Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-04 / 208. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 4., péntek Nyugat-Berlinben megkezdték a spandaui bőr tön lebontását. Itt őrizték az elítélt náci háborús bűnösöket, utolsóként a két hete elhu nyt Rudolf Hesst Lukács János kínai vendégeket fogadott Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön fogadta Vang En-mao-1, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület elnökhelyettesét és kíséretét, akik a Hazafias Népfront Országos Tanácsa meghívására tartózkodnak hazánkban. A találkozón Lukács János tájékoztatást adott belpolitikai helyzetünkről, különös tekintettel a társadalmi és tömegszervezetek aktuális feladataira, a párt és a társadalmi szervezetek kapcsolataira. A megbeszélésen részt vett Ribánszki Róbert a HNF OT titkára. IRAK—IRÁN Az ENSZ- főtitkár Gonnagyij Geraszimov sajtóértekezlete Ha az NSZK á-t mond... személyesen közvetít Személyesen kísérli meg Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, hogy Irakot és Iránt rábírja a Biztonsági Tanács által szorgalmazott tűzszünet elfogadására. A The New York Times csütörtöki jelentése szerint a főtitkár a tanács állandó tagjainak hozzájárulásával a jövő héten utazik a két országba, hogy azonnali és teljes tűzszünet elfogadását kérje. A közvetítő misszióhoz azonban még meg kell kapnia a tanács nem állandó tagjainak felhatalmazását is. A főtitkár hivatalosan az iráni vezetők meghívására látogat Teheránba, s külön megbeszélést akar folytatni Bagdadban is. Ha az NSZK á-t mond, az Egyesült Államoknak kell b-t mondania — így foglalta össze a Pershing—1A rakétákról szerdán kezdett Bun- destag-Vitával kapcsolatos szovjet álláspontot Genna- gyij Geraszimov. A szovjet külügyminisztérium szóvivője szokásos csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette Moszkvában: a Szovjetunió számára nem az NSZK birtokában levő rakéták fonto- sak^ hanem az amerikai kézen1 levő nukleáris robbanófejek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a legutóbbi amerikai megnyilatkozások csupán a robbanófejeknek az NSZK-ból történő eltávolítását érintik, és nem foglalkoznak felszámolásukkal. — Ezek a töltetek nyilván nem lebegni fognak valahol, márpedig a nulla-megoldás logikája azt diktálja, hogy a robbanófejek eltávolítását megsemmisítésük kövesse, a nulla ugyanis nem lehet egyenlő hetvenkettővel — fűzte hozzá a szovjet szóvivő. — A Legfelsőbb Tanács Elnöksége az AIDS-betegség terjedésének megakadályozásáról hozott határozata nem diszkriminatív intézkedés a Szovjetunióba érkező külföldiekkel szemben — hangsúlyozta tájékoztatóján Gennagyij Geraszimov. — A hatékony megelőző intézkedések összhangban vannak más országok elfogadott vagy kidolgozás alatt álló, hasonló intézkedéseivel — fűzte hozzá. A Szovjetunió továbbra is síkraszáll az AIDS-kutatá- sok terén folytatott nemzetközi együttműködés bővítéséért, nagyra értékeli az Egészségügyi Világszervezet ebben játszott szerepét. A szóvivő közölte: Moszkvában érdeklődéssel fogadták azt a brit javaslatot, hogy 1988 januárjában rendezzenek nemzetközi tanácskozást az AIDS elleni küzdelemről. Az APN szovjet sajtóügynökség tudósítója az Izrael és szocialista országok közötti diplomáciai kapcsolatok lehetséges újrafelvételé- ről tett fel kérdést. A szóvivő hangoztatta, hogy a diplomáciai kapcsolatok szüneteltetésének kérdésében változatlan a szocialista országok egyeztetett álláspontja. A moszkvai rádió munkatársa palesztin és más arab hallgatóktól érkezett levelek alapján az iránt érdeklődött, hogy változott-e a Szovjetunió álláspontja a palesztin kérdésben? A szovjet külügyminisztérium szóvivője határozottan leszögezte, hogy nincs változás. — A Szov jetunió változatlanul támogatja a palesztínai arab nép igazságos harcát az önrendelkezési és a hazatéréshez való jog érvényesítéséért, az önálló palesztin haza megteremtéséért — mondotta. Csütörtök esti kommentár A PERSHINGEK ÉS AZ NSZK Közép-Amerika Elhalasztották öt alelnök találkozóját Ilyen is régen fordult elő az NSZK parlamentjében: az ellenzéki szociáldemokraták üdvözölték a kancellár egy külpolitikai lépését. Már ebből is kiderül, hogy a bizonyos lépés pozitív volt, s amelyet nemcsak a bonni ellenzék, hanem jó ideje már a nyugat enyhülésbarát erői is ajánlgattak. Nem vitás, hogy 1987. derekán páratlan lehetőség adódott az NSZK számára: közvetlenül hozzájárulhat egy történelmi fajsúlyú szerződés létrejöttéhez. A jelző nem túlzó, hiszen a világ két nagyhatalmának első fegyverzetcsökkentő megállapodásáról lenne szó. A középhatótávolságú nukleáris hordozóeszközök világméretű felszámolása voltaképpen a küszöböl áll, hiszen a Szovjetunió és az Egyesült Államok már megegyezett a teljes nullamegoldás csaknem valamerinyi részletében. Azaz a szerződés megkötése után pár esztendővel eltűnhet ez a fegyverkategória a földről, ami vitathatatlanul jó esélyt ad a további, még nagyobb horderejű egyezségeknek a stratégiai rendszerek korlátozásáról, majd esetleg felszámolásáról. A karnyújtásnyira levő nullamegoldás utolsó akadálya éppen az a 72 Pershitig —1A rakéta, amely az NSZK tulajdona. (Emlékeztetőül: ezek nem azonosak az amerikai kézben levő Pershing-gépekkel, amelyek a megkötendő szovjet —amerikai szerződés szerint eltűnnek a katonai térképekről. Problémát azért okoznak, mert ott van hozzájuk egy-egy atomtöltei, mégpedig amerikai tulajdonban.) A háború utáni nemzetközi egyezmények szerint az NSZK-nak nem lehet atomfegyvere. Ezért követeli Moszkva, hogy a teljes nullamegoldással együtt számolják fel az NSZK tulajdonában levő Pershing—lA-kat is. Bonn és Washington sokáig mereven elzárkózott ettől, míg a múlt héten végre Kohl kancellár feltételekhez kötve ugyan, de kilátásba helyezte, hogy mire a nullaszerződés megvalósul, az NSZK is kiselejtezhetne avulófélben levő pershing- jeit. Ezt az engedményt üdvözölte a bonni ellenzék, s a szerdai rendkívüli parlamenti vitán szerette volna hivatalos kötelezettség-vállalássá formálni a kancellári ajánlatot. A kormány- koalíció azonban, többségével élve, sietve a parlamenti bizottsághoz passzolta at az ügyet, éppen a Kohl által szabott feltételekre helyezve a hangsúlyt. A Szovjetunió viszont a nullamegoldás szerződésbe foglalása előtt érthetően egyértelműen kötelező nyugati ígéretet vár a Pershing —1A rakéták felszámolására. Ez a kicsinynek látszó, de fontos lépést még meg kell tennie Bonnak és Washingtonnak ahhoz, hogy még az idén tető alá kerüljön a nullamegoldás, és megtartható legyen a régen várt újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó. A. K. Guatemalái kérésre mintegy két héttel elhalasztották öt közép-amerikai alelnök találkozóját, amelyről a múlt hónapban Guetamalaváros- ban állapodtak meg az érintett térség államfői — jelentette be szerdán a hondu- rasi elnöki szóvivő. A péntekre tervezett hon- durasi megbeszélésen Honduras, Nicaragua, Salvador, Guatemala és Costa Rica al- elnöke vett volna részt, s a rendezési elképzelés részét képező regionális parlament hatásköréről folytattak volna vitát. A találkozó elhalasztásának indokát a guatemalai fél nem közölte. A közép-amerikai békés rendezésről augusztus 7-én Guetámalavárosban aláírt megállapodás egyebek mellett tűzszünetre szólított fel, és a politikai foglyok amnesztiáját, valamint a demokratikus reformokat sürgette. Uilbaoban baszk szeparatista tüntetők megütköztek a rendőrséggel. A képen látható fiatalember követ hajít a támadó rendőrökre Közép-Amerika Kontra kontrák A közép-amerikai tűzszünet megvalósítására megszabott 90 napos határidő első harmada a végéhez közeledik. Az eddigi mérleg ellentmondásos. A Costa Rica, Nicaragua, Honduras, Salvador és Guatemala által augusztus 7-én aláírt békeegyezményt azóta egyértelmű támogatásukról biztosították a vezető latin-amerikai államok. A félteke 13 külügyminisztere, az Amerikai Államok Szervezete és az ENSZ képviselőinek jelenlétében megállapodott a kapcsán a nemzeti függetlenség és az önrendelkezés elve forog kockán. Az Egyesült Államok akaratát holnap ugyanúgy rákényszerítheti más országokra, ha most nem védik meg Managua jogait. Ez persze nem jelenti, hogy mindenki rokonszenvezne a sandinista fronttal. Ám a térség békéje és biztonsága szempontjából sokkal nagyobb veszélynek tekintik az Egyesült Államok beavatkozását, amely egyébként is háborúba sodorhatja egész Közép-Amerikát. Ortega nicaraguai elnök (jobbra) és D’ Escoto külügyminisz tér az augusztusi guatemalavárosi csúcstalálkozón tűzszünet ellenőrzéséről, így nemzetközi bizottság felállításáról. Ugyanakkor az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó a nicaraguai ellenforradalmárok támogatását beszüntetni, arra hivatkozva, hogy szerinte a sandinista vezetés csupán megtévesztésnek szánja ígéretét a belső demokratizálásra. A kontrák segélyezése ellentétes az egyezménnyel, s ezért Washington magatartása könnyen meghiúsíthatja a 25 millió lakosú Közép-Amerika békéjének esélyeit. Kétségtelen, az öt középamerikai állam rendezési terve kihívást jelent a Rea- gan-kormányzatnak a térséggel kapcsolatos eddigi politikájával szemben. La- tin-Amerika sem első ízben dacol a washingtoni elképzelésekkel. így volt az 1979- ben, amikor Carter, akkori amerikai elnök nem tudta keresztülvinni az Amerikai Államok Szervezetében a közös katonai fellépés gondolatát a nicaraguai diktátor, Somoza megmentése érdekében. Az észak-amerikai konzervatív jobboldal azóta sem bocsátja meg Carter- nek, hogy engedte a sandinista fegyveresek győzelmét, s ezzel a lehetőséget, hogy 'húsz évvel ^ kubai forradalom után az Egyesült Államok „érdekszférájának” számító térség egy másik országában is haladó társadalmi és politikai változás kezdődjön. Reagan beiktatása óta Washington mindent el is követ az események visszafordítására, Nicaragua megfojtására. Felhasználja a politikai, a gazdasági nyomás eszközét — így több mint két éve embargót rendelt el — miként a katonai fenyegetést is. A szomszédos Hon- durasban tíz támaszpontot épített, ahol állandóan legalább ezer amerikai katona tartózkodik, s rendszeressé váltak a hondurasi hadsereggel a provokatív közös hadgyakorlatok a nicaraguai határnál. Reagan tervében az ütőkártya szerepét a kontrák töltik be, akik amerikai pénzzel és fegyverrel Hon- durasból, és részben Costa Ricából hatodik éve támadják a sandinista rendszert. Latin-Amerika viszont úgy véli, hogy Nicaragua A Contadora-csoport (Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama) 1983 óta fáradozik a válság rendezésén. Az erőfeszítések most értek be Arias Costa Rica-i elnök béketervével, miután láthatóan ez a kis ország, s a jelek szerint Honduras is, belefáradt, hogy békéjét kockáztassa a több mint tízezer fős kontra-hadsereg hátországának biztosításával. Mindenki, így Washington számára is világos, hogy a terv a kontrák ellen van. Az egyezmény ugyanis megtiltja, hogy külső segélyt kapjanak a fennálló kormányok ellen fegyverrel támadók. S tiltja azt is, hogy bármely más ország (tehát Honduras avagy Costa Rica) területét használhassák a felkelők hátországul. A szöveg egyértelmű abban az értelmezésben is, hogy a tűz- szüneti tárgyalásokat a kormányok és a fegyvertelen ellenzék között irányozza elő. Nicaragua a maga részéről az első lépést már meg is tette, amikor a polgári ellenzék, illetve az egyház képviselőinek a bevonásával nemzeti megbékélési bizottságot állított fel. Washington nemzetközi diplomáciai szempontból kényelmetlen helyzetbe került. Ha a kontrák támogatásával megakadályozza a terv megvalósulását, akkor őt terheli a béke meghiúsulásának ódiuma. Ezért a reagani taktika most a sandinista vezetés demokratizálási ígéretének megkérdőjelezésén alapul. Washington ezúttal is valamiféle „tükör-elméletet” hirdet: a salvadori kormány csak akkor teljesítse a tűzszüneti tárgyalások kötelezettségét, ha a sandinista vezetés is hajlandó párbeszédet folytatni a kontrákkal. Csakhogy van egy alapvető különbség. A salvadori gerillák bebizonyították, hogy külső segítség nélkül is képesek az elhúzódó háborúra. Managua viszont joggal követeli, hogy a kontrák tényleges irányítóival, tehát a washingtoni kormányzat képviselőivel tárgyaljon. Ortutay L. Gyula
