Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

2 Somogyi Néplap 1987. november 2., hétfő Kádár Dános kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról.) legmeggyőződésesebb harco­sait illeti meg, és ilyen har­cos ön, Kádár elvtárs. Kádár János nevének már sok év óta súlya és tekin­télye van a ■ szocialista kö­zösségben. Ismert e név a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Az ön neve a szocializmus becsü­letes, öntudatos szolgálatá­nak a példaképe. A marxis­ta—leninista, a hazafi és az internacionalista elvhűsége van mögötte. Olyan állam­férfié és politikusé, akiben mélyrehatóan tudatosul az osztály harc dialektikája, amelyet egész tevékenysé­gében követ. A szovjet emberek számá­ra Kádár János igazi nagy barát. Őszinte tiszteletet érez iránta népünk, amely jelenleg a társadalmi átala­kítás óriási feladatain dol­gozik. Eltökélt a szándéka, hogy teljesítse a gazdasági, a szociális és a szellemi szférában meglévő felada­tokat. Az ön tevékenysége, Ká­dár elvtárs, elválaszthatat­lan a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság eszmei egy­ségének és testvéri együtt­működésének nagyszerű eredményeitől. Ennek kö­szönhetően országaink és népeink közelebb kerültek egymáshoz, őszinte barátsá­gunk alapot ad ahhoz, hogy magabiztosan haladjunk elő­re a szocializmus, országaink fejlődésének, új feladatainak megoldása felé. Kívánok önnek jó egész­séget, sok erőt és alkotó energiát. E napon és ebből az alkalomból a legszívélye- sebb üdvözletét és gratulá­cióját küldi önnek Mihail Szergejevics Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára. Újabb sike­reket kívánok önnek a szo­cialista társadalom magyar földön történő építése, or­szágaink szorosabb együtt­működése érdekében, a bé­ke és a szocializmus javára kifejtett tevékenységéhez. Kádár János válaszbeszé­dében a következőket mon­dotta. — Kedves Gromiko elv­társi Kedves szovjet bará­tai nk! Elvtársak! Mindenekelőtt köszönöm azokat a meleg szavakat, amelyeket ön most hozzám intézett és Gorbacsov elv­társ üdvözletét. Amikor hí­rét vettem, hogy a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 75. születésnapom alkalmából ilyen magas ki­tüntetésben részesített — én is ember vagyok —, meg­hatott a figyelmesség. Külön köszönöm azt a magas ér­tékelést, amellyel ennek a kitüntetésnek az adományo­zását indokolta. Az ember a saját cselekedete megítélé­sében nem illetékes, s ha Önök így ítélik meg, az ma­ga kitüntetés számomra. Ami a Szovjetuniót illeti, régen, amikor mint munkás a ka­pitalizmus viszonyai között öntudatra ébredtem, kezd­tem megérteni a Szovjetunió hatalmas, világtörténelmi szerepét. Ez a tiszteletem, becsületes értékelésem azóta szünet nélkül növekedett. Amikor én azt az utat jár­tam, hogy a magyar mun­kások és népünk tisztessé­ges szolgálatára törekedtem, az mindig elválaszthatatlan volt számomra a Szovjetunió barátságától. Végtelen meg­elégedésül szolgált számom­ra, hogy ma mind a nagy szovjet nép, mind a magyar nép közös úton, a szocializ­mus útján jár. Országainkat, népeinket megbonthatatlan barátság s növekvő, egyre szélesedő Chirac Izraelbe utazott Jacques Chirac francia miniszterelnök tegnap há­romnapos látogatásra Izrael­be utazott Jean-Bernard Raimond külügyminiszter és Jacques Valade kutatási és felsőoktatási miniszter kísé­retében. Találkozik Hájim Herzog elnökkel, Jichak Sa­mir miniszterelnökkel és Si­mon Peresz külügyminisz­terrel. Izraelben ez az első fran­cia kormányfői látogatás, aminek épp ezért mindkét országban nagy jelentőséget tulajdonítanak. Chirac uta­zása Mitterrand elnök 1982- es látogatása után a kétol­dalú kapcsolat felmelegíté­sének folyamatába illeszke­dik. Párizs elítélte Dél-Libanon izraeli megszállását, nem is­meri el Jeruzsálem és a Golan-fennsík bekebelezését. együttműködés köti össze. Én mindig úgy tudtam, hogy a mi népeinket sorsközösség kapcsolja össze: nehézség­ben, jó időben, jó sorsban egyaránt. A szocializmus építésének útja nem könnyű út, nehéz út. De népeink érdekeinek becsületes szolgálata más úton számomra elképzelhe­tetlen. Most, amikor még egyszer megköszönöm a magas ki­tüntetést, megbecsülést, fi­gyelmességüket, csak annyit mondhatok, hogy én ezután sem leszek hűtlen a ma­gyar—szovjet barátsághoz, mert ezt a barátságot, en­nek szolgálatát teszem és szívem nagyon mélyen dik­tálja. Most, hogy éppen Moszk­vában egy ilyen különleges alkalom adódik számomra, hogy átadták nekem ezt a kitüntetést, meg szeretném mondani, nagyon örülök ne­ki, küldöttségünk többi tag­jával együtt, hogy részesei lehetünk ennek a nagy tör­ténelmi eseménynek, a szov­jet állam fennállása, az ok­tóberi forradalom győzelme 70. évfordulójának. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió párt és állami vezetése népe jelenlegi irány­vonalának végtelenül örü­lök. Ez az út nehézségekkel jár. De a boldogulás egye­dül reális útja. Törekvései­ket a legmelegebben üdvö­zöljük, s gondolom nem té­vedünk, amikor azt mond­juk, hogy a magyar nép ugyanezen az úton jár. A valóságot reálisan nézve, a dolgokat néven nevezVe, s a valódi feladatokhoz hozzá- állva bízunk abban, hogy meg fogjuk oldani az út közben adódó igen nehéz feladatokat is. A magyar- szovjet barátság és együtt­működés ebben segít ne­künk. Ez az ünnepség, amely itt Moszkvában kezdődik, vi­lágra szóló ünnepség. Én azt hiszem, hogy a magyar párt, minden magyar kommunis­ta, a szocializmust építő magyar nép drukkol Önök­nek a sikerekért. Azt hi­szem, hogy az Önök jelenle­gi irányvonalához, ehhez a kurzushoz a társadalmi ha­ladást, az igazságot, az em­beriség békés és biztos jö­vőjét óhajtó minden embe­re sikert kíván. Szívemből, egészséget, teljes sikert kí­vánok Önöknek, pártjuknak, országuknak. Még -egyszer köszönöm. Elégedettség és megkönnyebbülés A szovjet—amerikai megállapodást világszerte örömmel üdvözölték Az újabb szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó bejelenté­sét az egész világon elége­detten és nagy megköny- nyebbüléssel fogadták, re­mélve, hogy Washingtonban majd konkrét megállapodá­sok születnek a bizalom erősítéséről, a leszerelésről, a tartós béke megteremté­sének útjairól — hangsú­lyozza vasárnapi nemzetközi összefoglalójában a Pravda, Eduard Sevardnadze wa­shingtoni tárgyalásainak el­ső visszhangjait értékelve. Az SZKP KB központi napilapja emlékeztet rá, hogy Genf és Reykjavik után ez már a harmadik legfelső szintű találkozó lesz a Szovjetunió és az Egye­sült Államok vezetői között. Komoly erőfeszítésekre van szükség egy-egy ilyen meg­beszélés előkészítéséhez: most is alig egy héten belül két külügyminiszteri megbeszé­lés volt Moszkvában, illetve Washingtonban, s Mihail Gorbacsov külön üzenetet intézett Ronald Reaganhez. Ezek az események újólag bizonyítják, hogy dinamiku- sabbá váltak a szovjet— amerikai politikai kapcsola­tok és a tárgyalási folyamat is. A decemberi csúcstalálko­zó tartalmas napirendjét is­mertetve a Pravda rámutat, hogy a két ország vezetői a szovjet—amerikai kapcsola­tok egészét tekintik át, a fegyverzet csökkentését, az emberi jogi és humanitárius kérdéseket, a regionális konfliktusok rendezését, va­lamint a kétoldalú együtt­működés fejlesztését. Véget ért a Kínai KP kongresszusa A megfiatalított központi bizottság ma választja meg a tisztségviselőket Tegnap délben ünnepélyes záróüléssel fejezte be mun­káját a Kínai Kommunista Párt 13. kongresszusa, ame­lyen több mint 46 millió párttag képviseletében 1959 küldött és meghívott dele­gátus vett részt. A nyilvános záróülést megelőzően tartották meg a kongresszus második teljes ülését, amely zárt ajtók mö­gött zajlott le. Az ülés első napirendi pontja volt az új központi bizottság, a köz­ponti tanácsadó bizottság és a központi fegyelmi és el­lenőrző bizottság titkos sza­vazással való megválasztása. A küldöttek tetszés szerint módosíthattak a szavazóla­pokon szereplő jelölőlistá­kon, kihúzhattak neveket és más neveket írhattak be a kihúzottak helyett. Ma tartja első plenáris ülését a KKP 13. kongresz- szusának záró napján meg­választott központi bizott­ság. Az ülésen megválaszt­ják a KB főtitkárát, a poli­tikai bizottságot (majd an­nak állandó bizottságát is), valamint a KB katonai bi­zottságát. A 13. központi bi­zottság teljes jogú tagjainak száma 175, míg á 12. párt- kongresszuson 210 teljes jo­gú tagból álló központi bi­zottságot választottak. A mostani központi bizottság tagjainak átlag életkora 55,2 év, csaknem négy évvel ke­vesebb az 1982-ben válasz­tott testület tagjainak átlag- életkoránál. A vezető testületek név­sorának közzététele után, érthetően nagy érdeklődést váltott ki az a tény, hogy számos veterán vezető neve — köztük Teng Hsziao-pingé, Csen Jüné, Li Hszien-niené — nem szerepel a KB-ta- gok névsorában. Ennek fo­lyományaként az új összeté­telű politikai bizottságba és annak állandó bizottságába sem választhatók be. Teng Hsziao-ping, tekin­télyének és bölcsességének köszönhetően, továbbra is fontos szerepet fog játszani a párt és az ország életé­ben, még akkor is, ha nem tagja a központi bizottság­nak. Teng vezető szerepe — mutatott rá a szóvivő — nem függ attól, hogy milyen pozíciót mondhat magáénak a pártban, vezető szerepét elképzeléseinek helyessége biztosítja. Teng Hsziao-pin- get — mondotta a szóvivő — sokan a kínai politika fő tervezőjének tartják, habár a „négyek bandájának” bu­kása után sohasem volt sem pártfőtitkár, sem pártelnök. A NATO főtitkára szerint most már alá kell írni a szovjet—amerikai megálla­podást a közepes hatótávol­ságú rakéták felszámolásá­ról, de ettől még „nem ka­pott zöld fényt az európai nukleáris leszerelés”. Lord Carrington az amerikai Den- verben mondott beszédében elismerte: „Ha nem támo­gatnák a szovjet—amerikai megállapodást, vagy nem si­kerülne azt ratifikálni, ak­kor igen nehéz volna a nyu­gat-európai kormányoknak elhitetniük a közvélemény­nyel, hogy az Atlanti Szö­vetség komolyan elkötelezte magát a fegyverezetellenőr- zés reális célkitűzései mel­lett”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a meg­állapodással nem szűnt meg az Egyesült Államok „euró­pai nukleáris elkötelezettsé­gének hitelessége”, hiszen több mint négyezer ameri­kai nukleáris fegyver marad Európában. Kedvezően nyilatkozott a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozóról és megál­lapodásról David Mellor brit külügyi államminiszter. Mel­lor egy rádiónyilatkozatban szükségesnek nevezte a kö­zepes hatótávolságú eszkö­zök felszámolását, és kor­mányának azt az óhaját tol­mácsolta, hogy a hadászati fegyverekről is eredménye­sek legyenek a tárgyalások. Sten Andersson svéd kül­ügyminiszter nagy elége­dettséggel nyilatkozott ar­ról, hogy hamarosan a leg­magasabb szinten lehet alá­írni a szovjet—amerikai szer­ződést. ATALAKITAS ÉS ÚJ GONDOLKODÁSMÓD Gorbacsov könyvéről Nem beszéd- és cikkgyűjtemény Moszkvában tegnap sajtó- értekezletet tartottak Mihail Gorbacsov „Átalakítás és új gondolkodásmód’’ című köny­vének megjelenése alkalmá­ból. Mint a tájékoztatón el­hangzott, a „Politizdat” gon­dozásában 300 ezer példány­ban kiadott új könyv nem az SZKP KB főtitkára be­szédeinek és cikkeinek gyűj­teménye, hanem önálló pub­licisztikai alkotás, amely új módon mutatja be az ország belső élete és a külpolitikai helyzet problémáit. Alcímé­ben is jelzi, hogy a szerző gondolatai egyaránt tarthat­nak számot a hazai és a külföldi olvasóközönség ér­deklődésére. A könyvben a szovjet vezető részletesen tárgyalja az átalakítás irány­vonalát, annak gyökereit, forradalmi jellegét, majd számba veszi a megkezdett folyamat első eredményeit. Kifejti gondolatait arról, hogy hogyan látja a szovjet vezetés, a szovjet nép a je­lenkori világot. Külön feje­zet foglalkozik Szovjetunió­ban kibontakoztatott átala­kítási folyamat és a szocia­lista világ kölcsönhatásával, illetve a „harmadik világ­nak” a nemzetközi közös­ségben elfoglalt helyével. A szerző mélyreható alapos­sággal tanulmányozza Euró­pának a szovjet külpolitiká­ban játszott szerepét, a le­szerelés témakörét, és ezzel összefüggésben a szovjet— amerikai kapcsolatok prob­lematikáját. Az előzetes tárgyalások alapján Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Ázsia húsz nagy kiadóvállalata kap jo­got a könyv kiadására no­vember és december folya­mán, ez azonban csak a kez­dete a mű nemzetközi ter­jesztésének. Felmentését kérte Borisz Jelcin Borisz Jelcin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Moszkvai Városi Pártbizottság első titkára felmentését Ikérte az SZKP Központi Bizottságának októ­ber 21-i ülésén — közölte kérdésre válaszolva a szom­bati moszkvai isaj tóértekez­leten Anatolij Lukjanov, ä KB .titkaira. A Központi Bizottság ülé­séről szólva a 'titkár el­mondta, hogy annak fő té­mája a:z évfordulós ünnep­ségekkel kapcsolatos felada­tok meghatározása volt, s foglalkozott más időszerű feladatokkal is. lAz ülésen 27-en szólaltak fel, köztük Borisz Jelcin. A moszkvai PB első titkára elsősorban a párt Vezető szerveinek mun­kastílusáról és az átalakítás menetéiről beszélt. [Több ér­tékelő megállapításaival a Központi .Bizotsáig 'tagjai nem értettek egyet, azokat politikailag tévesnek minő­sítették. Lukjanov elmondta, hogy a vita tárgyszerű volt, kü­lönböző nézeték hangzottak el, külön hangsúlyozta azon­ban, (hogy nincs a Központi Bizottságon belül semmiféle nézeteltérés, a testület tagjai egyhangúlag hagyták jóvá az ülésen az elmúlt hetven évet értékelő megállapításokat, kivétel nélkül minden egyes felszólaló egyetértett a Poli­tikai Bizotttág és Mihail Gorbacsov főtitkár 'követ­keztetéseivel. Ez azt jelen­ti, hogy la november 2-i ün­nepi gyűlésen .olyan beszéd hangzik el, amelyet a Köz­ponti Bizottság teljes egé­szében egyhangúlag jóvá­hagyott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom