Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
Somogyi Néplap 1987. október 24., szombat Egy nap az Ügyfélszolgálati irodában Csinos szőke, hölgyet, sudár legényt is kerestek KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A sztrájkkal épült iskola — Megírhattam volna Kaposvár szociográfiáját — mondta Békési Jánosné, a Kaposvári Városi Tanács főelőadója, és invitált: — Töltsön el egy napot az ügyfélszolgálati irodában! Egymásnak adják a kilincset az ügyfelek: Hebrang Antalné egyedül él a Bajcsy- Zsilinszky utcában. Adótúlfizetése van, azt szeretné visszakapni. Békésiné gépeli a kérelmet. — Az ügyek nagy részét nem lehet ilyen gyorsan elintézni. Sokszor nem hozzák el az emberek a legszükségesebb okmányokat sem Ezek hiányában pedig nem tudunk lépni. — Előfordult már nem egyszer, hogy fiatalemberek kerestek föl bennünket, mert nem ismerték annak a hölgynek a lakcímét, akit ők szem- revalónak találtak — kapcsolódott a beszélgetésbe Bráz Andrásné, a lakcímbejelentéssel foglalkozó részleg csoportvezetője. — Meg kell vizsgálnunk, hogy az ügyfélnek milyen érdeke fűződik az adatkereséshez. Voltak olyanok, akik a családfájukat rajzolták meg, s ehhez kértek információt. Ebben tudunk segíteni, ugyanis 1975-ig visszamenően rendelkezünk az úgynevezett passzív állománnyal, amely a városból elköltözőitek és az elhunytak adatait tartalmazza. — Kimondottan csinos hölgy is megkeresett minket azzal, hogy ajánljunk neki élettársat — veszi vissza a szót Békésiné. — Természetesen el kellett utasítanunk azzal, hogy próbálkozzon a Magyar Hirdetőnél. — Mi a profilja az ügyfélszolgálati irodának? — Tíz évvel ezelőtt csak a lakcím ki- és bejelentésével foglalkoztunk. 1977-ben, hogy az osztályokat megkíméljük az ügyfélforgalomtól, bővítettük az iroda profilját. Hatósági bizonyítványokat, munkakönyveket állítunk ki, talált tárgyak jegyzőkönyvezésével is foglalkozunk. Előfordult, hogy egy lépcsőházban lepedőbe csavart televíziót találtak. Aznap délután a riadt anyuka rendőrrel állított be hozzánk, hogy a kisfia lopta el a készüléket. Jelentettek már be talált lovat is. A legtöbb embert a településfejlesztési hozzájárulás foglalkoztatja: Bati Tiborné nemrégen épített házat a Szigetvári utcában és ingerülten közli: ő bizony nem fizet hozzájárulást, és sorolja az érveket. Sokan jönnek, hogy egyéni gazdálkodók szeretnének lenni: ehhez azt kell bizonyítani, hogy van saját földterületük vagy bérleményük. A foglalkozás népszerűségének oka — világosított föl a főelőadónő —, hogy jövőre ötszázezer forintig adómentes lesz a mezőgazdasági kistermelés. Mindössze 850 forint nyugdíjjárulékot kell fizetni havonta. Ennek következtében több mérnök is egyéni gazdálkodásra adja a fejét. A lakosságot foglalkoztatja a jövő évi általános forgalmi és személyi jövedelem- adó. Egy idős néni is ez ügyben kérdezi Békésinét: családi házuk egy részét üzlet- helyiségnek adják ki, és szeretnék, ha a férje is és ő is külön adózhatna majd. Erre azonban nem lesz lehetőség, mert a családtagok jövedelmét összevonják. A lakossági érdekkel találkozott a tanácsnak az a szolgáltatása, hogy a lak- címváltozásról értesítik a postát, a Dédászt, a Kögázt és a vízműveket. Az ügyfélnek csak ki kell tölteni a nyomtatványokat. — Azok közül, akik lak- címváltozást jelentenek be. csaknem mindenki él ezzel a lehetőséggel — mondja Domokos Józsefné, aki tíz éve fogadja az ilyen bejelentésekkel érkezőket. Egy asszony nem minden napi kéréssel jön az ügyfél- szolgálati irodába: júliusban vált el a férjétől, de az még most sem jelentkezett ki a feleségének ítélt lakásból. Az asszony értesülése szerint a volt házastárs nősülni akar, s meg van ijedve, hogy a lakásába menyasszony kerül. Domokosné száz forintos ok- rr.