Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

I

6

_____________________________________Somogyi Néplap________________________ 1987. november 3., kedd

O

któber és az átalakítás: a forradalom folytatódik

(Folytatás az 5. oldalról.)

alakítás eredményeként ér-' vényesítheti és kell is, hogy érvényesítse a benne rejlő lehetőségeket. Ez a társadalom az emberekért van, alkotó munkájuk felvirágoztatásának, jólétük, egészségük, fizikai és szellemi fejlődésük társadalma; olyan társadalom, amelyben az ember teljes jogú gazdának érzi magát, és tényleg az is.

Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskérdése határozza meg: az egész társadalmi élet demokratizálása és a radikális gazdasági reform.

Október ügyét folytatva az átalakítás elsőrendű feladattá tette a szocialista demokrácia további elmélyítését és fejlesztését.

Az átalakítás központi kérdése a társadalom demokratizálása. Attól, hogy ez utóbbi miként megy végbe, függ magának az átalakításnak a sikere is, és — túlzás nélkül állíthatjuk — egészében véve a szocializ- mus jövője. Ez a politikában és a gazdaságban megvalósítandó átalakítások legszilárdabb biztosítéka, s ez zárja ki bármiféle visszaút lehetőségét.

Az országban jelenleg folyó átalakítások alighanem az október utáni leghatalmasabb lépést jelentik a szocialista demokrácia fejlesztésének útján.

Gazdasági és politikai rendszerünk átalakításakor egyrészt meg kell teremtenünk az összes dolgozónak az állami és társadalmi ügyek meghatározásába való tényleges bevonását szavatoló megbízható és rugalmas mechanizmust, másrészt a gyakorlatban meg kell tanítanunk az embereket arra, miként éljenek a kibontakozó demokrácia körülményei között; szélesítenünk és szilárdítanunk kell az emberi jogokat, ki kell alakítanunk a tömegek korszerű politikai kultúráját. Másszóval: tanítani és tanulni kell a demokráciát.

Hasznos

kezdeményezés

Forradalmunk hetvenedik _ évfordulójára emlékezve és a jövőn elgondolkodva gondosan figyelnünk kell arra, hogyan zajlik a társadalom demokratizálása, s mi az, ami zavarja ezt a folyamatot.

E téren sok és olykor váratlan nehézség és ellentmondás támad, nem lehet elkerülni az új, az előrevivő harcát a régivel, a túlélttel. Némi bizonytalanság és határozatlanság is tapasztalható,

Az októbert követő első napokban Lenin megjegyezte, hogy a munkások és a parasztok még mindig „bátortalanok", még nem elég határozottak, még nem tudatosult bennük, hogy a kormányaidat saját kezükbe kell venniük. „Az 1917-es októberi forradalomnak azonban éppen abban rejlik az ereje, életrevalósága, legyőzhetetlensége — írja Lenin —, hogy felébreszti ezeket a tulajdonságokat, szétzúz minden régi akadályt, széttöri az ósdi bilincseket, az új élet önálló teremtésének útjára vezeti a dolgozókat.”

Még most is látjuk, hogy az emberekben mennyire nehezen tudatosul az új légkör, annak lehetősége és követelménye, hogy a demokratikus módszerekkel élve döntsék el a kérdéseket. Sokan „bátortalankodnak” még, nagy vigyázattal 'ténykednek, félnek a felelősségtől, még mindig az elavult szabályok és instrukciók rabjai, Feladatunk az, hogy a minden szintű termelési és társadalmi ügyek kezelésében megszerettessük ' aiz emberekkel az önállóságot és a felelősségtudatot, maga a nép által és érdekében megvalósuló néphatalomként fejlesszük az önigazgatást.

Az önigazgatás fejlődése elsősorban a tanácsokon keresztül történik. A párt elgondolásai szerint ezeknek teljes mértékben igazolniuk kell azt, hogy hatalommal felruházott, döntéshozó szervek szerepét töltik be. Az utóbbi időben minden szinten lényegesen kibővültek a tanácsok jogai és lehetőségei. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik, tehát a tanácsok tovább fognak erősödni, a tanácsi demokrácia tovább fog mélyülni.

Megkezdtük a választási rendszer korszerűsítését. Az ez év júniusában lefolytatott választások meggyőztek minket az új módszerek helyességéről és hasznosságéiról. A választások a nép megnövekedett politikai aktivitásáról tanúskodtak, arról, hogy az emberek érdekeltek abban: a tanácsokba valóban a dolgozók legjobb képviselőit válasszák meg, bár ezek a választások sem voltak mentesek a formalizmustól és a túlszervezett- ségtől.

Az átalakítás, a demokrácia fejlesztése lehetővé teszi, hogy teljes mértékben hasznosítsuk a szakszervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek energiáját, lehetőségeit és jogait, ide értve az utóbbi években létrejött olyan szervezeteket is, mint a Háború és a Munka Veteránjainak Országos Szervezete, a nőszervezetek, a Szovjet Kulturális Alap, a Lenin Gyermekalap.

Fontos, hogy ezek mindennapi tevékenysége kapcsolódjék a létfontosságú kérdések megoldásához, kifejezze a dolgozók széles tömegeinek érdekeit.

Sok új, reményt keltő jelenségnek lehetünk tanúi a dolgozó kollektívákban, a lakóhelyi munkában. Tág tereit kapnak a hasznos kezdeményezések, amelyek célja, hogy operatívan, huzavona nélkül oldódjanak meg a felvetődő kérdések.

Az országban kibontakozó új folyamatok új módon vetik fel az általános, a politikai és a jogi kultúra, mondhatnánk, a szocialista demokratizmus kultúrájának kérdéseit. Éppen e kultúra fogyatékosságaival magyarázhatók az olyan hibák, mint a bürokratizmus és a hatalommal való visszaélés, a rangkórság, a gondatlanság és felelőtlenség. Ha a szocialista demokratizmus valódi kultúrájáról beszélünk, akkor elfogadhatatlan a parancsolgató, „nyomást gyakorló" stílus, a szervezeti lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényességre és jogrendre, annál nagyobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre.

A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politika területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egymás közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a véLemények, meggyőződések, értékelések széles skálája jön létre, amely természetesen figyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan fölvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk, és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának minden lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia,

Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül.

A gazdasági reform

Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-három évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utasításos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, a centralizmus és az önigazgatás optimális összekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre. Ennek feltétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülésekés vállalatok önállóságát; hogy azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, .s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel felruházzák.

A gazdasági reform nem csupán terv, illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósan, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejétől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény.

Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénzügyi-gazdasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen összevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazdasági reform elfogadott elveitől. Minden elhatározott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg is valósulnak majd.

Egészében véve a gazdasági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznak, akik példát mutatnak.

Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot keli fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell te- renjteni alkotómunkájukhoz, életükhöz.

Tudás

és technika

Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban: munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologtalan ha- ráesolókgt, a bürokratákat és talpnyalókat padiig leleplezik és rendreutasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széleskörűen megvilágítják — a dolgozók melegen támogatják.

Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája pedig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé, mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket okozhat a társadalomnak.

Külön ki szeretném' emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatását, valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi-etikai irányultságának és a tudományos-műszaki haladásnak az összefüggését.

Síkraszállunk azért, hogy a tudomány és a technika minden eredménye az ember szogálatába álljon, ne vezessen a természeti környezet károsodásához. Levonjuk a szigorú tanulságot az olyan tragikus esetekből, mint amilyen a csernobili tragédia volt. Amellett vagyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növelni kell a társadalmi felelősséget és a szakmai hozzáértést, az alkotó odaadást — ez ma a mérnökök és tudósok, az orvosok és tanárok, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége.

Helyreállítva jogaiban a dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjük meg a szociáis-kulturá- lis, erkölcsi-lélektani ösztönzés lebecsülését. Ezek .különösen fontosak a közösségi kapcsolatok, az elvtársiasság, a szocialista életforma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tudatában és magatartásában való megerősítése szempontjából.

Népeink

barátsága

Elvtáirsaik! Jogosan mondhatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forradalom megteremtette a nemzeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságét is, rendkívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az összes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egyik pillére.

Ma a lenini nemzeti politika kiemelkedő eredményeit méltatva országún r népei mély tisztelettel és elismeréssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizrnu- sáént, felbecsülhetetlen Tiotz- zájárulásáért a szocialista, szövetséges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremtéséért, fejlesztéséért és megszilárdításáért, gazdasági, társadalmi és kulturális haladásához való hozzájárulásáért.

Óvni fogjuk, elvtársak, nagy, közös vívmányunkat a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem lógunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű államban élünk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági, kulturális, jogi döntés közvetlenül és közvetve mindig érinti a nemzeti kérdést is.

Lenini módon fogunk cselekedni: a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük minden szovjet nép potenciálját.

A nemzeti viszonyok országunkban életünk meghatározó részét képeizik. Rendkívül figyelmesnek és körültekintőnek kell lennünk mindenben, ami nemzeti érdekeket vagy az emberek nemzeti érzéseit érinti, biztosítani kell minden nemzet és népcsoport dolgozóinak aktív részvételét soknemzetiségű társadalmunk sokrétű feladatainak megvalósításában. Feltett szándékunk, hogy még mélyebben elemezzük és megvitassuk ezeket a kérdéseket a közeljövőben annak figyelembe vételével, mit hoz az átépítés, demokratizálás, a fejlődés új szakasza országunk életében.

A Szovjetunió. népeinek barátsága és együttműködése szent ügy számunkra, így volt, és így is lesz. Ez megfelel a leninizmus szellemének, a nagy október hagyományainak, a lazán kát lakó népek és nemzetek alapvető érdekeinek.

Elvtársak! A szovjet társadalom minőségileg új helyzetbe történő átlépését a jövő irányába történő áttörést csak széles, a szocializmus szellemi szféráját — a tudományt és oktatást, az irodalmat és a művészetet, a szovjet nép társadalmi és erkölcsi értékeinek összességét — bekapcsolva lehet megvalósítani.

Szellemi kultúra

A szellemi kultúra nemcsak a társadalom díszítőeleme, hanem életének biztosítója, a társadalom intellektuális és kulturális potenciálja. Ez mintegy ötvöző anyaga a társadalom szilárdságának, a dinamizmus fdkozója.

Még magasabbra kell emelnünk a szocialista kultúra tekintélyét. A tudósok és' feltalálók, az írók és újságírók, a festők, színészek, tanárok, a kultúra és az oktatás minden területének dolgozója az átalakítás harcosa kell, hogy legyen. A párt számít értelmiségünk aktív állampolgári és társadalmi magatartására.

A szovjet nép műveit nemzetté vált, amiről <t múlt nagy felvilágosítói csak álmodoztak. Az önámítás azonban itt is megengedhetetlen. Eredményeink nem takarhatják el azokat a nagy és felelős feladatokat amelyeket ma meg kell oldanunk.

Látjuk, hogy az oktatási rendszer már sok mindenben nem felel meg a kor követelményeinek. Az iskolai és a főiskolai oktatás minősége, a munkások és szakemberek képzése mesz- sze nem elégíti ki életünk igényeit.

E téren komoly előrelépésre, gyökeres változásokra van szükség. A párt pontosan ily módon közelíti meg a középfokú és szakmai oktatás reformját, a felsőoktatás átalakítását. Az SZKP Központi Bizottsága úgy döntött, hogy egyik ülésén megvizsgálja az oktatás időszerű kérdéseit.

Ezek azok a stratégiai feladataink, elvtársak, amelyeket a szocialista társadalom életének sokoldalú, forradalmi átalakítása folyamán meg kell oldanunk.

Az SZKP KB 1985, áprilisi ülése óta két és fél év telt el. Mit tettünk azóta? Hol tartunk most? Ügy vélem, a mai ünnepi ülésen ezek a kérdések helyénvaló- ak és elkerülhetetlenek.

Az SZKP KB nemrégiben lezajlott ülése arra az általános következtetésre jutott, hogy döntő pillanatot élünk át. Az átalakítással kapcsolatos munkák első szakasza lényegében befejeződött. Országunk helyzetének és fejlődési perspektíváinak mélyreható elemzése alapján kidolgoztuk az átalakítás koncepcióját- Az országban új politikai, erkölcsi-pszichológiai légkör alakult ki, A pártnak sikerült fokoznia az emberekben a társadalom Ügyei iránti érdeklődést, az aktivitást, sikerült emelni az igényesség, a kritika és az önkritika, a nyíltság színvonalát, megteremteni a reális gondolkodásbeli és hangulati változásokhoz szükséges feltételeket. *

A szovjet emberek többségének álláspontját a

jelenlegi szakaszban elsősorban az átalakítás támogatása határozza meg: az az igény, hogy az átalakítás megingathatatlanul haladjon előre. A munkások, parasztok, értelmiségiek megértik, hogy javítani kell a fegyelmet, a hatékonyságot, a munka minőségét. A gyárakban és az építkezéseken, a kolhozokban és a szovho- zokban, a tudományos kutató szervezetekben kitartóan keresik a bérezés megszervezésének új formáit. Az emberek most igényesebbekké válnak saját magukkal, a vezetőkkel, a szakemberekkel szemben egyaránt, határozottan fellépnek a hanyagsággal, a felelőtlenséggel szemben. Nagyra értékeljük és a párt irányvonala kétségbevonhatatlan hathatós támogatásának tekintjük a dolgozóknak ezt az állampolgári magatartását.

Joggal mondhatjuk, hogy gyakorlati téren, mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági szférában is bekövetkeztek bizonyos kedvező változások. Fokozódott a termelés- növekedés üteme. Minőségi változások indultak meg a gazdasági életben, jelentős tudományos-műszaki programok vannak megvalósulóban, modernizáljuk gépgyártásunkat. Biztosabban fejlődik mezőgazdaságunk is, különösen az állattenyésztés.

A gazdasági életben megindult javulás lehetővé tette, hogy a szociális szférában is jelentős intézkedéseket kezdjünk. Észrevehetően fokozódott a lakásépítés, bővül a szolgáltatási szféra. Növekednek a dolgozók jövedelmei. A pedagógusok és az orvosok fizetése emelkedett. Nagy jelentőségű programokat valósítunk meg az oktatás és a lakosság egészségügyi ellátása terén.

És mégis: ez csak a kezdet. Most azt mondhatjuk, hogy az átalakítás új szakaszába lép, amikor egész politikánk, minden döntésünk konkrétumokban ölt testet. Ez hatalmas erőfeszítéseket követel egész népünktől — a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, minden szakembertől. Most már maga az élet fogja ellenőrizni eszméinket, terveinket, magatartásunkat és munkamódszereinket.

Űj szakasz kezdődött

Ma mindenütt érződik az élet feszültségének fokozódása. De ez az alkotás, a tevékeny munka, a politikai és szellemi tevékenység feszültsége. Ez, elvtársak, előremutató, mozgósító erejű feszültség!

Szeretném aláhúzni, hogy ebből a szempontból a legbonyolultabbnak, legdöntőbbnek és bizonyos értelemben legkritikusabbnak az előttünk álló két vagy talán három év ígérkezik. Mindenekelőtt azért, mert nagy léptékű feladatokat kell egyidejűleg megoldani a gazdasáigban, szociális téren, az állami és társadalmi irányítás átalakításában, az ideológiában és a kultúrában is,

A gazdaságban mélyreható szerkezeti változtatásokat szükséges végrehajtani, áttörést kell elérni a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában, alapvetően át kell alakítani a gazdálkodási mechanizmust, és ily módon döntő lépést kell tenni abban az irányban, hogy a népgazdaságot az in- tenzifikálás vágányára állítsuk.

Az előttünk levő időszak bonyolultsága abból is fakad, hogy a változtatások érinteni fogják egyre nagyobb tömegek, szociális csoportok és lakossági rétegek, valamennyi káder érdekeit, Meggyőződésünk: az ország helyzetét a jövőben is az jellemzi, hogy a dolgozók széleskörűen támogatják az átalakítást, mélyen megértik a változtatá(Folytatás a 7. oldalon.)