Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

10 Somogyi Néplap 1987. november 3., kedd Veteránok, testvérpártok felszólalása AQUINO ASSZONY INGATAG HATALMA Manilái feszültségek „Isten megsegít bennünket" Curaxm Aquino ajlaio- ti még mindig hatással vannak a tömegekre (Folytatás a 9. oldalról.) Mihail Gorbacsov beszédét követően a délutáni ülésen elsőként Konsztantyin Szi- nozerszkij, a Téli Palota ost­romának résztvevője — szólt a küldöttekhez. Ezt követő­en Vlagyimir Csicserov le- ningrádi brigádvezető, az SZKP KB tagja, az QSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsának küldötte méltatta az ország minőségi megúj­hodásának lelkesítő távlata­it. A szovjet tudomány het­venéves útját tekintette át felszólalásában Gurij Mar­csuk, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Ezt követően kapott szót Wojciech Jaruzelski, Erich Honecker, Gustav Husák és Mauno Koivisto, majd szü­net következett. A szünetet követően az elnöklő Nyikolaj Rizskov Az új hét első napjan megtartotta első ülését a KKP új központi bizottsá­ga, amely, mint várható volt, Csao Ce-jangot válasz­totta főtitkárává. A földke­rekség legnépesebb, negy­venhat milliós, kommunista pártjának világszerte nagy érdeklődéssel kísért kong­resszusa már vasárnap befe­jeződött, és a hétfői KB- ülés már annyit jelent, hogy minden szinten és minden szférában megkezdődött a kongresszus döntéseinek hétköznapi gyakorlatba való átültetése. A KKP legfelső fóruma összegezte az eddig megtett utat, és kijelölte a hatalmas ország további fejlesztésének irányait. Ez a nem akármi­lyen nyolc nap minden vo­natkozásban megerősítette a Kínai Népköztársaságról az utóbbi esztendőkben világ­szerte kialakult képet, amely szerint a több mint egymil- liárd ember hazája a folya­matos korszerűsítés országa. „Ha nem sikerül egyetér­tésre jutnunk az elnökjelölt személyét illetően, történel­münk árulóivá válunk. Egész életünkben sajnálkozhatunk, ha elszalasztjuk ezt az alkal­mat” — szónokolta Kim Jung Szám, a dél-koreai ellenzék prominens vezetője. Kim még a nyáron beszélt így, amikor a Csőn Tu Hvan- rendszer ellenzői előtt meg­nyílt a lehetőség, hogy a kor­mány által megígért válasz­tásokon megpróbálják békés úton megdönteni a 26 éve tartó katonai uralmat. A történelmi árulás azóta megtörtént. Maga Kim Jung Szám követte el, miután szö­vetségesével, a népszerű Kim De Dzsunggal hiába próbálta eldönteni, hogy kettőjük kö­zül ki legyen az ellenzék egységes jelöltje. Mivel a koreai politikai gondolkodás­ban a gyengeség jelének tart­ják az engedékenységet, a két Kim szinte a választások küszöbéig alkudozott. Kim Jung Szám türelme hama­először Alekszandr Kolesz- nyikov bányásznak, az SZKP KB tagjának adta meg a szót. Öt Edité Kap­csa lett iskolaigazgató kö­vette, majd még két külföl­di felszólalás hangzott el: Todor Zsivkov és Georges Marchais mondott beszédet. Az ünnepi ülés első nap­jának végén az úttörők, a szovjet ifjúság képviselői köszöntötték a Kongresszu­si Palotában jelenlévőket. Ezután a szovjet párt- és állami vezetők megkoszo­rúzták a Lenin-mauzóleu- mot. Este az ülés résztvevői és a meghívott vendégek ünnepi hangversenyben gyö­nyörködhettek. Az ünnepi tanácskozás ma moszkvai idő szerint 10 óra­kor folytatja munkáját. A Kreml Kongresszusi Palotá­ban ma mond beszédet Kádár János, a magyar párt- és állami küldöttség vezetője. S tartalmilag e téren a két alighanem legfontosabb alapelv, hogy a kapitalizmus Kína számára nem járható út, valamint, hogy Kína a szocializmus építésének most kezdeti szakaszánál tart. A második alapelv pil­lérére épül a főfeladat pon­tos megjelölése; az, hogy ennek a nagy, és történelme során annyit szenvedett népnek „a kínai jellegű szo­cializmust kell tovább épí tenie”. A kongresszus — és ez manapság nem kevésbé fon­tos, mind Kína, mind az egész nemzetközi munkás- mozgalom számára — nem­csak a célok, de a módsze­rek kérdéseiben sem hagyott kétséget. A tanácskozás eb­ben maga is példát muta­tott, egyebek közt az elővá- lasztásos, többjelöltes jelö­lés, a fiatalítási koncepció, és a szervezeti szabályzat módosítása ügyében. Szer­vezetileg ez a módosítás tet­te például lehetővé, hogy a rabb fogyott el, s egyoldalú­an bejelentette saját indu­lását. Nem késlekedett a vá­lasszal Kim De Dzsung sem, s hasonló szándékát ő is dek­larálta. Ezáltal szinte ponto­san lemásolták a nyolc évvel ezelőtti választási előkészü­leteket: a két Kim makacs­sága akkor ugyanígy- meg­osztotta az ellenzék erőit. 1980-ba.n a választási remé­nyeket Csőn Tu Hvan pucs- csa húzta keresztül, de a mostani pártoskodás ugyan­csak a diktátor kormányzata, személy szerint pedig Ro Te Vu, a kijelölt utód malmára hajtja a vizet. Ro helyzete már a két Kim szembefordulása előtt sem volt kilátástalan. Ő úgyanis olyan politikus, aki igen rövid idő alatt alapvető­en meg tudta változtatni a róla kialakult negatív képet. Mindenki tudta róla, hogy annak idején aktívan támo­gatta Csőn hatalomátvételét, s azóta is a diktátor környe­zetében tevékenykedett. Rá­Előkészület a csúcsra A Fehér Ház közlése sze­rint amerikai részről hala­déktalanul megkezdik a de­cember 7-én esedékes csúcs- találkozó előkészítését. Rea­gan elnök rendszeres meg­beszéléseket folytat majd legfőbb tanácsadóival, szak­értőivel a napirenden sze­replő kérdésekről és megfe­lelő dokumentumokat is ké­szítenek számára a témák­ról. Amerikai politikai körök­ben egyelőre főként a köze­pes és rövidebb hatótávolsá­gú nukleáris rakéták felszá­molásáról Washingtonban aláírandó szerződés kérdésé­ről esik a legtöbb szó. Va­sárnap több politikus, sze­nátor foglalkozott ezzel a különböző televíziós műso­rokban. ^Frank Carlucci, Reagan elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója egy televíziós mű­sorban kijelentette: a köze­pes hatótávolságú eszközök­ről szóló szerződés igen jó. A Kínai Kommunista Párt vasárnap véget ért kong­resszusán jó néhány, nyolc­vanas éveit taposó KB-tag vált meg eddigi tisztségétől más fontos szervekből ön­ként kimaradt Teng Hsziao- ping — egyetlen megtartott kulcs-tisztségeként — a köz­ponti bizottság katonai bi­zottságának elnöke legyen. A világon ma minden ötödik ember kínai. Érthető, hogy öt kontinens közvéle­ménye kísérte figyelemmel és fogadta megnyugvással mindazt, ami Pekingben e nyolc zsúfolt nap során el­hangzott. * * » Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára táviratban köszöntötte Csao Ce-jangot, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt megválasztása alkal­mából. adásul a kormányzat július­ban reá testálta a hivatalos elnökjelöltséget is. Ez tö­meges felháborodást, példát­lanul heves utcai összecsa­pásokat váltott ki Dél-Koreá- ban. Ro ekkor — a koráb­biak ismeretében — elké­pesztő lépésre szánta el ma­gát. Teljesen váratlanul elé­be ment a polgári ellenzék­nek, s a rezsim vezetésével elfogadtatta annak legfonto­sabb követeléseit. Ezek kö­zött szerepelt az is, hogy a rendszer túlélését biztosító „Naku, ang dumi — is­tenem, milyen véres a tér;” — panaszkodott Jovencio Nuque, Manila harmadik ke­rületének seprőgép-kezelő­je, amikor a kormánypalota, a Malacanang előtti tér kék­fekete aszfaltját megpillan­totta. „Még érezni a puska- pprszagot — így Jovencio — örülök, hogy csak ,azután’ érkeztem.” A fülöp-szigeteki elnök­asszony, „Cory” Aquino el­leni augusztusi, ötödik puccskísérlet még sokáig szóbeszéd témája volt a fő­városban. Plakátok a fő út­vonalakon : „őrizd meg a nyugalmadat!” „Kapcsolja be a rádiót, hallgassa meg a kormány közleményét!” „Cory” ezúttal ismét győ­zött. De 20 hónappal a dik­tátor, Marcos elűzése után a szigetországban állandó­sult a válság. A hadsereg jobbszárnya szerint az el- nőknő nem lép fel kellő erővel a kommunista felke­lőkkel szemben. A baloldal azzal vádolja, hogy elnéző a hadsereggel szemben. Jobb­oldali földbirtokosok egész országrészeket terrorizálnak magánhadseregeikkel, hogy „megfékezzék a kommuniz­must”. És a baloldali geril­lák az idén eddig több mint 50 rendőr életét oltották ki, sőt egy minisztert is lelőt­tek, mert az túlságosan megértő volt a gazdagok ha­lálbrigádjai iránt. Kormány­zati körökben egyre többet beszélnek a szükségállapot bevezetésének lehetőségé­ről. Aquino asszonyt a széles tömegek még mindig meg- mentőjüknek tekintik. Olyan reményeket fűznek szemé­lyéhez. aminek -vajmi kevés Meggyilkolt gerillák >Ia- napia városban kétlépcsős választási rend­szert közvetlennel váltsák fel. Az addig diktátor fel­tétlen hívének tartott politi­kus tehát egy többé-kevésbé hiteles „reformerré” alakult át a külvilág számára. Egy minapi fordulat azon­ban árnyékot vetett Ro esé­lyeire is. Felbukkant ugyan­is egy „harmadik Kim”. Fel­iratkozott az elnökjelöltek listájára. Kim Dzsong Pil, a néhai Pák Csöng Hi diktátor miniszterelnöke is. Ez a Kim a Csőn Tu Hvan által le­Bevetésre induló katonák a valós alapja. Szemükben ő a megváltó és mindennapi gondjaikkal törődő hős há­ziasszony egy személyben. A tömegek nem látják, hogy tulajdonképpen semmi sem oldódott meg az ország alapproblémáiból. Hogy a régi bírák ítélkeznek és vál­tozatlanul a nagybirtokosok szava érvényesül. Hogy a Marcos-rezsimnek csupán néhány mellékfigurája ellen indult bűnvádi eljárás. Aquino asszony angyali ártatlansággal jelenti Iji, hogy „nem lesz többé sze­génység” és hogy „az isten­gyűrt konzervatív körök em­bere, aki 1980-ban szintén jelöltette magát. Megfigye­lők viszonylag sok szavaza­tot, ámde kevés sikert jósol­nak neki. Hozzáteszik azon­ban, hogy elhatározása sza­vazatokat vonhat el mind Ro Te Vutól. mind a Kim De Dzsungnál konzervatívabb Kim Jung Számtól, lehet, hogy ezáltal a küzdelmes po­litikai múltja miatt már-már nemzeti hőssé avatott, és az 1971-ben csaknem diadal­maskodó Kim De Dzsung po­zíciói erősödtek meg? Korai lenne még találgat­ni, hogy a decemberi vá­lasztásokon kit hoznak ki Csőn Tu Hvan utódjául. Erősek azok az aggodalmak is, hogy ellenzéki győzelem esetén a hadsereg esetleg újabb államcsínyt követ el. Annyi azonban bizonyos, hogy négy jelenlegi jelölt egyike sem ígér jelentős vál­tozásokat, s eddig egyikük sem bizonyult különösebben liberálisnak. Közös bennük az is, hogy mindannyian fontosnak tartják Washing­ton kegyének elnyerését. Ro és a három Kim árnyalatnyi eltérésekkel ugyan, de csak a konzervatív színeket kép­viseli a politikai palettán. Választani ezért nehéz lesz közülük. nek tervei vannak a szá­munkra”. A politikát a szigetor­szágban változatlanul a ke­vés számú „történelmi” csa­lád, a Lopezek, a Laurelek, az Osmanosok, és Ramosok irányítják. A nemzeti jöve­delem egyharmada a lakos­ság két százalékát kitevők­nek jut. Maga Cory és meg­gyilkolt férje az ország két legfontosabb csaljádjához tartozik ... Aquino asszony az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb, a Coj- vangco-család sarja. Már a nagyapja szenátor volt, ap­ja és két fivére pedig par­lamenti képviselő. A Tarlac tartomány legnagyobb cu­kor- és szeszgyára az övék. 7000 hektár földbirtok, 6000 munkás és ezer főnyi privát hadsereg pedig az Aquino- családé. Ok szabják meg, hogy ki legyen a környező falvak polgármestere. A ha­talom valamennyi régiójá­ban megtaláljuk az Aquino- család tagjait. Az alkotmányban ígért földreform mindeddig csak papíron létezik. Sir Manila kardinális a Stern magazin munkatársának erről így nyilatkozott: „A gazdagok változatlanul kapzsik és a szegények száma egyre nő.” Negros tartomány cukorül­tetvényeinek munkásai éh­bérért dolgoznak. A cukor­válság idején, a 70-es évek vége felé a dolgozók felét elbocsátották. Alultáplált gyermekek, nyomor, re­ménytelenség ... A hadsereg' jobboldali ve­zetői egyre türelmetleneb­bek, határozott tetteket vár­nak az Aquino-kormánytól. Ramos, az Amerikában ki­képzett vezérkari főnök a legutóbbi puccskísérlet után kijelentette: „Remélem, a kormány rájön arra, hogy gyakrabban kell tanácsért a hadsereghez fordulnia”. És ő az amerikaiak embere. G. I. Csao Ce-jang a főtitkár Dél-Korea: elnökválasztás előtt Kimek küzdelme Kultes küruton Ko Te Vu, a kijelölt utód

Next

/
Oldalképek
Tartalom