ánybélyeget kér —, amelyet helyben meg is lehet vásárolni — és felszólítja az ideiglenes lakcímén a férf; t. Baranyai Róbert engedélyt kér utcai zenéléshez. Az Országos Szórakoztatózenei Központ Somogy megyei ki- rendeltségébe irányítják a fiatalembert. Balázs Andor Kedves, furcsa nosztalgia, ha egy nem éppen jó tanuló diák ír arról az iskoláról, ahol annyi izgalmat és viszontagságot élt át. A múló idő azonban minden rosszat megszépít, és hogy ezekből az évekből mégis maradandó élmények maradtak, arról a szigorú tanárok — különösen pedig Dargai és Göndör tanár urak gondoskodtak. Közvetlenül a háború utáni években ugyanis — más iskolák diákjaival együtt, az Anna iskolába lettünk „száműzve”, mivel a sétatéri iskolában katonakórház működött. Emlékszem, negyvenen, ötvenen szorongtunk a padokban, fűtetlen, vagy alig fűtött termekben, télikabátban. és a nagy szegénységben még az is előfordult, hogy kréta hiányában egy megszáradt mészdaraboal írtunk a táblára. A negyvennyolcas szabadságharc százéves évfordulójára készültünk. A történelem e dicsőséges éveinek minden mozzanatát betéve tudtuk, de iskolánk történetéből semmit, így hát, ha valami rossz fát tettünk a tűzre, hiába is hívták fel a tanáraink a Központi Fiúis-' kola jó hírnevét csorbító magatartásunkra a figyelmet. Ennek az elvetendő magatartásnak pedig elsősorban az volt az oka, hogy ez Anna, a mai Tóth Lajos iskola szomszédságában a Stefek Józsa tulajdonát képező ponyvaregényeket árusító könyvesbolt működött. Ez volt a mi Mekkánk, ide zarándokoltunk ki a tízperces szünetekben, néha — önkényesen — néhány. perccel megtoldva a szünetei. Mi hát az iskola története? A mai iskolaépület mellett — az utca tengelyében — valamikor a Szent Anna kápolna állott, innen kapta nevét a később megnyíló utca. E mellett állott az aggápolda, vagyis a kórházat helyettesítő ispotály rogyadozó épülete, körülötte — stílszerűen — a temető. Az ispotály lebontása után építették fel 1904-ben a város akkori legnagyobb iskoláját, az Anna iskolát. De micsoda körülmények között! A korabeli újságok csak „Sztrájkkal épülő iskola’’ néven említették az új iskolát. Joggal. Az épület 286 nap alatt készült el. Ebből huszonöt nap sztrájkkal telt el, tizenkét napon keresztül pedig csak néhány munkás dolgozott az építkezésen. A munkások a tizenkét órai munkaidő helyett tízórás munkanapot és huszonöt százalékos béremelést követeltek. Az iskola építői, a Grá- ner és Fuchs cég eleinte mindent megígért, de amikor a fizetésre került a sor, visszavonta a kőmívesekkel kötött megállapodást. A sztrájk ismét kitört. A cég ekkor a környékről toborzott kőmíveseket, de ezek még csak a munkába se állhatták, mivel a sztrájkőrség erőszakkal „eltanácsolta” a» sztrájktörőket a munkahelyről. Az ipartestület és személyesen Németh István polgármester próbált közvetíteni a munkások és a vállalkozók között — eredménytelenül. Szokás volt ebben az időben a sztrájkoló munkásoknak sztrájktanyát kijelölni. Itt tanyáztak naphosszat, ide hordták ki az asszonyok az ebédet, és itt tárgyaltak a bizalmi férfiak a hatóság megbízottaival. Kaposváron az úgynevezett Angol-kertben volt a sztrájktanya. Ez egy fás terület volt, és a mai siketnéma intézet, a zeneiskola és a bíróság épületének helyét foglalta magába. Miután a munkások itt várták sorsuknak jobbrafor- dulását, az iskola építését néhány kőmíves mégiscsak folytatta, mégpedig csendőri és rendőri védelem mellett! Ebből az időből származik az az „egy sor tégla, egy sor nád” — kezdetű és nem éppen szalonképes mondóka helyett alkalmazott mondás, hogy „egy kőmíves, egy csendőr, egy ács, egy rendőr” stb. Ilyen körülmények között, többszöri sztrájk után, mégiscsak tető került az iskola épületére. Nem állhatom meg egy megjegyzés nélkül! Annak idején, nyolcvan évvel ezelőtt, kezdetleges technológiai körülmények között, sztrájkok közepette, egyszerű pallérok irányítása mellett egy év alatt felépült az iskola emeletes épülete. Mai gépesített építőiparunk képes lenne-e ezt a teljesítményt produkálni? Lévai József PIACI KÖRKÉP Utolsó üzenet a nyárból Az üzletkötő titka Volt málna harminc forintért, cukorborsó húszért, spárga, zöldbab tizenkettőért. A tegnapi kaposvári hetipiacon — talán utoljára — ezekkel a termékekkel üzent a nyár. Ez valóban csak jelzés, ritkán előforduló üzenet volt, mert a piacot az évszaknak megfelelő, késő őszi kínálat jellemezte. Szembetűnő volt elsősorban a virágdömping, amely az élőket figyelmeztette a halottak közelgő ünnepére. Gazdagon lehetett válogatni tegnap a hófehér és sárga, bodros szirmú, hatalmas krizantémokból 15—20 forintért, a kisebbeket tízért, az apró virágúakat 2—4 forintért kínálták. A választék hasonlóan bőséges volt paprikából, a pénztárca és az igény döntötte el, hogy a nem túlságosan tolongó vásárlóközönség a tízforintos lecsónak való vagy a harmincforintos vastag húsos paprikát választja. A két szélső ár között természetesen minőség szerint minden fellelhető volt. Igencsak mérsékelt mennyiségben, de kihozták a termelők a paradicsom-termés utolját is, tíz forintért. Nagy sikere volt — sorba is álltak érte —, a Mohácsról hozott hófehér, habos karfiolnak, melyért tizenöt forintot fizettek — akik hozzájuthattak. Egyébként általában gyenge volt a kínálat ebből a zöldségféléből. Káposztát, kelkáposztát hat-tíz, vöröshagymát 16—18-ért, burgonyát tizenkettő, savanyú káposztát 14 forintért vásárolhattunk. A sárgarépa kilója 9, a petrezselyemgyökéré 22 forint volt. Az évet jellemző természeti viszontagságok jól tükröződtek a gyümölcsfelhozatalon. A viszonylag szerény kínálathoz így, érthetően, korántsem szerény árak párosultak. 15—25 forintot fizethettünk egy kiló almáért, húsz és ötven forint között mozgott egy kiló szőlő ára és 30—35 forintot kértek az évszak gyümölcséért, a gesztenyéért is. Mint általában minden, lépeget a tojás ára felfelé, kettő nyolcvan alatt nemigen, három húszért már inkább lehetett kapni. A kakasok árfolyama tegnap 150, a rántanivaló csirkéé kilónként százhúsz forint volt. Végefelé jár a gombaszezon is, a csiperke kilójáért nyolcvan, a vargányáért százötven forintot kértek. Még akadt érdestinorú vargánya is hatvanért. Akinek nem jutott a „málnás” nyári üzenetből, az kárpótolhatta magát csemege kukoricával, egy aranyló csövéért mindössze három forintot kellett fizetnie. V. M. Kovács István tizenhét éve dolgozik a PIÉRT kaposvári lerakatánál. Segédmunkásként kezdte, majd a szakmunkásvizsga megszerzése után a raktárban dolgozott, három éve pedig üzletkötő. Somogy, Zala és Tolna megye egy része tartozik hozzá, naponta útrakel, hogy a jóváhagyott túraterv szerint végigjárja az üzleteket. — Amolyan úri cigányélet az üzletkötőé — mondja Kovács István. — Kétezer kilométert autózom el havonta, egy-egy napon jó esetben nyolc, „erősebb túrán” tizenhat boltba kell mennem. Magam osztom be ugyan az időmet, de ha elszámítom, este nyolc óra van-, amikor végzek. Természetesen ez nem panasz, hiszen magam választottam a munkakört Elkísérem Kovács Istvánt egy gyengébb túrára. Mindössze nyolc boltvezetővel kel’ ma tárgyalnia. Kellemes őszi időben igyekszünk az első úticél felé, s közben igyekszem a szakma fortélyait is megismerni. A kaposvári lerakatnál két üzletkötő dolgozik, a raktár évi forgalmának hatvan százalékát do- nyolítják le. A jó üzletkötő szerény, de határozott, s sosem felejtheti el: szolgáltatást végez, a cél, hogy olyan árut adjon el, amely az adott kereskedelmi hálózatban az ellátást javítja. Szöllősgyörök az első állomás. Az ABC előtt sorban állnak az asszonyok. Fél tíz van, s még mindig nem érkezett meg a kenyér. Szekeres Imre boltvezető csak legyint erre, megszokott dolog ez errefelé, az asszonyok sem zúgolódnak. Örömmel üdvözli az üzletkötőt, már nagyon vártuk, mondja, sok minden kifogyott nálunk. Miközben tételről tételre átveszik a megrendelőlap kínálatát, a boltvezető elmondja, jobban szeret üzletkötőkkel tárgyalni. A Fűszért is így oldja meg a szállítást, s a vezetők is könnyebben eligazodnak. — Az árukínálat széles, de ha magam írogatom a megrendelést, sokszor előfordul, hogy nem kapom meg a kért árut, s helyette sem küldenek mást. Így egyszerűbb, az üzletkötő minden reggel megnézi a raktárban a készletüket, s csak azt írja fel, amit ki is tud a túrával küldeni. Ha valami hiánycikk, ajánl helyette mást, így kevesebbet bosszankodunk mi is Elkészül a megrendelőlap, bélyegző kerül a túralap hátára, bizonyítván, az üzletkötő itt járt. Kovács István elégedett, nemcsak a megszokott árura kapott megrendelést, új cikkeket is sikerül elfogadtatnia. — Régen úr volt az üzletkötő — mondja nevetve — vállalati kocsin járt, sofőrrel, s a sikeres üzlet után áldomást is ittak. Ma ugyancsak rá kell hajtani, ha időben akarok végezni. A boglárlellei áfészbolt vezetője, Sebestyén László is örömmel köszönti az üzletkötőt. Mostanában jutottak egy kis lélegzethez, a nyarat négyen hajtották végig, most kicsit enyhült a forgalom. Az üzlet az általános iskola mellett van, így papíráruból különleges listát állítanak ösz- sze. A Lelle áruházban csak egy pecsét kerül a túralap hátára, a Boglárka áruházban sem kérnek sokat. A munkanap végére hagyjuk a szaküzlet vezetőjének, Ács Lászlónénak a fölkeresését. A Somogyker 75. számú papírboltja nemrég költözött tágas, új helyére, a vezető pedig március óta látja el tisztségét. Ez alatt az idő alatt jó kapcsolat alakult ki az üzletkötővel, egymás megelégedésére tudnak dolgozni. — Az árut sok helyről szerezzük be, igyekszem olyan választékot összeállítani, amiben mindenki megtalálhatja a neki tetsző terméket — mondja Ács Lász- lóné. — Nagy a forgalmunk, a nyári időszakban havonta kétmillió forint, ehhez megfelelő árukészletet is kell tartanunk. A nagykereskedelmi vállalatok mindig megjelennek valamilyen vonzó újdonsággal, ha nincs üzletkötőjük, nehezen értesülhetünk róla. Természetesen én is eljárok termékbemutatókra, ám mindenhová nem juthatunk el. A papírboltban már karácsonyra készülődnek, eszerint állítja hát össze a megrendelőlistát Kovács István és a boltvezető. Szükség lesz elegáns csomagolópapírra, üdvözlő kártyákra, hiszen az emberek már most keresik ezeket, s az az üzlet „nyer", amelyik időben, és sokfélét tud kínálni. Kicsit fáradt már Kovács István, amikor hazafelé tartunk. — Kiszívja az emberből az energiát estére az állandó figyelem — mondja. — Én úgy gondolom, nem jó, ha az üzletkötő elfedi saját emberi tulajdonságai!, s akkor is ragyogó mosollyal tárgyal, amikor esetleg gondjai vannak. Jó emberi kapcsolatok kialakítására törekszem, s arra,.hogy a lehetőségekhez mérten ki tudjam szolgálni megrendelőimet. Klie Ágnes
