Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
Somogyi Néplap 1987. október 31., szombat — Fákat ültettek a sétálóutcába Napról napra változik a kaposvári sétálóutca arculata — azt követően. . hogy elkészült a díszkőburkolat. A nyáron ideiglenesen kirakott virágokat megszokták már a megyeszékhely lakói és vendégei. A héten pedig a Városgazdálkodási Vállalat kertészeti üzemének munkásai — ailantust és kőrisfákat ültetve — újabb díszfákkal gazdagították az utcaképet. Érdekkülönbségek, egyeztetési lehetőségek Á tanácsok és az idegenforgalom Somogynak három jelentős üdülőkörzete van. Közülük a Balaton-part Európa- szerte ismert, a másik kettő — a Kapos völgye és Belső-Somogy — ma inkább csak adottság. A megyében van az ország kereskedelmi szálláshelyeinek 27, az üdülési szálláshelyeknek pedig 38 százaléka, és itt keletkezik az idegenforgalmi bevételek mintegy 40 százaléka. A megye kereskedelmi szálláshelyeinek 97 százaléka, az üdülési szálláshelyeknek pedig 99 százaléka a Balaton- parton van. A megye idegenforgalmára ezért is mondjuk, hogy térben és időben erősen koncentrált. Ez a tény ellentmondásos, feszültségekkel telített helyzetet teremt, mert az idegenforgalmi kereslet növekedési üteme meghaladta a tervezettet, és az üdülőkörzet terhelése ugrásszerűen nőtt. A feszültségek kialakulásában legalább ilyen szerepet játszott az, hogy a Balaton-parton az érdekek sem, kellően összehangoltak. A megye gazdaságában jelentős az idegenforgalom szerepe. Ez az érintett valamennyi szervtől, szervezettől sajátos feladatok megoldását követeli. Nem kivételek a tanácsok sem: fejlesztési, fenntartási, hatósági, ellátásfelügyeleti feladataik emiatt lényegesen nagyobbak és ezek megoldása is színvonalasabb munkát igényel. A tanácsok általános és az idegenforgalommal kapcsolatos speciális feladatait a tanácstörvényen kívül egy minisztertanácsi határozat is szabályozza. Mind a két jogszabály fél leért hetet lenül megfogalmazza a tanácsok felelősségét. A minisztertanácsi határozat konkrétan kimondja: az idegenforgalom területi gazdái a tanácsok. A turizmus területén nemcsak feladataik vannak, hanem jelentős érdekeik is fűződnek az idegenforgalomhoz. A turizmus fejlődése. a fogadókapacitás elemeinek kiépítése javítja a lakosság életkörülményeit is. A vezetékes vízellátás a déli partszakasz valamennyi településén biztosított már és a csatornázási program gyorsítása révén az elmúlt 7-8 évben majdnem tízszeresére nőtt a kapacitás, amely eléri a napi 32 ezer köbmétert. Létrejött az üdülőorvosi hálózat: új körzeti rendelő épül Balatonszárszón és Fonyódon, átépítették a lelleit. A kulturális programokban is jelentősek a változások: olykor országos figyelmet keltő programok, rendezvények segítik a helyi lakosság művelődését is. Az sem mellékes, hogy a kiépült kereskedelmi hálózat a településeken magasabb színvonalú — városi1 jellegű — ellátást biztosít. Az idegenforgalom munkalehetőség is, és a pótlólagos jövedelmek kedvezően hozzájárulnak az életszínvonal, az életkörülmények javításához. A fizetővendéglá- tásból a helyi lakosok bevétele a déli parton a becslések szerint évente mintegy 300 millió forint. Az idegenforgalom növeli a tanácsi bevételeket is. A Balaton-parti tanácsok évi bevétele 1,2 milliárd forint. Ennek 10—15 százalék^ közvetlenül az idegenforgalomból származik. Ezt nevezik átengedett vagy érdekeltségi bevételnek. Ilyenek a piaci-vásári bevétel, az üdülőhelyi díj, a fürdő-, strandbevételi többlet, a parkolási díj, a fizetővendéglátásból származó adó. A legtöbb bevétel — mintegy 100—115 millió forint — az üdülőhelyi díjból származik. Az idegenforgalommal kapcsolatos általános érdekazonosságon belül azonban megtalálható a népgazdaság, a tanácsok és az utazási irodák érdekellentéte is. A népgazdaság érdeke egy részt a valutabevételek emelkedése, másrészt a Balaton-part túlterhelésének csökkentése. Az utazási irodák ugyanakkor változatlanul a forgalom növelésében érdekeltek. A tanácsok — az utazási szervezetekkel ellentétben — nemigen érdekeltek a turistaforgalom növelésében, akár a kötelezettség, akár a bevételek oldaláról vizsgáljuk ezt. A tanácsok ellátási felelősségüknek nem vagy csak részben tudnak eleget tenni az ellátó- kapacitásokat meghaladó vendégforgalom esetén. Az idegenforgalomból származó bevételük viszont — bár mértéküket és arányukat tekintve nélkülözhetetlenek és fontosak — nem nagyok. Az alapvető ellentmondás az, hogy az utazási irodák többletforgalomból származó többletjövedelmüket a helyi tanácsokkal nem osztják meg. arra kiegészítő forrásként a tanácsok nem számíthatnak. Alapvető gond az is. hogy a tanácsoknak a szabályozás nem rendel forrást, az üdülőnépességre vonatkozó ellátási felelősségéhez a normatív fejlesztési lehetőséget — a fejkvótát — az állandó népességszám alapján határozzák meg az üdülők közvetlen és közvetett ellátását szolgáló beruházásokhoz. Az infrastrukturális és egyéb fejlesztések fedezetéhez állami támogatás formájában, „pántlikázva” kapnak pénzt a tanácsok. Ezek a „céltámogatások” a tanácsi gazdaságban „idegen” testként vannak jelen, sok esetben a tanácsi testületeket és az állandó lakosságot idegesítik, mert kiegészítésükre. «.forrást vonnak el a tanácsi gazdaságtól. Az őslakosság — legfontosabb szükségleteinek kielégítése előtt — lakás, óvoda, iskola- építés — nem szívesen nézi a komfortot, az eleganciát jelentő létesítmények építését. Ez az ellentmondás nemcsak egy településen belül érzékelhető, hanem Somogy belső és Balaton-parti területei között is. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az üdülőkörzetben kiépített és idegenforgalmi célokat szolgáló infrastruktúra nagy részének üzemeltetése, fenntartása a helyi tanácsok feladata. Az új létesítmények fenntartási költségeinek fedezetét nem mindig könnyű biztosítani a jelentős központi támogatás ellenére sem. A jelenlegi gazdasági szabályozás a gazdálkodó szervezeteket — a magas adó miatt — általában nem ösztönzi a dinamikus fejlesztésre. A normatív szabályozás nincs tekintettel az idényjellegre, s emiatt alacsony a nyereség, esetenként veszteséges az üzemelés: a Balaton-parti áfészek, a Ka- posker és a Csemege Kereskedelmi Vállalatok 1986- ban például 30 millió forintot fizettek rá az idegen- forgalomra, pedig az átlagosnál gazdaságosabb valutakitermelés miatt üzleteik magasabb színvonalú működéséhez népgazdasági érdek fűződik. A Balaton-parti tanácsok az igények és a szűkös lehetőségek szorításában élnek: elvben meghatározó a szerepük az ellátás fejlesztésében, ehhez azonban saját pénzügyi forrásaik szerények. Egy felmérés szerint a VII. ötéves tervben csak a környezetvédelmi szempontból legfontosabb területekre, a szennyvízcsatornázásra, a belvízrendezésre, köztisztaságra, valamint a felújításra mintegy 1,1 milliárd forintra volna szükség. A kiutat ebből a helyzetből az ellentmondások feloldása jelentheti. Mindenekelőtt egy olyan szabályozásra van szükség, amely biztosítja az érdekek összhangját, elismeri a szezonalitás- ból fakadó sajátosságokat. S úgy teszi ezt, hogy a helyi tanácsoknak a vendégforgalom változásához fűződő érdekeltségét vagyis önfinanszírozó készségét a tanácsi önállósággal összhangban erősíti. Tény, hogy a megvalósítás nem könnyű, hiszen az ilyen igények — az irányítás és a szabályozás korszerűsítésekor — nemcsak az idegenforgalom területén hangzanak el. Az is igaz, hogy az idegenforgalom vegyes finanszírozására, vagyis az állami támogatás fenntartására, a jövőben is szükség lesz. Dóri János a megyei tanács osztályvezetője PIACI KÖRKÉP Nyár végi portéka, tél eleji áron KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Vitális Jenő fatális tévedése Az intelligens szélhámosok megnyerő modora és íurfangja már igen sok embert megtévesztett. Az ilyen személyek által elkövetett bűncselekmények nagy része felderítetlen marad. Ilyen eset volt Kaposváron az 1858. november 1-je és 2-a közötti éjszakán elkövetett betörés is. Kirabolták a városi pénztárat, s mintegy 1600 forintot vittek el. Az összeg senkit se tévesszen meg: abban az időben ez igen nagy pénzne.k számított. A bűncselekmény időpontjának megválasztása intelligens, rutinos elkövetőkre vallott. A pénztárszoba a régi városháza emeleti részén volt, mellette pedig a kályhafűtő-helyiség. Azon keresztül hatoltak be a tettesek a szobába, miután kibővítették a kályhacső bevezető nyílását. Az elkövetés módjából arra lehetett következtetni, hogy a betörők helyi ismerettel rendelkeztek, esetleg iparosemberek lehettek, netalán kéményseprők. A helyi hatóság ilyen irányban nyomozott — eredménytelenül. Eltelt egy év, mire a' bizalmatlan Helytartótanács Sopronból Vitális Jenő vizsgálóbiztost küldte Kaposvárra, hogy földerítse az ügyet. Ez önmagában is nagy presztízsveszteséget