Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10., csütörtök Somogyi Néplap 5 Űj képzési rendre készülnek Átfogó korszerűsítés a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen Válltás, változás, átalakí­tás, kibontakozás, reform: közéleti szótárunknak ma ezek a legfontosabb kifeje­zései. A Marx Károly egye­tem olyan társadalmi közeg­ben működik, olyan 'környe­zetibe való beilleszkedésre készíti fel a hallgatókat, amelyben a változások mé­lyek, átfogóak és gyorsan kö­vetik egymást, s a gazdasági viselkedésnek új normái kezdenek kialakulni. A 80-as évek elejére vilá­gossá vált, hogy a 90-es évekre a gazdasági szakem­berek nevelése már nem old­ható meg a régi képzési ke­retek között a tananyagok részleges korszerűsítésével. Az átfogó korszerűsítés azért vált szükségessé, mert az egymást követő módosí­tások ellenére lényegében fennmaradt a túlzott és me­rev szakosítási rend. A kép­zés nagyobbrészt makrogaz­dasági jellegű, miközben a végző diplomások nagyobb része vállalatoknál helyez­kedik dl, és ott néhány év után irányító munkakörbe kerül. Sajnálatos „hiány­cikk” az üzleti életben való eligazodásra képes, vállalko­zó szellemű gyakorlati köz­gazdász. Az elmúlt két év gondosan megtervezett, intenzív előké­szítő munkájával újrafogal­mazták képzési céljaikat,- ki­dolgozták az új, korszerű képzési struktúrát és az en­nek megfelelő új tantervek irányelveit és követelménye­it. Az egyetem javaslatait a művelődési miniszter júliusi leiratában jóváhagyta. Meg­szüntette a korábbi egy fo­kozatú, 11 szákra tagolódó képzési rendszert, és új tí­pusú, háromlépcsős (poszt­graduális képzést is figye­lembe vevő) képzési rend­szer bevezetését rendelte el. A tanulmányok megkezdése utáni első két évben folyó alapozó képzés lehetővé 'te­szi a hallgatók természetes szelekcióját — érdeklődésük és tanulmányi teljesítménye­ik szerint. A második év után a diákok útja elágazik. Egy részük a tanulmányok befejezéséhez vezető egyéves üzemgazdasági tanulmányo­kat végez, mások maga­sabb elméleti és módszerta­ni igényeket támasztó tár­gyakat tanulnak, és a har­madévi sikeres vizsgák után, újabb két év után egyetemi diplomát nyerhetnek. A kép­zés ezen szakaszában — az eddigiekhez hasonlóan — négy szakon okleveles köz­gazdászokat képeznek. A szakokon belüli szakirányok a hallgatók szakmai elmélye­dését és mostani gyakorlati hivatásukra való felkészülé­sét szolgálják. A képzés harmadik lép­csője az egyetemi tanulmá­nyok befejezése utáni szak­mai specializációt szolgáló szakközgazdász-képzés. E munkával kombinált képzé­si forma már csaknem két évtizede működik az MKKE Közgazdasági Továbbképző Intézetének keretei között. A most folyó reform' ennek ta­pasztalatait hasznosítva szervezettebbé és szélesebb körűvé kívánja tenni a szak­közgazdász-képzést a már gyakorlattal rendelkező köz­gazdászok számára. A köz­gazdászképzés új rendszeré­nek rugalmasságát elsősor­ban a új tantervek alapoz­zák meg. A képzés első sza­kaszában minden hallgató a közgazdaságtan, a módszer­tanok, valamint a társ- és rokontudományok alapvető és időtálló ismereteit sajátít­ja él az egységes alapképzés keretében. Ezt követően szé­lesedő mértékben választhat­nak a hallgatók az egyes fokozatok, va1amint ezeken belül a különböző szakirá­nyokhoz vezető alternatív tárgyak közül. Ez a rend­szer egyszerre ad szilárd és egységes közgazdaságtudo­mányi-szakmai alapozást és nagyfokú rugalmasságot, al­kalmazkodóképességet az egyéni törekvések és a nép- gazdasági igények összehan­golásához. Az 1988. szeptemberi beve­zetésig hátra van még a részletes tantervek, továbbá az első év új tananyagainak a kidolgozása. A képzés új rendjét csupán kéretnék szánják egy megújulni kész, a társadalomban zajló válto­zásokra érzékeny és a gazda­ság igényeihez alkalmazkodó oktatási rendszer kiformálá­sához. 1988-ban tehát nem lezárul, hanem megkezdődik az egyetemi képzésben a megújítási-tanulási folyamat. Költöztek a képek Rippl-Rónai. Ödön gyűjteménye Szombathelyén A Somogy Megyei Múzeu­mok képző- és iparművésze­ti gyűjteményének anyagából nyílt kiállítás tegnap Szom­bathelyen. Az október 18-ig látható tárlaton száz kép és ötven grafika várja az ér­deklődőket. Valamennyi Rippl-Rónai Ödön hagyaté­ka, melyet 1920-ban ajándé­kozott Somogy vármegyének. Rippl-Rónai Józsefről, a kaposvári festőművész életé­ről, munkásságáról ma már sokat tudunk, Ödön öccse művészi törekvései, küzdel­mei azonban sokáig homály­ban maradtak. Az 1865-ben született me­cénás Somogy megye külön­böző falvaiban vasúti állo­másfőnökként dolgozott, s közben szorgalmasan gyűj­tögette a kortárs festők leg­jelentősebb alkotásait. 1910 és ’20 között már jelentős gyűjtemény fölött rendelke­zett, s célja kezdettől fogva egy modern szellemű múzeu­mi kollekció megalapítása volt. 1911-ben felmondta vasúti állását, s kaposvári házának ajtajára kifüggesz­tette a „Múzeum” táblát. Belül minden helyiség zsú­folásig tele volt képekkel, a legtöbb természetesen báty­jától, de Ferenczy Károly, Csók István, Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Lotz Károly és Vaszary János ké­peiből is láthattak az érdek­lődők. A hagyományosabb ízlést a XIX. századi művé­szek közül többek közt Szé­kely Bertalan, Munkácsy Mihály, Madarász Viktor, Zichy Mihály képviselte. A korabeli műgyűjtési gyakor­lat szerint sok festményváz­lat és vázlatrajz is volt a falakon. Rippl-Rónai Ödönt ugyan­akkor állandóan foglalkoz­tatta gyűjteményének életén túli sorsa. Szerette volna, ha a kollekció végleg együtt marad. A Tanácsköztársaság idején ezért fölajánlotta ma­gánmúzeumát a Somogyi Proletár Múzeum számára. A Somogy Megyei Múzeum átvételi leltára szerint pedig a gyűjtemény 976 eredeti képből, ötvenhat szoborból, 13 domborműből, 7 fegyver­ből, 90 faragott botból, 10 hímzésből, 58 éremből, 10 okmányból és 133 egyéb tárgyból, összesen 1355 da­rabból állt. A háború pusztításai azon­ban a múzeum gyűjteményét sem kímélték, s a veszteség­listára 183 mű került, köztÜK számos Rippl-Rónai-, Már- ffy- és Vaszary-alkotás is A megmaradt gyűjtemény legjelentősebb, legismertebb alkotásaiból nyílt szerdán kiállítás Vas megye székhe­lyén. A szombathelyi múze­um évek óta próbálkozik már nagy muzeális gyűjte­mények bemutatásával, s ehhez most jó partner volt a kaposvári múzeum. Nem hátrány a jó külső! ___ _____ R OBERT REDFORD PÁLYÁJA Robert Redford ma vitat­hatatlanul az egyik legnép­szerűbb amerikai színész. Most, augusztus 18-án töltöt­te be az 50. életévét, de ma is kisfiús báj sugárzik lényé­ből. 1937. augusztus 18-án szü­letett Santa Monicában, egy könyvelő fiaként. Mint ka­masz, igencsak kitombolta magát. Egy banda tagjaként betört Beverly Hills-i luxus­villákba, a bizonyítványát rendszeresen meghamisítot­ta. Húszévesen otthagyta az egyetemet. Európába ment, festészetet tanulni. Festő- szerszámaival a hátán beba­rangolta Franciaországot és Olaszországot. Végül mégis beiratkozott odahaza a drá­mai művészetek akadémiájá­ra. A korban és népszerűség­ben hozzá hasonló sztároktól abban különbözik, hogy nem szereti Hollywoodot, és mindazt, amit megtestesít. Ha teheti, nem ott dolgozik. Vannak „dacos” időszakai. Az első Brodway-sikerek után például úgy élt, hogy még a villanyszámlát sem tudta ki­fizetni. Az első filmsikerek után családjával együtt Spa­nyolországba és Görögor­szágba ment. Egy év múlva vissza kellett térnie, hogy Jane Fonda oldalán forgas­son a Mezítláb a parkban filmváltozatában, amely vé­gül is világszerte ismertté tette a nevét. A rendezők mindig szívesen dolgoztak vele, kihasználva remek kül­ső adottságait. Többször dolgozott Sydney Pollackkal, a szellemi és po­litikai terror harcos bíráló­jával, aki nagyban hozzájá­rult Redford szociális érzé­kének felébresztéséhez. Pedig a színész a Watergate-törté­net forgatásakor még ellene volt a -politizáló filmeknek. Ám a következő Pollack- mű készültekor már kijelen­tette: „A filmezés számomra ma még csak munka. Igazi jelentősége annak van, amit Hollywoodtól távol csinálok. Redford és Mia Farrow A nagy Gatsby című filmben Azért harcolok, hogy megma­radjon a világ és életünk mi­nősége.” Ezt tettekkel bizonyította. 1968-ban saját filmgyártó cé­gét hozott létre, ebben ké­szült: a többi között A jelölt. Az elnök emberei, az Átlag­emberek. Ez utóbbi volt\ a rendezői bemutatkozása, amellyel négy Oscart nyert, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó!. Az elnök emberei-nek elké­szülte után Redford három évre szabadságolta magát, hogy megírja első könyvét, és bekapcsolódjék az ener­giapolitika kérdéseibe. 1979- ben egy filmet forgatott a napenergiáról, amelyet a legjobb rövidfilm Oscarjára neveztek. 1980-ban alapította a Redford Sundance Insti- tute-ot a független filmkészí­tők támogatására a Redford- birtokon, az utahi Pravo kö­zelében Sundance Resortban. Ott van vidéki háza is, ame­lyet indián szomszédainak segítségével maga épített. Üjabb négyévi szünet kö­vetkezett, amely után vissza­Civilben tért a filmhez, hogy játsszon a Távol Afrikától című film­ben. Robert Redford nem szíve­sen ad interjút. A nagyme­nők estélyein nincs ott, sza­badidejét lovaglással, síelés­sel és motorozással tölti Pra­vo hegyei között. Ugyanazzal az asszonnyal él boldog há­zasságban, akit elvett, ami­kor ő 21, a lány 17 éves volt. Egy fiú és két leány apja. Erdős Márta Lóczy Lajos földrajzi tanulmányi* verseny harmadszor Elismerés a kezdeményezőknek Az országos tanulmányi verseny helye Kaposvár lesz; a Munkácsy gimnázium 1988 májusában ad otthont a rendezvénynek. Több mint 20 éves múltra tekinthet vissza a középiskolai föld­rajzi tanulmányi verseny, melyet eleinte az első osztá­lyos gimnáziumi tanulók ré­szére szerveztek. A verseny a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázi­um kezdeményezésére in­dult. A több gimnáziumnak megküldött felhívást a buda­pesti I. László gimnázium, a szegedi Radnóti Miklós, a pécsi Leöwey, valamint — a somogyiak közül — a Tán­csics és a siófoki Percei gim­názium fogadta el. A földrajzi verseny felada­tai sokrétűek. A tanuló le­gyen képes földrajzi ábrákat elemezni, lássa az ábrák ki­fejezését, el tudja helyezni a földünk felszínén lejátszódó jelenségeket térben és idő­ben, elemezze azok ok—oko­zati összefüggéseit a tanult és ismert szakmai anyag bir­tokában. A verseny második része a képolvasás, amelynek célja: a látott kép elemeit sokirányú módon rakja ösz- sze annak érdekében, hogy kirándulásai, utazásai során az előtte feltáruló tájat, táj­részletet földrajzi alapokon legyen képes azonosítani a i Mónika ott szokott I állni az utcán a kerí­tés előtt, és a többi gyerekkel együtt ugrálta át az árkot. Szülei elfoglalt em­berek voltak, így Mónika azt csinált szabadidejében, amit akart. Általában persze sem­mit sem csinált, csak lityá- zott, labdázott vagy hajtotta az ugrókötelet. Így teltek napjai. A napok hónapokká da­gadtak, a hónapok pedig évszakká, s beköszöntött a nyár. A nyár aztán lassan elment, és elvitte azt az ígé­retet, hogy Mónika életében először megláthatja a Bala­tont. Minden nap várakozás volt neki, hátha beszélnek a szülők hét elején a hétvégé­ről, s ő majd kis fülével el­csíp egy mondatot, ami így hangzik: — Megígértük neki, hát a hétvégén megyünk. De nem volt ilyen mondat. Sőt másik sem, amely talán valamennyire kárpótolta volna a kislányt. Mónika se­hová sem utazott. Állt a gye­rekekkel a kerítés mellett, MÓNIKA TÖRTÉNETE akik azért egy hétre csak- csak eljutottak a nagyma­mához, a nagybácsihoz vagy valahová máshová, akár má­sik faluba is. A gyerekek jöttek-mentek, meséltek, és csúfolták Mónikát, aki seho­va sem ment. Akadt ugyan még néhány gyerek, aki szin­tén sehová nem jutott el a nyáron, de ők nem hangoz­tatták a balatoni utazást olyan kitartóan, büszkén, mint Mónika. Már a nyár utolsó hónap­jából harapott le napokat a múló idő, amikor eljött Mó­nika napja. Egy baráti csa­lád indult a Balatonra, s eszükbe jutott Mónika. A szülők kezdetben nem akartak belemenni, hogy a kislány kiránduljon. — Szép idő van, még fürdeni is tud­nak a gyerekek, holnap ebéd­re itt leszünk — sorakoztat­ta fel az érveket a baráti család. Nem volt mit tenni, mert Mónika sikoltásra ké­szen ott állt könyörgő szem­mel az ajtóban, s érződött, ha ők most nemet monda­nak, biztosan orvost kell hívni.' A kislány • boldog volt. A Lada ablaküvegéhez nyomta az orrát. Amikor megálltak, nem kért kólát, útközben nem evett szalámis szendvi­cset, miatta nem kellett meg­állni, sőt még kezét sem dugta ki könyökig az abla­kon: Az ismerős gyerekeket untatta Mónika, bosszantotta őket, hogy hiába csípnek be­le, nem kezd sírni, hiába szorítják az ülés sarkába, nem nyavalyog. — Unalmas egy gyerek — mondta a na­gyobbik. — Mintagyerek, a szülők álma — vélte a ki­sebb. Még aznap délután lemen­tek a strandra. A kislány szinte elfehéredett az öröm­től. Igen, ez> a Balaton s én benne állok. Mónika locsolt és sikongatott, habzóan ne­vetett, és a víz alá bukott. Körötte száz és száz gyerek. Nekik milyen természetes, hogy itt lehetnek. Milyen jó annak, aki mindennap örül­het! A két gyerek ért először a partra, s csak öt perc után derült ki, hogy Mónika nincs sehol. Félelem futott át a felnőttek arcán, a gyerekek pedig vízbe ugrottak keres­ni Mónikát. Tíz perc múlva megboly­dult a strand, de a kislány nem volt sehol. Ahogyan nem volt úszómester sem, hangosbemondó sem, csóna­kos fiú sem. Ilyen a szabad­strand. Mindenki Mónikát keres­te. Csatárláncban kiáltották a nevét, s volt aki már a nádasban taposta az iszapot. — Haza sem merek menni — mondta a nő. — Mónika egyetlen gye­rek — sütötte le szemét a férfi. Valaki a vízi rendőrségre telefonált, más rosszízű ful­ladással végződő történetet mesélt, amikor felbukkant Mónika. Egy huszonéves fiú vezette kézen fogva, mintha csak régi barátok lennének. Eltévedt, s a víz az ő zárt strandjukhoz sodorta. Ami­kor kimászott, nem sírt, mert itt is gyerekek játszottak, ta­lán még önfeledtebben, mint a szabadstrandon . . . Hazafelé a szülők arra kérték Mónikát, hogy legyen titok a történet. Minek is er­ről beszélni, akkor aztán biztos nem jöhet a Balatonra mostanában. Mónika hát őrzi a titkát. S ott áll a kerítés előtt, min­den kocsira nagy szemmel néz, és várja a következő nyarat. Odabentről pedig, amikor már sötétedik, kiszól valamelyik szülője, hogy „Mónika, vacsora!” Békés József tanulmányai során szerzett ismeretékkel, lássa a táj jel­legzetes arculatát és arról tudjon szakmai szempontból helyes következtetéseket le­vonni. Az előtte kitáruló földfelszíni viszonyok alap­ján vonja le a megfelelő kö­vetkeztetéseket, és legyen ké­pes a táj jellegzetes arcula­tának összefüggéseit színe­sen, változatosan leirni, jel­lemezni. Az előbbiekben említett té­nyek magas szakmai ismere­teket és megfelelő kreativi­tást igényelnek. A tanulmá­nyi verseny — az utóbbi évek során — feladatlapos írásbeli félméréssel bővült. Ennek a bevezetése elsősor­ban a versenyző tanulók el­méleti ismereteinek (pl. a fogalmak tényszerű ismere­te, képzeteinek felsorolása stb.) a felmérését szolgálja. A versenybizottság javas­lata alapján, a megyei és já­rási művelődésügyi osztály anyagi és erkölcsi támogatá­sával az 1985—86-os tanév során felihívást intézhetett a kaposvári gimnázium az or­szág összes gimnáziumához. A jelentkező 140 gimnázium ténylegesen is országos rang­ra emelte a kezdeményezést. Az 1985—86-os tanév végén rendezték meg először a Ló­czy Lajos nemzetközi hírű földrajztudósról elnevezett tanulmányi versenyt. Az 1986—87-es tanévre si­került kibővíteni a részve­vők körét a második évfo­lyam tanulóival. A verseny­ben részt vevők száma így megkétszereződött. A máso­dik évfolyam versenyének témái a leíró gazdasági föld­rajzhoz kapcsolódták. Az írásbeli felmérést követte a szóbeli, amely a szocialista, a fejlődő és a tőkés országok földrajzi anyagát ölelte fel, s az ismereteket három zsűri értékelte. Az 1987—88-as tanévben a második évfolyam versenye egy témával bővül, s a szó­beli versenyt négy zsűri ér­tékeli majd. Tervük, hogy az említett témák mellett Ma­gyarország földrajzából is külön zsűri előtt versenyez­zenek az országos döntőbe jutott tanulók. A földrajzi tanulmányi verseny teljessé vált. A versenyt 20 évvel ez­előtt elindító Munkácsy Mi­hály Gimnázium így méltán kapta meg a Magyar Föld­rajzi Társaságtól a Szocia­lista földrajzért kitüntetést az idén nyáron.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom