Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

2 Somogyi Néplap 1987. október 9., péntek Királyi vendég Budapesten II. Margit dán királynővel találkozott Kádár János Az együttműködés új útjai (Folytatás az 1. oldalról.) kábítószerélvezet és a bűnö­zés elleni fellépés is. II. Margit királynő köszö­netét mondott azért a ven- dégszerő fogadtatásért, amelyben magyarországi út­jának első óráitól részesítik Mint mondotta, Dániában is­mertek Magyarország ered­ményei, s ezek alapján Hen­rik herceggel együtt nagy várakozással tekintettek a lá­togatás elé. A magyar fővá­rost Európa egyik kulturális központjaként tartják szá­mon az északi országban. Az itt szerzett első benyo­mások megerősítik az or­szágról alkotott kedvező ké­pet. Az uralkodó ehhez kap­csolódva nagyra értékelte Magyarország nyitottságát, fogékonyságát a világ dolgai iránt. A dán királynő és Henrik herceg a nap folyamán ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzta a Magyar Hő­sök Emlékművét a Hősök te­rén. Németh Károly és felesége este díszvacsorát adott II. Margit királynő és Henrik herceg tiszteletére a Parla­mentben. A dán vendégek között foglalt helyet Uffe Ellemanrt-Jensen, a Dán Ki­rályság külügyminisztere, aki az esti órákban érkezett Budapestre. A vacsorán az Elnöki Ta­nács elnöke és a dán ural­kodónő pohárköszöntőt mondott. Németh Károly elöljáróban köszöntötte a vendégeket, s reményét fejezte ki, hogy lá­togatásuk hozzájárul egy­más jobb megértéséhez, a kölcsönös bizalom erősítésé­hez, a két ország és népeik közötti kapcsolat bővítésé­hez. Meggyőződését fejezte ki, hogy mindez a nemzet­közi légkör javítását, az összeurópai együttműködés ügyét is szolgálja. Magyarország a békés, biztonságos nemzetközi kör­nyezet megteremtésén mun­kálkodik, a különböző társa­dalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös, sokol­dalú együttműködésének hí­ve. Mindez gazdasági-társa­dalmi kibontakozási progra­munk sikeres végrehajtásá­hoz is elengedhetetlen. Ha­zánk külpolitikájának alap­vető célja ilyen nemzetközi körülmények létrejöttének elősegítése. Ehhez — a ma­gyar értékelés szerint — nél­külözhetetlen a párbeszéd, a közös érdekek feltárását szolgáló eszmecsere. Né­meth Károly ezzel összefüg­gésben megelégedésének adott hangot, hogy Dánia részéről viszonzásra talál­nak ezek az erőfeszítések. A Magyarországot és a Dán Királyságot a múltban és a jelenben összekötő kap­csolatokat méltatva Németh Károly meggyőződését fe­jezte ki, hogy — bár a két ország mai társadalmi rend­szere, szövetségi elkötele­zettsége, politikai, gazdasági viszonyai különböznek egy­mástól — a világbéke meg­őrzéséhez, a fegyverkezési verseny megállításához, a nemzetközi légkör javításá­hoz fűződő közös érdekek jó alapot adnak az együttmű­ködés fejlesztéséhez. Abban is bizonyosak vagyunk — mondta —, hogy a két or­szág vezetőinek rendszeres találkozói, a gazdasági, mű­szaki-tudományos, kulturá­lis és emberi kapcsolatok bővítése nemcsak népeinket gazdagítja, de hozzájárul az összeurópai együttműködés ügyéhez is. E gondolatok jegyében Németh Károly poharát emelte Dánia uralkodójának és Henrik hercegnek egész­ségére, a munkaszerető, szorgalmas dán nép boldo­gulására, a két ország to­vábbi gyümölcsöző együtt­működésére. II. Margit, Dánia király­nője válaszbeszédében — Henrik herceg nevében is — mindenekelőtt őszinte kö­szönetét fejezte ki azért a szívélyes vendégszeretetért, amellyel Magyarországon fo­gadták. Ezután annak a meggyőződésének adott han­got, a jelentős nyelvi eltérés ellenére nincs áthidalhatat­lan akadálya annak, hogy a két nép megértse egymást. Mint mondta: — A magyarok eltérő nyelvük ellenére csodálatos zenéjükkel közel kerülnek hozzánk. Ez a zene nem is­mer határokat, magával ra­gad minden emelkedett lel­ket. A magyar zeneszerzőket, Liszttől Bartókig — akinek operáját, A kékszakállú her­ceg várát gyakran játszották már — jól ismerik Dániá­ban. A század elején több magyar zenész érkezett Dá­niába, akik révén közvetlen kapcsolat alakult ki a ma­gyar és a dán kortárs zene­szerzők között. Az sem vé­letlen, hogy ugyanazokban az. években intenzív együtt­működés bontakozott ki a természettudományok terü­letén is. Niels Bohr dán atomfizikus egyik korai és közeli munkatársa volt a Nobel-díjas magyar Hevesy György. Barátságuk és együttműködésük egész éle­tükön át tartott, és ma is szoros kapcsolat áll fenn a koppenhágai Niels Bohr In­tézet és a budapesti Eötvös A hazatérő tudósítónak ritkán teszik fel azt a kér­dést, hogy milyen érzés volt magyar állampolgárnak, vagy egyszerűen magyarnak lenni állomáshelyén. „Ugye érdekes volt? Érdekes idő­szakban voltatok Kínában”, hangzik a kérdés és a fele­let egyszerre, amit aztán a tudósító próbál példákkal il­lusztrálni. A legtöbben, azt tudakol­ták, hogy milyen az ottani­ak élete, hogyan illeszked­tünk be az idegen környezet­be, hogyan szoktuk meg a térben és kultúrájában is tá­voli világot: Kínát. Szolgál­tunk meghökkentő és ke­Lorámd Tudományegyetem között. A dán uralkodó ezt köve­tően a politika és a gazdaság lehetséges érintkezési pont­jairól szólva kifejtette' — Dániának és Magyaror­szágnak más-más politikai és gazdasági rendszere van; esz­közeink nem mindig egyfor­mák, és gyakran alkalma­zunk eltérő megoldásokat. Ezt ugyan mindkét fél hang­súlyozza, de fontos, hogy ne csupán a köztünk lévő kü­lönbségeknek legyünk tuda­tában, hanem találkozásaink során kölcsönös megértéssel és tisztelettel viseltessünk egymás iránt. Ez előfeltétele az országaink közötti biza­lom továbbfejlesztésének, amely ma fontosabb követel­mény, mint valaha. Éppen ezért van nagy jelentősége a határokon túllépő együttmű­ködésnek és a nyitottságnak, azt illetően, hogy mit remé­lünk, hiszünk és gondolunk az egyes országokban. Az is fontos, hogy a kelet—nyuga­ti dialógus a nagyhatalmakon kívüli körben is folytatódjék. Dániának és Magyarország­nak különösen jók a lehető­ségei arra, hogy olyan tar­talmas és hasznos párbeszé­det folytassanak, amely nem hagyja figyelmen kívül az emberi tényezőt sem. Or­szágaink közösek az európai örökségben és identitásban. Mindkét állam aktív szószó­lója a nagyobb nemzetközi megértésnek. A magunk módján mindketten törek­szünk, hogy építően javítsuk népeink életkörülményeit. II. Margit dán királynő ar­ról ;is szólt, hogy mindkét or­szágot foglalkoztatják korunk nagy kihívásai. Ezzel össze­függésben kiemelte: — A magyarok mindig tudták, hogyan válaszoljanak az adott kor kérdéseire. Az országnak zaklatott történel­me volt. Emlékei akár mé­lyen rejtőznek a termékeny földben, akár jól láthatóak fenn, a szikla csúcsán — egy­aránt a magyar nép életsze- retetéről és méltóságáról ta­núskodnak. E megállapításokkal zárva köszöntőjét emelte poharát — az uralkodói pár nevében — jólétet és boldogságot kí­vánva Magyarországnak, a magyar népnek. vésbé meghökkentő esetek­kel, azt hiszem ez utóbbiból kevesebbel. A pekingi években, a nyolcvanas évek első felé­ben, de idehaza is sokat la­pozgattam kollégáim, előde­im visszaemlékezéseit. Be­zártság? Idegengyűlölet? El­lenségesség? Nem, ilyenben nem volt részünk. Kína ki­nyílt a világra, az új nem­zedék pedig csak csodálko­zik az idősebbek elbeszélé­sein ugyanúgy, ahogy belő­lünk is inkább a hitetlenke­dés szakadt ki a memoáro­kat forgatva. Az új kínai nemzedék (Folytatás az 1. oldalról.) illetve elképzelésekről. Hang­súlyozta, hogy a stabilizáció érdekében most vállalni kell a népszerűtlen intézikedése- ket is, mert a társadalom előtt nem áll más alternatí­va, mint e program követ­kezetes végrehajtása. A pártok parlamenti veze­tői megerősítették: az NSZK kormányzó pártjai és az el­lenzék között is teljes a né­zetazonosság a Magyaror­szággal való kapcsolatok fej­lesztésének szükségességét illetően. Grósz Károly, a szociálde­mokrata Vogellal tárgyalva kiemelte, hogy az SPD út­törő szerepet játszott a két ország együttműködésének megteremtésében, majd fej­lesztésében. Az MSZMP, il­letve az SPD kapcsolatrend­szere — amelynek része a közős munkacsoport tevé­kenysége is — jól illeszke­dik a magyar—NSZK vi­szony egészébe, tovább gaz­dagítja azt. Véleményt cserélve az FDP-t képviselő Mischnick- kel a magyar kormányfő méltatta, hogy e párt ko­rábban a szociáldemokraták­kal, most pedig az uniópár­tokkal alkotott kormánykoa­líció részeseként mindig a Magyarországgal való együtt­működés mellett foglalt ál­lást. Mischnick tájékoztatást adott az FDP-nek arról a tervéről, hogy létrehozzák a liberális pártok nemzetközi konzultatív fórumát. Hasz­nosnak vélte, ha ebbe be­kapcsolódna néhány szocia­lista ország megfelelő tár­sadalmi szervezete is. A volt állam- és kormány­fők In tér Akció Tanácsának Végrehajtó Bizottsága októ­ber 8-án, csütörtökön befe­jezte budapesti kétnapos ülését. A tanácskozáson részt ve­vő nyolc volt állam- és kormányfő megvitatta a mezetközi adósságválság és a környezetvédelem idősze­rű problémáit, valamint döntéseket hozott szervezeti kérdésekben. Az InterAkció Tanácsa képviselőit fogadta Kádár János, az MSZMP főtitkára, Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke fogadást adott tiszteletükre a Parlamentben. A tanácskozás záróprog­ramjaként az InterAkció Tanács képviselői nemzet­közi sajtókonferenciát tar­tottak a Duna Interconti- nentál Szállóban! Elsőként Helmut Schmidt, a tanács elnöke adott tájékoztatást a 28 volt állam- és kormány­főt tömörítő, öt évvel ez­előtt alakult nemzetközi szervezet tevékenységéről, személyi összetételéről. Hangsúlyozta: a tanács az­zal a céllal jött létre, hogy nemcsak hitetlenkedett a múlton, de bátran kérdezett is. Odalépett hozzánk az ut­cán. Leginkább angoloknak hittek bennünket, márcsak azért is, mert akkor szinte mindenki angolul tanult. Mi­vel angolul válaszoltunk, ta­lán máig is abban a hitben élnek, hogy angolokkal, vagy amerikaiakkal volt dolguk. A hivatalos Kína érdeklő­dése kezdetben hivatalos, majd egyre szívélyesebb, egyre barátibb volt irántunk. Pár nappal április 4-e előtt minden évben elmentünk a Peking környéki „Kínai— Magyar Barátság. kommuná­ba” és a baráti társaság fo­A Zöldek képviselői elisme­réssel szóltak a magyar ve­zetés nyitottságáról, a prob­lémák feltárásában tanúsí­tott őszinteségéről. A megbe­szélésen ugyanakkor Grósz Károly válaszolt a környe­zetvédő Zöldek olyan — bí­ráló megjegyzésekkel kísért — kérdéseire, amelyek a bős—nagymarosi vízlépcső építésének esetleges kör­nyezeti hatásait, a magyar gazőigazdasági termelés kör­nyezetszennyező következ­ményeit, valamint a katonai szolgálatot megtagadókkal kapcsolatos magyar joggya­korlatot érintették. A magyar kormányfő ebé­den vett részt Ernst Albrecht alsó-szászországi tartomá­nyi miniszterelnökkel, s ez­után a parlament épületében felkereste Philipp Jenningert, a szövetségi gyűlés, a Bun­destag elnökét. Ez utóbbi ta­lálkozón hangsúlyozták a két parlament közötti kapcsola­tok, a képviselői személyes érintkezések jótékony hatá'át a kétoldalú viszony egészé­re. Richard von Weizsäcker, az NSZK elnöke délután bonni rezidenciáján, a Hammer- schmidt-villában fogadta a Minisztertanács elnökét. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen felidézték a szövetségi elnök tavalyi magyarországi látogatásának eseményei;, az államfő ott szerzett igen kedvező benyomásait. Weiz­säcker kifejezte meggyőződé­sét, hogy Grósz Károly mos­tani látogatása számos terü­leten tovább erősítette tava­lyi magyarországi találkozói­nak, tárgyalásainak eredmé­nyeit. konkrét akciójavaslatokkal segítse elő a közös fellépést a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdítása, a gazdasági növekedés gyor­sítása, a demográfiai és a környezetvédelmi problémák megoldása érdekében. A továbbiakban elmond­ta: a tanácstagok ismeret­sége régebbi keletű, hiszen az öt kontinenst képviselő egykori államférfiak hiva­tali idejükben már folytat­tak megbeszéléseket, s egye­sek barátokká is váltak. Munkájuk során nemcsak hazájukban hallatják hang­jukat, a világ minden táján ismerik a . legfontosabb nemzetközi kérdésekről ki­fejtett véleményüket. A szervezet két testületé, a politikakoordináló tanács és a végrehajtó bizottság feladata, hogy előkészítse a tanács soron lévő értekez­letének munkáját. A vb mostani, budapesti ülésén a nemzetközi adósságválság és a környezetvédelem idősze­rű kérdéseit vitatták meg, s szervezeti kérdésekben dön­töttek, kibővítették a testü­let létszámát. A testület végezetül 43 pontból össze­állított javaslatot dolgozott gadására. Gazdasági refor­munkról mindenki kérdezett, budapesti emlékeiket ele­venítették fel kollégák, majd egyre nagyobb szám­ban bukkantak fel egykor Budapesten tanult diákok, egy-egy volt TF-es, tanárak, műfordítók. A könyvesbol­tokban a mindenki által is­mert Petőfi mellett mai ma­gyar szerzőktől is jelentek meg már könyvek. 1983-ban adták ki Gyünké László Kádár Jánosról írt munkáját, s ez a gesztus már előrevetítette, hogy a kap­csolatok teljes normalizálá­sáig meg sem állunk, esetleg az időpont lehet csak kérdé­ses. A magyar nemzeti ün­nepek programja is válto­zatosabb 'lett. Hosszú idő Az NSZK államfője emlé­keit felidézve meleg szavak­kal szólott arról az élményé­ről, hogy találkozhatott a nyelvüket és kulturális ha­gyományaikat hű magyar ál­lampolgárként ápoló ma­gyarországi " németekkel. Hozzáfűzte: a Magyarország határain túl élő magyarok­nak is csak azt kívánhatom, hogy olyan figyelemben és bánásmódban legyen részük, mint‘a magyarországi nem­zetiségieknek. Az elnök és a kormányfő megbeszélésén kiemelték a két ország közös érdekeltsé­gét az európai biztonsági és együttműködési folyamat to­vábbvitelében, s abban, hogy a bécsi utótalálkozó érdemi előrehaladást rögzítő megál­lapodással fejeződjék be. Grósz Károly a nemzetközi enyhülés előmozdítása szem­pontjából is fontos esemény­nek nevezte Weizsäcker el­nök közelmúltban tett szov­jetunióbeli látogatását. A csütörtöki megbeszélé­seken résfet vett Kovács László külügyminiszter-he­lyettes és Horváth István, a Magyar Népköztársaság NSZK-beli nagykövete is. A Grósz Károly kíséretében lé­vő magyar személyiségek a nap folyamán NSZK-beli partnereikkel — minisztéri­umi tisztségviselőkkel, vál­lalati vezetőkkel — folytattak szakmai tárgyalásokat. A magyar miniszterelnök a kora esti órákban rövid sé­tát tett az NSZK fővárosá­nak műemlékekben gazdag központjában. Este a magyar nagykövetségen Grósz Ká­roly találkozott a nyugatné­met gazdasági élet vezető képviselőivel. ki, amelyet az. InterAkció Tanács elé terjesztenek. A dokumentum — amely egy bizottság jelentése alapján született, s e bizottságnak tagja volt többek között Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese is — felhívja a figyelmet a világgazdaság helyzetére, s ajánlásokat fogalmaz meg a gondok megoldására. Kiemeli: min­den ipari ország liberalizál­ja a kereskedelmet; javítsa és bővítse a pénzügyi se­gítség áramlását. A doku­mentum az adók csökken­tésére hosszú távú szerke­zetváltási gazdaságpolitika megvalósítását javasolja, fi­gyelembe véve a sajátos helyi körülményeket és szükségleteket. A sajtókonferencián beje­lentették: a végrehajtó bi­zottság legközelebb a zim­babwei Hararéban tanács­kozik. Napirendjén elsősor­ban Afrika déli részének helyzete, az apartheid kér­dése szerepel majd. Az In- terAkció Tanács következő ülését Moszkvában tartja, s a résztvevők a világgazda­ság helyzetéről folytatnak véleménycserét. után maigyar filmhetet ren­deztek. A „Kísértet Lublón” című filmből Garas Dezső és Bordán Irén szólt kínaiul a nézőkhöz. Jöttek a sportolók, a kereskedők, a felettünk le­vő kereskedelmi kirendelt­ség kinőtte az irodát, át is költöztek az új épületbe. Egyedül természetesen nem maradtunk. Bár kínai barátra nehéz volt szert ten­ni, a szemekből érdeklődés, barátságosság sugárzott, s valami olyasmi, hogy higy- gyünk nekik: érdeklődésük őszinte, Kína nyitottsága ál­landósul, közeledésüket nem konjunkturális érdekek dik­tálják, hanem az az óhaj, hogy a múlt, a hűvös viszony örökre maguk mögött ma­radjon. Sarkadi Kovács Ferenc KÍNA EMBERKÖZELBŐL Az InterAkció Tanács befejezte ülését

Next

/
Oldalképek
Tartalom