Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 8., csütörtök Tárgyalások, egyezmények (Folytatás az 1. oldalról.) ján, a Budapesten rendezett európai kulturális fórumon 1985-ben elhangzott javaslatok szellemében kerül sor. Célja az, hogy a két ország továbbfejlessze együttműködését a kultúra, az oktatás, és a tudomány területén. Az NSZK kulturális intézetének székhelye Budapesten lesz. A dokumentumokat — a két kormányfő jelenlétében — magyar részről Tétényi Pál és Kovács László, az NSZK részéről Hans-Diet- rich Genscher külügyminiszter és Heinz Riesenhuber kutatás- és technológiaügyi miniszter írta alá. Hilmar Kopper, a Deutsche Bank elnökségének tagja és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese megállapodást írt alá arról, hogy a Deutsohe Bank — állami garanciával — egy- milliárd márkás hitelt nyújt a Nemzeti Banknak kedvező feltételekkel. A hitelt hazánk elsősorban exportcélú fejlesztések finanszírozására és a hazai iparszerkezet átalakítására használja fel. Ez alkalommal cserélték ki a két ország közötti beruházásvédelmi szerződést megerősítő okmányokat is, A megbeszéléseken a nyugatnémet fél emlékeztetőben fejezte k;i készségét arra, hogy kölcsönösen könnyítéseket vezessenek :be a hivatalos és üzleti célú utazások feltételeiben, illetőleg az NSZK részéről csökkentsék a turistavízumok kiadásának határidejét. A magyar kormányfő látogatásának első napi programja a Schaumburg-palo- tában fejeződött be: Helmut Kohl díszvacsorát adott vendége tiszteletére. Ezen a kancellár, majd a Miniszter- tanács elnöke pohárköszöntőt mondott. Helmut Kohl pohárkö- szöntőjóben Grósz Károlyt olyan ország kormányfője- ként üdvözölte, amellyel az NSZK-t jószomszédi, a különböző társadalmi berendezkedésű államok viszonya szempontjából példás kapcsolatokat ápol. — Ezt kifejezi a körülmény is — mondotta —, hogy ön néhány hónappal hivatalának átvétele után második külföldi útját országunkban teszi. — Az NSZK intenzív politikai párbeszédre törekszik a Magyar Népköztársasággal. A helyzetünk és politikánk iránt tanúsított megértésük nagy jelentőségű számunkra, s ezt mi is viszonozzuk. A kancellár szólott a két nép kölcsönös rokonszenvé- ről, az idegenforgalom lendületes alakulásáról, a testvérvárosi kapcsolatok bővüléséről, s a béke szavatolására irányuló politika fontos tényezőjének minősítette az emberi kapcsolatoknak a politikai határokon és ideológiai különbségeken túlmutató elmélyítését. Megelégedését fejezte ki, hogy a két ország gazdasági együttműködése a hétköznapok még megoldandó kereskedelempolitikai kérdései ellenére is mind tartalmasabbá válik. — A kelet—nyugati gazdasági együttműködés politikai súlyú is. Az építő jellegű, hosszú távú gazdasági kapcsolatok jelentős mértékben hozzájárulnak az enyhüléshez és a bizalomerősítéshez az általános kelet—nyugati viszonyban — mondotta. Kohl elismeréssel szólott a bátor, jövőbemutató magyar- országi reformfolyamatról, s megállapította — ön, miniszterelnök úr, ma megerősítette a magyar vezetésnek azt az eltökélt szándékát, hogy ezt a folyamatot a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is határozottan tovább viszi. Megértjük helyzetüket, és üdvözölve eltökéltségüket, sikert kívánunk az Önök előtt álló feladatok teljesítéséhez. Lehetőségeink szerint tevőlegesen táGrosz Károly és Helmut Kohl kézfogása a kancellári hivatalban a tárgyalások előtt mogatni fogjuk Önöket nehéz útjukon. — A magyar reformpolitika kezdettől fogva következetesen és új formákkal is javította a nyugati nemzetgazdaságokkal való együttműködést — jelentette ki a kancellár, megemlítve a két ország vállalatai közötti kooperáció és a termelő vegyes vállalatok eddigi pozitív mérlegét. Hangoztatta, hogy a beruházásvédelmi szerződés ratifikációs okmányainak szerdai cseréjével újabb ösztönzést adtak az együtt- működésnek. Méltatta a nap folyamán aláírt többi megállapodásfis. Mint mondotta, a kulturális intézetek kölcsönös létesítése révén az emberek mindkét országban jobban megismerhetik egymás művelődését, s láthatóvá válik a közös európai kulturális örökség. — Az Önök országa, miniszterelnök úr, Európának ahhoz a részéhez tartozik, amelyben sok nemzedéken át egymás mellett otthont találtak különböző anyanyelvű emberek. A különböző nyelvek és kultúrák együttélése különösképpen hozzájárult a magyar kultúra életerejéhez és sokszínűségéhez. A magyar kormány tiszteletben tartja és ápolja a kisebbségek nyelvi és kulturális örökségét. Ily módon a német származású magyarok hű állampolgároknak érezhetik magukat, s vállalhatják hagyományaikat. Ezt a politikát az NSZK készségesen támogathatja. Kohl kitért arra, hogy az NSZK kész a folyami hajózás szerződéses szabályozására. Ez a Majna—Duna- csatorna elkészülte után biztosítaná Magyarországnak az NSZK vízi útjai használatát és a hozzájutást az északi-tengeri kikötőkhöz. A nyugatnémet kormányfő sürgetőnek mondotta a környezetvédelmi együttműködésben való megállapodást. A kancellár a nemzetközi élet kérdéseiről szólva kifej- tette: a fegyverkorlátozás történetében először tárul fel lehetőség egy egész fegyver- kategória, a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták világméretű eltávolítására. Szorgalmazta, hogy a leszerelést ne csak az atomfegyverekre korlátozzák, hanem egész Európában olyan erőegyensúlyt hozzanak létre, amely egyik fél számára sem biztosítja a másik ellen való támadás képességét. A kormányfő szerint az NSZK szilárd, átfogó és ellenőrizhető erőviszonyokra törekszik alacsonyabb szinten. Ügy vélte, hogy a kelet- nyugati kapcsolatokat nem szabad a biztonság problémáira leszűkíteni, mert a haladás csak kedvező általános politikai feltételek között képzelhető el. Kohl központi jelentőséget tulajdonított az emberi jogoknak és az emberek közötti érintkezésnek, s e vonatkozásban iránymutatónak és példásnak nevezte az 1988-tól bevezetendő magyarországi kiutazási köny- ny Réseket. — Készek vagyunk arra, hogy ezt a magunk részéről további vízumkönnyítések- kel méltányoljuk — mondotta, majd kiemelte a helsinki folyamat jelentőségét a párbeszéden és együttműködésen alapuló európai jövő szempontjából. Helmut Kohl befejezésül méltatta németek és magyarok közös történelmi hagyományait, s megállapította: a két ország — jó viszonya alapján — példát szolgáltathat az európai folyamatban, és hozzájárulhat a haladáshoz a kelet—nyugati kapcsolatok területén. Grósz Károly válaszbeszédében megköszönte a meghívást, a szívélyes vendége szeretetet. Mint mondotta, kormányfői tisztségében ez az első hivatalos ínyugat- európai útja, amiben egyaránt kifejezésre jut a magyar—német kapcsolatok évszázados hagyományai iránti megbecsülésünk és az országaink közötti mai jó viszony, a széles körű együttműködés továbbfejlesztéséhez fűződő érdekeltségünk. — Országaink mai társadalmi rendszere eltérő, más szövetségi rendszerhez kötődünk. Kapcsolataink azonban egymás értékeinek tiszteletben tartása és érdekeink figyelembevétele alapján példamutatóan fejlődnek. Folyamatosan bővülő gazdasági- kereskedelmi, műszáki-tudományos, kulturális és idegenforgalmi kapcsolataink kölcsönösen gazdagítják népeinket. Rendszeres, magas szintű és sokrétű politikai érintkezéseink és a széles körű együttműködés szálai ugyanakkor túlmutatnák országaink érdekein, jól szolgálják a kelet—nyugati párbeszéd folyamatosságát, a nemzetközi légkör javítását ís. — Mai tárgyalásainkon jólesően nyugtáztam az NSZK kormányának érdeklődését és megértését Magyarország helyzete és a társadalmi-gazdasági kibontakozást célzó terveink iráni. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy egybehangzóan kedvezően ítéljük meg kapcsolataink jelenét és perspektíváit, kölcsönös az elhatározás az együttműködés kiszélesítés sére és elmélyítésére. Grósz Károly a továbbiakban rámutatott, hogy a kormánynak a gazdasági-társadalmi stabilizációt és kibontakozást célzó munkaprogramja — amelyet a közelmúltban hagyott jóvá az Országgyűlés — az eddigieknél is nagyobb mértékben kíván építeni azokra az erőforrásokra, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban rejlenek. Gazdaságunk megújulásának aiapjat csakis a termelési szerkezet gyökeres átalakítása, a legfejlettebb technológiák alkalmazasa jelentheti, ami elképzelhetetlen a gazdasági együttműködés legkorszerűbb formáinak ösztönzése nélkül. Magyarországot tehát nem bezárkózásra ösztönzik gazdasági törekvései, hanem ellenkezőleg: arra, hogy tágra nyissa a kapukat mindazon külföldi partnerek előtt, akik készek a kölcsönös előnyök alapján részt vállalni gazdaságunk megújításában. Megbeszéléseinken felhívtam kancellár úr figyelmét arra, hogy ez a gazdasági program széles körű bekapcsolódási lehetőséget kínál a világviszonylatban is élenjáró termelési kultúrával rendelkező Német Szövetségi Köztársaság részére, vállalatai közreműködésére. A Minisztertanács elnöke ezután arról szólt, hogy népünk örömmel fogadta a szovjet—amerikai viszonyban kibontakozó kedvező fejleményeket, a párbeszéd felélénkülését, s különösen a közepes és rövidebb ható- távolságú nukleáris rakéták felszámolásáról született elvi megállapodást. Bízunk abban, hogy a végleges megállapodás kedvező hatást gyakorol a világpolitika legérzékenyebb kérdéseinek megoldására, a példa erejével is segíti a megegyezést a hadászati nukleáris fegyverek, valamint a hagyományos fegyverek csökkentéséről. Utalt arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat a helsinki záróokmány aláírása óta eltelt 12 esztendő alatt bebizonyította életképességét, s kijelentette: meggyőződésem, hogy a- szovjet—amerikai, illetve a kelet—nyugati viszony legújabb fejleményei kedvező feltételeket biztosítanak a továbblépéshez, az európai biztonság megszilárdításához, az összeurópai együttműködés elmélyítéséhez. Valamennyiünk közös érdeke, hogy Bécsben ezeket a célokat szolgáló konkrét megállapodásokkal fejeződjön be az utókonferencia, s az érintett 23 ország mielőbb állapodjon meg az európai hagyományos haderők és fegyverzetek korlátozásával foglalkozó új tárgyalási fórumról, annak a helsinki folyamatba történő beillesztéséről. Véleményünk szerint az összeurópai együttműködés elmélyítésének fontos feltétele a gondolkodás megújítása, a megszabadulás az előítéletektől, a régi beidegződésektől. Anakronizmus, hogy még mindig vannak, akik a kontinens közepén vonják meg az európaiság határát. Szívből remélem, hogy az európai országok között oly örvendetesen fejlődő párbeszéd és kapcsolatrendszer tovább fogja erősíteni az egymásrautaltság felismerését, aiz összeurópai érdekek érvényesülését. Magyarország, mint eddig, a jövőben is kész ezt a folyamatot előmozdítani. A mai kormányfői találkozón elhatároztuk, hogy a kölcsönös előnyök alapján tovább mélyítjük országaink együttműködését. Tettük ezt abban a tudatban, hogy a feltárt lehetőségek kiaknázása, a kapcsolatok sokirányú fejlesztése nemcsak a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság népeinek javát szolgálja, hanem egyben tevőleges hozzájárulást jelent a Kelet és Nyugat közötti bizalom erősítéséhez, a helsinki folyamat továbbviteléhez — mondotta végezetül Grósz Károly. II. Margit királynő életrajza II. Margit, Dánia uralkodója 1940-ben született Koppenhágában IX. Frigyes király és Ingrid királyné leányaként. Felsőfokú tanulmányait Európa híres egyetemein végezte: 1959-től a koppenhágai egyetemen filozófiát, államtudományokat és archeológiát, 1960-tól Cambridge- ben nemzetközi jogot és archeológiát, 1961-től a dániai aarhusi egyetemen politikai tudományokat, 1963-tól Párizsban jogot és művészet- történetet, majd 1965-től Londonban közgazdaságtant hallgatott. Apja, IX. Frigyes király már fiataloh, 18 éves korától bevonta leányát az Államtanács munkájába. Az államügyekben járatos trónörökös apja 1972-ben bekövetkezett halála után lépett Dánia trónjára. 11. Margit 1967-ben kötött házasságot férjével, Henrik herceggel, aki diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban a francia nagykövetség titkáraként. A királyi párnak két fiúgyermeke van. Dánia uralkodója eddig a szocialista országok közül a Szovjetunióba, Jugoszláviába és 'Kínába látogatott el. A Bork-jelenség A világ nagy hírügynökségei vezető helyen, nagy terjedelemben foglalkoznak egy Washingtonból keltezett jelentéssel. A hír |lényege: a szenátus tizennégy tagú jogi bizottsága kilenc—öt arányban úgy döntött, hogy nem javasolja elfogadásra a szenátusnak Reagan elnök főbírójelöltjét, Robert Borkot. Az ember kissé meglepődik. Első pillantásra — de csak első pillantásra — jogosnak tűnik a feltoluló kérdés: vajon miért kap ilyen komoly nemzetközi visszhangot egy végül is csak az amerikai belpolitikát érintő voksolás? A válasz sokrétű. Először is közeledik az amerikai elnökválasztások esztendeje. Ebben a felfokozott érzékenységű közegben minden kül- és belpolitikai történés jelentősége megnövekedhet, mert esély van rá, hogy befolyásolhatja az elnökválasztások hosszú és bonyolult folyamatát. Amerikán kívül talán kevéssé közismert, hogy a közvéleményt mindig intenzíven foglalkoztatják az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságával kapcsolatos fejlemények. Ez ugyanis az általában időszaki választásokra épülő struktúrában az állandóságot Az elnök úgy tűnik hiába próbálta személyesen is rávenni a szenátorokat véleményük megváltoztatására képviselő intézmény: tagjait életfogytiglan jelölik Jci> a. kilenc főbíró pályafutásának vége vagy a halál vagy ai önkéntes visszavonulás — harmadik lehetőség gyakorlatilag nincs. A legfelsőbb bíróság döntései ráadásul közvetlenül kihatnak a törvényhozás munkájára, ilyen értelemben hosszabb távon is formálhatják az ország egész belpolitikai életét. Ezért mondják azt, hogy az elnökök legtartósabb politikai öröksége a legfelsőbb bíróság politikai arculatának formálása — ez ugyanis ak- kor is hat, amikor az elnök már régen nincsen a Fehér Házban vagy éppen az élők sorában. Most is pontosan erről van szó. A főbíróságban jelenleg nagyjából fele-fele arányban foglalnak helyet liberálisok és konzervatívok, és az ország jövője szempontjából nem közömbös, ki ül majd a nemrég megüresedett kilencedik székben, hiszén e szék gazdájának voksa számtalanszor Iplöntönek bizonyulhat. Sri Lanka-i vérfürdő A tamil „tigrisek” Sri Lanka keleti részén több mint száz szingalézt lemészároltak. Nem kizárt, hogy a kegyetlen vérfürdő jelzi: a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű szervezet ismét a fegyveres harcot választja. Miután tizenkét tagjuk, tiltakozásul a kormánykatonák általi fogvatartásuk miatt, öngyilkosságot követett el, a csoport vezetősége fenyegetően közölte: már nem tartja magára nézve kötelezőnek az indiai—Sri Lanka-i szerződésben előírt tűzszünetet. A szigetország keleti partvidékéről érkezett helyszíni jelentések szerint a „tigrisek” a kedd esti akciókban százharminc-százötven szin. galéz polgári lakossal végeztek. Az LTTE fegyveres osztagai a véres rajtaütéseket főképpen Batticsaloa és Trincsomali városok környékén hajtották végre. A vérengzések körzeteiben szerda reggeltől kijárási tilalmat rendeltek el. A helyszíni beszámolók szerint az éjszaka folyamán szingaléz lakosok ezrei kerestek félelmükben menedéket a katonai és rendőrségi őrsökön. Az utcákon a Sri Lanka-i rendőrség és az indiai katonai békeerők vegyes járőrei cirkálnak. Colombóban úgy vélik, hogy az LTTE esztelen öldöklése nem csupán megtorlás tagjainak haláláért, hanem egyben hadjárat is a szingaléz lakosság kiűzésére a keleti vidékről.
