Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

2 Somogyi Néplap 1987. november 13., péntek GRÓSZ KÁROLY GYŐR-SOPRON HEGYÉBE LÁTOGATOTT s Ötórás eszmecsere vállalatvezetőkkel Kádár János fogadta a belga nagykövetet Kádár János, az MSZMP főtitkára tegnap délután fo­gadta Maurice Vaisiére-1, a Belga Királyság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét. A találkozóra a nagy­követ kérésére került sor. Somogybán tárgyal a horvát külkereskedelmi miniszter Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke tegnap Győr-Sopron megyé­be látogatott. A vendéget a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár kereskedelmi köz­pontjában Lakatos László, a megyei pártbizottság első tit­kára, Jankovits György, a megyei tanács elnökhelyette­se és Horváth Ede, a Rába vezérigazgatója fogadta. A miniszterelnök kíséretében volt a kormány több tagja, hiszen a látogatás egyúttal folytatása volt annak a né­hány napja Budapesten meg­kezdődött konzultációnak, amelynek során a kormány és a vállalatvezetők egyezte­tik a stabilizációs munka- program végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatai­kat. és további elképzelései­ket. Lakatos László röviden tá­jékoztatta a vendégeket a megye gazdasági, társadalmi helyzetéről. Elmondta, hogy a dolgozókban nagy a ten- niakarás, a gazdasági veze­tők hangulatát reális opti­mizmus jellemzi. Nagy a vá­rakozás a kormány intézke­dései iránt. Grósz Károly megköszön­te az őszinte tájékoztatást és örömét fejezte ki, hogy a megyében — minden gond ellenére — kiegyensúlyozott a politikai helyzet. Elmond­ta: ma a kormányzati mun­kában az a legfontosabb fel­adat, hogy precíz, reális 1988- as terv készüljön. Ez a mun­ka nem látványos, de rend­kívül fontos, hogy a szigo­rúbb követelmények alkal­mazásával megteremthes­sük a későbbi gyorsabb üte­mű építkezés alapjait. A miniszterelnök ezután a kormányzati munka megúju­lásának szükségességéről szólt. Hangsúlyozta, hogy az új irányítási stílus nem el­határozás kérdése, azt a na­pi politikai gyakorlat is for­málja, alakítja. Lényeges szempont az is, hogy a kor­mányzati munka korszerű­sítésének vannak alkotmá­nyos szabályai: a parlament ülése előtt nem születhet olyan döntés, amelynek meg­hozatalára az Országgyűlés hivatott. A kormányzati irá­nyítás háttérintézményeinek tevékenységét egyébként hamarosan áttekinti a Mi­nisztertanács. Grósz Károly arról is be­szélt, hogy az utóbbi időben megjelent a politikai ellen­zék új módszere: a vezetés kompromittálása, szándékai­nak lejáratása. Sanda szán­dékú, hazug vádaskodásokat hallunk. Ez elfogadhatatlan, ilyen híresztelésekkel nem A miniszterelnök kormánya néhány tagjának társaságá­ban a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár kereskedelmi központjában vállalatveze­tőkkel találkozott lehet vitatkozni. Rendelke­zünk a megfelelő eszközök­kel ahhoz, hogy ezekkel szemben fellépjünk. A más­ként gondolkodóknak van létjogosultságuk a politiká­ban, de tisztességtelen esz­közöknek nincs — hangsú­lyozta. A Győr-Sopron megyében is tapasztalható felvásárlási lázra utalva Grósz Károly rámutatott: egy ilyen adóre­formnak és árarány-korrek­ciónak mindenütt a világon velejárója a felvásárlás. ígé­retet tett arra, hogy a 'kor­mány mindent megtesz a jó karácsonyi ellátás érdekében. Az idegenforgalom eredmé­nyeiről, a fejlődés feltételei­ről szólva megemlítette: úgy tűnik, reális alapja van an­nak. hogy 1995-ben Bécs és Budapest közösen rendezzen világkiállítást. Erre azonban sok szempontból fel kell ké­szülni, az anyagi és egyéb feltételeket külön kormány- bizottság vizsgálja majd meg. A miniszterelnök végül hangsúlyozta: az emberektől nem több, hanem jobb, érté­kesebb, társadalmilag hasz­nosabb munkát kell kérni. Ez elsősorban vállalati fel­adat, s megvalósításához mindenekelőtt a szellemi munka rangját kell újra megteremteni. A kibontako­zás kulcsa a műszaki értel­miség kezében van és ahhoz; hogy alkotni tudjon, el kell ismerni anyagilag és erköl­csileg, helyileg és központi­lag egyaránt. Az eszmecserében felszóla­ló termelőszövetkezeti és vállalatvezetők két fő gon­dolat köré csoportosították mondanivalójukat. Termelő- egységük eredményeinek bemutatásával, törekvéseik, vállalkozási elképzeléseik is­mertetésével fejezték ki cse­lekvő egyetértésüket a sta­bilizációs munkaprogram