Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS GOBE­LI­NEK Bemutató az Iparművészeti Múzeumban A régi, drága s az uralko­dók, főúri családok repre­zentációs, egyben lakásdíszí­tési igényeit szolgáló, gyap­júból szőtt képes kárpitok állandó kiállítása nyílt meg Budapesten az Iparművé- • szeti Múzeum kupolatermé­ben. A kárpitszövés e műfaja a középkorban alakult ki Európában. A templomok, várak, kastélyok termeit dí­szítették velük, sőt ágyfüg­gönyül is szolgáltak. Hadjá­ratok idején a hadvezérek sátrukba is magukkal vit­ték kárpitjaikat, erről ma­gyarországi végrendeletek is tanúskodnak. A kárpitszövés központjai hosszú fejlődése folyamán többször változtak, a közép­korban Franciaországban és Németalföldön voltak, ahol az egyes városok szövőmű­helyei versengtek egymással az elsőségért. A XVI—XVII. században ugyancsak Fland­ria és Francjaország adja a legszebb, legművészibb kár­pitokat, de kisebb műhelyek más európai országban is működtek. A kiállítás az Iparművé­szeti Múzeum flamand és francia kárpitjaiból mutat be igényes válogatást. A francia kárpitszövés új­jáéledése IV. Henrik trónra- lépésével kezdődött meg (1589). Sikerük záloga a tö­kéletes technikai kivitel Szt. Bernát élete II. Aubus- son, F. Picon műhelye mellett az volt, hogy vezető művészek tervezték a képes jeleneteket, általában a ki­rályok udvari festői, köztük Poussin is. A francia kár­pitművészet nagy előretöré­se a királyi manufaktúra, a Manufacture des Gobelins megalapításához fűződik (1662), a képes kárpit ma is elterjedt neve innét szárma­zik. A XVIII. század elejétől kezdve a képes kárpitok té­Tankréd megkereszteli az általa halálosan megsebesí­tett Clorinda amazont (Fran­cia, XVII. század vége) mája lassan megváltozott: vadászjelenetek, egzotikus történetek, a rokokó életér­zésének megfelelő „gáláns” jelenetek (szerelmi enyelgé- sek) váltották fel az ünne­pélyes történelmi képeket. A francia műhelyekkel el­lentétben a flandriai önálló városi manufaktúrák, ahol a mesterség ismerete, fortélyai apáról fiúra szálltak. A leg­szebb, kora reneszánsz kár­pitok Brüsszelben készültek, amely már a XIV. századtól kezdve híres volt szövőmű­helyeiről. A kárpitszövés fénykora Ausztriai Margit és Magyarországi Mária (II. Szt. Bernát élete I. (1140— 50). Aubusson, F. Picon mű­helyéből Lajos királyunk felesége) uralkodásának ideje, a XVI. század első fele. Az itt ké­szült. kárpitok, mint más flamand műhelyek munkái is, történelmi, mitológiai, al­legorikus és bibliai jele­neteket ábrázolnak nagy festők, a barokk korban pél­dául! Rubens kartonjai után. Az 1700 körüli években francia hatásra a visszafo­gottabb, klasszicizáló stílus talál visszhangra, jellegze­tes virág- és gyümölcsfüzé­rekből kialakított bordűrök­kel. A flamand kisműhelyek közül a legtermékenyebbek az oudenaardiak voltak. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye egy korai pá­rizsi és néhány brüsszeli kárpiton kívül a francia és flamand kisműhelyek alko­tásait őrzi, ezeket láthatjuk most a kiállításon. Érdekes­ségüket fokozza, hogy mind a második világháború után kerültek a múzeum gyűjte­ményébe. Brestyánszky Ilona Jelenet a római történelem­ből. Aubusson, XVII. század vége Nyilazo férfi (Flandria. XVII. század második fele) A szavak A Családi körről jut eszembe Bevallom, a televíziónak a Családi kör című műsorát eléggé ritkán szoktam meg­hallgatni, megnézni. Részint azért, mert általában más, fontosabb dolgom akad, ré­szint pedig azért, mert a rádióújság előzetese után nem találtam eléggé érde­kesnek. Ezen az estén azon­ban nem mulaszthattam el a megtekintését. A rádióúj­ság tájékoztatása szerint a műsorban azt elemzik, mi a tudás, á tanulás értéke a családban és a társadalom­ban. Magában véve is na­gyon érdekes téma. Az igazi indítékot azon­ban egy délutáni nyelvi mű­sor adta. A mihályi kas­télyban a Szép Szó mozga­lom nyelvi és kommuniká­ciós tábort rendezett; e tá­bor életéről, résztvevőiről, céljáról és programjáról ké­szült riportokat mutatta be a műsor. Legérdekesebb ré­szei a résztvevők nyelvhasz­nálatáról szóltak. Nincs ér­téke a szavaknak, nemigen érdekli a diákságot, hogyan fejezi ki magát, nem törek­szik a szép és változatos beszédre stb. Ilyen megálla­pítások hangzottak el a ta­nulók nyelvhasználatáról. S amikor a riporter az okok. felől kérdezősködött, nem tudtak választ adni. A mű­sornak ez volt az a pontja, amely a Családi kör megte­kintésére késztetett. Ha ugyanis azt keressük, miért nem törekszik egy társadal­mi csoport arra, hogy szé­pen és változatosan beszél­jen, akkor tulajdonképpen azt keressük, milyen e cso­port műveltsége és gondol­kodása. Ha az ismeretei gya­rapodnak, a valóságról al­kotott képe is gazdagabb Paul Negolescu ÉBERSÉG Az üzem kapujánál a por­tás megállította az autót. — Mi az ott a hátsó ülé­sen? — Fű. — Sok? — Hát... egy zsáknyi. — Ez baj, barátocskám. Honnan van az a fű? —,Az üres telekről. Az autó kigördüli a ka­pun. A sofőr meg így szólt a kísérőjéhez: — Láttad, hogy átvágtam? — Kit? — Hát ezt az ostoba por­tást. — De hiszen kidobatta ve­led a füvet! — Ez igaz. Viszont ellop­tam az autót! Fordította: Gellert György Szirmay Endre Idő-triptichon i. Kimért időm most arra való, hogy kivárja elhallgatásomat, aztán beteljesítve álmaimat csitítja a te időd hullámait, s némán elmossa a törődött szavak tűnő árnyékait. 11. Az életem olyan, mint a mese; nincs kezdete és nincs vége se, minden megtörténhetik benne; virraszt ünnepi csöndje már, mintha vége lenne ... III. Most, ahogy lassan megöregszem, megintcsak hozzád törekszem, mint egykor a próbák tüzében te lettél végső menedékem; bőkezűen megengeszteltél, lázas álmaim örököse lettél, így jutottam veled — magamhoz örömeimben — az acsargó dachoz, — a megbékélés kibuggyant vére ráömlött sorsunk szövetére, most az egész tüzes, fekete folt, és párállik; mint a mese: hol volt, hol nem volt... Berták László Fölér a lélekig Ha kimerülnek tartalékai, vergődik a test a lélek szerint, szeretne megint hasonlítani, régi tükörbe vigyázva tekint. Titkos utakon furcsán megszalad, árnyékát méri, fölágaskodik, elképzel égig érő falakat, és szomorú, amikor hazudik. Gyanús neszekre gyertyát gyújtogat, lopva nézi a villanykapcsolót, parányi csillagokban megakad, s magyarázkodik, hogy csak álmodott. Példákat keres, s nem leli magát, .' hát az se, ez se, egy minta se jó, ha verset ír, a ríme nagykabát, de megijed, mert nem esik a hó. A lendület a kályháig viszi, ott bűntudata lesz, szégyenkezik, s mikor megpróbálja, már nem hiszi, hogy térdelve fölér a lélekig. lesz, és gondolatait, érzel­meit is pontosabban, színe­sebben és változatosabban tudja kifejezni. A Családi körben elhang­zott az a megállapítás — amely persze nem új, hiszen igen sokszor elmondták már mások is az utóbbi tíz év­ben —, a mai diákság kö­rében nem „sikk” a tanulás, a folyamatos tanulmányi munka. Azért nincs értéke nálunk a szavaknak, azért nem tudják szépen és vál­tozatosan használni anya­nyelvűket, mert nem ké­szülnek rendszeresen az órákra, sőt sokan nem is tudnak tanulni, ennek pedig az a következménye, hogy igen szegényes a szó- és ki­fejezéskészletük. A legtöbb diák beéri azzal, hogy egy- szer-kétszer elolvassa a tan­anyagot, s a megértését egy­nek veszi a tudásával. Ha valamelyik órán csak kérdé­sekre kell röviden válaszol­ni, ennyiből nagyon jól meg lehet élni. A megértés azon­ban még nem tudás. Ha a tanuló úgy sajátítja el az anyagot, hogy önállóan és összefüggően él is tudja mondani a tankönyv szó- és kifejezéskészletéhez ra­gaszkodva, akkor tudja. Na­gyon fontos az ilyen tudás, hiszen a fiatal szókincse és kifejezéskészlete így napról napra gyarapszik, a nyelv- használata színesebb és vál­tozatosabb lesz. Tehát ez a tanulás nem pusztán az is­meretek gyarapítását jelenti. Még azt is elsajátítja így, hogy egy-egy új szó vagy kifejezés milyen szövegkör­nyezetben használható, s ez­zel mondatszerkesztési ké­pessége javul. S ha a rendszeres tanulás mellett jó szépirodalmi mü­veket olvas, verseket tanul s az olvasáskor nem pusz tán a cselekményre figyel, hanem arra is, hogyan fe­jezi ki magát az író, a köl­tő, a szereplők bizonyos be­szédhelyzetekben milyen szavakat, kifejezéseket hasz­nálnak, akkor megtanulja azt is: különbséget kell ten­ni a nyelvváltozatok között, az időszerű beszédhelyzethez kell alkalmazkodni a szavak és kifejezések kiválogatásá­ban. Az ilyen tanuló előtt van értéke a szavaknak, szépen és változatosan tud­ja használni a nyelvet, a szóhasználati és nyelvtani szabályok neki nem korlá­tokat jelentenek, hanem le­hetőségeket közlésvágya ki­elégítésére. Bachát László Scislowski Félreértés Kölcsönkértem Kowalski- tól tízezer zlotyt. A határ­idő lejárta előtt szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem tudom visszafizetni. Harmincegyedikén, az elő­re megbeszélt időben, Ko­walski telefonált. — No, mi van? — csak ennyit kérdezett, de rögtön tudtam, miről van szó. — Hát csak az — vála­szoltam —, hogy kérem az adósság átütemezését. — Micsodát? — dadogta értetlenül. Fejezd ki magad világosabban! — Szeretném, ha refinan­szíroznád a kölcsönt — ma­gyaráztam szolgálatkészen. — Ne marháskodj! — fa­kadt ki Kowalski. — Mikor adod vissza azt a tíz ron­gyot? — Refundációt javasolnék — duruzsoltam tovább —, vagy ha akarod, konverziót. — Azt akarom — böm­bölte a kagylóba Kowalski —, hogy még ma add visz- sza a pénzem! Jaj, milyen nehéz szót ér­teni olyan emberrel, aki nem ismeri a szakkifejezé­seket! Fordította: Adamecz Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom