Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
1987. november 17., kedd Somogyi Néplap 3 Novmbtr 17: dohányzátmanta* nap Közös füstölgés a füstről A dohányzás története talán akkor kezdődött, amikor az ősember használni kezdte a tüzet. B. Gajdon Nárcisz szakértő szerint: „a természeti népek a füstnek mágikus hatást tulajdonítottak, amelyet gyógyító, vallási szertartásaikon bóditó füvek, levelek égetésével fokoztak”. Az amerikai indiánok nemcsak szivták vagy rágták a dohányt, hanem ünnepeiken közösen égették is. Tőlük vettük át a szokást. Rövid idő alatt elterjedt egész Európában. Korunk felgyorsult civilizációs társadalmi és gazdasági változásai feszültségeket és alkalmazkodási zavarokat okoznak, amelyek ellensúlyozására az ember rágyújt. Hazánkban közel 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő számban — dohányoznak. Mit tudunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük meg dr. Bottá Adám főorvost, az Országos Egészségnevelési Intézet főigazgatóját. — Főorvos úr, engedjen meg egy személyes kérdést: ön dohányzik? —- Nem, és ezt ajánlom valamennyi honfitársamnak Ha a dohányra kiadott ősz- szegeket nézzük, akkor látjuk: csak az alkoholra költöttünk többet. A kiskereskedelmi forgalomban 1984- ben 14 milliárd 46 millió forintot költöttünk dohánytermékek vásárlására. Ez az összeg az akkori egészség- ügyi kiadások 56 százaléka, s a szociális juttatások több mint kétszerese volt. Hazánk az egy főre eső fogyasztásban a világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét régen a mértéktelen fogyasztásban látták; A krónikus betegségek kialakulásában vezető szerepét az elmúlt évek tudományos kutatásai bizonyították. Az Egészség- ügyi Világszervezet 1970-ben megállapította, hogy a fejlett országokban az ideiglenes és tartós munkaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a dohányzás. Évente körülbelül egymillió ember esik áldozatul e szenvedélynek. Bizonyított szereAz OEN1 dohányzásellenes plakátja pe van a tüdőrák kialakulásának 90 százalékában, a szívinfarktusban, a meddőségben és a kissúlyú magzatok születésében is. A dohányzás felelős továbbá a kényszerűen dohányfüstös környezetben élők, ezek között is az önvédelemre legkevésbé képesek: a méhen belüli magzatok, Szerkezetátalakítás az építésügyi ágazatban Az* Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium a szakemberek széles körének bevonásával kidolgozta az ágazat szerkezetátalakítási munkaprogramj át. A településfejlesztéseknél azzal számolnak, hogy a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban jobban előtérbe kerül a városrész-rekonstrukció, a lakótömb-rehabilitáció, az infrastruktúra fejlesztése és a paneles lakótelepek felújítása. Az építkezések élénkülésére számítanak a gazdaságilag elmaradott térségekben is. A vidéki városokban és községekben a magánerős lakásépítés még általánosabbá válását várják. Ugyanakkor az építészet további új és egyéni megoldásokkal teszi majd változatosabbá a települések arculatát. A nagyvárosokban azonban a rendelkezésre álló építési területét és infrastruktúra gazdaságos kihasználása továbbra is azt indokolja, hogy évente legalább 10-15 ezer nagyelemes, paneles lakás épüljön, ugyancsak változatos megoldásokkal. Az építőiparban a beruházások jelentős mérséklődésével már a 80-as évek elején megkezdődött és a következő években is folytatódik a strukturális átrendeződés: a vállalkozók szervezetének és termelésének rugalmas hozzáigazítása a megváltozott igényekhez. A főtevékenységű építőipari szervezetek száma ebben az időszakban