Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 29., csütörtök Befejeződtek a magyar—lengyel —eagan-korsz>k finise kormányfői tárgyalások AZ UTOLSÓ ÉV A JKSZ KB elnökségének állásfoglalása A szerbiai tartalékos tisztek szövetségének elnöksége a napokban azzal vádolta meg Dobrivoj Vidicset, a JKSZ KB Elnöksége nemzetközi együttműködési bizottságának elnökét és Tihomir Vlaskalicsot, a jugoszláv föderáció tanácsának tagját, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a Szerb Szocialista Köztársaság vezetőiként ismerték, de a nyilvánosság előtt titkolták a valós koszovói helyzetet, s ezért becsületbíróság elé kell őket állítani. A JKSZ KB Elnöksége keddi állásfoglalásában „erkölcsi és politikai szempontból elfogadhatatlannak és rendkívül veszélyesnek'1 ítélte meg ezt és a hozzá hasonló „felelőtlen rágalmazásokat”, amikre az utóbbi időben különböző társadalmi-politikai fórumokon és a sajtóban is volt példa. „A kommunista szövetségnek határozottan fel kell lépnie az ilyen káros jelenségek ellen.” — hangsúlyozta a JKSZ KB Elnöksége. Aligha véletlen, hogy Bush alelnök, aki hivatalosan éppen a minap jelentette be, hogy pályázni fog az elnökségre — legutóbbi beszédében éppen ezzel foglalkozott. Kifejtette azt a nézetét, hogy Amerika jövője a Japánnal és Nyugat-Európá- val vívott „globális gazdasági csata” kimenetelétől függ. A győzelemhez szükséges új technológiák, új vállalkozások és új munkahelyek megszerzése csak a beruházási kedv gyors fokozásával lehetséges, és ennek leghatásosabb módszere a vállalati adók csökkentése. Bush e pillanatban a republikánusok legesélyesebb pályázója az elnökségre. A demokraták egyelőre nem tudtak a számos szürke jelölt közül olyan pályázót produkálni, aki Amerika- szerte ismert és jelentős személyiség lenne. Amennyiben a Reagan-korszak utolsó éve során felbukkan majd egy ilyen jelölt —, aligha adhat más receptet a nagy „globális gazdasági versenyfutás” megnyerésére, mint amilyennel Bush próbálkozott. Nemzetközi szempontból az utolsó „Reagan-év” még több lehetőséget tartogat. Sajátos „szerencséje” ebből a szempontból a modern amerikai történelem legkonzervatívabb elnökének, hogy a Szovjetunióban a korábbi külpolitikai megközelítéseket is felülvizsgáló új gondolkodásmód éppen az utolsó Reagan elnökség utolsó három évében bontakozott ki. Ez mindenekelőtt azt eredményezte, hogy eljutottak a második világháború utáni időszak első igazi, a fegyverzetet ténylegesen csökkentő, sőt egész fegyverkategóriákat megsemmisítő leszerelési egyezmények küszöbére. Ez módot nyújt Reagannak arra, hogy a republikánusokat „a béke pártjának” állítsa be, s ő maga is „békeelnökként” fejezze be politikai pályafutását. Másrészt alkalmat adhat egy választási szempontból hasznos torzításra is. A Fehér Ház érvelése ugyanis nem azt hangsúlyozza, hogy a szovjet külpolitika új magatartásformái és rendkívüli hajlékonysága hozták meg a légkör változását, hanem az amerikai kormányzat és személyesen az elnök „szilárdsága”. Az amerikai belső helyzet szempontjából ez az érvelés két okból is hasznos. Először: le lehet fegyverezni vele a legszélsőségesebb konzervatívokat, akik már-már korábbi bálványukat, Reagant is támadni kezdték „középutas” politikája miatt. Másodszor: meg lehet fosztania demokratákat attól a lehetőségtől, hogy az általános külpolitikai vonalvezetés ügyében hatásosan támadják a republikánusokat, Sem személyes, sem politikai vonatkozásban nem lesz könnyű az utolsó év Reagan számára. De különös módon mégis van reménye arra, hogy népszerű és sikeres elnökként emlékezzék majd rá az amerikai átlagpolgár — minél fehérebb és minél jómódúbb. annál inkább. V. E. (Folytatás az 1. oldalról.) változott körülményekhez igazítsa. A gazdasági együttműködésről szólva Grósz Károly azt hangsúlyozta, hogy fő területévé a vállalatok közötti együttműködést kell tenni. A lengyel és a magyar kormányt — hangsúlyozta Grósz Károly — egyaránt foglalkoztatja a kérdés: miként lehet működőképessé tenni és növelni a gazdasági teljesítményét, hatékonyságát. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy Magyarország és Lengyelország véleménye nagyon közel áll egymáshoz a KGST-ben megvalósuló együttműködés korszerűsítésének és a szervezet reformjának kérdésében. A magyar álláspontról szólva a miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a leggyorsabban a KGST pénzügyi és gazdasági rendszerében kellene haladást elérni. A turizmus kérdésével kapcsolatban Grósz Károly üdvözölte azokat a lengyel intézkedéseket, amelyek az utasforgalomban tapasztalható kedvezőtlen jelenségek visszaszorítását célozzák. Egyetértés alakult ki — mondotta —, hogy a két ország állampolgárainak jól kell érezniük magukat egymás országában, de nem támogathatjuk azokat, akik visszaélnek a turizmus lehetőségével. Emlékeztetett arra, hogy tavaly 60. az idén szeptember végéig közel 20 százalékkal több lengyel látogatott Magyarországra, miközben 9 hónap alatt 36 százalékkal emelkedett a Lengyelországot úticélul választó magyarok száma is. Grósz Károly szerdán hazaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár, Ambrus János külkereskedelmi miniszterhelyettes, Patkó András pénzügyminiszter-helyettes, Sós Gyula ipari miniszterhelyettes, valamint Biczó György, hazánk varsói nagykövete, aki állomáshelyén maradt. Grósz Károly fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László miniszterelnök-helyettes, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, valamint Jerzy Piat- kowski követ-tanácsos, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Félidejéhez érkezett a KKP XIII. kongresszusa Bevezetik a több jelöltes módszert a választásokban Elnökválasztásokat tartanak 1988. november 4-én az Egyesült Államokban, s az alkotmány rendelkezései szerint Ronald Reagant még akkor sem választhatják újjá, ha már most nem volna az amerikai történelem legidősebb elnöke. Így hát „az utolsó Reagan-év” kezdetétől már csak napok választják el az Egyesült Államok első emberét. Komoly terhek nehezednek e jelentős nap tájékán Reaganre: nem utolsósorban a kor és a betegség súlya. Szervezetéből már több ízben távolítottak el rákos burjánzást, és a napokban hasonló. komoly műtéten esett át az elnök felesége —, aki az összes amerikai információ szerint nemcsak házastársa, hanem politikai partnere is Ronald Reagan- nek. A kulisszák mögött (különösképpen személyi döntésekben) meghatározó része volt az amerikai döntéshozatali mechanizmusnak. Mindez akkor is beárnyékolná a Reagan-elnökség utolsó esztendejét, ha a Fehér Ház nem állna szembe igen komoly belpolitikai kihívásokkal. — Az első számú ilyen kihívás gazdasági jellegű. Amennyiben valamilyen különösen látványos, drámai és az amerikai közvéleményt szinte személyesen érintő nemzetközi esemény nem történik — az elnökválasztási küzdelmet hagyományosan belpolitikai és gazdasági kérdések körül vívják meg. Az említett kihívást pedig mi sem demonstrálta jobban, mint október közepén az amerikai értéktőzsde történetének legnagyobb árzuhanása. Az 1929- es krízist bevezető krach egyetlen napja annak idején nagyobb arányú árzuhanást hozott. Ezúttal azonban egy hét alatt három árcsökkenés követte egymást, és ezek együttes hatása már rekordot jelentett. Az amerikai gazdasági és a vezető tőkés országok gazdaságának helyzete persze mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt sokkal stabilabb, mint 1929-ben. Emellett létrejött a gazdasági és pénzügyi intervencióknak egy olyan kifinomult szisztémája, amely a második világháború óta megakadályozta a ciklikus visszaesések igazi válsággá mélyülését. Nincs tehát szó egy „új 1929jröl". Arról azonban igen, hogy az amerikai világpiaci versenyképesség romlik, a fizetési és külkereskedelmi mérleg hiánya egyre nő, a munkanélküliség viszonylag magas. Mindez veszélyezteti a Reagan- korszak legnagyobb, és a közvéleményt döntő erővel befolyásoló eredményét, az alacsony szintre szorított inflációt. A Washington Post elemzése a tőzsde magatartásával kapcsolatban arról beszél: „A Reagan-kormányzat nagy fogyasztási konjunktúrája, amelyet a költségvetési hiánnyal tápláltak, véget kell érjen. Az amerikai fogyasztás szintjének csökkennie kell”. Márpedig: amennyiben a „Reagan-korszak” utolsó esztendejében az amerikai választópolgároknak növekvő inflációval és csökkenő fogyasztással kell szembenézniük — ez erősen befolyásolhatja a választások eredményét. mint a bürokratizmus, a korrupció, a spekuláció, a hatalommal való visszaélés és a rossz vezetési stílus. Kiderül a felmérésből az is, hogy a lakosság több mint hetven százaléka indokolatlanul gyorsnak ítéli az áremelkedéseket és elégedetlen a társadalmi méretekben eluralkodott anyagiassággal. A pekingiek a nyitási politika győzelmeként értékelik a pártkongresszus számukra is szokatlan nyilvánosságát, s ebben a kommunista párt erejének és magabiztosságának a jelét látják. Megvitatták a kongresszusi beszámolót a kínai parlament, a népfront, a demokratikus pártok, az értelmiségiek, az ipari és a vallási körök képviselői is. A vitában felszólaló pancsen láma, Tibet második számú vallási vezetője elmondotta, hogy a Kínai Kommunista Párt által bevezetett reform és a nyitási politika világszerte pozitív fogadtatásra talált. Üdvözölte a pártkongresszus elé terjesztett beszámolót, amely magában foglalja a pártonkí- vüliek, közöttük a hívők véleményét és javaslatait is. A demokratikus pártok képviselői egyetértésüket fejezték ki a Kínai Kommunista Párt ama elhatározásával, hogy intézményesítik a kölcsönös konzultáció, az ellenőrzés és az együttműködés gyakorlatát a kommunista párt és a demokratikus pártok között. A népszavazáson most elfogadott új alkotmány értelmében Dél-Korcában közvetlen elnökválasztásokat tartanak decemberben. A képen: a szavazatok összeszámlálása Külföldi megfigyelők körében a szenzáció erejével hatott az a bejelentés, hogy a Kínai Kommunista Párt immár félidejéhez érkezett XIII. kongresszusán a több jelöltes módszert vezetik be a párt legfelsőbb vezető testületéinek megválasztásában. Ez — mutatnak rá Kí- na-szakértők — nem egyszerűen formabontás, hanem lényeges előrelépés a párton belüli demokrácia továbbfejlesztésének útján. Mi több, ékes bizonyítéka annak, mennyire komolyan veszi a Kínai Kommunista Párt a Központi Bizottság beszámolójában felvázolt politikai reformot. Az, ami a kongresszuson történik, egybevág a kínai lakosság elképzeléseivel és kívánságaival. Ezt mutatja egy Senjangban — Kína egyik vezető ipari központjában — megejtett közvéleménykutatás, amely szerint a megkérdezettek csaknem nyolcvannégy százaléka híve a reformok meggyorsításának és mindenekelőtt a politikai struktúra megreformálásának. A felmérés szerint a lakosság úgy véli, hogy a meglévő politikai rendszerben rejlő hiányosságok okozzák a problémák nagy részét a gazdasági reformban. Sokan rámutattak, hogy égetően szükség van a politikai struktúra reformája, mert enélkül fennáll annak a veszélye, hogy visszatér a régi gazdasági rendszer. Mások a politikai reform segítségével vélik megoldhatónak az olyan problémákat, Szerda esti kommentár Folytatás, reményekkel Nincs könnyű dolga mostanában a világpolitika kanyarjait, eseményeit magyarázni hivatott kommentátoroknak, hiszen épp a legfontosabb területen, a két nagyhatalom viszonyaiban meglehetősen gyorsan követik egymást a fejlemények. A múlt hét végén Shultz moszkvai látogatását még felfokozott (meglehet, némileg talán túlzott) várakozás kísérte. S mivel a remélt csúcstalálkozó időpontját akkor nem tűzték ki, némi csalódottságot érzett a világ. Most viszont ismét a magas szinten folytatódó szovjet—amerikai párbeszéd hírei szolgálnak szenzációként a világ fővárosaiban. Sevardnadze washingtoni útitervét ugyanis — kétség nem férhet hozzá — súlyának megfelelő szenzációként fogadták világszerte. S bármennyire képlékenyek egyelőre a részletek, a vizii várható menetrendje, a bejelentést megelőző találgatások és kiszivárogtatások háttere, a lényeg mégis csak a folytatás. Az az elhatározott szándék, hogy a meglevő — s egyik fél által sem tagadott — nézetkülönbségek ellenére tovább munkálkodjanak a célul tűzött fegyverzetkorlátozási megállapodás (netán megállapodások) tető alá hozatalán. A kérdés persze most nem elsősorban ez, hiszen az érdekeltség a kölcsönös fenyegetettség szintjének csökkentésében illetve a bizalom erősítésében nyilvánvalóan mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió oldaláról fennáll. Az igazi dilemma inkább a még fennálló nézeteltérések áthidalása, az, vajon elegendőnek bizonyul- e az áttöréshez az oly elengedhetetlen kompromisz- szum-készség. Az, hogy a két fővárosban, Moszkvában és Washingtonban egyformán szükségesnek tartották a külügyminiszterek dialógusának ennyire gyors továbbvitelét, mindenesetre biztató jel. Akárcsak az a hir. hogy a Reagannek küldött Gorbacsov-levél sokban hozzájárulhat az ellentétek felszámolásához. Másrészt tény, hogy az elmúlt napokban előtérbe került problémák (így a hadászati fegyverek, az interkontinentális arzenál csökkentésének, az űrhadviselés és a rakéta-elhárító rendszerek ügyei) jóval keményebb diót jelentenek a közép-hatótávolságú nukleáris eszközöknél. Ez utóbbiak esetében ugyanis — s önmagában persze ez is előfeltétele egy esetleges sikeres csúcsértekezletnek — gyakorlatilag elkészültek már a szerződéstervezet szövegezésével. A derűlátás tehát sok szempontból indokolt, ám (épp a Shultz-látogatás volt rá a legjobb bizonyíték) nem árt emlékezni a tényleges buktatókra sem. Nyilvánvaló azoban, hogy valamennyien egyformán reménykedünk: ezúttal n? a pesszimista szakértőknek legyen igazuk... Sz. G.
