Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

1987. október 13., kedd Somogyi Néplap 5 Évadnyitó társulati ülés a színházban AZ ÁTADÁSRA VÁRVA Az öntevékenység kibontakoztatása Beszélgetés dr. Kormos Sándorral, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjével TV-MÉZŐ Spanyolviasz Tegnap délelőtt a kapos­vári Latinca Sándor Művelő­dési Központban tartotta évadnyitó társulati ülését a Csiky Gergely Színház. A szokatlanul késői kezdésnek közismert a magyarázata: a színház épületének rekonsU rukciója még tart. Ezzel kezdte mondandóját Babarczy László színházigaz­gató is, és elmondta, hogy az építkezés megfelelő ütem­ben folyik, s valószínű, hogy december utolsó napjáig be is fejezik a helyreállítást. Ez azt jelenti, hogy február végén vagy március elején már előadásokat tarthatnak a felújított épülétbeh. Ba­barczy László emlékeztetett arra, hogy a nyári szünet el­lenére néhány jelentős dolog történt a társulat életében. Mindenekelőtt a bogiári nyá­ri színházban nagy sikerrel és jó visszhanggal bemuta­tott Übü király-előadást,em­lítette, valamint a Bernarda Álba múlt heti — Szófiában aratott — sikerét. A társulat művészi mun­kájának elismerése két díj­ban is megnyilvánult. Spind- ler Béla Somogy megye mű­vészeti díját kapta meg au­gusztus 20-án, Jordán Tamás pedig éppen a társulati ülés­sel egyidőben vette át a kri­tikusok különdíját József At- tila-estjéért. Szomorú ese­mény is érte az elmúlt idő­szakban a társulatot: Balázs Andor, a színház nyugalma­zott művésze elhunyt. Emlé­ke előtt is tisztelegtek az év­ad első ülésén. Egyetlen új tagja van a társulatnak: Júlián Ria dra­maturgként dolgozik a jövő­ben Kaposváron. Az első bemutató novem­berben lesz, Gothár Péter a Rendőrség című Mrozek-da­rabot rendezi. Minden bi­zonnyal a tavasszal néhány külföldi meghívásnak is ele­get tesz a színház. Ezek kö­zül jelenleg egy berlini ven­dégszereplés látszik a legva­lószínűbbnek — ott a Tom Jonest adják majd elő. Az igazgató bevezetője után dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyette­se köszöntötte a társulatot az új évad alkalmából. Hangsú­lyozta, hogy a megyei tanács nagy figyelmet fordít a szín­ház rekonstrukciójára, s örömmel említette, hogy a tanács által kibocsátott köt­vények — amelyek a színház átépítéséhez az anyagi se­gítséget jelentik — az utol­só darabig elfogytak. Érde­kességként jegyezte meg, hogy a fővárosban egyetlen nap alatt huszonhatmillió fo­rint értékű kötvényt jegyez­tek. Az évadnyitó társulati ülés hagyománya már: a színház színész tagjai titkos szavazással ilyenkor döntik el, hogy a múlt évadban — véleményük szerint — ki végezte a legmagasabb szín­vonalú művészi munkát. S ez a művész jogosult egy évig a Komor István-em- lékgyűrű viselésére. A sza­vazás alapján az idén a tár­sulat Csákányi Eszternek adományozta az emlékgyű­rűt. V. I. Dr. Kormos Sándor, a Mű­velődési Minisztérium főosz­tályvezetője két napig ismer­kedett a megye kulturális életével. — Most ugyan csak két na­pot töltöttem a megyében, de negyedszázada ismerem So­mogy kulturális életét. Az utóbbi években továbbfejlő­dött az amatőrmozgalom, ki­bontakozott a művelődési közösségek, egyesületek éle­te. Olvasókörök, gazdakörök, művelődési egyesületek ala­kultak megyeszerte. A kez­deményező, lelkes lokálpat­rióták új folyamatot indítot­tak el a helyi közművelődés kibontakoztatásában. A ha­gyományőrző együttesek, em­líthetem példának a buzsá- kiakat, féltőén óvják kultu­rális értékeiket, s ezzel hoz­zájárulnak nemzeti kultú­ránk gyarapításához. Azt tapasztaljuk mindenhol, hogy az emberek szívesen ál­doznak időt, pénzt a prakti­kus ismeretek megszerzésére. Számos szabó-varró tanfo­lyam, kertbarátkor műkö­dik; ezek a közösségformá­lásból is kiveszik a részüket. — Lépést tartott-e az igé­nyekkel az intézményhálózat fejlesztése? — Negyven településen újították föl a művelődési intézményeket. A tanácsok­nak az eddigieknél jobban fölkeli készülniük arra, hogy jobb körülmények között biz­tosítsák a művelődési házak­ban a tartalmi munka ki­bontakoztatását. — A művelődési házak fenntartása költséges. A he­lyi gazdálkodás hatékonysá­ga egyre nagyobb hangsúlyt kap. — 1986-ban másfél mil­liárd forintot adtunk támo­gatásra, a művelődési intéz­mények félmilliárd forinttal járultak hozzá a művelődési feltételek biztosításához. Az idén húsz százalékkal nőtt az intézmények bevétele is. A kisebb településeken azon­ban romlottak a működési le­hetőségek, mivel saját bevé­telre nehezen tudnak szert tenni. — Somogybán sok a kis település. Ezeken a helyeken milyen lehetőségek kínálkoz­nak arra, hogy növelhessék bevételüket a művelődési házak? — Növelniük szükséges a rendezvények számát, több közhasznú tanfolyam szerve­zésével gyarapíthatják bévé­T SZOVJETUNIÓ:A 70. ÉVFORDULÓ 7 JVéletlen volt-e? „Nincs még egy esemény, amely olyan nagy hatással lett volna a XX. századra, mint a bolsevik forradalom.” Ezt nem szovjet tankönyv­ből vagy marxista műből idéztük, hanem az Amerikai Egyesült Államokban 1984- ben kiadott Politikai szótár a Szovjetunióról és Kelet- Európáról című könyv szer­zőitől. Ez az értékelés nyilvánva­lóan fölöslegessé teszi a cím­ben szereplő 'kérdést. Való­ban milyen véletlenről lehet szó olyan eseménynél, amely döntően hatott a modern tör­ténelem menetére. A már em­lített szótárban azonban az is olvasható, hogy az októbe­ri forradalmat 1917-ben „fe­gyelmezett radikálisok kis csoportja” hajtotta végre, az ország viszont — úgymond — nem állt készen a forra­dalmi változásokra. Nem ez az egyetlen nyugati kiadvány, amely szerint a forradalom társadalmi bázisa vagy rend­kívül szűk volt vagy teljesen hiányzott. DzewanovSky amerikai professzor például a Szovjetoroszország történe­te című, 1985-ben megjelent művében októberi „összeees- küvők hatalomátvételének” minősíti, amit egy maroknyi, de jól szervezett kisebbség hajtott végre. Valóban ilyen volt a hely­zet Oroszországban 1917-ben? Oroszország később lépett a kapitalista fejlődés útjára, bár igen gyors ütemben ha­ladt. Nyilvánvaló tehát, hogy Oroszország Nyugat-Euró- pához és az USA-hoz képest elmaradottabb volt társadal­mi, gazdasági és politikai te­kintetben. Ez azonban nem gyengítette, ellenkezőleg: fo­kozta az orosz társadalom ellentmondásait és forradal­mi potenciálját. A proleta­riátus munkaideje Oroszor­szágban hosszabb, bére pe­dig alacsonyabb volt, mint Európa más országaiban. A parasztok döntő többségének nem volt elég földje, sem fölszerelése, jórészük pedig éhezett. A tömegek nyomorú­ságát csak élmélyítette az el­ső világháború. A dolgozók szeteágazó po­litikai és más szervezetet építettek ki a jogaikért vívott harchoz, A legnagyobb töme­get összefogó szervezetek a szovjetek voltak — ezeknek 1917 őszére több mint 20 millió választott tagjuk volt. A munkásosztály létrehozta a gyári bizottságokat, a vö­rösgárdát és a munfcásmili- cíát is. A munkások ellenőr­zésük alá vonták a termelést, és nem vonakodtak erőt al­kalmazni ott, ahol a gyártu­lajdonosok különösen mere­ven elutasították őket. A cá­rizmus megdőlte után a pa­rasztok maguktól kezdték el­foglalni a földesúri földeket. Ezt a jelenséget Lenin úgy értékelte, hogy a forradalom idején milliók és tízmilliók egy hét alatt többet tanultak, mint más álmos időkben egy esztendő alatt. A legfőbb ta­nulság, amit az 1917-es feb­ruári eseményekben a dolgo­zók egyre inkább elsajátítot­tak, annak a felismerése, hogy további forradalmi vál­tozásokra van szükség. A bolsevik párt 1917 szep­temberében kiadott Minden hatalmat a szovjeteknek! fel­hívása valóban megfelelt a telüket. Évek óta nő a szó­rakoztató rendezvények szá­ma és látogatottsága. A kis települések esetében az ama­tőrmozgalom a biztosíték ar­ra, hogy a bevétel növeked­jék. A rendezőirodák műso­rai drágák, de hamarosan életbe lép egy új rendelkezés, és a művelődési központok jogot kapnak rendezvények szervezésére. Arra számí­tunk, hogy -ezek az intézmé­nyek segítenek majd a ki­sebb települések gondjain. Olcsóbbá válik ezzel a mű­sorszolgáltatás. Jogszabály készül: az amatőr együttesek is lehetőséget kapnak arra, hogy bevételeikkel hatéko­nyabban gazdálkodjanak. Somogyi látogatásom tapasz­talatai is meggyőztek, hogy a közművelődést az eddigiek­nél komplexebb módon kell értelmeznünk. Nagyon fon­tos szerepe van a művelődé­si igények fölkeltésében és kielégítésében a rádiónak, a televíziónak, a sajtónak is. Kiterjedt könyvesbolthálóza­tunk van. Az emberek egy­más közti kommunikációja is része a közművelődésnek. A kis településeken arra kell törekedni, hogy legyen leg­alább egy hely, ahol a lako­sok találkozhatnak. Faluház­ban, könyvtárban, bárhol. Nem tartható tovább az a nézet és gyakorlat, amely fölparcellázza a művelődési tevékenységet. Ha a műve­lődési ház otthonosabb,, mint a könyvtár, vonjuk össze a tevékenységüket. Az állam­polgárok szemével kell fölfe­deznünk az új lehetősége­ket. A szűk szakmai érde­kek nem segítik előbbre a közművelődést. ■ — A személyi feltételeket milyennek ítéli meg? — A jövőben mind meg- határozottabb tényező lesz a közművelődésben is a sze­mélyiség. A hivatalnoki szemléletet föl kell számol­ni. Ebben számítunk a helyi tanácsok támogatására is. A képzés megújításában erősí­teni kívánjuk a hivatástuda­tot. Somogybán is megkez­dődött a középfokú népmű­velőképzés, más megyéket is ösztönzünk erre. Az értelmi­ségiek legyenek a kultúra hordozói, átörökítői. Szorgal­mazzuk a népművelők anya­gi megbecsülését; a helyi tanácsok ebben szintén so­kat tehetnek. H. B. Soha nem találtam föl sem­mit, de nem is bánom, mert emiatt indulatok nélkül tu­dok beszélni a televízió Fel­kínálom — népgazdasági hasznosításra című sorsáról. Annyit viszont tudok, hogy­ha föltalálnám egy megvilá­gosodott pillanatomban a közmondásesan nehezen föl­található spanyolviaszkot, ak­kor nem Pomezanski György­höz, a Felkínálom szerkesz­tő műsorvezetőjéhez folya­modnék segítségül, hogy le­gyen segítségemre a televízió nyilvánossága révén kihasz­nálatlan viaszelőállító kapa­citások föltárására. A baj csak az, hogy bizto­san nagyon rosszul tenném, mert elképzelhető, hogy a műsor végéig több ajánlat is érkezne, s nekem, a talál­mány birtokosának, huncutul csak annyit kéne monda­nom: a tárgyalások eredmé­nyeire a következő műsor­ban visszatérünk. Aztán vissza is térnénk, megnevezve a leendő gyár­tót, részletesen elemezve a szabad kapacitás teremtette volumen nagyságát, s ígére­tet tennénk, hogy ekkor meg akkor, de legkésőbb kará­csonyra a polcokon lesz az olcsó és külföldi alapanya­gok importját megtakarító magyar spanyolviasz. ». A műsorvezető nagyon lel­kes volna e helyt, árca azt sugallná: lám-lám, érdemes veszkődni a sok különc fel­találó alakkal, népgazdasági- lag hasznos tevékenységet folytat valamennyi. Nincs bűvösebb szó mosta­nában ugyanis, mint a nép­gazdaság. A magam részéről már-már vigyázzba vágom magam, ha meghallom. Te­hát: a találmány várható si­kerét eleve megakadályoz­nám azzal, hogy nem a Te­levíziónak kínálnám föl nép- gazdasági hasznosításra, ha­nem — mondjuk — a nép­gazdaságnak. A népgazdaság bizonyára kutyába sem venné az én népgazdaságilag hasznos ta­lálmányomat, azon egyszerű oknál fogva, mert a népgaz­daság ilyen. S itt jön a Fel­kínálom műsorának azon gátja, amelyet átlépni képte­len. Nem is lehet rá képes, hiszen valami helyett van. Egy olyan mechanizmust hi­vatott helyettesíteni, ame­lyik rosszul — vagy egyálta­lán nem — működik. Mert a találmányok szabadalmaz­tatására, hasznosítására, mi­előbbi alkalmazására vannak hivatalaink. Ha például tele­vízióműsort kell csinálni ab­ból, hogy az eloxált alumí­nium-polcrendszer alkalma­zása várhatóan milyen ered­ményekkel jár, akkor ezek­nek a- hivataloknak keve­sebb a felelősségük munká­juk során. Én mint néző, mű­szaki járatlanságom tudatá­ban nem szívesen döntöm el, hogy szüksége van-e a lomb­fűrésznek rögzítésszabályo­zóhoz, de — mert nem értek hozzá — szépen hangzó, lo­gikus érveléssel meg lehet győzni. Csupán az ellen van kifogásom, hogy ezt televízi­ós produkcióként adják el. Volt idő, nem is olyan ré­gen, amikor a szokásos rek­lám jellel, X-szel, jelölték a Rádió- és 'Televízióújságban a műsor címe után, hogy fi­zetett adásról van szó, tehát a Felkínálom-ot is ekként kezeljük. Nos, mára — nem tudni miért — ez már meg­szűnt, azt sugallva ezáltal,- hogy a műsor esetében több­ről van szó, mint holmi rek-< Iámról. Netán már művészi teljesítményt js gyaníthatunk egy-két fölfedezésben. Mindenesetre rendületle­nül nézem a műsort, s várom a találmányt, amely igazán kedvező irányba lendíti nép­gazdaságunk szekerét. A sok apró-cseprő lelemény mellett azonnal rá fogok ismerni arra a bizonyos várva várt nagyon nagy találmányra. Onnan, hogyan nagyon nagy lesz. Varga István Bőséges ajánlat Uj filmek a televízióban Több, nagy érdeklődésre számot tartó alkotással je­lentkezik októberben a tele­A bolsevik párt aktivistái űrlapokat szórnak szét Moszkva utcáin 1917-ben, a kettős hatalom idején dolgozó osztályok és rétegek érdekeinek. Élőször ezt a jelszót 1917. áprilisában hir­dették meg, s az ideiglenes kormány, illetőleg a szovje­tek kettős hatalma idején, vagyis július elejéig a forra­dalom békés fejlődését szol­gálta. Erre az időre a szov­jetek vezető szerveiben a bolsevikok kerültek többség­be. Fontos volt az is, hogy élvezték a hadsereg mintegy a felének támogatását, köz­tük a hátországi helyőrségek kétharmadáét. Az október véletlen voltát és nem demokratikus jelle­gét hirdető nézetek egyidő­sök a szovjethatalommal. Er­ről az álláspontról szemlélve azonban érthetetlen, hogyan állta ki a szovjethatalom a kegyetlen polgárháborút; miért tudott döntő vereséget mérni a második világhábo­rúben a náci Németországra, s 40 évvel később hogyan tudta ez az ország — amely­ben a forradalom előtt a la­kosság zöme nem ismerte a villanyt — megnyitni az utat a világűrbe az első szput- nyik felbocsátásával... Számtalan hasonló kérdést lehetne fölsorolni. Ezekre azonban a szovjet történe­lem 70 esztendeje válaszol. Jurij Igrickij vízió. Minden bizonnyal kö­zéjük tartozik Németh Lász­lónak Az eklézsia megköve­tése című művéből készült film is Adám Ottó rendezé­sében. Nem kevésbé lesz izgalmas a Lev Tolsztoj éle­tének utolsó szakaszáról ké­szített alkotás sem; Száraz György Megoldás című tele­víziós játéka Szabó Sándor. Végvári Tamás, Bács Ferenc és Tarján Györgyi közremű­ködésével. Újdonságnak számít a Ju­no és Avosz címmel képer­nyőre kerülő szovjet rock­opera, amelynek történetét Andrej Voznyeszenyszkij ír­ta. Az opera bemutatója öt évvel ezelőtt volt, a New York Times és a Spiegel is elismerően írt róla. Ugyan­ezen a napon még további szovjet alkotásokat is látha­tunk, hiszen ekkor, október 17-én lesz a Szovjet Televí­zió napja, s a politikai ma­gazinokon kívül ifjúsági és természetfilmeket is látha­tunk, valamint a ’Moszkva— Budapest közötti vitaműsort. Egy másik rockoperát is sugároznak majd, A. L. Web­ber Requiemjét, Placido Do­mingo, Sarah Brightman és Paul Mileskingston szerep­lésével. Kiemelkedik még a kínálatból a Frederico Gar­cia Lorca életéről készített balettműsor Christopher Bru~ ce-nak, a londoni Rambert Balett vezető táncosának fő­szereplésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom