Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-19 / 273. szám

1987. nov«mber 19., csütörtök Somogyi Néplap 5 Világjáró operatőr CSODÁKAT LÁTOK Nádorfi Lajos kiállítása a Kiliánban S hogy bennünket miként ismernek Coloradóiban, arra is feleletet kapott a fiatal­ember. A főtörzsf önöknek átnyújtott szerény ajándék egy matyó babából és egy Rubik-kockából állt. A ma­tyó 'babának szemmel látha­tóan örült, a Rubik Ernő ne­vével fémjelzett bűvös koc­kát azzal tette félre, hogy ilyen már van neki... Az utazó operatőr élmé­nyeit megosztva mutatko­zott be Kaposváron a városi művelődési központban. Fo­tóival december 9-ig talál­kozhatunk. A kíváncsiságot tartja a legfőbb erénynek — vallja bemutatkozó írásában Ná­dorfi Lajos. Megfigyelései, a látottak rögzítése a nézőt is kíváncsivá teszi, s örömünk­re azok mély nyomot hagy­nak bennünk. A dokumen­tumfilmek készítői a fotózás­N*mc$ak a mportban oltok Testnevelés tagozatosok Távoli világok tárulnak a néző elé Nádorfi Lajos ope­ratőr kaposvári fotókiállítá­sán. Cotopaxinak, a világ legmagasabban fekvő, mű­ködő vulkánjának a látvá­nya lenyűgöző. A fenséges természet szinte maga rög­zíti képpé önmagát. Ügy érezzük; az operatőr a for­gatás szünetében a fényké­pezőgépével segíti életre a csodát, amit lát, amit átél. A Magyar Televízió fiatal operatőre több utazó csopor­tot kísért kamerájával, részt vett az Andok-expedíción 1981-ben. Kecskeméttől a Pamir fensíkig sok szép lát­ványban volt része, Dániá­ban a Kormorán együttessel utazva konoertfilmet forga­tott, a televízióban egyre népszerűbb Hármas csator­na tűzi műsorra filmjeit. — Kamera és fényképező­gép nélkül nem utazom so­sem. Mi lenne velem nélkü­lük? Ha látok egy csodát, azt meg is kell örökítenem — mondta a kiállítás meg­nyitóján. Fotói mellett útifilmjeiből és diáiból is láttunk váloga­tást a hétfő esti megnyitót követően. A kiállított képek megidézik a távoli országok életét, ám hogy még köze­lebb kerülhessünk például az otavalói indiánok hétközna­pi életéhez, néhány emlék­tárgy bemutatása is segíti a nézőt. Nemcsak szenvedélyes utazó és filmes Nádorfi La­jos, hanem útjai során szép néprajzi gyűjteményre is szert tett. Balsafából készült mariárszobrok adnak hírt az indiánok népművészetéről, a vasfa tőr is egy apró üzenet a messzi világból. Hatvan év szolgálat Lator László köszöntése Amióta a magyar iroda­lom legjobbjai és legművel­tebbjei tudatosan töreksze­nek arra, hogy meghódítsák számunkra a világirodalom remekeit, ismeretes az a fe­szültség, mely átjárja őket; gyakran kényszerülnek vá­lasztásra, vajon csak hódít­sanak, vagy visszatérjenek saját műveikhez? Lator László nyilván sokszor és felelősséggel gondolta végig e kérdést, .s döntése nyilván­való: a világirodalom egyik legtudatosabb, legjobb tol- mácsolója lett, közben azon­ban a saját költészetét is egyre mélyítette. Két verseskönyve jelent meg: a Sárangyal 1969-ben, a múlt évben pedig a Fel­lobban, elhomályosul. Ám ez a ritka eset, amikor két kö­tet is nagy utat jelképez. Míg a Sárangyal verseinek alapeleme a látomás volt, s a költőt újra meg újra meg- érintettg „a jeges éj üres ör­vénye", az utóbbi kötetben már teljes érettségében nyi­latkozott meg az eszközeinek birtokában lévő modern líri­kus, aki pontosan tudja és érzi a költészet egyik nagy dilemmáját: a szavak deval­válódását. Talán ezért is szó­lal meg oly ritkán. Csak ak­kor fogja versbe sejtelmeit, amikor úgy érzi, megtalálta a pontos, félreérthetetlen igéket, amikor megragad­hatja a „zománckék pillana­tot”. Ritkán és szorongva írja a saját költeményeit, de azok a mai magyar líra leg­jelentősebb teljesítményei közé tartoznak. Mint ahogy kivételesen je­lentős Lator László fordítói életműve is. Nemcsak azért, mert a világirodalom legkü­lönfélébb területeit, korsza­kait és irányzatait járja be, mindenütt egyforma bizton­sággal tájékozódva, hanem azért is, mert egyike azok­nak, akik gyakorlatukkal hozzásegítették fordítói kul­túránkat, hogy igazán nagy­korúvá lehessen. A nagy hó­dítók kora elmúlt, a mai fordítónak mesterembernek is kell lennie, hiszen a hű­ség kívánalmainak megvaló­sítása kétarcú tevékenység: teljes mértékben tiszteletben kell tartania az eredeti szö­veg legapróbb jelentésárnya­latait, de úgy kell tolmá­csolnia, hogy nyelvünkön is jól szóljon. Lator László irodalomfel­fogásának egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy a magas­rendű irodalmiságot mindig ötvözni tudta a népszerűsí­tés kívánalmaival. Bölcs mo­sollyal fogja kézen olvasó­ját vagy éppen • hallgatóit, s értő együttérzéssel kalauzol­ja őket a költészet birodal­mába. Rónay László bam is az emberi arcokat, a történéseket figyelik. Az ota­valói vásár forgatagát mu­tatja be, ahol az indiánok a maguk készítette tárgyaikat kínálják. Megkapó dzsungel­pillanatok tanúi lehetünk, s portréi nemcsak a különleges vonású távoli emberek arcát mutatják, hanem mély érzé­sekről is vallanak. H. B. — Legjobban a futást sze­retem. A hosszú távot — vall titkairól Hosszú Adrien. — Hány méter nálad a hosszú táv? — Azt pontosan nem tu­dom, de nagyon hosszú. Több percig kell futni — mondja a tizenévesek min­dentudásával a kislány. — Legkevesebb két kilo­méter, de gyakran ennél jó­val többet is futnak a gye­rekek — próbál segíteni ta­nítványának Ladovics Ká­roly testnevelő, a sportosz­tály tanára. A kaposvári Gárdonyi Gé­za Általános Iskolában négy éve indítottak először test­nevelés tagozatos osztályt, kettős céllal. Egyrészt a ver­senysport, a sportiskolák és egyesületek utánpótlásgond­ját kívánták enyhíteni, más­részt az a nem titkolt szán­dék vezette az alapítókat, hogy a legfogékonyabb kor­osztállyal, az általános is­kolás diákokkal már kisis­kolás korukban megszeret­tessék a testmozgást. Kapcsolatba léptünk az óvodákkal, s növendékeiket is szívesen látjuk a testne­velésóráinkon. Reméljük, hogy sok apróság kedvet kap így a sporthoz. Nincs is gondunk az osztályok in­dításával : százhúsz-száz­harminc gyerek közül vá­laszthatjuk ki a húsz-har­minc legtehetségesebbet — mondja Pacskó János isko­laigazgató. — Érdekes, hogy elsősorban a szülők szorgal­mazzák gyermekük testne­veléstagozatos osztályba ke­rülését. Nem csoda: a ta­gozatos gyerekek nemcsak a sportban, hanem tanulmányi átlagban is felülmúlják tár­saikat. — Tavaly két négyes is becsúszott az ötösök közé, - de az idén legalább az egyi­ket szeretném kijavítani. Sok a testnevelési óránk: egy héten kétszer annyi, mint a többi osztálynak, s gyakran délután is itt ma­radunk edzésre. Ez azonban nem okozhat hátrányt a ta­nulásban. Mi már negyedi­kesek vagyunk: elég nagyok ahhoz, hogy ügyesen beosz- szuk az időnket — mondja felnőttes komolysággal Gá­bor Petra. Egyébként nincs egyedül az osztályban úszásszeretetével. Senper- ger Balázs is legszívesebben a búvárúszással tölti a sza­badidejét. — Néha úgy megúsztat­nak, hogy mikor hazame­gyek, már csak enni van erőm, és már zuhanok is az ágyba. De jó dolog így ÁTRENDEZÉS Az Általános Rézmü­vek új igazgatójának az lett a feladata, hogy a vállalat szekerét ki­húzza abból a gazdasági ká­tyúból, amelybe a régebben többszörösen nyereséges cég az utóbbi évek rossz, elfuse­rált döntései alapján került. Mi, a gyár törzsgárdistái, akik az utóbbi 25 évben egy tucat igazgató tündöklését és bukását néztük végig kellő áhítattal, azt hittük, hogy az új diri is a régi módon foly­tatja. Magyarul: hozza a sa­ját sleppjét, az előző igazga. tó néhány kulcsemberét la­pátra teszi, lecseréli, aztán megy minden a régi kerék­vágásban. Nem így történt. Műszaki titkárának a tár­saságában az új igazgató ja­nuár első munkanapján vé­gigjárta az irodákat és az üzemeket, bekukkantott mindenhová, szemlélt, mé­ricskélt, utasításokat diktált, összegezte a látottakat és döntött. Másnap közhírré tették: a termékváltás, vala­mint a szigorúbb munkarend és munkatempó beindítása érdekében átrendezik a gyá­rat. Az új főnök első intézke­dése az volt, hogy az előd­je irodájából kidobáltatta a régi bútorokat, újakat hoza­tott. A vállalat fagyszabad­ságra küldött kőművesei — táviratilag visszarendelve — őrült tempóban láttak mun­kához a januári hidegben: a régi iroda mellé pihenőszo­bát, teakonyhát és tanács­kozótermet építettek. A he­lyiségeket a személyügyi és oktatási igazgatóságtól vették el, mivel a társaságot az igazgató főosztállyá fejlesz­tette vissza. A gyártáselőkészítő főosz­tály a könyvelőség helyére költözött. A könyvelők egy hétig a folyosón és a lépcső­házban ácsorogtak, aztán át­menetileg az üzemi konyha burgonya- és zöldség-előké­szítő részlegében kaptak he­lyet, mivel a konyha a megszüntetett rézüstgyártó részleg helyére került. Az átköltözés idején — mintegy két hónapon át — az ét­keztetés szünetelt. A dolgo­zók kizárólag kenyéren és vizen éltek, bogyókkal, er­dei gyümölcsökkel táplálkoz­tak, csak az új igazgatónak hoztak a szomszédos Sajt­kukac étteremből — szak- szervezeti hozzájárulással — néha-néha egy tányér papri­káskrumplit. Egy hónap múltán a köny­velőség elfoglalta helyét az üzemi könyvtárban, mivel ezt a kulturális intézményt leköltöztették az alagsori KISZ-klubba, mondván, ná­lunk a KISZ, évek óta alig hallat magáról. A gazdasági igazgató helyet cserélt a fő­mérnökkel, a szociális osz­tály helyére a piackutatók költöztek, az éjjeliőrök a szakszervezeti irodában kap­tak helyet. A döntést azzal indokolták, hogy az iroda még nappal sincs száz szá­zalékosan kihasználva, mivel a titkár egyéves iskolán most fejezi be a nyolc osztályt. A költözködés márciusra elérte a tetőfokát. A lépcső­házat, a folyosókat, az ud­vart, az épületek közötti vi­rágágyakat cipekedö embe­rek lepték el. Életkortól és beosztástól függően minden­ki vitt valamit: asztalt, szé­ket, iratcsomót, kávéfőzőt, titkárnőt, minisztériumi re­vizort, miegymást. Az igaz­gató elnökletével a költöz­ködés gyorsítására operatív intézőbizottság is alakult. Kétheti ülésezés után elké­szült az intézkedési terv, amelyre aztán a gyárban működő politikai és társa­dalmi szervek is áldásukat adták. Az áldás után a rézsimító részleg kiöregedett gépeit el­vitték a MÉH-be. Helyükre nyúlketreceket hoztak, mert állítólag az ősszel beindult a nyúltenyésztő ágazat, amely már a profilbővítés koncepciójába tartozik. A propaganda osztályt kiköl­töztették a gyárkapu előtt lévő trafikba, mivel a trafi- kos üzemi büfét nyitott az elfáradni. Futni és kosaraz­ni is szeretek, csakhogy ah­hoz túl alacsony vagyok. Ezért úszom — mondja Ba­lázs, majd a versenyélmé­nyeiről mesél. A sportosztály tanulói sok éremmel büszkélkedhet­nek. Hárompróbák, mezei futóversenyek győztesei ke­rültek ki közülük. A legte­hetségesebbekre már alsó tagozatos korukban fölfi­gyeltek, s lehetőséget adtak arra, hogy egyesületi színek­ben sportoljanak a gyere­kek. Ötödik osztálytól azon­ban minden testnevelésta­gozatos tanulónak sportkört kell választani. A legtöbben az úszást választják. Har­madik osztálytól minden gyerek jár úszásoktatásra, s a többség többé nem tud szabadulni a víz varázsától. — Szeretnénk, ha minél több tanítványunk érne el a sportban jelentős eredmé­nyeket, mondja a testne­velő tanár — mégsem lehet csupán a teljesítményre összpontosítani. Ha azonban azt sikerül elérnünk nyolc év alatt, hogy a sportosz­tályban végzettek fontosnak érezzék a sportot, már nem volt hiábavaló a fáradozá­sunk. H. É orvosi rendelőben. Az üzem­orvos — teljesen új elkép­zelések alapján — áttelepült a tmk-részlegbe, ahol ezt követően együtt látott mun­kához az egészségmegőrző és gyógyító bázis a korszerű megelőző műszaki karban­tartással. Természetesen a költözés idején jómagam is sok he­lyen megfordultam. Szorí­tottak helyet a tűzoltó szer­tárban, az irodaház folyosó­ján, két héten át az udvaron felvert kempingsátorból pró­báltam kapcsolatot teremte­ni az ügyfelekkel és osztá­lyunk többi dolgozójával, áp­rilisban pedig néhány napig az elnéptelenedett női öltö­ző előterében fejtettem ki áldásos tevékenységemet. Most augusztus végén já­runk, és szerencsére van egy kis szusszanásnyi szünet. Az új igazgató szabadságra ment, s ezért most csak fél­gőzzel folyik az egységek költöztetése, magyarul: senki nem csinál semmit. Ja, hogy mi van a terme­léssel? Nem tudom. Az új igazgatónak az a feladata, hogy a cég szekerét kihúzza a kátyúból. Ennek kapcsán még januárban közölte: a termékváltás, valamint az új munkarend és munkatempó beindítása érdekében átren­dezi a gyárat. Most itt tar­tunk. Az átrendezésnél. Még szép, hogy ilyen körülmé­nyek között képtelenek va­gyunk a termelésre is figyel­ni. Tetszik érteni? Kiss György Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom