Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

Somogyi Néplap 1987. október 14., szerda Tanácskozik a KGST 43. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) lei. Emiatt a KGST-tagorszá- gokkal folytatott kereske­delem 1985 óta értékét te­kintve gyakorlatilag stagnál — hangsúlyozta Rizskov. Ha nem tesszük meg kö­zösen a szükséges intézke­déseket, a KGST-tagorszá- gokkal fenntartott gazdasági kapcsolataink fejlesztése még bonyolultabbá válhat — mu­tatott rá a szovjet politikus. — Az átalakítás politikáját követve a Szovjetunió arra törekszik, hogy kedvező gaz­dasági, szervezeti és jogi le­hetőségek jöjjenek létre a népgazdaságok közötti integ­ráció elmélyítéséhez. A külgazdasági tevékeny­ségbe az ágazati minisztériu­mokat és a vállalatokat is bevonjuk. Az SZKP KB és a szovjet kormány ezzel az intézkedéssel azt hangsú­lyozza, hogy a szocialista or­szágokkal fenntartott gazda­sági kapcsolatok szilárdítása elsődleges feladat. A szovjet kormányfő el­mondta, hogy a KGST- együttműködésben a hang­súlyt az egyszerű kereskede­lemről a tudomány és a ter­melés területére tevődik át. Ez nem jelenti azt, hogy együttműködésünk elveszti a központosított tervezés és és irányítás nyújtotta elő­nyöket — hangsúlyozta Nyi- kolaj Rizskov, majd utalt a közös vállalatok, egyesülé­sek és szervezetek fejlődésé­nek jelentőségére. Nyikolaj Rizskov hangsú­lyozta a valutáris-pénzügyi rendszer tökéletesítésének fontosságát, és kifejtette az ezzel kapcsolatos szovjet el­képzeléseket. Kijelentette: a szovjet de­legáció egyetért azzal a vé­leménnyel, hogy a közös va­luta pénzügyi funkcióinak megerősítése és fejlesztése mellett a szocialista, orszá­gok a kölcsönös elszámolá­sokba mindinkább vonják be nemzeti fizetőeszközeiket. Támogatjuk a tagországok többségének azt az elképze­lését, hogy vezessék be a nemzeti fizetőeszközök és a transzferábilis rubel kölcsö­nös átválthatóságát. Távlati célként kell kitűz­nünk, hogy a lehetőségekkel összhangban a kölcsönösen átváltható valuták helyébe a közös pénzegység lépjen, s ezt a későbbiekben szabadon át lehetne váltani konverti­bilis valutákra is. Mindehhez természetesen idő kell, s jelentős változásokra van szükség a gazdasági mecha­nizmusban, a tagországok gazdasági együttműködését meghatározó elvekben is. A szovjet miniszterelnök szólt az együttműködés kere­tében megvalósuló munka- megosztás jelentőségéről is. Mint mondotta, e téren nagy jelentősége van a mind szo­rosabb egyeztetésnek. Moszkvában megkezdődött a KGST 43., rendkívüli ülés­szaka. A képen: a magyar küldöttség vezetője, Grósz Ká­roly miniszterelnök, mellette balról Marjai József miniszter­elnök-helyettes Nyikolaj Rizskov támoga­tásáról biztosította a KGST szerkezeti átalakítására irá­nyuló javaslatokat. Megíté­lése szerint nincs szükség az ágazati irányítás mechanikus kiépítésére. A tanácsban egy- egy probléma megoldására kell állandó és ideiglenes szerveket létrehozni. A Szovjetunió fontosnak ítéli, hogy azok a tagorszá­gok, amelyek az adott pilla­natban nem kívánnak részt venni egy-egy intézkedés végrehajtásában, ne akadá­lyozzák a többiek megegye­zését — mutatott rá vége­zetül a szovjet kormányfő. GRÓSZ KÁROLY BESZEDE Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke átadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a ma­gyar kormány szívélyes üd­vözletét, jókívánságait és si­kereket kívánt a KGST ülés­szak munkájához. Köszönetét mondott az ülésszak munká­jához biztosított feltételekért. A kormány elnöke hang­súlyozta, hogy a tanácskozás igen nagy fontosságú a szo­cialista gazdasági integráció, az együttműködés mechaniz­musának átalakítása, a KGST tevékenységének megújítása és korszerűsítése szempontjá­ból. Az ülésszak határozatá­nak tervezete jól szemlélte­ti, hogy a pártjaink vezetői­nek tanácskozásán megfogal­mazott célok eléréséhez mi­lyen területeken tudunk egy­séges elgondolásokat kialakí­tani. Grósz Károly kifejtette, hogy magyar részről mind­végig a szocialista gazdasági együttműködési rendszer és a KGST tevékenységének átfo­gó, tényleges megújítására, valódi előrehaladás elérésére törekedtünk. Szilárd meggyő­ződésünk, hogy az integráció keretében minden adottság megvan a gazdaság intenzív irányú fejlesztésének elősegí­téséhez. Véleményünk sze­rint, az együttműködés esz­közrendszerét nem bővítet­tük és korszerűsítettük olyan mértékben és ütemben, mint ahogyan azt az együttműkö­dés feltételeiben bekövetke­zett változások igényelték. Az e téren mutatkozó elma­radás felszámolása együtt­működésünk fejlesztésének egyik fő kérdése. Miniszterelnökünk ismer­tette a népgazdaságunk fej­lődése előtt álló időszerű fel­adatokat, amelyek megvaló­sításán munkálkodunk min­den, hazánkkal egyenjogú alapon együttműködni kész országgal és szervezettel. Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkban azonban meg­határozó jelentőségű a KGST tagországokkal folytatott gaz­dasági együttműködés. Gaz­daságunk fejlődése számára létfontosságú, hogy jobban kihasználjuk az abban rejlő lehetőségeket. A szocialista gazdasági in­tegrációban minőségi válto­zásokra van szükség. A ha­tározat-tervezetben foglalt javaslatokat vizsgálva meg­állapítható, hogy néhány új­szerű lépés már ebbe az irányba mutat, de ezek még nem eredményeznek minősé­gi áttörést az együttműkö­dés feltételrendszerének fej­lesztésében. A most elfoga­dásra kerülő határozatok az első szakaszt jelentik az in­tegráció átalakításában. Ma­gyar részről különösen fon­tosnak tartjuk, hogy az előt­tünk álló időszakban részle­tesen kidolgozzuk az áru- és pénzviszonyok fokozott ér­vényre juttatásának módoza­tait, a szocialista gazdasági integráció valutáris-pénzügyi és hitelrendszerének átalakí­tási programját. Gro-v Károly aláhúzta, hogy o.igy jelentőségűnek tartjuk'\i KGST-tagországok közötti nemzetközi munka- megosztás kollektív koncep­ciójának kidolgozását. Ennek során a gazdasági együttmű­ködés stratégiai jellegű kér­déseire kívánunk összponto­sítani, úgy, hogy munka- megosztásunk teljesebben épüljön az értékviszonyok, a költségtényezők és az árvi- szoynok alapos elemzésére. Szükség van arra is, hogy a koncepció az együttműködési mechanizmus átalakításának fő irányait is magába foglal­ja. Miniszterelnökünk hang­súlyozta: teljesen egyetér­tünk a határozat-tervezetnek azzal az állásfoglalásával, hogy a szerződéses árakat a gazdasági kapcsolatok vala­mennyi területén egységesen, a világpiaci árakból kiin­dulva kell meghatározni. A szocialista gazdasági in­tegráció kibontakoztatása — folytatta — elképzelhetetlen az együttműködés valutáris- pénzügyi és hitelrendszeré­nek gyökeres átalakítása nélkül. Rövid távon is döntő előrelépést eredményezhet­ne, ha bevezetnénk a tran­szferábilis rubel konvertibi­lis valutákra történő részle­ges átválthatóságát. Emel­lett távlatilag szükségesnek tartjuk, hogy a KGST más valutákra konvertálható kö­zös valutával rendelkezzék, amely később a tagországok nemzeti pénzeszközeivel szer­ves kapcsolatban áll. Sajná­latosnak tartjuk, hogy az ülésszak határozat-tervezeté­nek a valutáris-pénzügyi kérdésekkel foglalkozó feje­zete kevés konkrét elemet tartalmaz. Miniszterelnökünk végül a KGST szervezetének és mun­kamódszerének gyökeres át­alakítását szorgalmazta. Ez­zel összhangban a szükséges szintre kell csökkenteni az állandó KGST-szervek szá­mát is, le kell építeni a túl­méretezett szervezeteket és létszámot, vissza kell szorí­tani a bürokratikus vonáso­kat. A KGST képviseleti szerveinek a jövőben csak az együttműködés kiemelt, álla­mi döntést igénylő, népgaz­dasági szintű összefüggései­vel, a stratégiai jelentőségű együttműködési akciók szer­vezésével kell foglalkoznia. A megfelelő közgazdasági és jogi keretek biztosításával előmozdítható a közvetlen vállalati kapcsolatok kibonta­kozása, a termelési kooperá­ció. Grósz Károly összegezve az elmondottakat, annak a vé­leményének adott hangot, hogy az eddigi felismerések­re alapozva kell meghatároz­nunk a gyakorlati teendőket amelyek együttműködési rendszerünk gyökeres átala­kításához szükségesek. E célok eléréséhez a nem­zetközi feltételek új lehető­ségeket kínálnak. Kiemelke­dő jelentőségű ebben a Szov­jetunió elvi megállapodása az Egyesült Államokkal a nuk­leáris fegyverzet csökkenté­séről. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági kap­csolatok fejlesztése kedvező­en fog visszahatni a politikai légkör további enyhülésére is, mondotta Grósz Károly. Délután a küldöttségveze­tők külön találkozót tartot­tak, amelyen Borisz Tolsz- tih szovjet miniszterelnök­helyettes, a KGST műszaki­tudományos együttműködé­si bizottságának elnöke tett jelentést arról, hogyan fo­lyik a tagállamok 2000-ig szóló műszaki-tudományos programjának végrehajtása. A témában felszólaltak a küldöttségvezetők is. Grósz Károly kifejtette: a KGST-országok műszaki­tudományos komplex prog­ramja számunkra azért, is kiemelt jelerttőségű, mert kormányprogramunk szoro­san kapcsolja a műszaki fej­lesztést gazdasági feladata­inkhoz, a nemzetközi mun­kamegosztásban való részvé­telünkhöz. Ez többek között elősegíti a termelésszerkezet átalakítását, a gazdaságos feldolgozóipari export növe­lését. A komplex program elfogadása óta aktívan dol­gozunk megvalósításán, de nyugtalanító, hogy az új, nagy hatékonyságú technika gyakorlati alkalmazásában nincs kellő előrehaladás. E téren is fontos, hogy érvé­nyesüljenek a konkrét gaz­dasági érdekeltségi viszo­nyok, amelyek elősegítik a kutatási eredmények elter­jedését a KGST-országok között — mutatott rá Grósz Károly. Az ülésszak dokumentumai és a sajtóközlemény egyez­tetésére este ülést tartott a szerkesztőbizottság. A KGST 43. (rendkívüLi) ülésszaka szerdán délelőtt plenáris üléssel folytatódik. Leningrádba látogatott az SZKP KB főtitkára (Folytatás az 1. oldalról.) cialista társadalmat építse­nek fel. A külpolitikában — mond­ta Gorbacsov — megjelent a nukleáris korszak új politi­kai gondolkodásmódjának koncepciója. Ez abból indul ki, hogy az ellentmondások mellett a világban kölcsönös egymásrautaltság érvénye­sül. Elsőbbséget élveznek a világ egyetemes emberi ér­tékei, s ezért halaszthatatlan feladat a nemzetközi kapcso­latok emberibbé tétele. A szovjet vezető emlékez­tetett arra az új koncepcio­nális megközelítésre, amely a világ politikai erőinek, a szo­cializmus világrendszerként játszott szerepének és a nem­zetközi folyamatoknak az elemzésében nyilvánul meg. Az SZKP kidolgozta az em­beri civilizáció globális prob­lémái lényegének és jelentő­ségének, a tudományos-tech­nikai forradalom társadalmi következményeinek, a föl­dünkön lezajló nagy változá­soknak az új értelmezését. A szovjet társadalom életé­nek minden területén növek­szik az SZKP befolyása. Ez­zel kapcsolatban Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a több mint 19 millió tagot tömörítő bacsov megjegyezte, hogy az átépítésnek tehetséges embe­rekre van szüksége, olyanok­ra, akik a társadalom forra­dalmi megújításának eszméi­vel vannak felvértezve. A népgazdaság irányításá­nak átépítéséről szólva Gor­bacsov egyetértett azzal az elgondolással, hogy Lenin- grádban ágazatközi termelési egyesüléseket hozzanak létre a vegyiparban és az energe­tikai gépgyártásban. Ezek a szocialista kooperációk ipar- vállalatokat, kutató és terve­ző intézeteket tömörítenének, mintegy százezer embert fog­lalkoztatnának. A szónok a továbbiakban a demokrácia fejlesztésével foglalkozott. Nem részleges javulásra, félintézkedésekre van szükség, hanem a de­mokrácia teljes kibontakozta­tására — mutatott rá. Csak ez biztosíthatja a szocializ­mus előrelépését minden te­rületen. Az SZKP jelenleg részt vesz valamennyi de­mokratikus folyamat kibon­takoztatásában. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezek a folyamatok egyre erő­teljesebbek, átfogóbbak és mélyebbek, mindinkább át­hatják a társadalmi kapcso­latokat, az élet minden terü­Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége Le- ningrádban látogatást tett a felújított Auróra cirkáló fedél­zetén párt vezetésével tevékeny­kednek a szocialista társada­lom más elemei: a tanácsok, a szakszervezetek, a komszo- mol és egyéb társadalmi szer­vezetek. A párt korszerűsíti munkamódszereit. A párt­munka átépítését nem a sza­vak, nem az ígéretek és a papíron kidolgozott intézke­dések, hanem a konkrét gya­korlat alapján kell megítél­ni. A főtitkár ezzel összefüg­gésben emlékeztetett az or­szágos egészségügyi hálózat párt által kezdeményezett megújítására. Kedvezően ér­tékelte a leningrádi területi pártbizottság kezdeménye­zését egy környezetbizton­sággal foglalkozó tudomá­nyos kutatóközpont étreho- zására. Az SZKP káderpolitikájá­val kapcsolatban Mihail Gor­letét, elsősorban magának a pártnak a tevékenységét. Gorbacsov nélkülözhetet­lennek nevezte a kritikus és önkritikus szellem erősítését. Nem szabad a tiltás kísérté­sébe esni — mutatott rá. A szovjet társadalom vala­mennyi osztályának és réte­gének alapvető érdeke a „több szocializmust a gya­korlatban” politikájának ér­vényesítése. Nem számítunk könnyű győzelmekre, de pár­tunk éppen azért forradalmi párt, hogy ne féljen a nehéz­ségektől, ne hátráljon meg előlük. A párt — hangoztat­ta Mihail Gorbacsov — kö­vetkezetesen halad a kijelölt irányban, újabb lépéseket tesz az átalakítás útján, szét­zúzva az ezt fékező mecha­nizmust — mondotta befeje­zésül az SZKP KB főtitkára. Közép-Amerikq békéjéért [ Kedd esti kommentár Oscar Arias Costa Rica-i államfőnek ítélte oda a kö­zép-amerikai térség békéjé­ért kifejtett tevékenységéért a norvég Nobel-bizottság az 1987. évi Béke Nobel-díjat. A 2 millió 175 ezer svéd ko­rona értékű díjat december 10-én nyújtják át Oslóban A norvég parlament kép­viselőiből álló Nobel-bizott­ság kedden délelőtt Oscar Arias Sanchez Costa Rica-i elnöknek ítélte az idei No- bel-békedíjat. A bizottság in­doklásában kiemelte azt a szerepet, amelyet Oscar Arias betöltött a közép-amerikai békeegyezmény létrejöttében. A béketervet a térség öt országának államfői — köz­tük maga a Costa Rica-i el­nök — augusztus 7-en írta alá a guatemalai fővárosban. Oscar Arias neve kerül fel tehát 1987-re a Nobel-béke- díjasok hosszú listájára, ugyanis Oslóban 1905 óta ítélik oda ezt a kitüntetést. A legutóbbi két évtizedben egyebek között Willy Brandt, Henry Kissinger, Le Duc Tho, Andrej Szaharov, An- Perez Esquivel, Lech Walesa és Desmond Tutu részesedett a Nobel-békedíjban. Ez a távolról sem teljes lista is jelzi, hogy a norvég parla­ment bizottsága gyakorta meglehetősen szubjektív és furcsa szempontok figyelem- bevételével döntött a kitün­tető cím megítélésében. Bölcselkedni ezúttal is le­hetne arról, hogy az idén va­lóban Oscar Arias tette vol­na a legtöbbet a béke ügyé­ért? Ám, ha nem pusztán a díjazott személyt, hanem szé­lesebb értelemben a közép­amerikai térségben végbe­menő folyamatot tekintjük, s ezen belül a keddi oslói döntést úgy értékeljük, mint a békeerőfeszítések erkölcsi megtámogatását, nos akkor a fenntartásokat az egyetértés válthatja fel. A csaknem 30 milliós lé­lekszámú Közép-Amerika válsága majd egy évtizede tart. Nicaraguában 1979- ben döntötték meg fegyveres úton a Somoza diktatúrát, ám a sandinista front vezet­te lakosság egy pillanatra sem lélegezhetett fel, az Egyesült Államok a gazdasá­gi és diplomáciai elszigetelé­si politika mellett dollár­milliókat juttatott a fegyve­res ellenforradalomnak. Sal­vadorban hetedik éve folyik a háború a kormányzat és a felszabadítási erők között, s ha kisebb tűzön is, de ugyan­csak tart a gerillaharc Gua­temalában. A rendezésért már 1983 óta fáradozott a Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Pa­nama alkotta Contadora-cso- port, majd támogatóként csatlakozott hozzájuk négy további dél-amerikai ország is. Idén tavasszal a békés megoldást célzó javaslatokat öntötte új formába és ezzel adott új lendületet a tárgya­lásoknak Oscar Arias. A 46 éves politikus, akit tavaly választottak Costa Rica el­nökévé, tervéhez élvezte az említett, immár nyolc orszá­got tömörítő Contadora tá­mogatását. Az augusztus 7- én aláírt okmány előírásai­nak végrehajtásában Nicara­gua jár az élen, s ezzel az egész békefolyamat sikere megnövekedett. Legutóbb a múlt héten, az ENSZ közgyű­lése is közfelkiáltással egyet­értéséről biztosította az öt közép-amerikai államfő ün­nepélyes ígéretét a demok­ratizálásra, a tűzszünet meg­valósítására. Az oslói parlament bizott­sága ugyan a Nobel-békedí- jat Oscar Ariasnak, a béke­terv kezdeményezőjének ítél­te, ám ha az öt államfő ígé­retét következetesen betart­ja, jogos lenne a kitüntető elismerés megosztása. O. L. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom