Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-04 / 208. szám
1987. szeptember 4., péntek Somogyi Néplap 5 Szavak rendje, dolgok SÁNTA FERENC HATVANÉVES Vannak életművek, amelyek viszonylag kevés alkotásban is magvasan kifejeződnek, és szerzőjüket a legnagyobbak közé helyezik. Alighanem így van ez a hatvanéves Sánta Ferenc — remélhetőleg tovább gyarapodó, tán még meglepetéseket is tartogató — munkásságával is. Az erdélyi születésű író szűkebb hazája prózájának és a mórifzi hagyományoknak a folytatójaként jelentkezett írásaival az ötvenes évek második felében. Csodálatos ragyogásba vonta a múltat idéző Sánta Ferenc a mindennapi élet tragikumát. Megrendítő erővel ábrázolta a nyomorúság elviselésére kialakult szokások rendjét, rendszerét. Sokan voltunk című — talán legismertebb s az íróval kapcsolatban legtöbbször idézett — novellájában egy olyan szertartást írt le, amelyről utóbb, egy japán filmből kiderült: nemcsak a magyar ajkú szegények körében volt honos, jügy látszik, az ember alatti lét kényszerített a földgolyó más részén is arra, hogy az öregeket — egy utolsó meg- vendégelést követően — sorsukra hagyják, átengedjék a mielőbbi pusztulásnak. Ez volt hát a dolgok hajdani rendje, és Sánta Ferenc csakhamar megtanulta azt is, „hogy milyen szóra mi jön”: közösség szabályozta viselkedésformákat miféle — szintén közösség szabályozta — nyelvi formákkal illendő, sőt kell kifejezni. Emberavatás című írása tanúskodik erről a legszebben. Közben a tisztaság, a szépség hatalmát is megmutatta — gyermekhősei egész sorával, s e korán kiviruló szépség és tündöklő tisztaság romlékonyságát, megalázha- tóságát is (Kicsi madár. Nácik). Említett novellája — a Nácik — hangváltás jelzője egyszersmind. A gondolkodó, a filozofikus, a kérdéseket a világ dolgainak teljessége felől boncolgató Sánta jelenik meg benne. Csaknem ugyanakkor. mikor Örkény István groteszkjei születtek, Sántánál is jellegzetessé válik az élet tényeinek — látszólag — hűvös, szinte tudósi szenvte- lenségű szemlélete, amely azonban izzó elkötelezettség rejtőzködő kifejezése mégis. A fasizmus barbárságát csaknem azonos módon láttatja Örkény egypercese, az In memóriám dr. K. H. G., és Sánta novellája, a Halálnak halála; művelt, emberségüket, nyitottságukat, a német (és más nemzetiségű) kultúra iránti tiszteletüket még a biztos halál tudatában is megőrző értelmiségiek a hurendje mánum legyőzhetetlenségét hirdetik. A népi látásmódtól nem idegen a csodás, furcsa mozzanatok beépítése, Sánta Ferenc „szürrealista” novellái — például az Isten a szekéren — nyilván nemcsak a szürrealizmus új hullámával magyarázhatók (e tekintetben Déry Tiborral is rokonítható Sánta), egyszersmind a dolgok addigi rendjének vészjósló megváltozását érzékeltetik (A veder). Mindmáig azonban a regényíró Sánta nevéhez fűződik a legrangosabb teljesítmény. Húsz óra című regénye voltaképp a felszabadulás utáni fejlődésszakasz egészének áttekintése volt a hatvanas évek elején. Szabálytalan, rendhagyó formában : az írói vizsgálódás csapongó rendje szerint tárul itt elénk az a tragikus, de végül megtisztító katarzisig jutó folyamat, amelynek során ..egy vályú mellől való" parasztemberek közösen fognak az új életnek, aztán a történelem szorításában szétzilálódnak a soraik, majd 1956 után súlyos sebekkel, ahogyan mondja valaki a regény lapján. ,.a Kádár-féle proletárliberalizmus'’ korszakában. a kínnal-keserv- vel, de vitathatatlanul jobbító szándékkal és akarattal kivívott nemzeti közmegKÖHYVESPOLC Ritkán olvashatjuk egy frissen megjelent könyv impresszumában, hogy a kiadásért egy gyár felelős. Szili Ferencnek A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántú- lon és a MTE kaposvári cukorgyára 1893—1948 címmel most megjelent munkáján viszont ezt látjuk. A cukorgyár mecénási törekvése nemcsak azért üdvözlendő, mert mutatja a méltó felkészülést a gyár fennállásának közelgő századik évfordulójára, hanem mert olyan munkát támogattak, amely nagy hiányt pótol. A cukorrépatermesztés szakirodalma — mint erre a szerző is utal bevezetőjében — meglehetősen hézagos, s a rendelkezésre álló munkák is csak jócskán Tanulmányok a cukorgyártásról „kilúgozott” ismereteket közölnek. Az alapos munka sóik éves tudományos kutatás eredménye, s értékét növeli az is. hogy nemcsak „kaposvári” központúan értékeli a föllelhető adatokat, hanem a cukorgyár vonzáskörzetének a témához tartozó történetét is feldolgozza. Ez egyben azt is eredményezi, hogy Szili Ferenc nagyon sok új ismerettel ajándékozza meg az érdeklődő olvasót. A cukorrépa termesztésének első világháború előtti történetéről, a cukorgyár megalakulásának körülményeiről úgy olvashatunk, hogy közben kibontakozik előttünk a múlt század végi Kaposvár, s a gyár fejlődésének során mindvégig nyomon tudjuk követni azokat a legfontosabb változásokat, amelyeket ez a fejlődés a város életében előidézett. Sok érdekes adattal szolgál a kötet második fejezete is, amelyben Szili Ferenc az első világháborút követő időszakot dolgozza föl, valamint a gazdasági világválság alatti állapotokat mutatja be. Ez egyben a kötet legolvasmányosabb része, hiszen a szakterület iránt nem érdeklődők számára is sok új adatot tartalmaz. Szól azoknak a hadifoglyoknak az életkörülményeiről is. akiket a cukorgyárban alkalmaztak a háborút követő évtizedekben. A szerző nagyon pontosan követi végig létszámuk alakulását, részletesen tárgyalja életkörülményeiket, hírt kaphatunk arról is, milyenek voltak a közegészségügyi állapotok, miképpen bérezték őket, milyen volt a ruházkodásuk, élelmezésük, s megemlíti a hadifoglyok magatartásának legjellegzetesebb vonásait is. A kötet értékét emeli, hogy bőven közöl statisztikai adatokat a tárgyalt korról, több táblázat közlése további ösz- szefüggések böngészésére serkentheti az érdeklődő olvasókat. Meg kell említenünk a gazdag fotóanyagot is. Színesíti a szakmai szöveget és jól egészíti ki egy-egy korszaknak a szerző által fölvázolt képét. A mindössze ezer példányban kiadott kötet a Somogy Megyei Nyomdában készült. A kiadáshoz jelentős anyagi támogatást nyújtott a Somogy Megyei Tanács, az állami tangazdaság, a Teszöv területi szövetsége és a göllei Béke termelőszövetkezet. V. I. • Az éjféli vonatról jövet átestem pár fatörzsön, amit a munkások az út mellett hagytak. Morgók is valamit, valami köszönetfélét nekik. VII. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás Hetedik alkalommal rendezik meg a Műcsarnokban a nemzetközi kisplasztikái kiállítást, e műfaj külföldön is egyre tekintélyesebbé váló budapesti seregszemléjét. A rendezők elmondták: az idén minden eddiginél töbo, összesen 39 ország művészei vesznek részt a bemutatón. A kiállítás szoboranyagát az egyes nemzeti bizottságok válogatták ki, egy-egy országot négy ottani művész alkotásai képviselnek. Első alkalommal jelentkezett a budapesti triennáléra Irak, Izland, Nicaragua, Szíria, Thaiföld, Vietnam és Zimbabwe. A hazai kisplasztikát ezúttal Haraszty István, Jovánovics György, Lugossy Mária és Samu Géza munkái reprezentálják. A kiállítás rendkívül gazdag anyaga — csakúgy, mint az ezt megelőző, 1984-es tárlaton — nem országok szerint csoportosítva kerül a látogatók elé, hanem az egyes tendenciák, irányzatok és stílusok rokonsága alapján. y Becsukom a kaput, megint óvatosan felnézek a diófára, örökös kényszerképzetem, hogy-valami fehérük az ágai között. A kutya kivédhetetlenül felugrik rám. Megható a szeretető, különösen a sáros tappancsainak tudok örülni. Lecsitítom a lelkes ebet, húsz perc múlva lekapcsolom a kislámpát, aludni próbálok. Az utca elején vonítanak és ugatnak a kutyák, énekfoszlányt hallok, elmosolyodva gondolom, biztos Bumbi jön haza a barátaival a péntek esti „megbeszélés” után. Nem értem, miért pont előttünk állnak meg, és miért itt énekelnek el néhány 3+2 örökzöldet, lapulok az ágyban, és próbálok a párnába kacagni, ne hallják meg. Bumbi felordít, az én nevemet ordítja, egyezés szellemében Balogh Anti és Igazgató Jóska is megbékülhet egymással. S ha eddig Örkény, Déry, most az Ebéd a kastélyban Illyés Gyulája mutatkozik hasonló szellemű írótársnak. A választás filozófiai kérdését helyezi Sánta Ferenc az Ötödik pecsét középpontjába. Szó és tett, kinyilatkoztatott erkölcsi vélemény és valóságos magatartás viszonyát. A nyilas időkről szóló regényben a túlélés vagy az áldozatvállalás a tét. A regénybeli példázat, amelyet a főszereplő, Gyurica órásmester fogalmaz meg a vagy- vagy helyzetét érzékelteti, pedig épp az ő sorsa mutatja igazán: a túlélés is csak áldozatvállalással valósítható meg. Nem kevésbé izgalmas az a gondolati képlet sem, amely a világszerte zajló 1968-as politikai forrongás előzményei nyomán született Sánta Ferenc Áruló című regényében, s a belőle készült Éjszaka címmel bemutatott színpadi játékában. A császáriból huszitává lett katona és az őt megértő diák — akit utóbb az élveteg Eusebius atya tett hitehagyottá —, valamint a parasztember jelenben megidézett vitája során kimódoltan szélsőséges, aztán furcsán egybeeső vélemények csapnak össze, miközben Eusebius igazságai sincsenek mai szemmel elfogadható tartalom híján: „ ... hát nem az lenne a dolgunk, hogy emberként nézzünk egymás szemébe? És ha van is dolog, amely elválaszt bennünket, arra ügyeljünk inkább, ami ösz- szeköt?! (...) egy földön élünk, barátom!” S amit a különbözés jogáról mond a pap, szintén elgondolkodtató. Persze — minden jel szerint — mi sem áll távolabb Sánta Ferenctől, mint a forradalmak ellen beszélni, a békés beletörődés ideológiáját hirdetni. Hiszen békesség, megértés is csak kiharcolt alapokon, olykor a társadalmi viszonyok erőszakos megváltoztatásával remélhető. Sánta Ferenc a legjobb írásaiban moralista és nem moralizáló író, közéleti ember. Kíméletlen szigorral és szeretette] figyeli az életet — életünket. S szavára figyelni nekünk, intelmeit mérlegelve megfogadnunk: szellemi gazdagodás, művészi élvezet. Kőháti Zsolt Bár a hivatalos meghatározás szerint vége a nyárnak, a megye kulturális prog" ramjait szervezők mégis elsősorban arra számíthattak, hogy a hétvégét többnyire a Balaton-parton vagy a hétvégi telkeken töltik az emberek. Nagyobb rendezvények ugyanis csak a megye- székhelyen lesznek. Vasárnap véget érnek a kaposvári nyár rendezvényei is. A szentjakabi Móricz Zsigmond Művelődési Házban délután több programon is szórakozhatnak az érdeklődők. Bizonyára sokan a város más részéből is kimennek Szentjakabra, hiszen színes produkciók közül válogathatnak. Két órakor térzene köszönti a vendégeket, a kaposvári Koncert fúvós- zenekar közreműködésével; ezt követően a Kilián György Városi Művelődési Központ társastánc-együttesének tagjai lépnek a közönség elé a szentjakabi szabadtéri színpadon. Láthatjuk itt a kaposvári Ifjúsági Színpad előadásában a Parasztdekame- ront is (az előadás rendezője Török T. András), az amatőr színjátszók után pedig bűvészbemutatón szórakozhat a közönség. Szerecz Róbert, a fiatal kaposvári bűvész próbál majd túljárni a közönség eszén, természetesen nagy- nagy kézügyességgel. Nyugat-Európában, illetve a tengerentúlon élő magyar írók műveiből állított össze kötetet a Szépirodalmi kiadó. A most megjelent Kél dióhéj című prózai antológiát tegnap mutatták be a sajtó képviselőinek a Magyarok Világszövetsége budapesti székházában. A vállalkozásról szólva a kiadó vezetői elmondták: az összeállítás a Béládi Miklós szerkesztésében néhány évvel ezelőtt napvilágot látott Vándorének című lírai antológia folytatásának teNem lenne nyárbúcsúztató ez a rendevény, ha nem követné a sok produkciót jó diszkó. Nos, gondoltak erre a rendezők is, így este a -Gitta-féle csillagfény diszkóban táncolhatnak kedvükre a fiatalok. A táncos est kilenc óráig tart, tehát a gyerekek viszonylag korán hazaérhetnek. A kaposvári rendezvények után tekintsünk a Balaton- partra! Akik érdeklődnek a magyar grafika iránt s még nem látták Szántó Piroska Kossuth-díjas grafikusművész gyermekeknek szóló bibliai illusztrációit, szerét ejthetik, hogy a bogiári vörös és kék kápolnában pótolják mulasztásukat. Ez a kiállítás szeptember 13-ig lesz nyitva. Azok számára viszont, akik nem találnak megfelelő szórakozást a fentebbi programok között, ajánlunk két mozifilmet. Az egyiket ma tekinthetik meg a kaposvári Mozimúzeumban, Böszörményi Géza Laura című alkotásának főszereplője Básti Juli és Dörner György. Ugyanitt holnap és holnapután előjátszáson vetítik az Élni* és meghalni Los Angelesben című amerikai filmet. Képünkön ebből látnak egy jelenetet. kiüthető s jó alkalmat kínál az olvasóknak, hogy megismerjék, mi foglalkoztatja a hazától távol élő írókat. A válogatásban huszonnégy prózaíró műve kapott helyet; a kötetben többek között Domahidy András, Ferdinandy György, Határ Győző, Tűz Tamás és az 1984-ben elhunyt Szabó Zoltán egy-egy írása olvasható. A Berkes Erzsébet szerkesztésében közreadott kötet tízezer példányban került a könyvesboltokba. Antológiabemutató csodálkozva bámulok a sötétbe: Elmennek, hogy azt mondja: „Hogy mi lesz a vége, nem tudom, meghalok egy züllött hajnalon ...”, mire végre felnevetek. Nem sokáig vagyok víg, visszajönnek az ablakom elé, rjiinden szavukat tisztán hallom, azon töprengenek fennhangon, hogyan kéne engem felébreszteni, becsengessenek-e — nagyvonalúan eltekintenek attól, hogy nincs csengőnk — vagy elegendő-e, ha valami kis közepes méretű téglával megdobják a re dűnyt. A koppanás hallatára felszisszenek. kinyitom az ablakot, redőny lehúzva, de így jobban hallanak. Van mit. „Jól vagytok?” — süvítem, mint a jó doktor néni. Bumbi a szószóló, közli, itt vár valaki, aki beszélni akar velem. Az órámra nézek, csuklók, fél egy múlt. Kell hozzá tíz perc, amíg tisztázzuk, hogy ök elhallgatnak, mert szerintem itt már mindenki ébren van tőlük, és igazán senki nem akarja őket szerződtetni. Pocsék a hangjuk és elmennek, én viszont becsukom az ablakot, és alszom tovább, ha megengedik. „Ne haragudj, Ági” — rebegi Bumbi, beharapom a szám, hogy ne nevessem el magam, szigorúan mondom, nem haragszom, de sipirc haza. Igazán figyelemreméltó, milyen csigalassúsággal távolodnak, és tényleg nem énekelnek többé. Másnap megtudom, ez szerenád volt. az akart linni, ha heccből is, és én nem is örültem. Bumbi olyan szemrehányóan tájékoztat, hogy elárulom: mikor elmentek már, végigvetettem magam az ágyamon és kitört belőlem a nevetés. A szomszéd leányzó elmeséli, hogy Bumbi az ő házuknál esett neki a kerítésnek, és felcsukló hangon magyarázta a többieknek, hogy az Ági nem itt lakik. „De itt lakik!” — makacs- kodott egy magas, szőke srác, Bumbi legyintett, és a Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az utca kezdetű dallal indult tovább a helyes irányba. Elmélázom: szerenád volt. Igaz, hogy heccből, de hát mégis. Mint a középkorban. Bókotok is a gyerekeknek, vigyorognak, vad nadrág van rajtam, nem túl stílusos. A mai napig sem tudtam megmondani, hogy örültem és köszönöm ezt a heccet. Véletlenül rendkívül jól szórakoztam rajta, míg kerestem a vázát, hogy felajánljam, a legközelebbi kiszemelt áldozat ablakát ezzel célozzák meg. Prekáczkó Ágnes *