tartalmával. Felhívták ugyanakkor a kormány je­lenlevő képviselőinek figyel­mét számos olyan jelenség, re, amelyet az eltérő követel­mények egyidejű megvalósí­tásának szándéka okoz. Szól­tak a nehézkes import-enge­délyezés miatt elmaradó haszonról, a külföldi tőke bevonásának bürokratikus akadályairól, a rugalmasabb szakoktatás szükségességéről. Többen nagyobb rendet, fe­gyelmet sürgettek, kifogá­solva például, hogy az év utolsó napjaiban rendszere­sen leállnak a munkával olyan gyárak is, amelyeknek jelentős adósságuk van. A külkereskedelmi árrendszer is számos hozzászólás visz- szatérő témája volt: a mai szabályozás nem teszi lehe­tővé, hogy a konvertibilis, a szocialista és a hazai piac igényei együttesen szabják A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulójával kapcsolatos ese­ményeket értékelte csütörtö­ki ülésén az SZKP KB Po­litikai Bizottsága. A testület megállapította, hogy az ün­nepségsorozat rendkívüli je­lentőségű politikai esemény­meg egy nagyvállalat straté­giáját — hangsúlyozták. A felszólaló kormánytagok. Kapolyi László ipari minisz­ter, Medgyessy Péter pénz­ügyminiszter és Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter ugyancsak megfogalmaz­ták igényeiket. Egyebek kö­zött azt, hogy — a mezőgaz­daságban már jól bevált mó­don — az iparban is na­gyobb aktivitással keressék a gazdálkodók a társulások lehetőségét. Ehhez hamaro­san jogszabályi változások is ösztönzést adnak majd. Ve­ress Péter bejelentette: ja­nuár 1-jétől a termelő válla­latok — amennyiben házon belül biztosítják a szükséges feltételeket — automatiku­san megkapják az export- és importjogot konvertibilis piacra. A több mint ötórás esz­mecsere után Grósz Károly a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár futóműgyárának munkájával ismerkedett, megtekintette a Rába új, százezer négyzetméteres csarnokának építését, majd az esti órákban visszautazott Budapestre. A kormány és a vállalat- vezetők közötti konzultáció december elején Miskolcon folytatódik. nyé vált. Megerősítette az SZKP és a szovjet állam nagy nemzetközi tekintélyét, bizonyította, hogy a világ- közvélemény mind élénkeb­ben érdeklődik a Szovjet­unióban kibontakozott át­alakítási folyamat eszméje és menete iránt. Ivica Trnokop, Horvátor­szág külkereskedelmi minisz­tere tegnap Somogyba érke­zett. Barcson Dunai Imre külkereskedelmi miniszter- helyettes, Szenes Endre, a Lignimpex vezérigazgatója, a Gazdasági Kamara ma­gyar—jugoszláv tagozatának elnöke és dr. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyette­se fogadta a vendéget. A horvát külkereskedelmi miniszter tegnap délután Ka­A moszkvai párttagok teg­nap városi és kerületi szin­tű aktívaértekezleteken kap­tak részletes tájékoztatást az SZKP KB októberi és a moszkvai városi pártbizott­ság november 11 -i üléséről. A központi aktívagyűlésen részt vett és felszólalt Lev Zajkov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára, a moszkvai vá­rosi pártbizottság újonnan megválasztott első titkára. Mint arról beszámoltunk, az SZKP moszkvai városi hizottsága szerdán felmen­tette tisztségéből Borisz Jelcint, a testület eddigi el­ső titkárát. Borisz Jelcin, aki az SZKP KB PB pót­posváron a megyei tanács székházában tárgyalt ven­déglátóival a két felet köl­csönösen érintő gazdasági kérdésekről. Ivica Trnokop ezután megtekintette a Csi- ky Gergely Színház rekonst­rukcióját, amelyet a zágrábi Ingra cég végez. A horvát külkereskedelmi miniszter ma vállalatveze­tőkkel találkozik Kaposvá­ron. tagja is egyben, az októbe­ri KB-ülést követően kérte felmentését a városi pártbi­zottság első titkári tisztségé­ből. A csütörtöki moszkvai gyűlések résztvevői hangsú­lyozták, hogy a Központi Bizottság dokumentumaiban, a moszkvai városi pártbi­zottság határozatában szigo­rú, de igazságos értékelését adták a történteknek. Egy­ben teljes támogatásukról biztosították az SZKP-nak az ország átalakítására, a társadalmi-gazdasági fejlő­dés meggyorsítására és a demokrácia kiszélesítésére irányuló politikáját. A Perzsa (Arab)-öbölben továbbra is hadihajó kísérettel köz­lekednek az olajszállító tartályhajók. A képen: egy francia hadihajó kísér egy 250 ezer tonnás szupertankért Moszkvai pártértekezletek A tangó politikai szerepben Az utolsó személyes él­mény immár két esztendős, mégis hozzá nyúlok vissza, hisz általa sok minden meg­érthető a mai Argentína po­litikai arculatából. 1985 no­vemberét írtuk, s Buenos Aires egyfajta plakáthábo­rúban állt. Időszaki válasz­tásokat tartottak, az első erőpróbát azóta, hogy 1983 decemberében Raul Alfon- sin polgári kormánya hiva­talba lépett. A mindent el­lepő falragaszok nagyjából egyenlő arányban éltették Alfönsin elnök pártját, a Radikális Polgári Uniót (UCR), illetve a perónista (justicialista) párt képvise­lőjelöltjeit. Ugyanaz a két erő csapott tehát össze, amely 1983 októberében a katonai diktatúra uralmát lezáró választásokon együt­tesen a voksoknak mintegy 80 százalékát szerezte meg. S ebben nem volt semmi meglepő, hisz ez a két moz­galom határozza meg Ar­gentína XX. századi törté­netét. A mai nemzedék a radikálisok és a perónisták kormányzásán kívül — rö­vid kivételektől eltekintve — csak az egyenruhások hatalmát ismerte meg. Nem árt visszapillantani Argentína század eleji tör­ténetére, amikor az ország fénykorát élte. A pampákról áramlott a gabona és a marhahús Európába, minde­nekelőtt Angliába. A nagy- birtokosok, a többezer hek­táros hacienda-tulajdonosok politikai irányító szerepét megkérdőjelezni ekkoriban bátor cselekedetnek számí­tott. Pedig ezt tette a Pol­gári Radikális Unió, a be­vándorlók milliós seregének liberális, merkantilista né­zeteit képviselve. A párt megalapítója és kimagasló egyénisége, Hipolito Irigo- yen 1916-ban került az elnö­ki székbe. A nagy világgazdasági válság az argentin fellendü­lést is derékba törte, és a 30-as 40-es években Argentínában is egyre felfelé ívelt a kato­natisztek politikai csillaga. Így vált ismertté Juan Do­mingo Perón ezredes is, de mire a csúcsra érhetett vol­na, vége lett a háborúnak, s a pacifizmus szele Latin- Amerikán is végighullám­zott. Perónnak alighanem menni kellett volna, ha nem bukkan fel az életében egy nő: Éva Maria Duartának, a hetvenes évek rockoperá­jában is megörökített Evitá- nak a történetírók szerint döntő szerepe volt a fejle­mények alakításában. A szí­nésznő-ábrándokkal indult rádióbemondónő ugyanis hi­hetetlen népszerűségnek ör­vendett a városi proletártö­megek körében, s nem volt nehéz meggyőznie a szak­szervezet vezérkarát, hogy szerelme, későbbi férje, Pe­rón a jövő embere. A viták azóta is tartanak a perónizmus lényegéről: az antiimperializmus, a harma­dik utas nacionalizmus, avagy a fasizmus volt-e az indítéka, s fő jellemzője. Igv vagy úgy, az ténykérdés, hogy az argentin munkás- osztály döntő többségében ma is perónistának vallja magát. S bár Perón nélkül a mozgalom képtelen lábra kapni — az ezredes második felesége, Isabel ugyan meg­kísérelte feltámasztani — a parónizmus ma is a legna­gyobb tömegeket képes meg­mozgatni. (A perónisták justicialista pártja az őszi parlamenti választások győz­tese lett, s decembertől többségben lesznek az ar­gentin parlamentben.) Isabel Perón rövid, annál anarchikusabb kormányzá­sának katonai puccs vetett véget. A lakosság jelentős része üdvözölte ekkor az egyenruhások szerepválla­lását, nem gondolván, hogy a kegyetlen leszámolás nem csupán a montonérókra, a gerillákra vonatkozik majd. A terror fokozatosan átter­jedt minden másként gon- gondolkodóra, a kommunis­tákra, a perónizmus balol­dalára, az értelmiségre. A dühöngő katonák még a ha­gyományos zenét és táncot, a tangót is betiltották, po­litikai szerepet tulajdonítva a nemzeti folklórnak. Az utolsó katona-elnök, Galtieri a növekvő belső fe­szültségekről, a gazdasági es szociális gondokról kívánta volna elterelni a figyelmet, amikor a Malvin-(Falkland)- szigetek fölötti szuverenitás megszervezéséért vitte há­borúba az országot. A ka­land drámával zárult, s a kudarc magával rántotta a diktatúrát is. Argentína újabb sorsfor­dulójának történelmi szemé­lyisége Raul Alfonsin, aki saját pártján belül is új Raul Alfonsin elnök mozgalmat indított el „Meg­újulás és változás" néven. Azon kevés argentinok közé tartozott, akik ki merték mondani, hogy a falklandi háború kaland volt, s már elnökként volt bátorsága bí­róság elé állítani a diktatú­ra idején atrocitásokat el­követő tiszteket. Alfonsin vezetése alatt Argentína az „új-delhi felhívás" aláírója­ként síkraszáll az atom­fegyver-kísérletek betiltá­sáért, elítéli a fegyverkezési hajszát. S. A. Buenos Aires — igazi világváros Az SZKP KB PB ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom