ipar- jogvédelemmel, az újítások és találmányok elbírálásá­nak hazai gyakorlatával. Egy huszonkéttagú japán pedagógusküldöttség több somogyi oktatási intézmény­ben járt, tanulmányozták a magyar oktatást. Sok videó­felvételt készítettek, hogy tapasztalataikat otthon szemléltetni is tudják. A jövő évi feladatok meg­követelik, hogy a gazdasági vezetők alaposan megismer­kedjenek a gazdasági-társa­dalmi kibontakozási prog­ram megyei feladataival, a várható szabályozással, adó­rendszerrel és még sok mindennel. Ilyen szempont­ból nagyon hasznos volt A TSZ-ELNOKÖK KLUBJÁNAK e heti második foglalkozása Balatonszárszón, a MÜSZI szervezésében. Négy megyé­ben rendeztek ilyen próba­képpen, elsősorban ott, ahol legtöbb a probléma. Szó volt a tervezéstől az új tsz- törvény tervezetéig sok min­denről. Az elnökök szerint hasznos információkat kap­tak a jövő évi fölkészülés­hez. A költségvetési üzemek vezetői Balatonföldváron vettek részt a tanfolyamon. Megvitatták a kommunális Kaposváron. A szállítólevél beszerzése például csaknem megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Ekkor határozták el Mernyén, hogy nyomdá­jukat Kaposvárra telepítik. Az idén már négy alkalma­zottal üzemel a téesz nyom­daüzeme. Az 1,1 millió fo­rint értéket képviselő vágó-, nyomda-, és tűzőgépből álló technológia a napokban egé­szült ki egy minden igényt kielégítő fényképező beren­dezéssel. A számítógép irá­nyítású NDK-szerkezet egye­dülálló a megyében. Állandó partnereik közé tartozik az Agröker, a Ti­tán, az erdőgazdaság, a MÉM Repülőgépes Növény- védelmi Szolgálata és a mos- dósi szanatórium. Ezek mel­lett .magánszemélyek megbí­zásából is vállalnak munkát. Könyvelési nyomtatványok, jegyzetek, füzettömbök, fo­lyóiratok, gépkönyvék, szó­rólapok, tömbök, öntapadós címkék, plakátok, meghívók és névjegykártyák készítése bizonyítja széles körű pro­filjukat. Takács István huszonöt százalékos költségnöveke­déssel számol jövőre. Ebből húsz százalék jelentkezik majd az áraikban. A külön- bözetet a szállítási és a ve­zetési költségek csökkentésé­vel kívánjuk elérni. Az ipari főágazatvezető nem fogy ki a tervekből. Egy korábbi ötlete még az idén megvalósulni látszik. 9,6 millió forintos beruhá­zással gépjavító műhelyt építenek. Az alkalmazkodás jó példáját figyelhetjük meg ellátás és szolgáltatás, a lakásgazdálkodás, a közmű­szolgáltatás időszerű fel­adatait, megismerkedtek az adózással kapcsolatos te­endőkkel is. Fontos közérdekű témáról kapott tájékoztatást e héten a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Megismerkedett a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságának MUNKÁJÁVAL, az üdültetéssel kapcsolatos feladatokkal. Országosan is nagy a jelentősége ennek a tevékenységnek, hiszen az igazgatóság területén éven­te száztízezren üdülnek. Több mint háromszázezer külföldi jut el a tó partjá­ra csereüdültetés keretében. A tervek között szerepel a lerombolt műszaki állagú épületek felújítása, korsze­rűsítése. Az SZMT egyetér­tett azzal, hogy a szakszer­vezeti kedvezményes üdül­tetés olyan vívmány, ame­lyet fenn kell tartani, sőt színvonalát a lehetőségekhez képest emelni kell. Támogatta a testület az üdülők gazdálkodásának előtérbe kerülését, az ide­genforgalmi értékesítést, a vállalkozást. Az így keresett pénz is hozzájárul ugyanis az üdültetés színvonalának emeléséhez. Lajos Géza A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatása kapcsán mindeddig kevés szó esett az ott élő fiatalok­ról. Pedig, mint azt egy teg­nap kezdődött, háromnapos országos tanácskozás első órái is bizonyították, a prog­ram őket is érinti, hisz jö­vőjükről van szó, amelynek formálásából ők is részt kí­vánnak. A KISZ Központi Bizottsága és Somogy Me­gyei Bizottsága éppen ezért határozta el, hogy fórumot biztosít hét megyénk ilyen területein élő aktivistáinak a véleménycserére, a bevált módszerek átadására, hogy felkészülten és tudatosan képviseljék az ifjúság lakó­helyi érdekeit, aktívan, fe­lelősen tudjanak részt venni lakóhelyük jövőjének alakí­tásában. A politikai képzési központjukban Mihalics Ve­ronika, a KISZ Somogy Me­gyei Bizottságának első tit­kára köszöntötte a vendége­ket, köztük dr. Sarudi Csa­bát, a megyei pártbizottság titkárát és dr. Brandtmüller Istvánt, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettesét. Mi­halics Veronika beszédében bemutatta Somogy fejlődésé­nek sajátosságait, felhívta a figyelmet azokra a sajátos­ságokra, amelyek az elma­radott térségek kialakulásá­hoz vezettek. Somogy példája nem egye­di eset. Erről már dr. Cra- vero Róberttól, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesé­A kívánalmaknak Sűrű köd fekszik el a völgyben, a fenyők csúcsa is alig látszik ki belőle. A bőszénfai téglagyár épületei jótékony homályba burko­lóznak, a sáros út mentén iszapszénhalmok feketélle- nek, üresen és hidegen ásít a kemence. Valamikor jól menő gyárnak számított ez a hely, sokat “kerestek az emberek. Negyven munkás is dolgozott itt egyszerre, az erdő melletti szolgálati la­kásokban otthonra találtak a téglagyáriak. Az elhanyagolt épületek közül kettő már üres, az irodának használt kicsi ház faláról nagy fol­tokban hullik a mész, kilát­szik alóla az előző festés sárga színe. Az ajtóban inas férfi áll, kíváncsian nézi, miféle idegeneket hozott ide látogatónak a sors. Hiszen a gyár november elseje óta üzemszünetet tart. Ki jönne hát erre, hacsak nem vala­mi eltévedt megrendelő, aki szállítani akar. — Nem va­lószínű — gondolja Végh József üzemvezető. — Az utóbbi időben nem törik ma­gukat a vállalatok az áru­ért, aki akar valamit, hát bejön az irodába. Legyint is egyet, s már fordul befelé. Hideg a sóhajtása már az erdőnek, minek is várakoz­na a nyitott ajtóban egyszál köpenyben? Fanyar mosolyra húzódik az arca a bemutatkozáskor, igen, még én vagyok az üzemvezető, mondja, de hogy később mi lesz, nem tudom. Az üzemszünet, ugye mégiscsak jobban hangzik, mintha azt mondanánk: be­zártuk a gyárat,, pedig hát sok különbség nincs. Az emberek közül már csak hárman-négyen vannák itt, a többi már Mérőben, vagy a központban dolgozik, no meg ón tartom a frontot. tői hallottunk. Az ötvenes és hatvanas években nálunk az ipartelepítést csak Budapest- központúsággal tudták elkép­zelni, ennek következtében egyenlőtlenségek jöttek létre településszerkezetünkben. Ilyen gondokkal csaknem minden európai országban találkozhatunk. Finnország­ban például gyorsan felis­merték, hogy az anomáliák csak új munkahelyek meg­teremtésével szüntethetők meg. Ezért támogatták az ilyen elképzeléseket mind­járt olyan új foglalkozások­kal ösztönözve, amelyékkel az export is növelhető a legjobb szervezeti formák­ban, mint a kisvállalkozá­sokkal, vagy kisüzemekkel. A finn példát vettük át mi is, amikor az Országgyűlés hét megye elmaradott tér­ségeinek felzárkóztatása mel­lett döntött. Az 1990-ig ér­vényes középtávú program alapján a hét megyében öt- milliárd forint támogatással négy—ötezer új munkahelyet teremtenek. Ami fontos, hogy a részükre nyújtott se­gítséget sem jövőre, sem ké­sőbb nem csökkentik. Ahogy a tervhivatal elnökhelyette­se is fogalmazott, a prog­ram hosszútávú és nyílt, mert nem lehet öt év alatt csodákat várni, s nem lehet a hét megyével behatárolni az elmaradott területeket, hi­szen azokon kívül is vannak problémás falvak. Ezekre is oda kell majd figyelni, s le­A bőszánfai téglagyárban 1986 előtt B—30-as téglát gyártottak, ám az új hőszi­getelési szabvány életbelépé­sével nem tudtak eleget ten­ni a kívánalmaknak, s új termékre álltak át. A Ter- malit elnevezésű, kisméretű tégla kovaföldből, fűrész- poradalékbó) és 6 százaléknyi földporból áll, hőszigetelő tégla, házépítésre nem alkal­mas. A megrendelők: hőerő­művek, s más olyan nagy- vállalatok, ahol a berende­zések hőtartalmának biztosí­tásához szükséges a magas hőfokot is kibíró gyártmány. Ebben az évben 400 ezer Termalit- téglát gyártottak; rentábilis akkor lenne az üzlet, ha hatszázezer dara­bot tudnának eladni, ezer darabonként 8 ezer forintért. Akkor még az sem lenne baj, hogy a földet messzi­ről kell szállítani, hiszen a bánya kimerült, a mésztar­talmú föld nem alkalmas a gyártásra, a kiégetett tégla szétnyílt tőle, akár a rózsa, törékennyé, szétporladóvá válik. — A raktárkészletünk ele­gendő a jövő évi igények ki­elégítésére is — mondja Végh József. — Visszaesett az érdeklődés a termékünk iránt, még azok sem veszik át, akik pedig az elején le­adták a rendelést. A Ter- malitra való áttérés pár mil­lió forintjába került a válla­latnak, meggondolandó te­hát, hogy ismét ilyen nagy összeget fektessen be egy esetleges termékszerkezet- váltásba. A sorban is na­gyon hátul állunk: előbb a szentgyörgyi gyár rekonst­rukcióját végzik el, azután a nagykanizsai alagútke- mence építése következik, végül Teskánd. Már ahhoz is több százezer forint kel­lene, hogy a meszes bányán­kat reaktiváljuk, s ugyan­hetőségeket kell teremteni számukra is. Dr. Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára arról beszélt elő­adásában, hogy az ifjúsági szervezet a Jövőnk a tét! mozgalom meghirdetésével letette névjegyét a kibonta­kozási program mellett, bizo­nyítva ezzel is, hogy érzi a változtatások szükségességét magán a mozgalmon belül is. Felismerve saját hiányos­ságaikat, olyan szervezetet akarnák kialakítani, amely valóban alkalmas a fiatalok képviseletére. Ehhez az el­képzeléshez szorosan kapcso­lódik a felzárkóztatási prog­ram is, hiszen ugyancsak a fiatalokról van szó. A KISZ KB ülésén — s ezt nem tit­kolta dr. Szórádi Sándor — heves vita volt erről. Két kérdés között kellett dönte­ni: vagy azt javasolják, hogy több pénzzel segítsék a felzárkóztatást, de akkor le kell mondani a szerkezet- átalakítás gyorsításáról, vagy azt, hogy a szerkezetváltást követően az abból származó többlettből később támogas­sák az adott térségeket, ök az utóbbi mellett szavaztak. A tanácskozás ma szek­ciókban folytatja munkáját, felkeresik Tabot, Csurgót, Lakócsát és Szennát, hogy a helyszínen győződjenek meg arról, eddig milyen erőfe­szítések történtek. Holnap a tapasztalatok összegzésével zárul a fiatalok találkozója. Nagy Jenő osak előrelátóan kellene el­járnunk, hiszen a valamiko­ri próbafúrások semmi jó­val nem kecsegtettek! Tóth Zoltán karbantartó lákatos, vezető gépész so­rompót hegeszt a műhely­ben. Elzárják majd vele a gyárhoz vezető utat, ne kó- dorogjanak idegenek a terü­leten. Itt, a gyárban ez lesz most jó ideig az utolsó fel­adata. A központi műhely­ben kapott munkát, kény­szermegoldás ez, de hát mit lehet tenni. Ha nem fogad­ja el a felajánlott munka- lehetőséget, járhat maga új állás után, s mi a biztosíték rá, hogy talál is megfelelőt? Hegedűs János villanysze­relő azonban sehogyan sem tud beletörődni, hogy el kell hagynia a bőszénfai gyárat. Szentlászlón lakik, s nagyon ódzkodik a naponkénti hosz- szú utazástól. Töpreng, rág­ja magát, hogyan is lenne jó, ám nagyon szorít már az idő, hamarosan választ kell adnia, elfogadja-a a fel­kínált munkakört. — Néztem én, jártam én sokfelé, de sehol sem talál­tam nékem valót — mondja — s ez ugye, nem dobja fel az embert. A jókedv manap­ság számomra máshol van, már aludni sem tudok ren­desen, állandóan jár az agyam, mit tegyek, hogyan legyen tovább? Varga Antal targoncás egyelőre marad a gyárban. Jövőre a vevők felrakással együtt vihetik el innen a téglát, számítanak hát a munkájára. Hogy ez milyen, és mennyi munkát követel meg, no, el lehet képzelni. — De legalább nem lesz egymaga az üzemvezető — mosolyodik el kesernyésen Varga Antal —, elszórakoz­tatjuk majd egymást. Klie Ágnes Memyen. Balázs Andor Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Az üzemvezető magányossága nem tudnak eleget tenni

Next

/
Oldalképek
Tartalom