jelentett. A helyi urak előre féltek attól, hogy Vitális tevékenysége eredményhez vezethet. Különben is, fontoskodó, kiállhatatlan ember hírében állott, aki ha egyszer rááll egy nyomra, egykönnyen nem száll le róla. Olyan embert adtak hát mellé kísérőnek, aki jó helyi ismerettel rendelkezett, de ravaszságban még a biztoson is túltett: Harangozó Imrét, a kicsapott pénzügyi hivatalnokot, aki ebben az időben — jobb híján — a küldönc szerepét látta el a városban. S természetesen Vitális minden lépéséről informálta az illetékeseket. A vizsgálóbiztos két feltételezésből indult ki. Az első az volt, hogy az eset közönséges rablás volt, haszon- szerzési szándékkal. A másodiknak politikai okot tulajdonított, mégpedig, hogy negyvennyolcas rebellisek így akartak mozgalmuk számára pénzt szerezni. A vizsgálóbiztos jellemző módon az utóbbit tartotta valószínűbbnek. Ilyen irányban vezette a nyomozást. Amellett, hogy hónapokig szemmel tartotta tisztességes emberek házát és nem létező nyomokat keresett, neves emberek iratai között turkált. Még a plébániahivatalt sem kímélte. Kutak mélyére mászott, szalmakazlakban kotorászott — eredménytelenül. Bizonyos idő tavlutaboi már többel tudunk erről a bűncselekményről. Az már biztos, hogy a városi vezetés minden eszközzel gáncsolta Vitális munkáját. A nyomozás több mint egy évig tartott, s így jócskán eltelt az idő, amikor bekövetkezett a döntő fordulat. A történetet az öreg Donner bácsi elbeszélése alapján ismerjük. Már-már Vitális is fel akarta adni a nyomozást, amikor névtelen levelet kapott, 1861 augusztusában. Ez állt benne: „Menjen a Méltóságos Ür holnap az esti órákban, úgy nyolc óra körül, a Korona fogadóba. Az urak asztalánál lesz két úriember. Akit keres és annak cimborája. Alig várta a másnapot Vitális Jenő. Donner János városi esküdt és Harangozó Imre kíséretében a Korona fogadóba sietett. Biztosításnak két pandúrt állított a bejárathoz, ő maga pedig az urak asztalához lépett. — A kerületi rendőrbiztos vagyok! — mutatkozott be. — Az urak velem jönnek — mondta parancsolóan. A keménygalléros, monok- lis úr unottan felnézett az újságból. S igazolta magát. Vitális kővé mered. Mérey Károly volt, az újonnan kinevezett főispán (képünkön), a kormány feddhetetlen híve ... Lévai József Érezhetően fagyosabbá vált a hőmérséklet tegnap a kaposvári hetipiacon. A tojás gyors drágulása különösen lehűtötte a kedélyeket. Valamirevalót csak 3,50-ért kínáltak, és fele akkorát sem adtak 2,80-nál olcsóbban. Megcsappant a parikavá- laszték. Már a lecsónak való is 12—15 forintot kóstált kilónként, s kétszer ennyit fizettünk a szemrevalóbbért. Ugyancsak 12-ért fordult elő fagy tizedelte paradicsom. 14 forintért öntötték a szatyorba a főzőhagyma kilóját, 10-ért a burgonyát; 8- ért volt szemrevaló káposzta, 24-ért karfiol. Az első dér nyomot hagyott a 12-re tartott sárgarépán és a kétszer ennyibe kerülő leveszöldségen is. 18 forintért tukmáltak ránk egv bögrényi fejtett babot. Ismét láttunk kétes frissességű fejes salátát 4—6 forintért. A hidegebbre forduló idő egyedül a sütőtök minőségének tett jót: gerezdjét 5-6 forintért kínálták. Fölfelé szökik a fokhagyma ára: egyelőre 120 forint egy kiló. Szerény volt a gombaválaszték. Szürke pereszkét kilónként 60 forintért adtak, a csibegomba literenként 40 forint volt. Kevesebb már a harapásra ingerlő portéka a gyümölcs- piacon. Egy kiló apró szemű, aszalódott borszőlő is 25 forintba kerül, s csak alig volt kívánatosabb a 40 forintos fekete fajta. Vackort már 15- ért is kaphattunk, jobb minőségű alexander körtét viszont csak 40-ért. Kilónként 15-ért próbáltak túladni néhány kosárnyi szilván. Drágasága miatt hétköznapi gyümölcsből csemegévé lépett elő a 18—30 forintos alma. Szemrebbenés nékül kértek 300 forintot a dióbél kilójáért. Igaz, az útmenti, fák alól böngészett héjasat sem adták 80-nál olcsóbban. Az eladók szemszögéből jó ára volt a szárnyasnak. 65 forint volt az élő csirke, 95 a jérce kilója. 200-ért pecsételődött meg egy középsúlyú kakas sorsa. A piac sarkában nyílt élőhalboltban 95-ért láttunk pontyot, 65-ért amurt, 40-ért kárászt. Halottak napja előtt a világpiac jószerivel krizantémból állt. 8 és 30 forint között változott szálankénti ára. Az utóbbinak virága már labdányi volt. Elvétve sem lehetett látni ízléses koszorút, annál több giccses aranytoboz- és művirág- konipozíciót 80—250 forintért. B. F.