megkétszereződött, s egyhar- madával nőtt a kisiparosok, a vgmk-k és szövetkezeti szakcsoportok száma. A szerkezetátalakítás megköveteli a szervezeti és az irányítási rendszer további fejlesztését, hogy a változó építési kereslettel még jobban lépést tarthassanak az építők. így ösztönözni kell vállalkozó készségüket is, egyebek között a piaci értékesítésre történő lakásépítkezések kiterjesztését, továbbá azt, hogy minél aktívabban vegyenek részt versenytárgyalásokon. Várhatóan erősebb verseny alakul ki a kisebb építési megbízások elnyeréséért is, mert a számítások szerint az építési kereslet 1990-ig nem, vagy csak kis mértékben emelkedik. A sikeres versenyzésnek alapvető feltétele az építési tevékenység minőségének lényeges javítása, s a vállalkozók jövedelmezőségének növelése. Ennek érdekében fokozottabban kell alkalmazni jól gépesíthető technológiákat is. csecsemők, a gyermekek és a dohányosok vérét kapó betegek passzív károsításáért. — Nyilvánvalóan a társadalom egyik feladata, hogy megőrizze állampolgárainak egészségét. Mi tehát a teendő? — Az Egészségügyi Világszervezet, amelynek hazánk is tagja — 1978-ban Alma- Atában hirdette meg az „Egészséget mindenkinek 2000-re” programot. Eszerint egyik feladatunk az egészséges életvitel kialakítása. Vállaltuk azt — az európai tagállamokban 2000-ig —, hogy a dohányosok számát a lakosság 20 százalékára csökkentjük. Tehát Magyarország közel 4 millió dohányosa közül kétmilliót kellene leszoktatnunk az ezredfordulóra. Természetesen ez sokrétű társadalmi összefogást igénylő feladat. Ehhez készített az Országos Egészségnevelési Intézet „Dohányzás — Egészség” címmel programtervet. Céljaink: a rászokás megelőzése, a nemdohányzók védelme, és a dohányzásról való leszokás segítése. — Manapság sokat beszélünk programokról. Ez csak akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk. — Igen, feladataink nagyok és sokrétűek. Elsősorban olyan közhangulatot és közerkölcsöt kell teremteni, amely a dohányzást elítéli. Mozgósítanunk kell a lakosságot, nem csák a dohányzás csökkentésére, hanem a passzív ártalmakkal szembeni önvédelemre is. Fontos feladatunk, hogy a meglevő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket és szabályozókat felülvizsgáljuk, és újabbakat dolgozzunk ki. Mindez azonban nem feledteti, hogy szükséges a rászokás megelőzése, a leszokás segítése; egyszóval minden olyan ismeret, amely egészséges életvitelhez vezet. Természetesen nem mondhatunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohányipari termékek jussanak a leszokni képtelenek kezébe. A felsorolt feladatok az ország valamennyi intézményét politikai, társadalmi és tömegszervezetét. vezetőit egyaránt érintik. Ruttkay Levente A kalodába nem azt záiják, aki rossz volt Exportcsomagolók — Nem szakma ez, kérem, pedig nagyon kell hozzá érteni — mondta némi szemrehányással a hangjában Fábics Vilmos az exportcsomagolásról. Csak az nem derült ki, hogy kinek is címezhetnénk a rosszallást. Viszont e tényközlés az egész beszélgetés alaphangját megadta: azt jártuk körbe néhányszor, hogy ez a munka nem tréfadolog. A Kapos Volán export- csomagoló-üzeme 1969 óta működik. Három ember kezdte a munkát, néhány hét alatt hatan lettek. Most hatvanötén vannak. Fábics Vilmos, aki ma már főnökhelyettes, az alapítók között volt. — A Berzsenyi utcában dolgoztunk kezdetben. Kaptunk néhány kalapácsot meg miegymást, a gépesítettséget egy házi készítésű kézi körfűrész jelképezte. Ez ma már ereklye, de nem tettük vitrinbe: használjuk most is. Az első években csak a Mezőgépnek csomagoltunk. Azután sorban jöttek a megrendelések, s most már a megyén kívül is vállalunk munkát. Meg sem tudnám számolni, hogy hányszor tízmillió forint értékű portékát burkoltunk be tizennyolc év alatt. Az üzem most az ipartelepen, a tejgyár mellett van. Ott készülnek a ládák, a rekeszek elemei. Az is megtudható, hogy a kalodába nem a rosszakat zárják: ez az elnevezés egy speciális csomagolási módot jelöl. Végsősoron azonban mindegy, minek hívják a burkolatot, annyi fontos csak, hogy ami benne van, biztonságosan eljusson úton, vasúton, hajón vagy repülőgépen sok száz vagy sok ezer kilométernyi távolságra. Sóvári János asztalos, szintén az üzem alapító tagja, büszke is rá: — Fennállásunk óta miattunk kár nem keletkezett. Pedig láttam már sok csodát. Egyszer például becsomagoltunk egy akkora behe- mót szerkezetet, hogy a vasút küldött érte gőzdarut, mert mással nem bírták megemelni. Bíztunk benne, hogy jól dolgoztunk, mégis a /torkomban dobozott g szívem, amikor elvált a földtől az irdatlan nagy csomag. Átfutott az agyamon: mi lesz, ha most egy óriási reccsenést hallok... De nem lett semmi. — Mi volt, mielőtt ex- portcsomagoló lett? — Bútorasztalos. Fábics csábított ide azzal, hogy meg fogom találni a számításomat. — Nem sajnálta a finom munkát? — Ez is finom munka; még akkor is, ha nálunk a deszka többnyire szálkás marad. Zalavári Rudolf üzemvezető közbeszól: — Finom munka ... Volt olyan csomagolnivalónk, amit az Egyesült Államokba vittek. Simára gyalult, pácolt, lakkozott ládát írt elő az amerikai cég. Olyan puccosan ment a cókmók, hogy a szétbontott ládákból aztán akár rögtön bútort is lehetett volna csinálni. Nem tudom ... Biztosan eldobták ... Csomagolnak soktonnás gépeket és egészen finom műszereket is. Előfordul, hogy a ládába érzékeny mérőeszköz kerül, amely érkezéskor azt is megmutatja, hogy mennyire mozdult el a csomag a függőleges iránytól, rázódott-e vagy nem, s így tovább. Azután ha a mérce egy apró hibát is jelez, ki sem csomagolják az árut, hanem már küldik is vissza a feladónak. — Ez csak elmélet — biztosított róla a főnök. — Még soha nem jelzett a műszer. Komoly munka a csomagolás. Külön technológiai leHa elkészül az új, lebontják a régit Híd a Kapóson, felüljáró a vasút fölött A szakemberek nagy érdeklődéssel figyelik Kaposváron a donneri felüljáró építését, hiszen a Kaposvári Közúti Építő Vállalat a munkák során több újdonsággal is szolgált. A Közlekedéstudományi Egyesület közúti szakcsoportja ezért tűzte napirendjére tegnap Kaposváron a felüljáró építésének helyzetét. Jaczó Győző, az UTIBER létesítményi főmérnöke mutatta be a különös sorsú beruházást. Mint elmondta, már tizenöt-húsz évvel ezelőtt felvetődött egy új donneri felüljáró építésének szükségessége, de sokáig semmi sem történt. Végül a megyei tanács javaslatára mozdult el holtpontjáról a tervezés. A kivitelezésre egy évvel ezelőtt versenytárgyalást írtak ki, amelyet 156,9 millió forintos ajánlatával a Kaposvári Közúti Építő Vállalat nyert el. 1986. november 6-án kezdődtek meg a munkák, s a vártnál jobb ütemben haladnak. Jaczó Győző előadásában mindenekelőtt arról beszélt, hogy mi tette szükségessé a felüljáró építését. A vasút felett átvezető régi már elöregedett, a vasút villamosítása miatt sem felel meg, s ezen kívül rajta keresztül nem lehetett volna a déli tehermentesítő utat átvezetni. Az új elkészültével — megszületett a döntés — lebontják a régi vasszerkezejuthatnak cán keresztül majd a Cserbe. Bár a beruházást mindenki csak úgy emlegeti, mint a felüljáró építését, több létesítmény is készül. A Kapos fölött egy három- nyílású hidat készítettek. Ennek érdekessége, hogy a tét. Újdonság az is, hogy megszűnik a Cseri úti vasúti átjáró. Csupán a gyalogosok közlekedhetnek majd ott. A járművek a felüljárón áthaladva a Gilice utKÉV javaslatára egyméteres kútgyűrűket használtak a cölöpjeinek zsaluzásához. A hídtest elemeit eredetileg a vasút fölött átívelő felüljáróéval egyszerre akarták beemelni, de végül korábban csinálták meg két nagy teljesítményű daru segítségével. A vasúti felüljáró elemeinek beemelése is speciális feladatnak bizonyult. A középső nyílásnál például a vasút segítsége is kellett. A 67-es út délen a Gilice utcába torkollik majd. Így annak korszerűsítésére is szükség volt. A Csík Ferenc sétány és a cseri Ka- pos-híd között, kilencszáz- ötven méter hosszan korszerű, kétsávos út készül. A távlati elképzelések szerint a felüljárót követően a hatvanhetes út nem követi mostani nyomvonalát, hanem kikerüli a várost. Bár így nyolcszáz méterrel hosz- szabb útra lesz szükség, mint a mostani, de a szakemberek szerint ez mindenképpen előnyösebb, mint a Szigetvári utcai út korszerűsítése, mert az csak szanálásokkal képzelhető el. Újdonság hazánkban az úgynevezett vasalt támfal alkalmazása. A felüljárónál is ezt használták. Nem csupán beton támfalakat építettek be a töltésbe, hanem tűzihorganyzott fémszalagokat is, amelyek a nagyobb biztonságot szavatolják. Mint tegnap is hallhattuk, a munkák jó ütemben haladnak, s jövő decemberben sor kerülhet az átadásra. N. J. írása van. Fábics Vilmos beszélt erről: — Van olyan megrendelőnk, aki csomagolási előírással együtt adja a munkát. Ez jó. Csak akkor van baj, ha nem megfelelő technológiát dolgoznak ki. Mi ehhez eléggé értünk, de néha hiába, mert a vevő ragaszkodik az általa kitalált módszerhez. Persze a legtöbben hallgatnak ránk. Sőt sokszor magunk tervezzük meg a csomagolás módját. Azután elkészülnek az üzemben az elemek. Minden munkát a helyszínen végzünk. Gál Tibort, aki épp egy 12,5 tonnás vonópadi ágyszerkezet beburkolásán serénykedett társaival együtt, nehezen lehetett szóra bírni. — Ez jó, közepesen fizető munka. Most itt, a Csepelnél jobb, mint amikor vidéken kell lenni. Nekem ugyan könnyű, mert családom nincsen, de azért így sem fenékig tejföl. Aki egy évig kibírja, az megmarad. — Mást nem próbált? — Érettségim van, de ehhez volt leginkább kedvem. Minden munka jó munka. Aztán ki olvas, ki alszik, ki belök egy-két sört. Kinek mi kell. Ha úgy jön ki a lépés, hamar végzünk, ha amúgy, akkor éjfélig tart a hórukk. Igyekszünk pénzt keresni, mint az emberek általában. Kezet adott, s visszalépett az óriási dobozhoz. A társai bólintottak. Ebből úgy körülbelül érthető volt: nem szeretik, ha hárman dolgoznak, egy pedig beszélget. — Olyan hírek járják, hogy az exportcsomagolók vastag borítékot kapnak fizetésnapon. — Legenda — legyintett Zalavári Rudolf. — Hosszú ideig sorolhatnám, hogy kik keresnek többet. A Kapos Volánon belül önelszámoló egység, csaknem teljesen független kis cég a csomagolóké. Több mint harmincmillió forint értékű munkát végeznek évente. Földolgoznak 3200 köbméter fenyűfűrészárut, bevernek háromszáz mázsa szöget, legöngyölítenek tízezer kilogramm hullámpapírt, húsz mázsa mezőgazda- sági fóliát. Használnak még spárgát, filcet, ragasztót, különleges papírokat és sok egyéb holmit. S ami csomagjaikban van, az eljut a Világ minden tájára. Néha előfordul, hogy az év végén ők zárják be azt a gyárat, amelynek a termékét csomagolják. És szakmájuk többnyire nincs. Csak értenek ahhoz, amit csinálnak. Luthár Péter